Liliék családjában, mint azt megtudtam, gyakoriak a közös vacsorák, ha mindenki itthon van, mindenki ráér és mondjuk van mit mesélni egymásnak.
Leni ma estére, valószínűleg annak a motivációjára, hogy engem is vendégül láttak, házi készítésű pizzát sütött, és még goffrit is, ami miatt fél délután sürgött-forgott.
Ha jól vettem észre, Casso sokszor vele volt, beszélgettek a vacsorakészítés során, amíg pedig sültek a dolgok, valami műsort néztek a nappaliban.
Persze akárhányszor arra jártam, megkérdeztem, hogy segíthetek-e bármiben, de valahogy mindig pont ekkor nem tudtam, amikor pedig felajánlottam, hogy elmosogatok, pont ekkor indította el Leni a mosogatógépet - aranyos volt, mert egyértelmű volt, hogy igazából csak nem akart dolgoztatni, hátha csak udvariasságból kérdeztem meg, hogy segíthetek-e. Amíg itt voltam, azt vettem észre, hogy Leni egész végig igyekezett a kedvemben járni, persze a többiekhez hasonlóan, mindennel megkínált, mindent felajánlott, hogy jól érezzem magam, nagyon cuki volt.

- De jól néznek ki - lestem a sütőbe a konyhában, ahol a pizzák készültek.
Szaszával inni jöttünk le, ezalatt a szülei pedig a nappaliban voltak, a kanapén.
- Szerintem lassan kész lesz - állapítottam meg ránézésre, a sütő előtt guggolva.
Szasza leguggolt mellém.
- Még azért egy tíz perc minimum jól jönne - nézte meg Szasza.
- Ha te mondod - mosolyodtam el.
- Tippeltem csak - állt fel mellőlem elröhögve magát, mire én is halkan felnevettem, majd felegyenesedtem a guggolásból.
- Merre is vannak a poharaitok? - néztem körbe a konyhában, de korábban kérdeztem, mint gondolkodtam volna, mert ebben a másodpercben valami tudatosítatlan emlék beugrása miatt ösztönösen kinyitottam egy szekrényt, és pont ott voltak.
- Oké, feltalálod magad - jegyezte meg egy apró mosollyal az arcán, miközben háttal nekidőlt a konyhapultjuknak, én pedig eközben megtöltöttem a poharamat vízzel.
- A régi házunkban nálunk is ugyanitt voltak a poharak - gondoltam bele a konyha elrendezését végiggondolva.
- Ez olyan, mint a mosogató alatti kuka, kábé minden harmadik konyhában ott van - közölte derűsen beletúrva a hajába.
Ezen elnevettem magam, mert ez ránk is igaz volt, majd beleittam a poharamba.
Amíg körbepillantottam a konyhában, és megittam a vizemet, Szaszának jött valami értesítése a telefonján, mire halványan elmosolyodott, majd megszólalt.
- Lebuktunk, húgom kiszúrta lokátoron, hogy itt vagy - jegyezte meg a gödröcskéivel az arcán.
- Mit írt?
- Hogy itt vagy-e, caps lock-kal és öt kérdőjellel.
Halkan elnevettem magam, majd épp a poharamat raktam be a mosogatóba, amikor Szasza lazán lefotózott, és elküldte a húgának.
- Lilinek küldted? - kérdeztem mosolyogva ránézve.
- Aha, és hozzáírtam, hogy nem vagy itt.
Nevetve megnyitottam a csapot, hogy elöblítsem a poharamat, amiben hiába csak víz volt, de azért ittam belőle, meg minden.
- Hagyd már - pillantott fel rám Szasza a telefonjából egy jókedvű mosollyal az arcán a mosogatást illetően - Na, most fog lebaszni, figyeld - röhögte el magát, ahogy Lili felhívta, mire elmosolyodtam és kíváncsian hallgattam a telefonbeszélgetést, miközben megtöröltem a kezem egy kéztörlőben.
Szasza derűsen felvette a telefont, kihangosítva.
- Szia, Hugi - köszönt bele a gödröcskéivel az arcán.
- Ott van Regi és nem szólsz? - kérdezte Lili egyből.
- Pár órája van csak itt, nyugi már. Itt alszik, fogsz vele találkozni.
- Tényleg? - lelkesedett be.
- Ennyi, gyere majd.
- Oké, de basszus, legközelebb szólj már, hogy Regi átjön, különben úgy szerveztem volna a napomat, hogy hamarabb hazaérek, mert ez így nem fair!
Szasza szórakozottan mosolyogva rámnézett, érzékeltetve, hogy kezdődik a "most fog lebaszni"-rész.
- Honnan veszed, hogy nem direkt volt? - kérdezett vissza a gödröcskéivel az arcán, szivatva egy kicsit a húgát.
- Na jó, ezt megjegyeztem! - háborodott fel Lili elnevetve magát - El fogom mondani Anyának, hogy a hátam mögött szervezkedtél.
- Nyugodtan, már sül a pizzája Reginek.
- Ne már, miért csak én vagyok kihagyva? - realizálta Lili.
- Nem vagy kihagyva, csak nem vagy itthon.
- De amúgy majdnem kicsesztél velem, mert majdnem randit szerveztem mára, és akkor alig tudtam volna találkozni Regivel.
