Ismét ilyen későn jelentkezem, ezúttal egy Chanyeol OneShot-al. Eredetileg drabble lett volna, de így jobban tetszik nekem. Úgy döntöttem, átköltöztettem ide az OS gyűjteményemet is, mert nem látom értelmét külön könyvbe tenni. Így az egész könyv címe kissé megváltozik, ám a borítón lévő címet, talán holnap változtatom meg. De ennek ellenére könnyen meg fogjátok tudni különböztetni melyik reakció, OS, drabble, stb. Remélem ez így nektek nem lesz gond. 🥰ﾟ

+*:ꔫ:*﹤Férjem vagy﹥*:ꔫ:*+ﾟ

Néhány évvel ezelőtt összeházasodtál a rivális banda vezetőjének fiával, hogy szövetséget kössön a két család. Először is nem akartál férjhez menni, legkevésbé olyanhoz, akit nem is ismertél. Másodszor, nem értetted, hogy apád miért akart szövetséget kötni rivális bandával. Nem ez volt az egész lényege a maffiának? Hogy legyen ellensége miért harcolni? Legalább hat hónapig harcoltál ez ellen a házasság ellen, hiszen nem szerettél volna egy olyan alakhoz menni mint Chanyeol. Próbáltál elmenekülni, de apád emberei minden alkalommal elkaptak. Hiába mondta számtalanszor mennyire nem szeretnéd ezt, szavaid süket fülekre találtak, ezért úgy döntöttél, senkivel sem váltasz egy szót se. Ám ezt se bizonyult hatásosnak. Egy hónapig fogadtál magadnak némaságot, és mikor láttad ez mennyire nem jó ötlet, az első adandó alkalomkor édesapád az esküvőről érdeklődött. Szóval igen. Mindent megpróbált, ami eszébe jutott, hogy elmenekülj ebből a házasságból, de semmi sem működött. Gondoskodtál arról, hogy mindenki, a vőlegényed is tudja, hogy nem vagy hajlandó ezt tenni. A Chanyeollal kötött házasságodnak első néhány hónapja a legrosszabb volt. Alig beszéltél vele, de ha mégis kénytelen voltál erre, néhány kimért szónál többre nem futotta. Gyűlölted, mert köteleztek, hogy az övé légy. Természetesen aztán idővel rájöttél, hogy nem utálod őt a személyisége miatt, de őszintén szólva nem igazán foglalkoztatott ez. Annak ellenére, hogy valójában nagyon édes volt, és soha nem is haragudott rád, amiért mégis keserű ízt éreztél a közelében. A hatodik hónap körül kezdett minden nagyon nyugtalan lenni. Volt férjed, azonban csak papíron volt ez így. de csak név szerint volt házas. Igazából nem vélted ennek, és ebben legnagyobb meglepetésedre a férfi is hasonlóan vélekedett, hiszen még egészen addig nem feküdtetek le. Az kétségtelen, hogy testileg vonzódtál hozzá, ő is hozzád és mivel a házasság megtörtént, nem gondoltátok, hogy baj lenne ha ez is megtörténne köztetek. És tulajdonképpen nagyon jó volt. Forró, szenvedélyes volt, persze ettől még ugyan olyan ellenszenves voltál vele szemben, azonban a szex nagyon is csodás volt. Éppen az első évfordulótok után sikeresen elkaptál valami kis vírust, és annak ellenére, soha nem kérted, Chanyeol mégis szó nélkül segített és ápolt téged. Levest főzött neked, elvitt az orvoshoz, beadta a gyógyszereidet, és addig tartotta tisztán a házat, amíg meg nem gyógyultál. Kelletlenül megköszönted ezt neki, habár továbbra is úgy gondoltad, nem voltál rászorulva. 

– Sajnálom, hogy betegnek kellett lenned az évfordulónk alkalmával – ráncolta össze a homlokát, és a kezét előre nyújtotta, hogy nyugtatásképp a válladra tegye.

– Évforduló? – nagy szemekkel néztél rá, hiszen nem gondoltad volna, felhozza majd. – Mintha tényleg bármit is jelentene – morogtad inkább csak magadnak, mintsem kettőtöknek. Ám ezek után a dolgok ismét feszültté váltak. Az év folyamán Chanyeol továbbra is kedves volt hozzád, te viszont továbbra is bunkó. Igaz, hogy néhanapján úgymond megfertőzött a kedvességével, és meleg mosolyával, ám ezek csupán pár másodpercnyi gyengédségek voltak. Azonban egy idő után kezdtél megenyhülni, főleg mikor a kedvenc süteményedet készítette el születésnapod alkalmából. Hogyan tudnál egy ilyen férfit gyűlölni? Második évfordulón úgy döntöttetek, hogy valójában valami kedveset csináltok, elvégre egy alkalommal nem fogsz belehalni, hiszen annyi mindent tett érted a férfi, ennyit igazán megérdemel. Aznap el is mentek vásárolni hozzávalókat a kedvenc ételeitekhez, hogy aztán majd egyedül elkészítsd őket, ugyanis férjednek el kellett mennie. Jól el voltál a kis világodban, míg szeletelted a zöldségeket, ám ezt a telefon csörgése törte meg. Jongdae volt az, akiről tudtad, hogy a férjed jobb keze ebben az új bandában, amelyet édesapád alapított a házasságotok után. 

