A januári, hideg levegőben sétáltam a suli felé, talán egy véletlenszerű lejátszási listát hallgatva a fejhallgatómmal a fejemen, amikor megláttam Lilien apukájának az autóját megállni az egyik járdánál, amiből aztán Lili szállt ki.
Mivel a távolból észrevettük egymást, elraktam a fejhallgatóm, és bevártam, amíg odaér hozzám.
Lili a csinos szoknyáját megigazítva intett még egyet az apukájának, majd becsukta a kocsiajtót és odasietett hozzám, miközben a szőke, vállára omló hajába enyhén belekapott a szél.
Amikor odaért hozzám, mosolyogva megöleltük egymást, majd egyből témába vágott, a suli előtti téren előttem állva, még mielőtt elindultunk volna az épületbe.
- Képzeld, ma reggel tudtam meg, nem fogod elhinni - kezdte teljesen a velem még nem közölt hír hatása alatt, én pedig érdeklődve néztem rá, mert nem sok mindent tudtam leszűrni eddig, de azt egészen biztosan, hogy olyat fog mondani, ami nem várhat - Szakítottak. Tegnap.
Pislogva néztem rá, miközben éreztem, hogy a szívem már is sebesebben kezd verni.
- Mármint kik? - kérdeztem engem is meglepően erőtlenül.
- A bátyám és Emma - mesélte Lili ugyanolyan döbbenten, mint én, teljesen komolyan hangsúlyozva a szavakat - Három és fél hét után, nem is értem. Ráadásul szerintem Szasza szakított Emmával, de minimum szünetet tartanak, vagy tippem sincs.
A fejemben átszaladó gondolatok hatására döbbenten néztem magam elé, teljesen felkavarodott érzésekkel magamban.
- De... mi történt? - néztem Lilire, halkan érdeklődve.
- Fogalmam sincs! Azt tudtam, hogy tegnap találkoztak, de ahogy a bátyám hazajött, tökre azt hittem, hogy csak megint összevesztek, mint elsején félig, aztán másodikán is, erre ma reggel tudtam meg, hogy szakítottak, annyira nem számítottam rá - mondta Lili őszintén - Furi az egész.
- Fura - értettem egyet a tekintetemet elkapva.
Határozottan az.
Ha ez megnyugtat, Lili, erre még én sem számítottam.
A lehető legkevésbé sem, és annyiféle hatással volt rám a hír, hogy már azt sem tudtam, mit gondoljak.
- Próbáltam kérdezni Szaszát, hogy mi volt, de tudod, milyen megnyílós az ilyenekben, semennyire, pláne, hogy tegnap délután történt - mesélte Lili a helyzetet érzékeltetve.
- De milyen volt egyáltalán? - érdeklődtem, igyekezve természetesen.
- Nyilván nem volt feldobva, függetlenül attól, hogy ő szakított, azért Emmával mindig jóban voltak, hetekig randiztak, most meg szakítottak nem egész egy hónap múlva. Nekem az a meglepő, hogy náluk tökre nem tudtam elképzelni, hogy Szasza dobná Emmát ennyi idő után, mármint persze, láttam rajta, hogy kezdi fárasztani, hogy Emma azért elég ragaszkodó tud lenni, vagy féltékeny, Szaszát meg felidegesíti a hiszti, vagy ha hülyeségeken kell vitatkoznia, szóval oké, értem, csak nem számítottam rá, hogy bumm, akkor szakít is - mondta Lili őszintén, a hidegtől picit kipirult arcbőrrel, ami csak még szebbé tette, miközben a szövetkabátja zsebébe rakta a kezeit - Ez az egész azért fura, mert most viszont osztálytársak továbbra is és egy baráti társaság, szóval ilyen körülmények között én azt hittem, hogy nem dobja el magától ezt a kapcsolatot ilyen gyorsan, amiben amúgy egy csomószor tök cukik voltak ráadásul.
- Talán épp azért zárta le ilyen gyorsan, hogy ne rontsák tovább az emberi viszonyukat - gondoltam bele - Mármint, fél év rossz kapcsolat után egymást nézni egy osztályban kellemetlenebb, mint három hét vegyes után.
- Persze, de nem törvényszerű, hogy rossz kapcsolat lett volna, bármi kijöhetett volna ebből az egészből, nem?
- Lehet, hogy úgy érezte, hogy nem, nem tudom - túrtam a hajamba.
- A bátyám fő jellemzője, hogy mindig tudja, hogy mit akar, szóval gondolom, csak nem értem - látta be Lili őszintén.
