[Két nappal korábban - Emma szemszöge]
Megvan az az érzés, amikor tudod valamiről, hogy el fog jönni egyszer, érzed, hogy már a határt súrolod, de egyszerűen nem állsz rá készen, hogy megtörténjen?
Na, hát, ha valamit, én ezt az érzést idegesítően kimerítettem már az utóbbi időben.
- Nem tudom tovább csinálni.
Olyan egyszerűen mondta ezt a szemembe, hogy fizikailag fájt a szívemben.
Beszélni akart velem, én pedig egész eddig csak kétségbeesetten reménykedtem, hogy nem itt fog kilyukadni a beszélgetésünk. Hát, de.
Keserűen elnevetve magam, elfordítottam a fejem.
- Megleptél – mondtam halkan, igyekezve annyira dühösnek lenni, hogy eszembe se jusson a sírógörcs.
- Nem biztos, hogy akarom azt a részt, hogy számítottál rá, hogy szakítani fogok és csak vártad, hogy mikor teszem meg – válaszolta egyszerűen, a szemembe nézve.
- Azt vártam, hogy túlreagáltam a jeleket és nem fogod megtenni – néztem vissza rá a belső gyengeségtől kicsit elnehezült hangon.
- Nem miattad nem megy ez most.
- De akár mehetne miattam is.
Szasza erre feszülten elnevette magát és beletúrt a hajába.
- Megpróbáltuk, Emma. Nem jött össze, nem megy, ez van.
- Legalább ne érzékeltesd velem, hogy ennyivel könnyebb neked ez az egész! – borultam ki.
- Szerinted nekem nem szar? – kérdezett vissza hitetlenül - Csak mert kurva szarul érzem magam, ne aggódj.
- Ha neked lenne nehezebb, nem te szakítanál most! Ha azt éreznéd, amit én, nem lennénk itt!
- Nem kell beállítanod az érzéketlennek, csak mert nem húzom az idődet feleslegesen – mondta a szemembe nézve.
- Épp ez az! – nevettem el magam feszülten – Nekem te a lehető legkevésbé sem lettél volna időhúzás, Szasza, kettőnk közül én húztam a te idődet, meguntad, szakítasz, oké, szakíts, dobj el magadtól hónapokig tartó szórakozás után, csináld, de nem fogod tudni azt éreztetni velem, hogy ugyanolyan rosszul érzed magad mindettől, mint én, mert ez a lehető legkevésbé sem igaz!
- Oké, vágom, hogy most én vagyok a szar, hogy szakítok, de ha valakivel szórakozni akartam volna, azt rohadtul nem veled csináltam volna.
- Miért hinnék ebben? – néztem rá idegesen elnevetve magam.
- Mert az egyik legjobb barátom voltál, mielőtt többek lettünk volna, rémlik?
- Az egyik legjobb barátod voltam, mert ez volt a maximum, ahogy nézni tudtál rám, pontosan jól tudod, hogy te rohadtul több voltál nekem. Ezek után, ha a barátzónádban vagyok, meg kellett volna hagynod annak, és nem elhitetni velem, hogy bármennyire is kitörtem belőle!
- Emma - állított le, szinte félbeszakítva - Bejössz nekem, kurvára nem erről van szó - közölte egyszerűen, a világ természetességével.
- Akkor miért érzem azt, hogy nem akarsz velem lenni? Akkor miért szakítasz? - kérdeztem sírógörccsel a hangomban.
- Mert nekem ez most nem megy, semmi köze ahhoz, hogy hogy nézek rád, vagy te rám, nem téged minősít, adtunk egy esélyt kettőnknek, lehet én basztam el, bocs, ha így volt, de nekem ez most nem, ennyi.
- Ezt már akkor érezted valahol, amikor összejöttünk, ugye?
- Azért jöttem veled össze, hogy megpróbáljuk.
A szavait értelmezve elfordítottam a fejem, majd kínosan elnevettem magam.
- Tudod, mi a különbség közöttünk? - néztem rá a feszültségtől ezerrel verő szívvel - Én azért akartam veled összejönni, mert ezer éve fontos vagy, és mert veled akartam lenni, nem azért, hogy megpróbáljam, hogy van-e kedvem hozzád, vagy sem!
- Jézus, Emma, most konkrétan a szavakon vagy fennakadva.
- Te is fennakadnál, ha ennyi idő vonzalom után derülne ki, hogy szórakozva volt veled.
- Baszki, most már jó, hogy nem egy utolsó fuckboy-nak állítasz be, geci - röhögte el magát feszülten, hitetlenül széttárt karokkal elfordítva a fejét.
