Jackson szemszöge-

Amikor felkeltem két erős kar fonódott inda ként a derekam köré, és egy meleg test ölelt át hátulról. Vissza csuktam a szemem, és élveztem a belőle áradó hőt. Viszont a hólyagomnak más tervei voltak. Próbáltam anélkül kimászni a karjaiból, hogy felébreszteném, utána pedig már rohantam is a fürdőbe. Miután elvégeztem a dolgom, a mosdóhoz sétáltam, hogy megmossam a kezeim. Aztán, ahogy a szemem feljebb kúszott a tükörből vissza köszönő énem felé, megállt a kezem. A nyakamtól kezdve, a mellkasomon át, szívás nyomok húzták ösvényt a csípőm felé.
Hitetlenkedve nevettem fel, és szemet forgattam a tükörképemre. Az-az átkozott birtoklási vágy.

Izzadt voltam, és másra sem vágytam mint egy hideg zuhanyra. Ha így vissza mennék, az alsóm helyén egy sátorral, rögtön magához térne. Beálltam a zuhany alá, és próbáltam magamhoz térni, és felkészülni a mai napra.
A semmiből két erős kéz húzott magához, és egy édesen dörmögő hang suttogott a fülembe. „Nem szép dolog csak úgy ott hagyni. Azt terveztem, hogy már korán reggel rád vetem magam, erre nem hűlt helyedet találom?-kezei a csípőm mentén, egészen le csúsztak a plusz tizennyolcas határ alá- Most muszáj lesz kiengesztelned!” A homlokom a csempének dőlt, a testem alsó része pedig önkéntelenül is hozzá simult. „Hmm, látod a tested is csak arra vár, hogy a magáévá tegyelek! Akarod, babyboy? Szeretnéd, hogy vissza vigyelek az ágyba és jól megdugjalak? Vagy inkább azt szeretnéd, hogy itt helyben csináljuk?” A lehelete szinte már égette a fülem, mégis egyre csak közelebb akartam tudni magamhoz. A jobb keze bele mart a csípőmbe, és csak még közelebb vont magához, a másik kezét az intim részeim felé vezette, hangos nyögést ki csalva belőlem. „Tetszik? Szóval ez a válaszod? Azt szeretnéd ha itt juttatnálak a csúcsra?”  

A bal kezemmel a csempének támaszkodtam és egy nyögést hallattam. „Ne mondj ilyeneket.” „Milyeneket, hogy itt helyben megakarlak kúrni? Vagy, hogy mélyen benned akarok lenni?” Egy hangosabb nyögés volt a válaszom, ezzel meghazudtolva saját szavaim. Imádtam ha így beszél. „Látod, már is készen állsz.” „Istenem Dylan! Ha így folytatod már a szavaid elegek lesznek!” A tarkómat kezdte el édes csókokkal bombázni, én pedig minden egyes alkalommal bele remegtem. „Kérlek!” Újra vissza vezette a száját a fülemhez, ezúttal viszont a másik oldalra. Újabb suttogott szavaitól melyről jövő remegés futott át a testemen, először nem is ért el a tudattomig az amit mondott. Szerencsémre megismételte, bizonyára érezte a testemen át futó remegést. „Mit szeretnél? Kérlek magyarázd el nekem jó hosszú mondatokban.” Egyszerűen nem tudtam elhinni ezt az embert, még egy ilyen helyzetben is képes volt ezt játszani velem. Viszont ezt a játékot ketten játszák, a szabad kezem egészen hátra, az öléig kúszott, majd jó erősen megmarkoltam a lényeget. Egy állatias morgás, szerű nyögés hagyta el az ajkait szorosan a fülem mellett.

Úgy tűnik nem igazán gondoltam végig a tetteim súlyát, hirtelen szembe fordított magával és aznap először nézhettem azokba a mogyoró barna szemekbe. Bár most mindkettő ében fekete volt a vágytól. A fenekem alá nyúlt, majd egy perccel később már a dereka köré fonódtak a lábaim. Mindkét kezemmel a vállába kapaszkodtam, viszont a fejem az övének támasztva pihent. Ujjai mélyen a hátsó felembe mélyedtek és szinte az összes helyet kiszorította kettőnk közül. Ajkai megtalálták az enyémeket és egy olyan szenvedéllyel teli csókban forrtunk össze, hogy a hátam a csempének csapódott, míg az ő lábai terpeszbe húzódtak, hogy megtudjon tartani kettőnket.

A nyelve át tört az én számba és csak faltuk egymást perceken keresztül, amíg a levegő hiány távolságra nem ítélt minket. Mindketten lihegve néztünk a másik szemébe, és mindkettőnk szemében ott csillogott a féktelen vágy. „Istenem Jackson, annyira kimondhatatlanul szeretlek! Ha nem lennénk már házasok itt helyben megkérnélek!” „Pont itt? Ebben a pozícióban?” „Ebben a pozícióban.” „Valószínűleg igent mondanék.” „Akkor gyere hozzám ismét! Légy az enyém, az örökké valóságig!”