Csendesen bólintottam egyet, elfordítva a fejem.
Őszintén?
Bár meg tudtam volna magyarázni neki.
- Eleinte nem shippeltem őket, de amúgy meg egy csomószor, amikor már együtt voltak, esküszöm, cukik voltak, Emmust is szeretem, már kezdtem hozzászokni, hogy járnak, erre szakítanak - vázolta fel Lili belegondolva - Emmát azért sajnálom valahol, tök szívás lehet neki. Szaszát is sajnálnám, ha tudnám, mi a helyzet. Na jó, amúgy bocsi, hogy mindig neked mondom a bátyám magánéletét, esküszöm, rajtad kívül nem szoktam kiteregetni senkinek, csak te végre jóban vagy vele és érted a sztorikat - magyarázta elnevetve magát.
- Nyugodtan - válaszoltam vissza egy halk nevetés kíséretében.
- Neked nincs esetleg valami ötleted, hogy mi lehetett?
Kicsit meglőve éreztem magam, ahogy a barátnőm nagy, kék, barátságosan megcsillanó szemeibe néztem.
Egyvalami jutott eszembe az első pillanattól kezdve, hogy feljött a szakításuk a témába, de őrültségnek éreztem.
Bármi hamarabb történhet meg ezen a világon, mint hogy komolyan tudjam venni azt a gondolatot, hogy bármennyi közöm van a szakításukhoz.
És valahol meg is nyugszom, akárhányszor belátom ezt magamban.
- Nem igazán - mondtam végül.
- Mondjuk abban igazad van, hogy úgy is azért többet veszekedtek, mint amennyi pár hét kapcsolat után normális, szóval lehet, hogy tényleg az emberi kapcsolatuk megmentése miatt történt - látta be - Végülis még a szalagavatón is együtt táncoltak.
Na igen, a szalagavató.
Nem tudom azt mondani, hogy nyom nélkül maradt meg bennem az a nap.
- Szerintem is szépek voltak - vallottam be Lilire nézve, miközben éreztem, ahogy a szívem egy pillanatra félreüt, ahogy ezt mondom, függetlenül attól, hogy őszinte voltam.
- Tényleg az a fura, hogy tök jó barátok voltak, ez meg annyira el lett cseszve így - sóhajtotta el magát Lilien őszintén - Ráadásul az, hogy ennyire gyorsan szétmentek... a bátyám küzdős típus, kihívásokon él, megszerzi, amit akar, tud tenni a céljaiért, csak azért nem küzd ilyen helyzetekben, amikért nem is akar, és csak azt nem menti meg, amit nem célja megtartani. És persze, ezzel nagyobb esélyük van arra, hogy előbb-utóbb új esélyt kapjon a barátságuk, szóval lényegében döntött, hogy a kapcsolatukat vagy a baráti viszonyukat menti meg, és a barátság kellett neki inkább, ami oké, persze, csak... nem is tudom. Konkrétan többet voltak az "együtt vagyunk, de mégsem", meg a "többek vagyunk barátoknál, de nem járunk hivatalosan"-zónában, mint hogy tényleg együtt lettek volna. Ki szórakozik ennyit három hét kapcsolatért? - nevette el magát Lili értetlenül - Azt pedig nem tudom elhinni, hogy Szasza szórakozott volna Emmával, vagy kihasználta volna, ezermillió lánnyal megcsinálhatta volna, ha ez lett volna a cél, miért pont vele tette volna? Viszont azt meg pláne nem tudom elképzelni, hogy nem Szasza mondta volna ki a szakítást, kivétel, ha mit tudom én, megcsalta Emmát, és Emma ettől annyira kiborult, hogy szakított, de azt meg csak nem csinálta meg, mármint, direkt tuti nem, véletlen, részegen meg nem a bátyámra vall, mármint a véletlen része, nem tud annyira berúgni, hogy semmi kontrollja ne legyen maga felett.
- Tényleg nem reális - láttam be a hajamba túrva.
- Nagyon remélem, hogy két év múlva azért nekem nem lesz ilyen zavaros a szerelmi életem - közölte Lili konklúzióként - Külső szemlélőként is fárasztó, nem hogy benne is lenni, te jó ég.
- Jogos - nevettem el magam halkan, elkapva a tekintetem.
Az egészben az volt a legérdekesebb érzés, hogy én valamiért nem éreztem magam külső szemlélőnek a történetben, de mégsem éreztem azt, hogy eléggé benne vagyok.
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez az egész egyszerűen csak zavaros.
Nagyon zavaros.

