⊱ꕥ⊰𝓢𝓕9⊱ꕥ⊰

Bevallom ezt nehezebben szültem meg mint a Twicet, de sokkal jobban élveztem írni, és azt hiszem ez meg is látszik. Mindenesetre remélem jól sikerült, és élvezitek majd olvasni.🥰

Ui. Szeretném megköszöni, hogy ilyen sokan olvassátok ezt a könyvet. Két hónapja publikáltam az első részt (kicsivel több), és ebben a viszonylag rövid időben több mint 3.5k megtekintést kapott és 563 csillagot. Nekem ezek a számok nagyon sokat jelentenek, és Nélkületek nem tartanék itt. Szóval, nagyon szépen köszönöm Nektek.

゚+*:ꔫ:*﹤Amikor babát vársz ﹥*:ꔫ:*+゚

𝓘𝓷𝓼𝓮𝓸𝓷𝓰

Tudta, hogy valami nincs rendben, hiszen nem mindennap eszel uborkát nutellába mártva, nem sírsz konkrétan a semmiért, azonban az utóbbi napokban nagyon érzékeny lettél. Néhány órával ezelőtt kicsit összevesztetek, és bár párod nem vette komolyan, te annál inkább.

– Terhes vagy, ugye? – csendesen kijelenti, melléd ülve a kanapén, óvatosan kezeibe véve a sajátodat. Nem tudom miért, talán a félelem miatt, hogy elhagyna, de elkezdesz sírni, mire Inseong szorosan magához ölel.

– Ezért nem kell ilyen szomorúnak lenned, hiszen itt a közös babánk – mutat hasadra egyik kezével, mire akaratlanul is elmosolyodsz.

𝓨𝓸𝓾𝓷𝓰𝓫𝓲𝓷

Pánikba esik, pont úgy, ahogy te. Teljesen elfehéredik, elcsöndesedik a némaságtól, aztán tanácstalanul dadog, majd talpra ugrik, és föl alá járkálni kezd a szobába, miközben folyamatosan motyog valamit orra alatt. – Youngbin – próbáltál valami értelmeset kinyögni ám nem sikerült. Perceken át csak nézted őt, a legrosszabbtól félve. – Minden rendben lesz – szólal meg egyszer csak amivel kissé megijeszt téged. – Megszülöd a picit, elveszlek feleségül, és boldogan élünk mint egy család.

𝓙𝓪𝓮𝔂𝓸𝓸𝓷

– Miért viselkedsz így? – kérdezi párod, hangjában csak egy könyörgő kétségbeesést vélsz felfedezni, hogy végre megmagyarázd, miért vagy ilyen ideges.– Mert rohadt terhes vagyok! – kiabálsz fel sem fogva szavaid súlyát. A kezedbe temetve arcod zokogsz fel halkan, úgy érezve az egész világod összeomlott körülötted a figyelmetlenség és a vágy miatt, és mindent elveszítesz. – Jagiya... – suttogja Jaeyoon, de nem hangzik dühösnek, sokkal inkább megtörtnek – Nagyon sajnálom... kincsem, kérlek, nézz rám – kérlel lágyabb hangnemben aminek képtelen vagy ellenállni. – Nincs ezzel semmi baj. Felneveljük a picit kincsem – mosolyodik el boldogan amitől neked még inkább nő a gombóc a torkodban, és ezt ő is észreveszi. – Nem szeretnéd, igaz? – halkan teszi fel a kérdést. Szégyen vagy nem szégyen, de valóban így van. Szerettél volna családot alapítani vele, nem erről van szó, csak éppen nem most. – Tudom oppa, te mennyire szeretnéd, és nem szeretném őt elveszíteni, csak most...nem tudok úgy örülni ahogy kellene – vallod be őszintén, és legnagyobb meglepetésedre párod boldog csókkal ajándékozz meg.

𝓓𝓪𝔀𝓸𝓷

Csöndes a gyanúja miatt, miszerint baj van, és amikor észreveszi, hogy vacsora közben remeg a kezed, végre rászánta magát, hogy megkérdezze mi a baj. – Szakítasz velem? – kérdezi végül felállva az asztaltól.– Tessék? – felvont szemöldökkel kezded őt vizslatni, hiszen nem értetted ez honnét jött neki – Babát várok oppa – teljesen megdermed, haragja elszállt a sokktól, majd leülve, némán néz rád – Semmi baj – mondod halkan. – Nem teszek semmit a karrierje kockáztatása érdekében – erre természetesen felkapta a fejét, hiszen semmiképp sem szerette volna ha nem tartod meg a babát. És ezt közölte is veled.

