A téli szünet utáni első tanítási napok általában ugyanúgy indulnak - szép, lassan igyekszünk visszarázódni a tanításba, a legtöbben visszasírják a szünetet, a tanárok többé-kevésbé igyekszik visszaterelni a figyelmünket a tantárgyaikra, milyen durva, hogy már ilyen évet írunk, mindenki mindenkit de régen látott, sztorizások a karácsonyról, a téli szünetről...
Meg persze a szilveszterről.
- Pfúúú, én úgy bebasztam, nem emlékszem semmire - mesélte Vivi a barátnőinek az osztályteremben hangosan, mire mindannyian felnevettek.
Ekkor éppen egy jegyzetfüzetbe firkálgattam, felpillantottam rájuk a terem másik végéből, majd a következő másodpercben már nyúltam is a táskámhoz, hogy kivegyem belőle a fejhallgatómat.
- Nekem az egész elseje kiesett - legyintett Luca nevetve - Az viszont tuti, hogy amikor hazaértem, lebuktam otthon, hogy cigiztem és Anyáék lecsesztek. Annyira túlreagálták!
- De amúgy az igaz, hogy smároltatok a Dáviddal? - kérdezte tőle Hédi, innentől kezdve suttogás-szerűen, de pontosan ugyanolyan hallható volt, mint eddig.
- Aha - vigyorgott Luca - Kétszer is taliztunk a szünetben.
- És akkor most együtt vagytok? - kérdezte Vivi.
- Nem, még nem, most csak úgy kavargatunk.
Az érdekes az egészben, hogy Bálinték társaságától azonkívül, hogy berúgtak, betéptek, nem emlékeznek semmire és mekkora volt a szilveszter, említést se hallottam Dávid és Luca esetéről, akik ugye együtt buliztak, de mindegy.

- Szia - köszöntem Alíznak kedvesen, amikor angol előtt leültem mellé.
- Szia - köszönt vissza, de nem tűnt valami feldobottnak.
- Mi a baj? - lepődtem meg, óvatosan megkérdezve, mire csak megrázta a fejét.
Félreérthetetlenül az a megérzésem támadt, hogy nemhogy nincs semmi baja, több, mint valószínű, hogy nem véletlenül nem nekem nyílik meg róla.
- Nem szeretnél beszélni róla? - kérdeztem halkan, együttérzően ránézve.
Alíz halkan elsóhajtotta magát, és végül hagyott kitörni magából egy kérdést, ami már éreztette velem, hogy hozzám fog kapcsolódni a történet.
- Miért hívtad át Vincét karácsonykor?
A kérdésére először kikerekedtek a szemeim, mert egyáltalán nem számítottam rá.
Fogalmam se volt, honnan tudta meg, de ebben a pillanatban legszívesebben újrajátszottam volna az utóbbi egy hetet, mindezt abban a tudatban, hogy sokkal nagyobb figyelmet szentelek az ő szemszögének. Egyből bűntudatom lett ettől.
- Nem hívtam át, csak megjelent, mert arra járt - védekeztem ösztönösen.
- Te tetszel neki, ugye? - morzsolgatta az ölébe ejtett kezeit szomorúan.
Ahogy Alíz ezt mondta, egyből megesett rajta a szívem, és egyszerre megmagyarázhatatlan lelkiismeret-furdalásom támadt.
- Nem, dehogy is, nem - nyugtattam - Csak jóban vagyunk, ne aggódj ettől.
Alíz szomorúan csak megrázta a fejét egy picit, és erre nem is mondott semmit.
Egy kicsit én is meglőve éreztem magam, hogy mit tudok mondani neki.
- De máskor nem találkoztunk, csak arra a negyed órára bejött hozzánk - tettem hozzá, hogy mentsem a helyzetet.
- Én találkoztam vele egy pár percre, mert összefutottunk, amikor anyukámra vártam az egyik parkolóban, és akkor mesélte el, hogy nálatok volt huszonnegyedikén - mondta rám se nézve, én pedig egyre nagyobb lelkiismeret-furdalással néztem rá.
- Tényleg nem én hívtam át - mondtam őszintén - Hívtalak volna téged is, ha így lett volna. Nem volt ennek semmi előzménye.
