Dylan szemszöge-

Térdre rogyva néztem végig, ahogy elhalad az autó, benne ülve az életemmel. Már is tudtam, hogy kiről beszél. Enelise kurva Moore, a rohadt életbe már! Egyszerűen nem tudom elhinni, bíztam benne, hogy végleg lezártam. Egy középiskolás szerelem volt, mindketten a másik első nagy szerelme voltunk, mint kiderült nála nagyobb volt a szerelem mint nálam. Tudom most mindenki nagy pöcsnek gondol, de ugyan már, tizenévesen a hormonoktól felspanolva ki találja meg elsőre az igazit? Rajta kapott, ahogy egy sráccal, hát, hogy is mondjam finoman. Kezdtünk igazán, közel kerülni, de itt a szó szoros értelmében értendő. Vagy is ha nem tiszta, épp az ölemben ült én pedig a seggét markolásztam. Ugye emlékszel még? Semmi ítélkezés, tizenhat voltam és épp felfedeztem, hogy meleg vagyok.

Enelise pedig az a tipikus akaszkodó barátnő volt. Egyetlen alkalommal sem feküdtem le vele, nem éreztem rá késztetést. Az elején még elvoltunk, bár a részemről mint később kiderült sima barátság volt. Néha napján egy-egy csókot váltottunk, de semmi komoly.

Viszont mint kiderült, nála ez több volt. Mint a legtöbb ilyen esetben. Bár őszintén szólva nem hittem volna, hogy ilyen messze megy majd. Amikor rajta kapott, láttam a szemében, hogy valami megtörik benne. Azonnal ki rángatott a szobából, és követelte, hogy vigyem haza. Ugyan is egy buliban történt mind ez, ugyebár. A haza felé úton egész végig azt magyarázta, hogy ő megbocsájt nekem mert bizonyára az a 'buzi' kényszerített rá, és persze, hogy én nem vagyok meleg. Bár szerintem inkább magát biztatta ezzel, mint sem engem.

Az eset után kétségbeesett kísérleteket tett arra, hogy lefeküdjünk. Nos, nem igazán jött össze neki. Kábé másfél héttel később, mentünk el újra egy buliba. Szinte egész végig rám tapadt mint egy rohadt árnyék, sehova sem volt hajlandó egyedül elengedni. Aztán csak azt vettem észre, hogy állandó jelleggel hozza nekem a piás poharakat. Mondanom sem kell, hogy eléggé berúgtam. Még egészen magamnál voltam, ahhoz képest, amikor felvitt egy fenti üres szobába. Vajon létezik arra szó amikor egy férfit fektetnek le erőszakkal? Vagy az is sima, nemi erőszak? Valljuk be, hogy ez nem igazán mindennapi eset.

Tudjátok mi volt a terve? Hogy majd nem fog védekezni, és ez által teherbe esik tőlem, és én kénytelen leszek vele maradni. Milyen biztos terv igaz? Csak három szó, nem állt fel. Még mindig rémlik, hogy meleg vagyok ugye? Mindent ki próbált annak érdekében, hogy khm, felállítása a cerkát, keresztény létére. Viszont nem igazán jött neki össze. Amikor végre rá eszmélt, hogy hiába minden próbálkozása egy értelmes emberhez híven, elő adott nekem egy negyed órás hisztit. Aztán pedig ki rontott a szobából, én pedig csak felhúztam az alsóm és az oldalamra fordulva elaludtam.

Egy hét telt el, én pedig egy szót sem hallottam felőle, aztán a hétvégén, vasárnap pontosabban, beállított hozzám. Na és vajon mi volt nála? Persze, hogy egy pozitív terhességi teszt. Teljesen fel volt pörögve, szinte már a közös életünket tervezte. Állandóan ott lengedte a kezében azt a rohadt vackot. Teljes mértékben abban a hitben volt, hogy én semmire nem emlékszem a mi kis érdekes 'együtt létünkről', nos hát, tévedett. Azt az arcot megkellett volna örökíteni, amikor elmondtam neki. „Na és mond csak, hogy lettél te tőlem terhes, ha még fel sem állt?" Természetesen a mosoly ami addig uralta az arcát, egy pillanat alatt eltűnt és rémület vette át a helyét.

Ekkor pedig tárult az ajtó, és anyám dühös tekintettel közeledett felém. „Hogy lehettél ennyire felelőtlen! Dylan Steven Geick, hát erre nevetünk?! Most nagyot csalódtunk benned!" Akkor még egy közös lakást béreltem az egyik haverommal, így a hűtő teljes mértékben felvolt szerelve az alkalomra megfelelő itallal. Egy sörrel a kezemben fordultam vissza anyáékhoz. Mióta megjöttek most először néztem át apa arcára, azt hittem, hogy dühös lesz rám de ő csak annyit kérdezett. „Kérhetek én is egyet, fiam?" Mosollyal az arcomon adtam át neki azt ami a kezemben volt, majd fordultam ismét a hűtőhöz. Majd ezúttal Enelise felé fordultam. Látszott rajta, hogy retteg. Viszont anya megszólalt mielőtt bármit is mondhattam volna.