Amikor beértem az osztályterembe, Alíz épp akkor jött ki onnan, a mosdó felé sietve, köszönés nélkül elhaladva mellettem.
Értetlenül néztem utána, kicsit elszomorodott szívvel, majd ha már az ajtóban voltam, azért bementem az osztályba, hogy lerakjam a cuccaimat.
- Pfú, úgy örülök, hogy én nem vagyok ennyire lecsúszva - hallottam meg Luca hangját a barátnőivel és Bálinték társaságával folytatott beszélgetéséből, miközben az osztályterem egyik hátsó padja körül gyülekeztek.
- Kajak smárolt valakivel ez a csaj? - röhögött fel Bálint, miközben az előtte ácsorgó Réka derekát ölelgette.
- Egy haverommal, vágod - mesélte Dávid szórakozottan, ahogy visszament hozzájuk a kukától, ahová a rágóját köpte ki - Azt mondta, azt se tudja, hogy hívják a csajt, de nagyon keményen rányomult, mert be volt baszva, alig tudta leállítani.
- Úristen - fintorgott valami a-s lány, aki valahogy odakerült hozzájuk - Ezt hallottam már a mi osztályunkból is, de eskü nem hittem el, hogy ez igaz.
- Full igaz - bólogatott Vivi meggyőződéssel.
- Gondolom, először ivott - szólalt meg Hédi rágózva - Meg lehet, ki is volt valamiért.
- De akkor minek iszik? - kérdezte Luca szemforgatva.
- Általában, ki hívta meg oda? Jézus - röhögött Bálint.
Ahogy hallgattam őket, már hajszál híján voltam, hogy döntsek valamit, hogy mégis mit tudok kezdeni ezzel a helyzettel, amikor az egyik a-s lány feltett egy kérdést a többiektől:
- De egyébként hogy kerültünk ehhez a témához? Lemaradtam.
- Amíg nem voltál itt, megkérdeztük Alízt, hogy ez így volt-e, vagy mi, és elsírta magát, nemtom - vont vállat Luca.
Ebben a pillanatban realizáltam, hogy miért sietett ki Alíz a teremből ennyire, és a következő másodpercben már kint is voltam a teremből, hogy Alíz után menjek.
- Alíz? - néztem körbe a mosdóban, de nem hallottam hangot, úgyhogy rossz előérzéssel lehajoltam, hogy megnézzem a cipőket a fülkékben.
Az utolsó fülkében szinte azonnal megláttam az övéit, ráadásul oldalt, mert valószínűleg a falnak dőlt, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és finoman megkopogtattam az ajtót.
- Foglalt - hallottam meg Alíz harmatgyenge hangját.
- Minden rendben, Alíz? - kérdeztem őszintén.
Egy pár másodpercig csend volt, majd Alíz kinyitotta a fülke zárját, úgyhogy óvatosan kinyitottam.
Sajnos jól éreztem - sírt.
Ahogy egy pillanatra egymás szemeibe néztünk, szinte mint ha magamat láttam volna a tekintetében, és ettől méginkább összeszorult a szívem.
- Mit mondtak? - kérdeztem halkan - A szilveszterről volt szó?
- Nem is így történt, amit egy csomóan mondanak, ez annyira szemétség - fakadt ki belőle őszintén.
Miért éreztem?
- Mi volt igazából? - érdeklődtem, igyekezve a legtapintatosabban.
- Az a srác nyomult rám, nem is én őrá, csak eleinte benne voltam, mert tök jó volt, hogy tetszek neki, legalábbis valamiért úgy gondoltam, aztán picit megijedtem, mert... mindegy, sok volt, legalábbis én ezt nem így akartam, és csak utána lett bunkó, de nem én nyomultam, annyira szemét, hogy most rám van kenve az egész! - tört ki belőle könnyes szemekkel - És jó, lehet, hogy többet ittam, mint kellett volna, mert nem volt jó kedvem, Vince miatt, meg minden miatt, meg mások adták nekem, például az a srác is, meg kétszer hánytam, de a vécébe, és nem is azért jöttek értem, mert nem tudtam hazamenni, hanem mert megkértem anyukámat, mert rosszul éreztem magam, most meg olyanokat hallok vissza, meg tudom, hogy terjednek ilyen hülyeségek rólam, amik nem is úgy voltak, soha többet nem megyek sehova! - borult ki - És tuti Vince is tudja már, de tök mindegy, úgy se tetszek neki - törölte meg a szemeit erőszakosan, majd ahogy ezt kimondta, ebben a pillanatban sírta el magát újból.
