Halihó! Egy újabb átírt 20 napos átírassál jelentkezem. Sajnos a kérőt nem találom, szóval ha valaki magára ismer sikítson. 🥰

Nem bírtam magammal, muszáj volt rá pillantanom ahogy elhaladtam mellette. Ő is hasonlóan cselekedett, végigmérve engem indult el a terembe, ahova én is tartok, hála a közös órának. Annyira utálom magam. Egyszerűen csak a lány elé kéne állnom, és bevallani érzéseimet, azt hogy elvarázsolt. Úgy viselkedek mintha előttem lenne egy tucat zárt ajtó, amihez nincs kulcsom, holott a kezemben tartom, csupán gyáva vagyok. Nagyot sóhajtva lépek be a terembe, legjobb barátommal az oldalamon, ahol a történelem professzor már elfoglalta helyét. Érkezésünkre, az ajtó felé kapja tekintetét, majd mosolyogva int, miszerint foglaljunk helyett. Mint általában mindig, most is csak mellé ülök. Kedves mosolyt erőltetve magamra köszöntöm, hogy azért ne legyek bunkó, ha már gyávának születem férfi létemre. Nem igazán figyeltem az órára, sokkal inkább lekötött a mellettem ülő szépség, ki egész idő alatt pironkodva jegyzetelt. Elképzelni sem tudom mitől lett hirtelen ilyen, de egy biztos, végre rászántam magam arra, hogy elmondjam amit érzek iránta. Lehet mindent tönkre teszek, azonban ha a pironkodó arcára nézek, alig bírom vissza fogni magam. Ma nyugodt szível kijelenthetem, az volt életem legjobb döntése. Ha lehetőségem lenne, visszamenni a múltba, semmin sem változtatnék, hiszen azt a bizonyos zárt ajtót sikerült kinyitni.