- Mikorra raktad volna a randidat, nyolctól tízig, vagy mi a fasz? - röhögte ki Szasza, teljesen tisztában Lili keddi napjaival.
- Jó, végül ezért nem mára raktam, de akkor is, bármi lehetett volna!
- Hagyjuk már - mosolygott rajta Szasza.
- Na jó, mindegy, így viszont futok majd haza. Regit puszilom - üzente Lili.
- Én is őt - szólaltam meg mosolyogva.
- Ő is téged - adta át Szasza egy apró mosollyal az arcán.
- Akkor sietek. De azért megjegyeztem - jelezte Lili újra Szaszának.
- Félek - mosolygott Szasza szórakozottan.
Amikor letették a telefont, mosolyogva már épp megszólaltam volna, amikor Leni bejött a konyhába, Szaszának szólva, mire odanéztünk.
- Holnap Csepi beugrik hozzánk, de csak maximum egy negyed órára, csak hogy tudj róla.
- Oké - válaszolta Szasza egyszerűen - Egyedül?
- Igen, csak erre fog jönni, úgyhogy beköszön, ennyit szerettem volna csak - mondta Leni, majd mosolyogva rámnézett - Ha bármit szeretnél, enni, inni, akármi, szólj nyugodtan.
- Rendben, köszönöm szépen - mosolyodtam el.
Leni nemsokára kiment a konyhából, én pedig Szaszára néztem.
- Ki fog beugrani hozzátok? - érdeklődtem, mert arra következtettem, hogy családtag, és igyekeztem feltérképezni a dolgot.
- Anya húga, van közöttük laza tizenöt év.
- Akkor ő most... - próbáltam átszámolni a korát.
- Huszonnyolc. Konkrétan akkor fejezte be az egyetemet, amikor én a mostani gimimbe felvételiztem.
- Ő mit csinál? - kérdeztem kíváncsian, ha már számomra új családtagról volt szó.
- Valami marketinges cégnél dolgozik, meg nem mondom, melyikben, de főleg kozmetikumokat reklámoznak. Amúgy képzeld el a húgomat nagyban, kiskora óta RG-zik, világbajnokságon volt, most már edző is, rohadt sokat modellkedett, egy darabig élt kint külföldön is, mit tudom én, ilyenek - vont vállat - Fun fact, tavalyelőtt volt az esküvője apám unokatesójával, egyidősek nyilván, meg ott érettségizett, ahová én is járok most.
- Ez de menő - mosolyogtam lenyűgözve - De tényleg. Viszont nekik akkor még nincs gyerekük - értelmeztem.
- Most összerakod fejben a családfát? - pillantott rám szórakozottan.
- Igyekszem - nevettem el magam halkan.
- Sok sikert hozzá, nekem is egy fél gyerekkorba tellett.
- Egyébként Lili hogyhogy nem abba a gimibe jár, mint te? - kérdeztem, ahogy ez most így eszembe jutott - Mármint, tök jó jegyei vannak, meg versenysportoló is.
- Felvették hozzánk, csak egy helyre került volna az exével, akivel nyolcadikban szakítottak, és utálta, úgyhogy alapból is gondolkodott a ti sulitokon, ez meg így eldöntötte, hogy inkább oda megy. Amúgy azóta kibaszták a csávót a sulinkból.
- Az mondjuk durva, mármint, ha kirúgták - gondoltam bele.
Szasza a véleményemen szórakozottan elmosolyodott.
- Engem is ki akartak, meg az előzőből is, szóval nekem nem ez a problémám vele.
- Ebben a sulidban az egyik az volt, amikor Lilit megcsalta egy volt haverod és megverted, ugye? - kérdeztem, visszaemlékezve az egyik korábbi beszélgetésünkre.
Ahogy Szasza rámnézett, önbizalmat sugárzó, szórakozottan mosolygó tekintettel és az édes mosolygödröcskéivel az arcán, a bennem feléledt pillangók hatására megállapítottam, hogy ez a pillantása most egészen máshogyan dobogtatta meg a szívem.
Kifejezetten rosszfiús pillantás volt, fékezhetetlen, magabiztos és bármire képes.
Nem láttam még minden oldalát, és ez az érzés ebben a pillantásban hatolt a szívembe igazán, ami izgatottan járt végig.
- Na, örülök, hogy ez megmaradt - biccentett egy bujkáló mosollyal az arcán.
- De most tényleg - erősítettem meg a kérdésemet.
- Maradjunk annyiban, hogy jól hangozna, ha csak ez lett volna, de inkább volt utolsó csepp a pohárban, mint ami tényleg oda vitt. Nem is a suliban vertem meg, hanem az előtt, önmagában ezért nem sok alapja lett volna igazgatói irodába hívni, hogy kirúgjanak-e.
- Ez egészen pontosan mit jelent? - próbáltam összerakni.
Szasza a kérdésemre halkan elröhögte magát, hogy hogyan fogalmazza meg a legszebben a dolgot.
- Nem akkor volt a legjobb a hírnevem.
Nem volt zavarban, nem szégyellte, nem titkolt semmit, pont úgy, olyan önbizalommal mondta ezt, mint aki teljes mértékben tisztában van mindennel, amit valaha elkövetett, jó és rossz dolgokkal egyaránt, és ettől csodáltam.