- Mert egy csomó idő plátói után elhittem, hogy lehet belőlünk valami, hetekig játszva volt velem, hogy együtt vagyunk, de mégsem, többek vagyunk barátoknál, de nem annyival, smárolunk, de a családod nem tud semmi konkrétat, kavarunk, de közben meghívsz a saját szalagavató-afteremen egy másik lányt piára, aztán veszekedünk, átjössz hozzám, összejövünk, miután lefeküdtünk, utána pedig pár hét múlva dobsz, hogy neked, pont neked nem megy a kapcsolat! Értem, nem tudsz együtt lenni velem, de legalább arra jó voltam, hogy tudj valakivel kavarni hetekig!
- Az igen - röhögte el magát újra, kellemetlenül felvonva a szemöldökét, ahogy maga elé nézve hallgatott.
- Több akartam lenni annál a lánynál az életedben, mint akit megbasztál pár hét kavarás alatt!
Szasza erre a mondatomra rámpillantott, elkapva a tekintetemet, és ezzel nem folytattam, csak vártam, hogy megszólaljon.
Ez az utolsó mondatom ütött a legnagyobbat, amit már akkor éreztem, amikor a kiborultságtól akaratlanul kitört belőlem.
Szasza egy pillanatra feszülten elkapta a tekintetét, majd visszanézett rám és kimérten, de mégis hozzám képest szívhasítóan nyugodtan válaszolt.
- Ha valakit csak meg akartam volna baszni, hidd el, hogy továbbra sem téged szedtelek volna fel.
- Ott voltam kéznél, fel se kellett szedned.
- Pláne.
A fejemet elfordítva azt vártam, hogy minden másra is reagáljon, amit mondtam neki.
- Ha csak valaki kell, akivel kavarhatok, Emma, kurvára nem az egyik legjobb barátom érzéseit használnám ki, és rohadtul nem várnék heteket arra, hogy történjen közöttünk valami, lehet, nem én vagyok a legnagyobb szent a világon, de most konkrétan úgy csinálsz, mint ha így ismernél, hogy ezt ennyire le tudom szarni és nálam erre lehetne alapból számítani.
- Most kiakadtál rám, hogy kimondtam?
- Csak felbasz, ha olyanokat vágnak a fejemhez, meg olyanok miatt állítanak be szarnak, amiknek köze sincs ahhoz, amik amúgy valójában történtek.
- Örülök, hogy legalább váltok ki érzést belőled - mosolyodtam el keserűen.
- Na jó, mi a fasz, nekem ennyi ebből elég is, baszki - közölte egyszerűen, hátralépve egyet tőlem, mire a karjaimat széttárva néztem rá - Konkrétan kettő perce mondtam ki, hogy nem veled van probléma, vagy azzal, hogy bejössz-e, rég nem vagy friendzone, olyan csaj meg, akivel szórakoznék, egy lenne a sorból és csak meg akarnám húzni, soha nem is voltál, de ezt kurvára tudod, legalábbis tudnod kéne, nem vágom, hogy mi alapon vagyok most ez a szemedben.
- Akkor mi az, ami miatt szakítasz most? - borultam ki - Mi az, ami miatt már eddig is éreztem, hogy nem akarod ezt annyira, mint én, mi az, ami hiányzik belőlem? Nem vagyok elég nagy kihívás megszerezni, mert bármikor ugrottam volna érted, nem vagyok elég rejtélyes, amit ki kell ismerned, mert a barátod vagyok évek óta, nem kellett küzdened értem, mert mindig számíthattál rám, vagy szimplán csak nem vagyok elég, nem vagyok elég jó neked, nem vagyok olyan, mint ami kell neked, vagy ami megfelel az elvárásaidnak, most már, hogy barátnőként kellett rám nézned haverlány helyett? Vagy még ha be is érted volna velem, találtál valaki mást, aki jobban érdekel, csak nem akarod elbaszni az egész baráti társaságunkat azzal, hogy megcsalsz, vagy hogy közvetlenül valaki miatt dobsz, és hogy megtartsd az esélyét a jó viszonyunknak? Nem értelek, Szasza, talán ismerlek évek óta, és tök jó barátok voltunk, de egyszerűen nem értelek! - fakadtam ki.
- Már akkor vállaltam, hogy elbaszom a barátságunkat, amikor egyáltalán elkezdődött az egész, nem kockáztatom be, ha nem lettél volna elég, ne felelnél meg, vagy nem akartam volna ezt én is, olyanokat mondasz, Emma, hogy baszki, hozzá se tudok szólni, mert annyira rohadtul nem igaz - nézett rám hitetlenül.
- Akkor közbejött valaki - vontam le a következtetést.
Szasza erre hitetlenül elröhögve magát, beletúrt a hajába, miközben elfordította a fejét.
