- Boldog szülinapot, Regi!
Enyhén szólva meglepett, amikor első óra előtt a büfében szerzett kávémmal a kezemben beléptem az osztályterembe és az ott gyülekező Lucáék és Bálinték együttes társaságából Hédi felém fordulva ezzel köszöntött, ahogy megérkeztem.
Persze erre többen felém fordultak, amit nem igazán éreztem komfortosnak.
- Köszi - köszöntem meg zavartan elmosolyodva.
- Ma van a szülinapod? - csillantak fel Luca szemei - Boldogaaat!
Az első másodpercben még nem értettem ezt a kedvesség-áradatot, aztán végül minden értelmet nyert.
- Láttuk Lili story-ját - fordult hozzám Vivien.
- Én még nem, mutiii - nézett rá Luca, majd mindannyian Vivi telefonja felé hajoltak - De cuki.
Pár másodperc telt el, mire aztán mindenki újra rámnézett.
Ekkor jutott eszembe, hogy az egyik képen, ami karácsonykor készült a nappalijukban, Szasza is ott volt, bár nem ő volt a fókuszban.
- Lesz buli amúgy Liliéknél? - kérdezte Luca elsőként.
"Liliéknél", tehát Lili szervezésével Szaszával egy helyen, ez elég hamar nyilvánvalóvá vált.
- Valószínűleg - válaszoltam röviden, igyekezve természetesen, miközben levettem a kabátom.
Ezt a mozdulatsort az egész Bálint-Dávid-Örs trió végignézte, nyomatékosítva végignézte, ami eszembe juttatta, hogy a szülinapom alkalmából felvett, testhez álló, "V" nyakú felsőm van rajtam, amit nagyon szeretek magamon.
Érdekes egy pár másodperc volt.
- És, Szasza meg Márk is ott lesznek? - kérdezett tovább Vivi, aki az egyik padon ülve rágózott.
- Nem tudom, de valószínűleg - ismételtem meg magam, igyekezve ejteni a témát.
- Tök cukik ezek a képek - mondta Réka kedvesen, Bálint barátnője, aki velük volt akkor éppen.
Rámosolyogtam, igyekezve nem tudomásul venni, hogy a "Reginek bulija lesz Liliéknél Szaszával és Márkkal"-részre Lucáék egyhangúan néztek össze, Dávid pedig a lehető legfeltűnőbben direkt nem nézett Vivi telefonján Lili képeire, amin belül szórakoztam egy jót.
Ekkor realizáltam, hogy a társaság, ahová jelenleg akaratomon kívül sodródtam a szülinapom miatt, és egyébként a legmenőbbeknek érzik magukat a világon, meg még sokan őket, két részre osztható, akik Szaszára vannak rákattanva, vagy akik Lilire.
Bár inkább úgy pontosítanám, hogy a lányok Szaszától vannak oda- meg vissza, Lilire pedig féltékenyek, mert gyönyörű, ő a menő lány és minden srácnak bejön, azoknak a srácoknak, akik meg emellett sértve érzik az egójukat és a pozíciójukat, ha a két évvel idősebb, mindenben jobb és még eszméletlen helyes is-Szasza szóba kerül, és próbálnak úgy tenni, mint ha ők meg nem rá lennének ezerrel féltékenyek.
Ezen a ponton szeretném, ha valaki felmutatna nekem egy tökéletesebb duót a Varga Szabolcs-Varga Lilien kombónál.
Ahogy mindez végigfutott az agyamon, tudatosult, hogy nem kicsit lehetek szálka a társaság szemében azok alapján, ahogy ők látnak engem és a kapcsolatomat Lilienékkel, miközben két hete még szimplán csak a csendes, "új lány" voltam a fejükben.
- Egyébként mi is gondoltunk rá, hogy csinálhatnánk neked egy bulit, Regi - nézett rám Luca mosolyogva, mire akaratlanul kitágultak a szemeim, mindenki más pedig meglepetten felé fordította a fejét - De hogy ha Lili csinál már, akkor persze nyilván nincs értelme, hogy mi is külön megünnepeljünk.
Nem azt mondom, hogy tökéletes vagyok lánymosolyból olvasásban, de az övé konkrétan azt sugallta, hogy ezt vehetem úgy, hogy hívjam meg őket.
Itt már érzékeltem, ahogy a srácoknak kezd nem annyira tetszeni a történet, főleg Dávidnak, aki feszülten rágózva nézett a szőke, csillogó szájfényű lányra.