Épp ezért nem éreztem semmit megingani magamban a róla alkotott képemmel kapcsolatban, és ezt ő is pontosan jól tudta.
- Ha lehet, ne anyámat kérdezd a témában, mert nem szívesen magyaráznám ki magam - tette hozzá derűsen mosolyogva ellökve magát a konyhapulttól.
Halkan nevettem egyet, majd elmosolyodva néztem rá.
Nem tud róla, de annyira felnézek rá emberként. Mindent képvisel, amit egész életemben érezni akartam mások mellett, ezért magamat is teljesebbnek érzem a jelenlétében.
Ahogy a gyönyörű, kék, mosolygó szemeibe néztem, elöntött belülről az a kellemes, semmihez sem fogható, simogató érzés, és szinte éreztem, ahogy rámnézve megállapít valamit magában, egy akaratlanul átsuhanó gondolat miatt.
Azért nem tudom azt mondani, hogy hihetetlen, amilyen szerelemmel tudok lenni iránta, mert nincs ebben semmi hihetetlen - hogyan is ne tudnám szeretni őt?
Épp ezt állapítottam meg magamban a pillangóimmal a gyomromban, amikor észre se véve, hogy mosolygok, egy másodpercre elkaptam a tekintetem.
Szasza kinyújtva a kezét, lazán megfogta az enyémet, és a világ természetességével húzott közelebb magához, átkarolva a derekamat, mire mosolyogva ránéztem.
Biztos vagyok benne, hogy a szeretetnyelvei között van a testi érintés.
Akkor érzem az egyik leginkább, hogy mennyire törékeny és apró vagyok hozzá képest, amikor olyan könnyedén átöleli a derekam, hogy gyakorlatilag az egyik karja is elég lenne hozzá, és ha akarná, azt is megtehetné, hogy soha nem enged el, mert nem tudnék mit tenni ellene.
Bár én se akarnék.
Nem szólalt meg, csak pihentette rajtam a tekintetét, miközben éreztem, hogy valami kattog az agyában, úgyhogy az egyik barna, enyhén hullámos, homlokára hulló hajtincsével játszva egy picit, mosolyogva megszólaltam.
- Mi az? - kérdeztem mosolyogva, mire Szasza őszintén elnevette magát, elkapva a tekintetét egy pillanatra, majd visszanézett rám.
- Őszintén, most rohadtul azon gondolkodtam, hogy hogyan foghattál ki ennyi szart, és képtelen vagyok felfogni - közölte őszintén, mire hangosan megdobbanó szívvel néztem rá - Mondanám, hogy kinyírok mindenkit, aki bántott téged, de az már konkrét tömeggyilkosság lenne, baszki.
Furcsán elmosolyodtam, de nagyon jól esett, hogy ezt mondta, vagy hogy egyáltalában a gondolataiban volt ez most, így ahogy lesütöttem a szemem, ösztönösen megsimítottam a vállánál, ő pedig pár pillanattal később megszólalt újra.
- Nem fogok neked felsorolni mindent, hogy forgassam benned a kést, hogy ki hogy bánt veled, hogy mit csinált veled apukád, a volt barátod, meg az összes szar, akik között voltál, de komolyan felbasz. Nem vágom, miért neked kell ezt a sok szart vinned magaddal.
- Sajnos nem én vagyok az egyetlen a világon, aki ezekkel él együtt - mondtam halkan, a pár órával korábbit megismételve.
- Azért élsz együtt ezekkel, mert valaki, valakik úgy döntöttek, hogy egyet csinálnak belőled a sok közül, és ez idegesít fel kurvára - válaszolta egyenesen a szemembe nézve, feszülten elnevetve magát - Felbasz, hogy vannak olyanok, akik ismernek téged, eléd állnak, és úgy vannak vele, hogy simán tudnak bántani téged, hogy volt egy exed, aki ott volt veled, pontosan jól tudta, hogy min mész keresztül, és azzal rúgott beléd, szemrebbenés nélkül ezerszer, meg megcsalt egy ribanccal, téged, és azóta neki áll feljebb, felbasz, hogy bárki képes volt megalázni, hogy baszki, megtudják, hogy milyen körülmények között maradtál még egyben, és arra kezdenek ráállni, hogy csak rontsák a helyzetedet, és rohadtul, kurvára felbasz, hogy van egy olyan ember a világon, akinek van egy olyan lánya, mint te, ezt csinálja vele tizenhét éven keresztül, és nem érzi, hogy ez probléma, hogy olyan ösztönöket, meg védőreakciókat épített ki benned, amik amúgy rohadt szomorúak, olyan dolgokat viseltetett el, meg normalizált veled, olyanokat kellett megtapasztalnod, látnod, érezned, olyanokhoz kellett megtanulnod alkalmazkodnod, amikre gondolnod se kellene alapból, és érted, itt vagy, mert nem akartalak hazaengedni ebbe, erről beszélünk, mert még mindig aktuális, soha nem fogom tudni megérteni, hogy tud bárki úgy értékelni, hogy ennyit érdemelsz, Regi.
- Köszönöm, hogy ezt mondod - néztem rá elolvadt szívvel, teljesen őszintén, elérzékenyülve.
