Végre a wp volt hajlandó publikálni a részt. Viszont meglehet, hogy a képet nem engedte közzé tenni, amiért ezer bocsánat. Remélem tetszett és szívesen olvastok majd tőlem. Igyekszem a többit is hozni. Jó olvasást. 🥰

ﾟ+*:ꔫ:*﹤Mikor szomorú vagy és megvigasztal﹥*:ꔫ:*+ﾟ

Mingi-vel mindig is különleges kapcsolatot ápoltál. Még a debüt előtt sodort össze titeket az élet egy véletlennek köszönhetően. Bár a fiatal férfi szerint véletlen nem létezik, hacsak nem magunk tesszük, de úgy igazán nem hisz benne. Minden okkal történik, van, hogy ugyan nem akkor jövünk rá a „véletlen" igazi jelentésére, azonban mindig minden értelmet vesz, ahogy a ti találkozásotok is. Soha nem ápoltál jó kapcsolatot a családoddal, többek között mert egy idegen férfihoz akartak hozzáadni, csupán a pénz miatt. Nem volt semmi bajod azzal a férfival, mert egyébként igazán jólelkű volt csupán nem érezted magadhoz illőnek. Amit tiszteletben is tartott. Azonban a szüleidnek más véleménye volt erről. Mindenáron mellette akartak látni, és azon az ominózus nyári estén, mikor véletlen neki mentél Mingi-nek, épp megszökni készültél az országból. Mert igen, annyira fullasztóvá vált életed, hogy kész voltál otthagyni mindent és az ismeretlenbe menekülni. De szerencsére Mingi ott volt neked és segített. Kezdetben féltél felé lépni, mindig attól tartottál mikor add fel szüleidnek vagy hasonló butaságok, de amint észrevetted egyáltalán nem ez a szándéka, kibujt a szög a zsákból. Különféle programokat szerveztetek annak érdekében, hogy jobban megismerjétek egymást. Támogattad őt az álmában, tulajdonképpen te voltál az első számú rajongójuk és büszke voltál rá. Aztán ez a barátság szép lassan átment valami másba, valami sokkal bensőségesebbe. Mingi szavak nélkül tudatta veled érzéseit, egy idő után pedig te is így tettél, holott az ellenkezőjét fogadtad meg magadnak. Hiszen tudtad minek teszed ki őt és a csapatott ha elfogadod érzéseiteket, ami miatt folyton szomorú voltál. Csakhogy egy idő után képtelen voltál már magadban tartani, ezért eldöntötted, hogy ma délután szépen elmondasz neki mindent. A dormhoz érve, a titkos jelszót használtad, ami három egymás után követő csengetésből állt, hogy tudják te vagy az. Ezt még ti ketten találtátok ki, közvetlen a beköltözésük után. Hiába vártál, senki se nyitott ajtót. Furcsállva pislogtál, hiszen tudtoddal szabad napjuk van, még sincs itthon senki. Egy ötlettől vezérelve, a kilincsre helyezed kezed majd lenyomva azt kinyílik az ajtó.

– Hahó, itthon van valaki? – mivel semmi választ nem kaptál, gyorsan bezárod magad mögött az ajtót és beljebb lépsz a fiúk lakásában. Azonban a nappaliba érve egyből megtorpansz. Tele van rózsaszirmokkal az egész helyiség, a dohányzó asztalon a kedvenc édességed, egy-egy doboz kólával, a nappali közepén pedig egy fülig érő mosollyal rendelkező Mingi vár rád.

– Nem tudom mi baj, de láttam mennyire szomorú vagy – szóhoz se hagy jutni, eléd sietve veszi le vékonyka kabátod, amit valahova messzire eldob majd finoman a kanapéhoz terel. Csak pislogni tudsz a hirtelen ért kedvességtől, törődéstől és a megannyi szeretettől, ami minden mozdulatában benne van. Szavak nélkül tudja mire van most igazán szükséged. Finoman taszít rajtad egyet, hogy a kanapéra ül, majd a következő pillanatban leveszi lábbelidet, a helyiség valamelyik sarkába száműzve. Gyorsan mögé oson a kanapéra feküdve félig, aztán édesen az ölébe von téged.

– Most pedig, ha szeretnéd meséld el, mi nyomja szíved – könnyedén odanyúl az asztalhoz kedvenc édességedből véve, amit szán elé tesz. És ennyi épp elég volt neked, hogy minden sérelmed megoszd vele.