„Szerinted kész vagy már az apaságra?! Enelise egy tisztességes egyházi családból származik, tudod te, hogy ez mit jelent?! Azt, hogy igen is el kell venned őt!" Felszaladt a szemöldököm, majd le néztem az említett lány felé. „Ó nos, ez igazán érdekes. Bár van egy sejtésem, hogy ezzel már tisztában volt." Enelise szinte mindenhova nézet, mint, hogy szembe találkozzon a tekintetemmel. „Ezt meg, hogy értsem?! Ugye nem sértegetsz egy terhes lányt?! A jövendőbeli gyermeked anyját ráadásul?!" Megráztam a fejem, majd meghúztam a sört a kezemben. „A gyerek nem az enyém." Az anyám homloka ráncba szaladt. „Ezt meg mégis, hogy értsem?" „Úgy, hogy nem az enyém." „Na és ebben, hogy lehetsz olyan biztos fiatal ember?! Gondolom az egyik alkalommal elragadott a hév, és ez lett az eredménye." Majdnem felröhögtem azon, hogy pont az anyám beszél nekem erről. „Te csak ne nevess! Hát nem látod szegény barátnőd is milyen zavarban van ettől a helyzettől?!" Enelise felé fordítottam a fejem, majd a szemébe nézve válaszoltam.

„Enelise már nem a barátnőm, több mint egy hete amikor is leitatott csak, hogy kényszerrel végre lefeküdjek vele. Viszont nem jött össze neki, mivel meleg vagyok. Ó és ebből a leleplezésből egyszerre derült ki az is, hogy meleg vagyok. Nem igazán ált fel, már bocs a kifejezés miatt anya. Szóval nem is szexelhettünk, és hát anélkül kisbaba sincs ha jól emlékszem a felvágásitó beszédedre. Egyszóval nem lesz esküvő, sem korán jött apaság."

Még mindig emlékszem az anyám arcára, egyszerre volt rajta megkönnyebbülés, öröm és undor. Hát és az utolsó részét nem nekem irányozta. Enelise felé fordult, mi pedig apával csak a háttérbe húzódva figyeltük az eseményeket. Mellém ült, majd a sörös üvegét hozzá koccantotta az enyémhez. „Éljenek a melegek. Na de azért itt is kell a gumi, remélem ezt tudod és nem csak ezért váltottál csapatot." Felnevettem és vissza koccantottam az üvegem. „Nem, nem ezért és tudom nyugi apa." „Akkor jó anyád ki akadna ha valakit fel csinálnál."

Amíg mi a komfortos családi beszélgetésünket folytattuk apával, addig anya porig alázta az árva kis Enelise-t. Abba viszont már nem igazán folynék bele, röviden, nem volt szép. Az évek során az anyám, igen csak jóban volt a mi kis történetünk főhőse anyjával, és hát a történtek után még a saját anyja is ferde szemmel nézett rá. Elvetette a gyereket, és bentlakásos suliba küldték tovább tanulni, hogy tanuljonk a 'hibájából'. Nos a jelek szerint nem igazán ez jött le neki az egészből.

Ja és még valami. Ő kurvára nem a feleségem! Egyetlen egyszer mutattam meg neki az örökölt gyűrűt amit majd annak adok akit igazán szeretek. Ami azóta Jackson ujján pihen. Akkor még csak barátok voltunk, viszont hülyülésből felvette és csináltunk vele egy közös képet. Gondolom ezt a képet használhatta, hogy elhintse az én babyboy-omnál, hogy a feleségem.

Nekem csak is Jackson a fontos, nekem ő a, nyálas szavakkal , a kibaszott igazi. Nem fogom hagyni, hogy ez az őrült, megszállott liba elszakítsa tőlem őt!

***

Nagy lendülettel felálltam az eddig a feljárón elfoglalt helyemről, majd a telefonomat elő véve a hálónkat vettem célba. Tárcsáztam azt az embert akiben minden reményem volt jellen pillanatban, ha egyszer sikerült másodszor is fog. „Anya, igen, igen én is nagyon hiányollak, nem, nem tudsz vele beszélni. Éppen ezért hívlak, elhagyott anya és segítened kell. Nem, nem csináltam semmi baromságot, de ne félj vissza szerzem, vissza szerezzük. Hogy mi történt, a kurva Enelise Moore történt! Jó, jó anya ne most akadj fel a káromkodáson oké?"

„Holnap repülők!"