Szasza a fejét elfordítva feszülten elsóhajtotta magát, úgy a témától, majd visszanézett rám.
- Hogyan tervezed a holnapot? - kérdezte a szemembe nézve.
- Hát, gondolom Lilivel együtt elmegyek suliba, aztán Anya azt mondta, hogy jön értem órák után, úgyhogy vele megbeszélem a többit, mielőtt hazaérnénk.
- Apukád nem dolgozik amúgy?
- Nem tudom, mit csinál, őszintén - válaszoltam sóhajtva.
- Csak azért kérdezem, mert akkor ezek szerint kábé mindig otthon van, amíg ti nem.
- Gondolom - láttam be - Szóval holnap megbeszélem Anyával a dolgokat. Közösen hozunk döntést.
- Ja, értem.
A téma ezzel lezárult, mert nagyjából mindent megbeszéltünk már, amit pillanatnyilag meg tudtunk volna említeni, úgyhogy megsimítottam Szasza vállát, majd a mellkasának döntöttem a fejem, hogy megöleljen - ahogy körém fonta a karjait, lehunyt szemekkel én is visszaöleltem.
Megkönnyebbült a szívem az érintésétől.
- Ugye Lili nem akadt ki tényleg, hogy nem szóltunk neki? - kérdeztem, ahogy újra egymásra néztünk, mire elnevette magát.
- Dehogy, nyugi.
- Jó, csak mert... - kerestem a szavakat - Ma órák előtt... nem összevesztünk, nem erről van szó, csak... - túrtam a hajamba.
- Tudom, mesélte.
- Mikor? - csodálkoztam - Vagy... hogyan?
- Mielőtt eléd jöttem volna a sulidhoz, napközben ráírtam, ő meg felhívott, és mondta, hogy kiborultál attól, hogy továbbadta Anyának a dolgaidat.
- Nem csak ezen borultam ki, és nem is a kiborulás a jó szó rá - szabadkoztam - Csak... mindegy, hagyjuk - dörzsöltem meg az arcom.
Nem kérdezett rá a dologra, mert valószínűleg értette anélkül is.
- Szóval nem akadt ki, így is futni fog haza - erősítette meg Szasza az eredeti kérdésemre a válaszomat.
- Akkor jó - mosolyodtam el halványan.

Ebben a családban az átlagos, esti közös vacsora még annál is szebb volt számomra, mint amit el tudtam volna képzelni.
Lili ekkor már hazaért - hosszan megölelt, kérdezgetett, hogy hogyan érzem magam és azt éreztette velem, hogy a lehető legjobb helyen vagyok.
Az érkezésére vártunk, szóval nemsokára leültünk az asztalhoz, hogy megvacsizzunk.
- Legjobb vagy, Anya - csillantak fel Lili szemei a frissen sült házi pizza láttán, amiket Leni lerakott az asztalra.
- Remélem, hogy jó lett, nagyon szurkolok magamnak - rakta le Leni az egyik tányért felpörögve.
- Te mindig jókat csinálsz - dicsérte meg Lili mosolyogva - Nem tudsz olyat csinálni, ami ne lenne finom.
- Aranyos vagy - mosolygott Leni.
- Hogyan kéred, Szöszke, kártyával vagy kp-ban? - pillantott rá Casso szórakozottan, a lánya hízelgése miatt.
Szasza a húgára nézve elröhögte magát, élvezve, hogy ő van most szivatva, mire a mellette ülő Lili ráhunyorgott, majd bosszúból meglökte a karját, amit a bátyja a gödröcskéivel az arcán hagyott neki.
- Kér valaki extra kukoricát? - szedett elő Leni közben egy konzerv csemegekukoricát.
- Úúú, én - fordult felé Lili.
- Szórsz nekem is légyszi? - adta át neki Leni, majd megkerülte az asztalt, hogy hozzon valami italt is, mire Lili szórt az anyukája pizzaszeletére a kukoricából, szépen, egyenletesen.
- Ülj már le, Szöszi - nézett hátra Casso a feleségére halványan mosolyogva, hogy ne hajtsa magát feleslegesen és egyen nyugodtan.
- Jó, csak még hozok valami üdítőt, ha valaki kérne - válaszolta neki Leni kedvesen.
Miközben Leni is leült hozzánk, töltöttem magamnak a limonádéból.
- Amúgy Regi, anyukád nem akart volna átjönni? - gondolt bele Lili, mire ránéztem.
- Ő most nincs otthon - meséltem - Mármint, nem otthon alszik.
- Annál a kollégájánál? - érdeklődött Lili.
- Igen - mosolyodtam el.
- Zsolttal nagyon cukik egyébként - szólalt meg Leni mosolyogva rámnézve - Olyan jól el szoktak beszélgetni, ahogy kívülről látszik.
- Én még nem találkoztam vele, de szívesen megismerném - mondtam, Zsoltra értve.
- Ő is biztosan kíváncsi rád, nagyon kedves típus, biztos anyukáddal is nagyon érdeklődő és támogató.
- Tehát Anya shippeli őket - fordította le Lili mosolyogva.
- Még jó, hogy - nevette el magát Leni kedvesen.
Mosolyogva néztem rá, majd ugyanígy ettem tovább, mert jól esett, hogy ezeket hallottam tőle.