– T/N – mondta Jongdae lélegzet-visszafojtva. – Chanyeol ... Ő... nincs jól – érezted, valami baj lehet hiszen aligha szoktál a barátaival társalogni. Talán az évek alatt kétszer ha sikerült normális körülmények közt kommunikálnotok. Az esküvőn, és mikor beteg voltál, hiszen azokon a napokon Chanyeol egy tapodtat sem mozdult mellöled. Azonnal kikapcsoltad a tűzhelyet, és a kórházba rohantál. Tagadhatatlanul dühös voltál egyben aggódtál is érte. Természetesen ez a lüke elment az egyik rivális banda törzshelyére, a részét kérni a közös üzletből. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy átverték és hogy simán megkaparintották volna azt ami őt illeti. Ám ez nem bizonyult jó ötletnek, hiszen megsérült. Ráadásul az évfordulótok volt. Már egy kórterembe volt mikorra te oda értél, azonban az a látvány ami fogadott, kissé megrémisztett. Szinte eszméletlenül, magatehetetlenül feküdt az ágyban, mindenféle infúziókkal a kezében. A tény, hogy egész felsőteste be volt kötve, még inkább aggódásra késztetett. Magad sem tudod miért, de féltél. Féltetted őt. Azt a férfit akit eddig teljes szívedből gyűlöltél, most mégis egyfajta gyengéd érzelmet tápláltál iránta. Jongdae biztosított arról, hogy semmi komolyabb baja nincs, és hogy erős. Megköszönted miszerint eddig vigyázott férjedre, majd az ágy mellé húzva egy széket foglaltál helyet. Hosszú perceken át vizslattad tökéletesnek vélt arcát, közben szidtad magad, hogyan lehettél vele ennyire szemét. Ha jobban belegondolsz, nem is volt annyira szörnyű vele élni, sőt, talán a legjobb férj a világon. Hiszen annak ellenére, hogy irtó bunkó voltál mindig is vele, Chanyeol mindig igyekezett a kedvedben járni. Ha nem is tudod őt szeretni, akkor is meg kell próbálnod valamennyire kedvesnek lenni. Megijedtél mikor hirtelen kinyitotta szemeit és fel akart ülni, ám a fájdalomtól visszaesett az ágyba. Színtiszta fájdalom volt szemeiben, de ahogy megpillantott téged, ez valahogy alábbhagyott. 

– T/N – suttogta erőtelenül mégis mosollyal ajkain – Itt vagy. 

– Itt kell lennem – bár nem így akartad, mégis olyan hűvösen ejtetted ki a szavakat mintha kötelező lenne az ottléted. – Már mint, úgy értem, ma van az évfordulónk és megbeszéltük, hogy együtt töltjük majd. 

– Azt hittem, semmit se jelent számodra.

– Nem is, de ha már egyszer megbeszéltük, kár lenne az ételért – húztad el ajkaid keserűen, hiszen még csak köretet sem tudtál főzni a hús és párolt zöldség mellé. – De minden napból, miért épp ma kellett lelőniük? Nem tudtak volna várni még egy kicsit?

– Sajnálom – kuncogott a férfi felesége szavain. Mások biztosan sértésnek vették volna, de ő tudta, hogy így mutatja ki, valójában mennyire aggódik érte. És ez megmelengette szívét – Jobban fogok vigyázni.

– Az jó lenne. 

– Jól esik, hogy ennyire aggódsz értem – ismerte be hevesen bólogatva, amire a lány kissé elpirult.