- Megvan, hogy egy kapcsolat nem csak akkor nem mehet, ha a másikkal van baj, vagy van valaki harmadik? - fordította felém a fejét újra.
- Akkor mi hiányzik neked, ami miatt nem tudod csinálni? - kérdeztem kiborulva - Csak mert én továbbra is tartom, hogy minimum részben az érzéseid, ami miatt tudod mit, nem is kellene, hogy haragudjak, de legalább ne mondd a szemembe azt, ami nem igaz, hogy ugyanúgy nézel rám, mint én rád, mert mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz! Talán bejövök neked, talán tetszek neked, kedvelsz, oké, de mi ez ahhoz képest, hogy... - tört ki belőlem egy kínos nevetés kíséretében - Mi ez ahhoz képest, hogy már három éve is úgy néztem rád, mint a srácra, akibe bele vagyok esve? - mondtam ki egyenesen, mire összetalálkozott a tekintetünk - Nagy különbség van aközött, hogy nem tudsz csinálni egy kapcsolatot, vagy hogy nem akarsz, ne hagyd figyelmen kívül, hogy ismerlek, Szasza, és tudom, hogy ez nem az, amikor nem tudsz csinálni egy kapcsolatot, leginkább, mert nálad olyan nincsen, egyvalami tud képtelenné tenni dolgokra, ha nem is akarod megtenni, szóval kérlek, sőt, könyörgök, hogy ne engem nézz hülyének.
- Most már hülyének is nézlek, ez egyre jobb.
- Mert olyat akarsz beadni nekem, ami egyszerűen nem igaz!
- Mert össze-vissza forgatod a szavaimat, Úristen - borult ki ő is a kezdetleges nyugalmával ellentétben - Rohadtul nem akartam ezt ennyit magyarázni, de oké, kimondom, bejössz, Emma, bocs, hogy én nem voltam beléd esve három éve, vagy nem tudom, erre most mit mondjak, ahogy idén elkezdtünk kavarni, nekem az indította be, ez van, tudtommal nem időben mérjük, lehet nem siettem el veled a dolgokat, mert mondjuk már alapból felborult jópár dolog akár a barátságunkban, akár a társaságban, meg amúgy is barátokból alakultunk át, a legszarabb lépés ilyenkor elsietni egy kapcsolatot, és komolyat akartam, ami működhet, megpróbáltuk, nem jött össze, három hete vagyunk együtt és kurvára nem úgy megy a kapcsolatunk, mint ahogy kellene egy hónapon belül, legalább is én nem érzem ezt, kapásból, mert a felét végigveszekedtük, amihez nekem nincs tovább energiám és értelme sincsen, bírlak, bejössz, minden, de nem passzolunk, ez ennyi, nem meggondolom magam, hogy mégsem akarok veled lenni, csak ez az egész nekem most rohadtul erőltetett, mostanában kezd az lenni, akkor meg már inkább álljunk meg itt, mint hogy így a végzős évünk felét végigszívjuk egy olyan kapcsolat miatt, ami egyikőnknek se tesz jót, a kapcsolatunknak emberileg meg pláne. Nem doblak, Emma, csak jó lenne menteni a menthetőt, mielőtt az egész társaságot elbasszuk így utolsó évben.
- És szerinted ez nekem is ennyire egyszerű lesz, mint ahogy ezt most felvázoltad? - töröltem meg a szemem feszülten.
- Mikor jön az a rész, hogy nem hasonlítgatsz minket amúgy?
- És az a rész, amikor érteni fogod a problémámat?
- Hidd el, hogy rohadtul értem, vagy hogy most a te fejedben úgy van meg ez az egész, hogy kibasztam veled, és játszottam veled, nem mondom, hogy nem szar, ez van, de inkább, mint hogy feleslegesen szívjunk még egy darabig.
- Soha nem néztem volna szívásként arra, hogy veled vagyok.
- Rohadtul nem lennél boldog mellettem, ezt próbálom átadni neked kábé tíz perce.
Erre keserűen elmosolyodtam.
- Mert így annak tűnök?
Szasza hitetlenül felvont szemöldökkel elfordította a fejét, majd pár másodperc után rámnézett.
- És most én annak tűnök? - kérdezett vissza egyszerűen.
A padlón tartottam a tekintetem, mert képtelen voltam bármerre máshova nézni.
Egy pár másodperc múlva ő törte meg a csendet.
- Nem akarom jobban elbaszni a viszonyunkat, vagy úgy bármit, mint amennyire el muszáj, vagy mint amennyire már mindegy. Fontosabb vagy annál, komolyan.