- Jövő hét szombaton lépünk fel a színjátszósokkal - mesélte Lili.
- De jó - néztem rá kedvesen.
Már rég megígértem Lilinek, hogy megnézem őket, de ha nem ígértem volna meg, is alapnak tartottam volna.
- Viszont van egy kis probléma - húzta el a száját Lili, mire mind ránéztünk - Elvileg az itteni helyen, ahol felléptünk volna, történt valami technikai probléma, ezért last minute átszervezték a helyszínt.
- Hova? - kérdezte Casso rápillantva.
- Az igazgató egyik ismerőse az egyik színházban dolgozik elég magas pozícióban Szentendrén, szóval oda tudták elintézni.
Szasza és Lili is erre egyből rámnéztek, én pedig zavartan megigazítottam a hajam.
- Nem muszáj eljönnöd, ha nem szeretnél, tökre megértem - mondta Lili együttérzően.
- Nem, dehogyis, elmegyek - válaszoltam szabadkozva.
- Tényleg nem gáz, ezerszer fel fog lépni még - erősítette meg Szasza rámnézve.
- Nem olyan kulturáltak, akikkel nem akarok találkozni, hogy a színházban fussunk össze, de egyébként is mindegy, mert nyilván megnézem - pillantottam Szaszára, közte és Lili között cikázó tekintettel.
A legféltettebb dolog a múltamból már visszatért az életembe, egy kínos találkozás már nem ront a helyzeten sokat.
- Tényleg amúgy, végre nem felejtettem el és hazahoztam a jegyeket - pattant fel Lili, majd gyorsan kiszedett a táskájából néhány jegyet, amik az előadásra szóltak.
- Rakd az előszobába és akkor megtaláljuk - mondta neki Leni.
- Oksi - hallottuk Lili hangját - Egyébként én leszek a főszereplő - mesélte Lili mindannyiunknak, csak úgy.
- Na ne - pillantott utána Szasza.
- Nem én jelentkeztem rá, csak kiválasztottak - vont vállat Lili könnyelműen, ahogy visszahuppant az asztalhoz - Mondjuk, ha jelentkezni kellett, rájelentkeztem volna - gondolt bele derűsen, mire halkan elnevettem magam.
- Meglepő dolgokat mondasz amúgy - jegyezte meg Szasza szórakozottan.
- Egy jó darab a jó főszereplőnél kezdődik - védekezett Lili.
- Mit mondott Márk, hogy egoista vagy, vagy mi volt? - hozta fel az apukája poénból, mire Szasza elröhögte magát és szintén a húgára nézett.
- Miii, ilyet mondott? - tágultak ki Lili szemei.
- Ja - erősítette meg Szasza szórakozottan mosolyogva.
- Ugye nem értettél vele egyet? - kapta felé a fejét Lili.
- Miután fél óráig azt hallgattuk, hogy önmagában a személyiségedért és a külsődért meg kéne nyerned az országost? Nem, egyáltalán - nézett rá röhögve.
- Hé, nem is mondtam ilyet!
- Ott voltam, dehogynem.
- Jó, de nem így - szépítette Lili - Amúgy meg nem vagyok egoista, csak van önbizalmam. Ennyi erővel te is az vagy.
- Oké.
Lili az elveszített vitán hitetlenül elnevetve magát, hátradőlt a székén, majd utolsó szó helyett csak belebokszolt egyet a bátyja vállába, aki a gödröcskéivel az arcán nézett rá.
- Regi elmegy, visszaütök - jelezte Szasza a húgának szórakozottan, mire felnevettünk.
- Naaa - nevetett Leni, a helyzetet igyekezve lecsillapítani.
- Nem üthetsz vissza, mert lány vagyok és kisebb - vágott vissza Lili Szaszára vigyorogva.
- Ja, pont ezért állj le a csapkodással - biccentett Szasza elröhögve magát.
- Anya, Szasza megfélemlít - dobta be Lili az aduászt alattomosan mosolyogva egyet a bátyjára.
- Inkább csak egyetek, jó? - rendezte le Leni nevetve.
Szeretnék egy tesót.
De komolyan.
- Regi, egyébként neked hogy áll a félévid? - érdeklődött Leni kedvesen egy picit később.
- Egész jól, köszönöm, így az új helyen azért igyekeztem minél jobban teljesíteni a suliban, szóval nagyjából elégedett vagyok - válaszoltam átgondolva - Két-három négyesem lesz valószínűleg, fizikából és infóból azt hiszem, a többi még kiderül.
- Bocs, Regi, nem aludhatsz itt, kitűnő bizi a minimum - szólalt meg Szasza, mire akaratlanul ránézve elnevettem magam.
- Ügyes vagy, ez tök szép félévi - dicsért meg Leni rámmosolyogva.
- Regi színötös töriből és irodalomból - jelezte Lili a családjának - Öt egész nulla-nulla, csak mondom.
- Magyar emelt - nézett rám Szasza egy halvány mosollyal az arcán, felhozva a ma elmesélt tervemet felhozva, mire elnevettem magam.
- Az elég nehéz elvileg - mondta Lili csodálkozva.
- Regi okos lány, biztosan menni fog neki - mosolygott Leni.
- Köszönöm szépen - illetődtem meg.