Dávid és Luca (akik elvileg kavartak szilveszterkor) képviselik a legtökéletesebben a fenti meglátásaimat Szaszáról és Liliről, Szasza Lucát ejtette, Lili Dáviddal volt együtt és dobta szinte egyből, ezek után pedig Dávid feltűnően ellenkezve vette tudomásul, hogy Luca általam Szaszával és Lilivel szeretne együtt bulizni.
- Igazából teljes mértékben Lili szervez, szóval vele beszéljetek - mondtam végül.
Úgy se fognak.
Ez volt a legtökéletesebb válaszom, és abban a másodpercben már éreztem, hogy tényleg az volt, ahogy a legtöbbjükön láttam átsuhanni azt az "a francba"-nézést.
- Oksi - húzta egy mosolya a száját Luca enyhén erőltetetten.
Nagyon sok szempontból volt érdekes ez az egész beszélgetés.

Angol előtti szünetben összeszedtem a cuccaimat, majd átmentem Alízzal a tizenegyedik a-sok termébe, ahol hétfőnként szoktak lenni az angolórák.
- Ma van a szülinapod, ugye? - kérdezte Alíz hirtelen, ahogy eszébe jutott.
- Igen - mosolyodtam el ránézve.
- Boldog szülinapot akkor.
Alíz érezhetően neheztel még rám és a körülményekre valamennyire (elméletileg az öltözőben tesi előtt, amikor már nem voltam ott, megint róla volt szó), de jól esett, hogy gondolt rá.
- Köszi.
Egy pár másodpercig csendben voltunk, majd végül megszólaltam.
- Ha esetleg lenne majd valami bulim, vagy akármi, azért arra lenne kedved eljönni? - kérdeztem óvatosan.
Alíz kínosan elnevette magát.
- Szerintem soha többet nem megyek semmilyen buliba, Regi.
Bárcsak tudtam volna őszintén azt mondani neki, hogy ugyan, egy hülye pletyka miatt nem kell így hozzáállnia.
Tényleg nem kell, de ha valaki, én aztán tudom, hogy ez egyáltalán nem így működik, legalábbis a legtöbb esetben nem.
- Meg ott lesznek Lucáék, szóval pláne nem - tette hozzá.
- Miért lennének ott?
- Meghívtad őket, nem?
- Nem, csak meg akarták hívatni magukat - értetlenkedtem.
- Mindegy, az öltözőben azt hallottam, hogy ott lesznek - engedte el - De mindegy is. Azért köszi a meghívást.
- Ha meggondolod magad, szívesen várlak. És én ott leszek, nem fog elterjedni rólad semmi.
- Már így is terjed - jegyezte meg, miközben céltalanul firkálgatott a füzete sarkába egy félig kifogyott tollal.
- Rá fognak unni előbb vagy utóbb, ne aggódj.
- Mire mindenki megutál, lehet - nevette el magát kínosan - Már így is biztos gáz velem barátkozni. Téged még kedvelnek is ráadásul - hozta fel Lucáékat kedvtelenül.
- Nem kedvelnek, csak érdekes sztorit látnak bennem, nem ugyanaz - mondtam őszintén.
- Mert veled történik érdekes! - nézett fel rám hitetlenül - A legmenőbb lány a suliból a legjobb barátnőd, ezért menő társaságokba kerülsz, menő bulikba, szalagavatón keringőzöl, az apukája visz téged is egy csomószor, és tök szép vagy, meg minden, ezért elindult ez a sztori Szaszával meg Márkkal rólad, nem ugyanaz a helyzetünk.
Tudtam volna mit mondani erre, de nem tettem, nem igazán láttam értelmét magamra terelni a szót olyan értelemben, hogy nem igaz, hogy nem tudom átérezni a helyzetét.
- Nem mondtam, hogy ugyanaz, csak azt szeretném, ha tudnád, hogy nem vagyok jóban velük, sőt, kiakaszt, ahogy hozzád állnak, úgyhogy épp ezért nem is őket hívtam meg, hanem téged - összegeztem, teljesen őszintén, igyekezve nyugodtan - És nem gáz barátkozni veled, nem érdekel, hogy ki mit hisz el rólad.
Alíz egy pár másodpercig nem mondott semmit, majd elsóhajtotta magát és szomorkásan megszólalt.
- Köszi, Regi.
Rámnézett, én pedig kedvesen vissza rá.
- Sajnálom, hogy így alakult a karácsonyi - mondtam őszintén, csak hogy ne nehezteljen rám.