- Én nem tudok többet a barátod lenni! - néztem rá könnyes szemekkel - A barátnőd akartam lenni, és azod is voltam, ezek után képtelen vagyok ugyanolyan haverlány lenni, mint amilyen azelőtt voltam, hogy bármi kialakult volna köztünk! És tudom, hogy most azt gondolod, hogy hiba volt leállni velem, mert ha nem tetted volna, akkor most nem lennénk itt és ugyanolyan maradt volna a barátságunk, ez fáj az egészben a legjobban, hogy én nem egy hiba akartam lenni az életedben! - fakadtam ki.
Szasza beletúrt a hajába, majd nemsokára, egy picit kínosan hátradöntve a fejét, megszólalt.
- Nem azt sajnálom, hogy leálltam veled, Emma, hanem hogy rohadtul nem az voltam veled, aminek kellett volna, kurvára nem így akartam én se, de ha már elbasztam, nem akarom még ennél is jobban.
Talán nem tudott róla, de minden egyes szavával egyre jobban fojtogatott belülről, a szívemet pedig olyan nehéznek éreztem, hogy képes lettem volna összehullani ott helyben.
- Szasza, én nem haragszom rád, csak... - emeltem fel a fejem, a könnyeimet visszatartva, majd kicsit máshogyan folytattam - Sőt, teljesen megértelek, nem hibáztatlak amiatt, hogy ezt így nézed, hogy máshogy állsz hozzám, mint én hozzád, a te szemszögedből érthető, tudom, milyen vagy, vagy mik az igényeid, tudom, hogy nem azt érezted mellettem, mint amit keresel, igen, megpróbáltuk, lehetett volna belőlünk valami, ami nem lett, és bárcsak tudnád, hogy én mennyire szerettem volna... de oké, értem, nem jött össze. Szeretném, ha te meg azt értenéd meg, hogy nekem ez fáj, szar, és nem tudom olyan könnyen kezelni, mint te, főleg, hogy azt érzem, hogy te valahol már azelőtt elengedtél és túlléptél rajtam, amikor még fel se jött, hogy szakítsunk. Egy lépéssel előttem jársz, amióta ez az egész kialakult közöttünk. Nekem ez nem ennyire könnyű.
- Nem tudom, honnan jött, hogy nekem az.
Először nem válaszoltam, mert nem akartam kimondani neki, de végül felhoztam.
- Tudom, meddig mentünk jól, Szasza, és hogy mikor változtak meg a dolgok úgy, hogy itt legyünk most - néztem rá, ő pedig a tekintetemet elkapva hallgatott, majd innen már tudta, mit akarok mondani, úgyhogy egy apró, ideges mosollyal az arcán elfordította a fejét, mint aki előre kivan a témától - Tudod, mit akarok felhozni, ugye?
- Ja, sajnos, és egész eddig azt reméltem, hogy ezt most kivételesen ejthetjük a beszélgetésben.
- Nem tudom nem összefüggésbe hozni! - vágtam rá - Nem tudom nem észrevenni, hogy egészen addig a pontig ment minden gördülékenyen, és teljesen jól, amíg nem került a képbe, akkor változott meg köztünk minden fokozatosan, és kezdtek erőltetetté válni a dolgok, amikor elkezdett egyik napról a másikra beépülni az életedbe!
- A húgom életébe, mert a barátnője, most az, hogy jóban vagyok vele... veled is jóban vagyok évek óta, és voltak közben barátnőim, ennyi erővel ők is teorizálhattak volna veled kapcsolatban.
- Mivel voltam a barátzónádban, azt hiszem, pontosan jól tudom, milyen a barátodnak lenni.
Szasza erre feszülten elnevette magát a hajába túrva, majd rámnézett.
- Nem foglak tovább győzködni arról, amin nincs mit magyarázni.
- Csak szeretném, ha őszinte lennél hozzám! - fakadtam ki.
Először nem válaszolt, csak magában feszülten elmosolyodva elfordította a fejét, szóval őszintén megszólaltam újra.
- Megfogott, ugye? - kérdeztem kicsit halkabban, igyekezve visszafojtani az érzéseimet, mire rámnézett.
- Attól még nem akarok tőle semmit, és nem is miatta szakítok.
Most először nem tagadta le.
Erre már nem tudtam mit mondani, úgyhogy mindent visszatartva, a tekintetemet elkapva bólintottam egyet.
- És most fog jönni az, hogy osztálytársak vagyunk - hoztam fel kínosan elmosolyodva, ha már a szakításnál tartottunk.
- Ja, többek között ezért szakítottam most. Nem akarok rosszban lenni veled, Emma.
- Akkor igyekszem beérni ezzel - biccentettem összeszorítva az ajkaimat, ahogy elfordítottam a fejem.
Szasza erre halkan elsóhajtotta magát, majd rámnézett.
- Bocs, hogy így alakult.

Egy következő életben majd talán.