- Tőlünk a gimiben érettségizett egyáltalán valaki magyarból emelten? - nézett Leni a férjére.
- Nem tudom, egy idegbeteg volt a magyartanár, szóval nem sokat tennék rá - röhögte el magát Casso őszintén - De te írtál naplót, nézd meg.
- Csak nem tudom hirtelen, hol vannak azok a naplók, pedig egyébként úgy beleolvasnék.
- Én is beleolvasnék - húzta fel a lábait Lili maga elé vigyorogva.
- Ha megtalálom őket, beleolvashatsz - vont vállat Leni mosolyogva.
- De jó!
- De jó, képben leszel Anya magánéletével huszonöt évvel ezelőttről - nézett rá Szasza a szokásos szarkazmusával.
- Szerencsére nincs mit titkolnom - válaszolta Leni derűsen.
- Azért ne siess a kereséssel nagyon - jegyezte meg Casso szórakozottan, mire Szasza röhögve nézett rá.
- Én nem ítélkezem, Apa - vigyorgott Lili.
- Ja, tudom, csak onnantól kezdve egyértelműen meglesz, hogy mit örököltél tőlem - mosolyodott el jókedvűen nézve a lányára.
Mindig megmelengeti a szívem, amilyen szépen néz Lilire.
Szereti a lányát - mindig úgy néz rá, mint aki egyszerre látja benne saját magát, és egyszerre annak a nőnek a tulajdonságait és vonásait, akit gimnazista kora óta szeret, élete szerelmének tartja, feleségül vette és bármit képes lenne megtenni érte, a mai napig; mint ahogy Liliért is, biztos vagyok benne, hogy soha nem hagyná, hogy bárki bántsa a lányát, akit szeret, akire büszke, akit támogat, és akire olyan mosolygó tekintettel nézett, amilyennel szemtől szembe még soha nem találkoztam.
Ebben a tekintetben a családi vacsora mellett minden benne volt, amit egész gyerekkoromban látni és érezni akartam.
- Legalább aláírhatjuk, hogy bejött a szurkolásom a terhességeim alatt, hogy minél több legyen tőled - mondta Leni mosolyogva, miközben felállt az asztaltól, valami szalvétatartót kirakva még az asztalra, amit elfelejtett.
Casso erre derűsen elmosolyodva utánanézett, majd amikor Leni visszaült mellé, a háta mögé nyúlva megsimította.
- Tényleg, arról írtál naplót, amikor terhes voltál? - érdeklődött Lili az anyukájától.
- Nem olyan rendszerességgel, mint gimiben, meg az azutáni évben - válaszolta Leni átgondolva - De majd utánanézek, hátha.
- Esetleg Napsugárt megkérdezhetnéd, hátha van nála valami - dobta fel Lili, majd rámnézett - Anya nővére - magyarázta meg, mire bólogattam.
- Aki apukátok bátyjával jött össze - néztem a mellettem ülő Szaszára, miközben Lili és Leni tovább beszéltek a naplóügyben.
- Te tényleg beseggeled a családfát - fordította felém a fejét Szasza egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Szeretem követni ezeket - vontam vállat mosolyogva - Anyukád húgáról is megjegyeztem mindent, amit mondtál.
- Oké, akkor a nővéréről is pár szó, négy évvel idősebb Anyánál, Apa bátyjának volt az osztálytársa asszem, és van két lányuk, mindkettő egyetemista. Holnap lefeleltetlek a családunkból - jelezte szórakozottan, mire felnevettem.
- Várjunk, akkor az idősebb lány a legidősebb unokatesótok? - raktam össze az említettek alapján.
- Aha. A kisebb kint él most Dániában.
- És az idősebb? Hogy hívják egyébként? - érdeklődtem.
- Hajnalka. Amúgy konkrétan el tudom képzelni, ahogy a fejedben most kiegészíted az ábrádat a családfánkról - jegyezte meg a gödröcskéivel az arcán.
- Tényleg egyébként - nevettem el magam halkan.
Valójában, ha tehetném, egész nap ennek a családnak a történeteit hallgatnám.

A vacsora után felajánlottam Leninek, hogy segítek elpakolni, pontosabban magamtól elkezdtem segíteni, máskülönben úgy is azt mondta volna, hogy hagyjam nyugodtan.
Volt egy kis időszak, amikor ketten voltunk a konyhában, úgyhogy ezalatt Leni kapott a lehetőségen és felhozott egy témát.
- Örülök, hogy itt vagy, Regi - mondta kedvesen nézve rám.
- Én is örülök - mosolyodtam el őszintén.
- Egyébként hogy volt ez, megbeszéltétek előre, vagy...? - érdeklődött, ha már ez így feljött.
- Szasza elém jött suli után, beszéltünk, és... vele akkor jöttek fel az otthoni témák először, úgyhogy feldobta, hogy jöjjek át - válaszoltam a hajamat megigazítva.
- Inkább kijelentette, nem? - nézett rám egy halvány mosollyal az arcán.
- De, talán - nevettem el magam halkan - De nem erőszaknak vettem, mert én is örülök.
Leni magában mosolyogva csukta be a mosogatógép ajtaját.
- Illetek egymáshoz - mondta őszintén, kedvesen megjegyezve.
- Tényleg? - kérdeztem vissza akaratlanul, mert ez jól esett.