Alíz a maga elé felhúzott térdeire támasztotta a fejét.
- Én meg bocsi, hogy nem vettem neked ajándékot mára - látta be a hajába túrva - Tök rossz ajándékozó vagyok.
- Dehogyis, nem is kellett volna - válaszoltam ösztönösen.
Eközben a padon lévő telefonom bekapcsolt, mert érkezett egy értesítésem.
Márk volt, aki Instán írt nekem.
"Boldogaaat, Regike" - írta, amit egy pillanat alatt elolvasva elmosolyodtam, majd nemsokára érkezett egy újabb értesítés tőle - "Lekörözzem Lilit egy jobb story-val?"
- Márk tök jófej volt, amikor találkoztam vele - mondta Alíz, ha már mindketten észrevettük, hogy ő írt nekem.
- Igen, ő szerintem is az - értettem egyet.
A telefonom képernyője közben elsötétült, Alíz pedig egy pár másodperc múlva, ha már picit oldódott közöttünk a feszültség, ami az ő részéről volt meg, mivel úgy is Márk volt témában, felhozott egy másikat.
- Egyébként... szóval ezt eddig nem kérdeztem, de amúgy igaz az a sztori rólad? - kérdezte óvatosan - Szaszával és Márkkal. Hogy mindkettőjükkel kavarsz, vagy kavartál, vagy mi.
- Ez így semmiképpen sem - túrtam a hajamba zavartan elnevetve magam.
- És az, hogy Szaszával kavartál szilveszterkor?
A témára egy pár másodpercig át kellett gondolnom, hogy erre hogyan válaszoljak, majd körbenéztem, és úgy éreztem, hogy senki nem fog hallani, szóval halkan megszólaltam.
- Konkrét dolog nem annyira történt közöttünk. Akkor - láttam be akaratlanul hozzátéve.
Alíz egyébként is kerek, világos szemei nagyra tágultak.
- Miért, azóta...?
Erre újra körbenéztem és még halkabban folytattam, igyekezve nem leleplezni magam és a téma hatására megjelenő pillangókat a gyomromban.
- Pénteken találkoztunk. Beszélgettünk, sétáltunk, ilyesmik.
- Juj, akkor randiztatok?
- Olyasmi - mosolyodtam el egy picit.
- De csak beszélgettetek, vagy volt még valami? - érdeklődött felhúzva a lábait, csillogó szemekkel nézve rám.
Ahogy erről beszéltünk, nem tudtam túltenni magam az érzésen, hogy mindennek ellenére ebben a pillanatban szimplán csak egy szerelmes tinilánynak éreztem magam, aki most legszívesebben megállás nélkül mosolyogna ugyanarra a jelenetre ezerszer visszagondolva, és a világon mindenkinek erről beszélne.
- Megcsókolt. Meg azóta irogattunk kétszer, illetve hullafáradt vagyok, mert hajnalban beszéltem vele telefonon.
- Úristen! És akkor ti most együtt vagytok?
- Nem, dehogy, csak... nem tudom - láttam be zavartan elnevetve magam, ahogy beletúrtam a hajamba.
- De várjunk, neki nem volt barátnője? - esett le Alíznak.
- Újév után pár nappal szakítottak - igazítottam meg a hajam, mert ez az apró részlet nekem is sokszor a fejemben volt már.
- Miattad szakított vele? - csodálkozott Alíz, értelmezve.
És ezzel ki is mondta azt, amit minden erőmmel igyekszek kerülni gondolatban, máskülönben el se tudnám dönteni, hogy nézzek magamra.
- Nem, a kapcsolatuk nem működött - védekeztem.
- Mert te érdekelted Szaszát?
- Tőlem függetlenül - erősítettem meg magam.
- Ez nagyon menő, Regi! Húúú - pislogott Alíz lenyűgözve - Mondjuk megértem, hogy miért tetszel neki.
Ez a mondat minden szemszögből nagyon jól esett, úgyhogy elmosolyodtam, akkor is, ha hihetetlennek találtam.
- Kedves vagy - mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott, majd láthatólag vegyes érzésekkel az arcán elfordította a fejét.

A második szülinapi kívánságomat megfogalmazva arra jutottam, hogy bárcsak máshogy látnák őt, úgy, ahogyan én látom, és ahogyan megérdemli, hogy lássák.

El kellene kezdenem hinni a kívánságokban.
****************************************
Ma hozok még egy folytatást. ❤️