– Mivel a férjem vagy, és igazán unatkoznék otthon egyedül – motyogja lehajtva fejét, mire a férfiból kitör a nevetés. Valójában ő mindig is többet érzett a lány irányt mint kedvesség, csupán soha nem volt alkalma elmondani neki. Meg aztán amilyen kis ellenszenves és makacs, nem biztos, hogy jól fogadta volna. Ezek után nem szóltatok egymáshoz, mindenki elvolt a kis világában. A fáradtság miatt Chanyeol hamar visszaaludt és mikor ezt észrevetted, óvatosan közelebb ültél hozzá. Sok percen át gondolkodtál, hogy vajon fogd meg a kezét vagy inkább ne, de végül is az első mellett döntöttél. Óvatosan hatalmas tenyerébe csúsztattad a sajátod, és mosolyogva nézted. Szinte teljesen eltűnt kezed a övében, mégis aranyosnak tartottad, ahogy puha, meleg keze a tied veszi körül egyfajta biztonság érzettet keltve benned. Ekkor jöttél rá valójában mennyire is kedveled őt. A következő hónapokat azzal töltöttétek, hogy jobban megismerkedtetek egymással, és igyekezetél igazi házaspár lenni a férfinak. A gyors, időnként durva szexből egy teljesen más alakult ki. Kellemes, gyengéd szinte már-már szeretkezésnek nevezhető együttlétekké nőtte ki magát. Igyekeztetek nem csendben maradni étkezés közben, néha még együtt is készítettétek a vacsorát, és abban az évben, férjed születésnapján megajándékoztad első igazi, érzelmes csókoddal. Bár néha, különösen amikor meglátogattad szüleidet, eszedbe jutott, hogy kénytelen voltál hozzá menni. Habár nem Chanyeol-t szeretted volna, de tagadni sem tudtad mennyire jó férj. Azonban meg akartál őrizni némi méltóságot, és határozottan nem akartad, hogy apádnak igaza legyen. Ezért néhol előjött a bunkó viselkedésed, akárcsak az elején. Ma volt házasságotok harmadik évfordulója. Mivel az első kettő nem sikerült igazán jól, abban reménykedtél legalább ez lesz egy felejthetetlen kellemes emlék. Mivel tisztában voltál azzal, hogy Chanyeol egy romantikus alkat, jó ötletnek gondoltad, ha lefoglalsz egy két főre helyet, a város legszebb éttermébe. Apró mosollyal ajkaidon így is tettél, majd elmentél vásárolni egy szexi, kissé kihívó estélyi ruhát. Illetve egy csipkés fehérneműt is beszereztél, mivel ez volt férjed egyik kedvence. Ahogy hazaértél a városból és épp hogy sikerült letenned a dolgokat, telefonod csörögni kezdett. Furcsállva pislogtál, hiszen-bár ez szokatlan-, de megosztottad a fiúkkal terved a mai napra, abban az esetben, ha megint el akarnák férjed rángatni egy pasis estére. Keserű szájízzel vetted fel, hiszen ismét Jongdae volt. Tudtad, hogy nem jó úgy érdekében hív, ezért meg sem vártad teljes válaszát, egyből kérdezted melyik kórházba menj. Nagyon aggódtál érte. Már a legrosszabbakra gondoltál, hogy mihez kezdesz ha elveszíted őt. Alig pár napja kezdett elfogadni igazi érzéseid felé, és ennek kell történnie. Ráadásul ismét az évfordulótokon. Ahogy beléptél a sürgősségi szoba bejáratán, megkerested az egyik nővért, és érdeklődtél férjed iránt, azonban nem talált ilyen nevezetű férfit, akit az elmúlt egy órában felvettek. Hitetlenkedve néztél szerencsétlen nővérre, és nem akartad elhinni amit mond. Az nem lehet, hogy nincs itt, hiszen tisztán emlékszel Jongdae mit mondott. Ráadásul tavalyi is itt volt. Rettegtél, a legrosszabb rémképek voltak lelki szemeid előtt, ahogy elveszik tőled a férjed, ahogy azok a mocskos ellenségek végeznek vele. Hirtelen úgy érezted, kiment az erő a lábadból. Soha nem éreztél ehhez foghatott, mardosta a szíved, szúrt, alig kaptál levegőt, félő volt ott ájulsz el. Megsemmisülve érezted magad, ám akkor egy nagyon is ismerős mély hang, mintha egy pillanat alatt visszaadta volna erőd. Olyan hévvel fordultál a hang irányába mint még soha, és ahogy megláttad férjed gondolkodás nélkül közeledtél felé. Ám a kedves ölelés és kedves szavak helyet egy akkora pofont adtál neki, hogy az egész folyosón visszhangzott. Jó páran fel is figyeltek erre, azonban téged nem érdekelt, csak az előtted álló férfi, ki most a fájó orcáit fogja. 

– Hogy képzelted ezt? Halálra ijesztesz és nincs is semmi bajod? Azt hittem meghaltál, érted? – kezded el ütni mellkasát, amit ő finom mosollyal nyugtázz. Fontos számodra és ezt ő is jól tudja. – Aggódtam érted, féltem, hogy elveszítlek – nem bírtad visszatartani könnyeid így útnak eredtek. Fejed mellkasába fúrva sírtál csendben, mindvégig azt mondogatva, mennyire megijedtél.

 – Csak Jongdae-t hoztam be mivel sikeresen eltörte bokáját. Ne aggódj édesem, jól vagyok – búgja füledbe, mitől egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el torkod.

– Szeretlek – suttogod mellkasába. Ezt szeretted volna vele megosztani a mai nap folyamán, bár nem így és nem ilyen körülmények közt de boldog vagy, hogy végre kimondhattad ezt a szót.

 – Valóban?

– Igen – határozottan bólogatsz, mire azonnal mosoly kúszott ajkaira majd lehajolt hozzád.

– Én is szeretlek édesem. Mindig is szerettelek.

– Ezért voltál mindig olyan kedves velem? Annak ellenére, hogy szó szerint én voltam a legrosszabb a házasságunk első két évében? – érdeklődsz felvont szemöldökkel tekinteteddel, hogy ajkait, hogy csillogó szemeibe nézve. Szeretted volna megcsókolni, de túlságosan is zavart ez a sok ember, kik titeket figyeltek.

– Kíváncsi voltam, mennyi időbe telik, amíg rájössz az érzéseidre – kuncogott, és kissé megrázta a fejét, majd mit sem törődve a többiekkel ajkaidra tapadt.

Forrás: tumblr.