- Már a kiállításomon kiszúrtam decemberben, hogy van okom ezt gondolni - nevette el magát mosolyogva, majd leguggolt, hogy beállítsa a mosogatógépet.
A szőke, hosszú haja puhán és fénylően simult a hátára, a karcsú derekát látni engedve.
Olyan szép nő.
- Mondjuk akkor még... - túrtam a hajamba zavartan - Szóval akkor ez még nem lehetett volna.
Tudtam, hogy érti, hogy Emmára gondolok - őszintén, néha átszaladt már az agyamon, hogy nincs-e rossz véleménnyel rólam emiattt.
Leni, miközben felegyenesedett, teljesen természetesen válaszolt.
- Van, hogy nem a megfelelő ember mellett vagyunk és erre az ébreszt rá minket, hogy találunk egy sokkal megfelelőbbet. Nyilván, ez valakinek sokszor rossz eleinte, de mindannyian megérdemeljük, hogy amellett legyünk, akihez tényleg valóak vagyunk, és ez az összes félre igaz. A helyzet kezelésének a módjától függ, hogy mennyire elítélhető mindez. Egyébként szurkolok már egy ideje neked.
Szinte ittam a szavait, ahogy mondta mindezt.
Élveztem vele beszélgetni, mert természetes volt és érdekes is.
- Néha kicsit tartottam attól, hogy engem ki mennyire ítél el - vallottam be őszintén.
- Azért, mert Szasza melletted döntött? Senki semennyire, ne aggódj - simította meg a karomat kedvesen, ahogy elhaladt mögöttem, majd elrakott pár edényt - Nem működött jól az a kapcsolat Emmával, ahogy kívülről láttam, előbb-utóbb mindenképpen végetért volna.
- Bár Emma valószínűleg most engem okol miatta - gondoltam bele.
- Valószínűleg - értett egyet Leni - De ezt ne vedd magadra, valójában nem ellened szól.
- Megértem őt, semmiképpen nem veszem magamra.
- Neki se tett jót ez a kapcsolat, csak szerintem még nincs abban a szakítási fázisban, hogy ezt ő is lássa - mondta Leni őszintén, miközben becsukta a szekrényajtót - Emma sokat volt itt, kedvelem, aranyos lány, de szerintem mindig többet érzett Szasza iránt, mint fordítva, és ebben akkora kontraszt lehetett közöttük a kapcsolatuk során, hogy neki se tett jót, csak nem érzékelte úgy, mint amennyire később fogja tudni majd. Ha Szasza is a kapcsolatuk alatt hirtelen megsokszorozódó érzésekkel viszonyult volna hozzá, nem számított volna mindez, de így, hogy nemhogy nem egyenlítődtek ki, hogy melyikőjük mit érez a másik iránt, hanem épphogy csak nőttek a kontrasztok, mindenképpen rossz vége lett volna.
- Talán ezt Szasza is így mérte fel.
- Meg talán a képbe kerültél te is - mosolygott rám Leni.
Megilletődötten elmosolyodva elkaptam a tekintetem, miközben észre se vettem, hogy a pulcsim ujját kezdem el szorongatni zavaromban.
- Hogyan érzed magad most? - kérdezte Leni, az otthoni dolgokra rátérve - Ha zavarba hozott, hogy beszéltem anyukáddal, miután Lili elmondta, hogy mi történik veletek, sajnálom, csak nem tudok ilyen témákban tétlen maradni - mondta őszintén, rámnézve.
- Dehogyis, és szeretném is megköszönni, mert nagyon jól esett - néztem rá kedvesen.
Leni visszatolt egy széket a helyére, és ezzel kész is voltunk a konyhában, úgyhogy minden melléktevékenység nélkül megálltunk egymással szemben, főleg, hogy most ez a téma jött fel.
- Sokkal nagyobb hatással vannak rád, hogy milyen környezetben vagy, amikor hazaérsz, hogy milyen múltbéli terheket cipelsz magaddal és mikről nem beszélsz, mint azt gondolnád - nézett a szemembe Leni, kedvesen, de mégis komolyan mondva, hogy tudjam, hogy őszintén mondja ezt - Tudom, hogy sokszor úgy érezzük, hogy megkönnyítjük a hozzánk közel állók életét azzal, ha nem beszélünk mindenről vagy nem akarjuk belevonni őket az összes problémánkba, és mindezt valahol épp a szeretetünk nevében vállaljuk be, de van az a pont, ami után ez tényleg nem éri meg. Nyugodtan támaszkodj másokra, ha van kire támaszkodnod, és szeretném, ha azt éreznéd, hogy neked van, neked is és anyukádnak is. Ahelyett, hogy a saját érzéseid miatt nem akarsz belevonni másokat a nehézségeidbe, próbáld ki, hogy hagyod, hogy azok, akik viszont téged szeretnek, segíthessenek rajtad. Engedd, hogy szerethessenek, Regi - mosolygott rám egy picit, szívmelengetően.
Elolvadva néztem rá, mert akármilyen természetesen is tette, olyan dolgokat mondott ki nekem, amiket magamnak is félve fogalmaztam meg ezelőtt.
