Fél órája ülök ugyan az-az oldal felett, fél órával ezelőtt tudtam csak rá venni magam, hogy elrakjam az ismeretlen női féladótól érkezett  levelet a fiókom legmélyebb zugába. Próbáltam a munkámra koncentrálni, nem nagy sikerrel. Az eltelt idő alatt csak azon tudott kattogni az elmém, hogy Dylan és én nem vagyunk törvényesen házasok és, hogy az egész kapcsolatunk egy óriási hazugságon alapul. Mi van ha tényleg csak azért tartott maga mellett mert 'jó vagyok az ágyban', mi van ha igaza volt a levél feladójának? Ha az eddig élt életem mind hazugság? Fél órámba telt abba hagyni a zokogást. Most aztán ki használhattam a saját iroda kényelmét, sehol egy sajnálkozó tekintett, vagy az a rohadt kérdés, hogy 'jól vagy?'. Felvilágosítok mindenkit, kurvára nem vagyok jól! Fél órája derült fény arra, hogy a férjem nem is a férjem. Hogy a férfi akit mindennél jobban szeretek, egész végig hazudott nekem. Ezek után, hogy az istenbe lennék jól?! Van egy kurva felesége! Ugyan azt a rohadt gyűrűt adta nekem, mint a neki!

Becsuktam az asztalomon lévő könyvet, majd a telefonom után nyúltam. Mély levegőt vettem, majd megnyitottam a névjegyzéket. Ki kerestem Dylan nevét, majd írtam neki egy rövid, de lényegre törő üzenetet. Aztán tárcsáztam az egyetlen embert akit ebben a pillanatban látni akartam. Újra legördült egy könnycsepp az arcomon, mielőtt még bele szóltam volna a telefonba. "Át költözhetek hozzád egy kis időre?"

Dylan szemszöge-

Az előadásom közepén tarthattunk amikor megrezzent a telefonom a zsebemben. Amikor megláttam, hogy ki a feladó mosoly kúszott az arcomra. Feloldottam a képernyőt majd megnyitottam az üzenetet. Miután elolvastam, olyan gyorsan tűnt el az arcomról a mosoly, ahogy az létre jött.  "Szerintem szünetet kéne tartanunk, el költözöm egy időre. Kérlek ne keress. Csak még nehezebbé tennéd." Olyan gyorsan kezdett el verni a szívem, hogy azt hittem ki ugrik a mellkasomból. Most az egyszer nem azért mert örülök, vagy mert kanos vagyok, hanem mert az akit mindennél jobban szeretek éppen arra kér, hogy hagyjam ki sétálni az életemből. Felkaptam a táskám és mindent bele söpörtem az asztalomról, majd se szó, se beszéd elkezdtem ki trappolni a teremből.  Sokan furán méregettek, de ők nem tudták, hogy mi forog kockán. Az egész, kurva életem.

Jackson szemszöge-

Még telefonálás közben elhagytam az irodát tudom, hogy milyen Dylan, biztosra veszem, hogy már épp az iroda felé tart. Amilyen gyorsan csak tudtam pakoltam be a ruháim egy sport táskába, nem érdekelt, hogy mennyire gyűrődnek össze csak minél gyorsabban kész akartam lenni. Nem bírnám ki ha szemtől szemben kéne vele lennem. A vállamra kaptam a táskám, és a bejárati ajtó felé haladtam, amilyen gyorsan csak tudtam elakartam hagyni a lakást. Mióta elküldtem az üzenetet, vagy száz sms-t, és nem fogadott hívást kaptam tőle. Viszont nincs hozzá annyi erőm, hogy bármelyiket is elolvassam, vagy végig hallgassam. Össze törte a szívem, és félek, hogy a szavai csak újra vissza csalogatnának a karjaiba. Pont amikor ki léptem a lakás ajtaján, parkolt le Gigi a feljáró előtt. De ugyan ebben a pillanatban hallottam meg a motor zúgást az utca végéből. Futottam a kocsi felé, és pont akkor csuktam be ajtót magam mögött amikor mögöttünk leparkolt Dylan. Azonnal az anyósülési ablakhoz rohant. Még pont időben zártam be az ajtót ahhoz, hogy ne tudja kinyitni.

Dörömbölni kezdett az ablakon, én pedig csak a kezembe temettem az arcom. "Nem hagyhatsz csak így el! Te vagy a mindenem! Mi történt babyboy? Kérlek beszélj hozzám! Nem fogom hagyni, hogy csak úgy elhagy ugye tudsz róla?! Kurvára harcolni fogok érted! Ha kell rohadtul elrabollak, és magamhoz láncollak, ha kell szó szerint! Tudom, hogy szereted ha olyan közel vagyunk egymáshoz. Istenem, annyira szeretlek, nem hagyhatsz el!" Ömlöttek a könnyek az arcomról, de az utolsó mondatára fel emeltem a fejem. Az ablak felé fordítottam a könnyektől áztatott szemeim, majd a mutató ujjammal rá mutattam. "Rohadtul ne merészeld azt mondani, hogy szeretsz! Kurvára ne merj nekem ilyet mondani! Az egész kurva kapcsolatunk alatt hazudtál nekem!- Grimaszba szaladt az arca, és értetlenség tükröződött a szeméből-  Tudok a kurva feleségedről! Rohadtul tudok róla, szóval már nem kell megjátszanod magad, nem kell többé eljátszanod, hogy hű de nagyon szeretsz! Sőt ha lehet soha többé ne gyere a a közelembe! Ég veled Dylan."

Felhúztam azt a kis rést is az ablakon amin keresztül beszélni tudtunk, majd hátra dőltem az ülésben. Dylan újra dörömbölni kezdett, viszont ezúttal már nem válaszoltam rá. Rajtam újra erőt vett a  sírás, Gigi  pedig gázt adott és elhajtott. Még utoljára hallottam, ahogy Dylan felkiált, hátra pillantottam a visszapillantóból, és csak annyit láttam, ahogy a térdre rogy és a kocsi után üvölt, a fejét a kezébe temetve.

"A kurva életbe! A jó büdös életbe!"