Fájó szívvel néztem rá, majd már épp szólásra nyitottam volna a számat, amikor ő szólalt meg előbb.
- Mielőtt szóba kerültem volna, arról beszéltek Lucáék, hogy elvileg szilveszterkor Szaszával kavartál, meg korábban Márkkal, vagy mi, hogy Lilivel milyen barátnők vagytok, hogy abban a sportsuliban keringőztél, mondták, hogy nem vagy kispályás, meg hogy tuti bekerülsz a tánccsapatba is, mert táncoltál, és megbeszélték, hogy látszik rajtad és hogy nagyon szép vagy, meg biztos jófej vagy, csak csendes, szóval téged nem fognak szekálni - mesélte Alíz a szemeit törölgetve, amitől méginkább összeszorult a szívem.
Ott helyben mindennek ellenére úgy voltam vele, hogy jobban érezném magam, ha cserélhettem volna Alízzal.
Igyekeztem megvigasztalni, de minden percben egyre inkább emésztett engem is a bűntudat.
Vince miatt borult ki szilveszterkor ennyire, és nem véletlenül nem keresett szinte egész szünetben, beleértve, hogy együtt szilveszterezzünk.
A karácsony és szilveszter közötti napokban beszélt Vincével pár percet, amikor megtudta, hogy nálam volt huszonnegyedikén.
Nem tudok nem lelkiismeret-furdalást érezni valahol, pláne, hogy ugyanazon a napon történtek miatt engem hirtelen "kedvelni" kezdtek azok, akiktől erre nem volt szükségem, őt pedig lehúzni szintén ugyanazok, akikkel kapcsolatban eddig is zavarta, hogy nem szimpatikus a szemeikben.
Ez az egész annyira rosszul jött ki, és őszintén remélem, hogy nem fognak még ennél is kellemetlenebbre fordulni a dolgok.

- Regiii, helló! - csillantak fel Vince szemei, ahogy az egyik szünetben véletlenül összefutottunk a büfé környékén, majd odalépett hozzám és megölelt.
- Szia - húztam egy mosolyra a számat, majd körbepillantottam, hogy ugye Alíz nincsen sehol a közelben.
Ezen már csak az rontott volna tovább, ha még rá is fejelek a helyzetre.
- Milyen volt a szünet? - érdeklődött Vince, miközben beállt a büfé sorába, ezzel rávéve engem is, hogy várjam be vele.
- Köszi, jó volt - válaszoltam igyekezve nem kimutatni, hogy kicsit feszengve érzem magam - Neked?
- Nekem is. Jó volt a karácsony - nézett rám mosolyogva, mire halkan elnevettem magam, elfordítva a fejem - Szilveszter? Hallom, volt valami Lili bátyjával - hozta fel jókedvűen, mire kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Oké, ez... - pislogtam döbbenten elnevetve magam.
- Bocs, lehet csak pletyka - szabadkozott.
- Honnan hallottad ezt? - kérdeztem továbbra is a sokk alatt.
Tehát itt ennyire gyorsan terjednek a dolgok, értem.
- Egy csaj az osztályomból jóban van a Kékesi Lucáékkal, csak hallottam, nyugi - mondta őszintén - Meg Alízról is volt valami.
- Nem igaz - közöltem egyszerűen, anélkül, hogy megbeszéltük volna, hogy ő mit hallott.
- Ja, gondoltam, nem passzol hozzá - mondta őszintén - Mondjuk akkor jó gáz pletyka.
- Nem is érinti túl jól.
- Elhiszem. Amúgy ti együtt szilvesztereztetek?
- Nem - sóhajtottam el magam.
És van egy sejtésem, miért nem.
- Jaaa, mert te Liluéknál, tényleg - rakta össze.
- És te?
- Pár haverommal - vont vállat - Hajnalban bebaszva megvertem valakit sakkban - mesélte szórakozottan.
- Jó buli lehetett - mosolyogtam derűsen, amin Vince jót röhögött.
- Ezen kívül az volt, eskü. Legközelebb gyere majd te is.
Megilletődve elmosolyodtam.
Onnan tudom, hogy egyre bonyolultabb helyzetekben vagyok, hogy miközben Vincével beszélgettem, akkor is folyamatosan körbe kellett pillantgatnom, hogy kik vannak a környéken.
Szó szerint alig három hónapja járok ebbe a suliba, Lilienék családjával pedig gyakorlatilag egy hónapja érintkezem akármilyen szinten.

Nem biztos, hogy szeretném elképzelni, mik lehetnek még ezekből.