𝓩𝓾𝓱𝓸

Párod csak nevet. Pusztán hitetlenkedve bámulsz rá, hiszen azért erre aztán nem számítottál. Bár még mindig jobb mintha adjon verne, vagy egyedül hagyna a kicsivel.

– Hogyan lehetséges ez? Hiszen mindig védekezünk – kuncogja el magát, amit végképp nem értesz, főleg hogy túlságosan lazán forgatja a terhességi tesztet kezében.– Hogyan lehetséges? Lehet lyukas volt a gumi – vonod fel a szemöldököd idegesen tördelve ujjaid, mivel még mindig nem érted ezt a viselkedését. Vállvonogatva dobja odébb a tesztet és szinte azonnal érdeklődni kezd a piciről, ami megmelengeti szíved.

𝓡𝓸𝔀𝓸𝓸𝓷

Nagyon megijedt mikor bezárkóztál a fürdőszobába. Halkan kopog, attól félve, hogy el fogod őt küldeni, vagy minimum leordítod a fejét, mint ahogy az utóbbi pár napban. Halkan szólítja a nevedet az ajtón keresztül, olyan gyengéden, hogy könnyeid gyorsan lecsúsznak az arcodon, miközben becsukod a szemed.

– Minden rendben, kicsim? – érdeklődik óvatosan. Nem tudtad hogyan mond el neki. Iszonyatosan rettegtél attól, miszerint ezzel tönkre teszed a karrierjét, vagy éppen magadra fog hagyni. De tudtad jól, joga van tudni a babáról. – Én...én babát várok – suttogod alig halhatóan, ám párod mégis tiszta kiveszi szavaid. Nagyon örült a hírnek, hogy ne örült volna hiszen apuka lesz.

𝓣𝓪𝓮𝔂𝓪𝓷𝓰

Sírva hívtad, de nem tudtad kimondani a szavakat. Azonnal pánikba esett. Megvigasztalta a probléma forrását -bár azt sem tudta mi az-, és azt mondta, hogy minden rendben lesz. Egy órával később elküldted neki a szöveget, amiben ott állt miszerint babát vársz, merthogy személyesen túlságosan is féltél elmondani. Nagyon megijedtél mikor órákkal később hazaért, és gondolkodás nélkül kicsúszott egy szó a szádon.– Sajnálom – kiáltottad szinte már zokogva párodnak, ki csak most lépett be a lakásba. Meglepődött ő is, ám hamar egy édes mosoly került ajkaira. – Ez nem a te hibád – mondja halkan, de határozottan, egyre közelebb kerülve hozzád. – Mindenképpen megtartjuk a babát, hiszen én nagyon örülök neki, és tudom, hogy te is.

𝓗𝔀𝓲𝔂𝓸𝓾𝓷𝓰

Óvatosan kiveszed a könyvet párod kezéből, ám még mielőtt becsuknád oda teszed a könyvjelzőt. Így mikor legközelebb olvasná tudja hol maradt abba. Leteszed az asztalra, miközben az ölébe mászol egy csókot adva ajkaira. Felpillant rád, amint elváltok egymástól, közben gyengéden végigsimít combodon.

– Azt hiszem, nem várhatok tovább ezzel – kezdesz bele ajkaira suttogva a szavakat – Terhes vagyok. Egy pillanatra ledöbben majd ezt szép lassan átveszi az öröm.

𝓒𝓱𝓪𝓷𝓲

– Teherbe esel, és ahelyett, hogy elmondanád, szakítasz velem? T/N, mi a fene? – kiállt fel párod vagyis most már inkább exed, hiszen szakítottál vele egy hete. Tisztában voltál vele, hogy ez nem megoldás és hogy joga lenne erről tudnia, elvégre mégiscsak az ő gyereke is. Ám túlságosan is féltél neki elmondani. Túl sok kockázattal járna neki, és a szakítást láttad a legjobb megoldásnak. Dühös volt rád, mert nem szóltál neki, mert nem bíztál meg benne annyira, hogy tudd, nem hagyna el titeket, amiért rendesen szégyellted is magad.
– Semmisnek tartom a szakításod, és innentől kezdve mindent megosztasz velem. Még ha egy butaságról van szó, akkor is, rendben?

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top