Tapasztalatnak hangzott, ahogy mindezt mondta, de fogalmam se volt, hogyan kérdezhetnék rá, hogy jól gondolom-e, pedig olyan szívesen meghallgattam volna, hogy vele mi történt korábban, ő viszont folytatta.
- És megértem, amiért nehezen engedsz a bizalmadba másokat, a régebbi tapasztalataid alapján jogos is, ha bizonytalan vagy, én is az voltam, sokszor még ma is az vagyok, de ha valamit megállapíthatok az életemről, az az, hogy sokkal jobb azóta, hogy nem akarom minden, még meg sem történt eseményektől megvédeni az életem és engedem, hogy megbízzak azokban, akiket szeretek. Hiába védeném magam azzal, hogy nem szavazok teljes bizalmat, ha pont az szakítana el másoktól, hogy nem hagyom, hogy a szeretetemhez bizalom párosuljon. Szóval megértelek, Regi, nem is tudod, mennyire, és éppen ezért szeretnék segíteni - nézett rám Leni együttérzően - Bármilyen érzés jogos, amit az otthoniakkal kapcsolatban érzel, az is, ha nehéz tenni bármit ez ellen, de akkor is jobbat érdemeltek, mint hogy így kelljen élnetek. Tudom, hogy nehéz segítséget kérni, éppen ezért nem tudtam megvárni, amíg segítséget kértek, és amit tudok, azt szeretném megtenni az ellen, hogy egy ilyen tünemény lánynak és az anyukájának baja essen. Nem tudom lehunyni a szemem és hagyni mindezt.
- Köszönöm, hogy ezeket mondod - vallottam be dobogó szívvel - Sokat jelent nekem.
- Remélem, nem fura ezekről velem beszélni - gondolt bele Leni - Csak szerettem volna, ha hallod ezeket valakitől.
- Egyáltalán nem fura - mosolyogtam rá őszintén - És mégegyszer köszönöm.
- Ha esetleg Cassoval beszélgetnél, nyugodtan hozd fel neki ezt a témát, akár a viszonyodat apukáddal, az otthoni érzéseidet, ahogy megélted a változásokat, vagy bármit, és nem kell zavarba jönnöd, mert érteni fog, néhány dologban talán még jobban is, mint én. Nálunk nem kell tartanod a megnyílástól.
- Ezt már megtapasztaltam - pillantottam rá elmosolyodva.
Leni mosolyogva nézett rám, olyan kedves tekintettel a kékeszöld, ragyogó szemeiben, hogy a szívemben megéreztem, majd odalépett hozzám és hosszasan megölelt. Olyan jól esett.
Szeretek itt lenni.
Ahogy éppen Lenivel megöleltük egymást, ő pedig egy anyai, törödő mozdulattal megsimogatott, meghallottuk, hogy valaki bejött még a konyhába, úgyhogy odanéztünk.
Szasza volt, aki egy apró mosollyal az arcán szembesült azzal, hogy éppen az anyukájával ölelkezem, de nem szólt semmit, csak töltött magának egy pohár vizet, nem megzavarva minket.
- Megnézem, mit csinálnak a többiek - lépett el tőlem Leni egy pár másodperccel később, amikor Szasza már velünk volt, majd mosolyogva kiment a konyhából.
Szasza derűsen nézett utána, majd a konyha másik feléből vissza rám.
- Ja jó - jegyezte meg szórakozottan mosolyogva rám, az utóbbi másodpercekben szerzett élményeire utalva, mire halkan elnevettem magam.
- Kicsit lelkiztem anyukáddal - válaszoltam elmosolyodva megvonva a vállam.
- Ha végigkérdeznéd az exeimet, lehet kijönne a végén, hogy nyertél ebben - vette a kezébe a poharát a gödröcskéivel az arcán, majd beleivott.
Ezt különösen jó érzés volt hallani.
Akaratlanul vigyorogva elkaptam a tekintetem, egy picit beleharapva az ajkamba, miközben a kezeimmel a mögöttem lévő asztalnak támaszkodtam.
Szasza a reakciómon mosolyogva lerakta a poharát, majd ellépett a konyhapulttól, aminek eddig dőlt és odajött hozzám, megállva előttem.
- Jól esik, hogy anyukád kedvel - mondtam mosolyogva felnézve rá.
- Cuki vagy, alapból Lili barátnője, normális és lehet veled beszélgetni, szóval kábé ha akarna, se tudna beléd kötni.
- Egy anyának se lenne minimum az én családi helyzetemmel törődni az ő helyében.
Szasza eltűrte egy hajtincsemet az arcomból, és a derekamra tette a kezeit, körülölelve, miközben a csípőm a mögöttem lévő asztalnak volt szegezve.
- Vannak helyzetek, amikor normális ember pont leszarja, hogy alapból mi minimum és mi nem - válaszolta egyszerűen, a szemembe nézve, én pedig hangosan dobogó szívvel néztem rá - És ez pont olyan, Regi.

Azt hiszem, tényleg a lehető legjobb helyen vagyok.
*****************************************
Sziasztok!
Bocsánat, amiért így megcsúsztam a folytatással, igyekszem összekapni magam ezen a téren, hogy gyorsabban haladjak a részekkel, és köszönöm a türelmeteket. ❤️

Hamarosan hozom a következő részt!
Puszi mindenkinek!

Kiki