- Akkor miért ment át hozzád?
Erre nem tudtam mit válaszolni először, de mire meg tudtam volna szólani, bejött a tanárunk a terembe órát tartani, Alíz pedig onnantól kezdve elvolt magával és a feladatokkal. Óra alatt egyszer ki is kéredzkedett mosdóba, kicsengetés után pedig összepakolt és ki is ment a teremből, kiülve a folyosóra zenét hallgatva olvasni.
Úgy megszakadt a szívem érte, és fogalmam se volt, mit csinálhatnék.

Tesi előtti szünet elején épp az öltözőben vettem át a tesicuccom, amikor az osztályunkba járó nagymenő lánybanda is akkor toppant be oda.
Csak hogy pár szót mondjak róluk, általában hárman vannak, persze mindig csatlakozik hozzájuk valaki, vagy ők csapódnak valakikhez (leginkább fiúkhoz, Bálintékkal például össze vannak nőve lassan), mindenesetre van a Luca-Vivi-Hédi lánytriónk az osztályban, akik az összes pletyka alfái és omegái, tőlük indulnak és hozzájuk is érkeznek, a levegőn érzed, amikor elsétálsz előttük, hogy ezerszer ki lett vesézve minden mozdulatod és már régesrég megvitatták a véleményüket rólad, szünetekben mindig vannak valakikkel, ők a "jó nők" az osztályunkban, egy csomó mindenkivel jóban vannak, klasszikus népszerű lányok, nem hinném, hogy hosszasan kell bemutatnom őket bárkinek.
Sokszor még Réka is velük szokott lenni, Bálint barátnője (Bálint a leghangosabb "alfa"-srác az osztályunkból), és persze bizonyos szemszögből cukik, de mindenki arcába van tolva a kapcsolatuk és általában olyanok, mint egy túlfűtött Rómeó és Júliát játszó gerlepár.
- Úristen, Regi, imádom a nyakláncod - dicsért meg Hédi a semmiből, amikor épp azt vettem le a nyakamból az öltöző egyik fogasára akasztva, hogy ne vesszen el, mire meglepetten felé néztem.
- Köszi - mosolyodtam el, majd azt hittem, hogy ezzel lezárult a beszélgetésem Hédivel és a másik két lánnyal is, akik erre szintén rámnéztek, szóval pakoltam tovább.
- Amúgy mesélj, milyen volt Liluéknál a szilveszter? - huppant le mellém Hédi, mire mondanom sem kell, még jobban meglepett, mint az előbb.
Elárulom őszintén, hogy eddig a három lánnyal összesen, ha beszéltem öt mondatot a tanévben, de nem is törtem magam azon, hogy ez a szám megnőjön bármennyivel is.
- Miii, te Liliéknél szilvesztereztél? - jött oda Luca is, szintén leülve hozzám.
- Mármint, Varga Lilienéknél a c-ből? - értelmezte Vivi, aki Lucával egyszerre törökülésben lazán leült az öltöző kövére.
Szó szerint körülvettek, nem viccelek.
- Igen, és jó volt, köszi - válaszoltam végig, akaratlanul elnevetve magam a helyzet abszurditásán.
- Az igaz amúgy, hogy Szaszával kavartál? - érdeklődött Hédi a térdére könyökölve, a kezeire támasztva a fejét, hogy igazán csillogó szemekkel nézhessen rám.
A kérdésére egy pillanatra a szó is bennem ragadt, nagyjából a mondata összes szavát illetően.
- Na jóóó - tátotta el a száját Luca - Milyen mázlista vagy, Úristen.
- Mármint, Varga Lilien bátyjával? - nézett rám Vivi döbbenten.
- Az egyik c-s barátnőm is ott volt azon a bulin, és ő mesélte, hogy látott titeket táncolni, az ölében ültél, meg ilyenek - mosolygott Hédi.
Nem voltam még kihallgatáson, de amennyire el tudok képzelni egy olyat, kisebb nyomásnak érezném az ottani kérdéseket, mint ezt a beszélgetést Lucáékkal.
Van az a típusú lány-kedvesség, ami valójában nem más, mint mosolygással álcázott pletykagyűjtés és témaelőkészítés egy délutáni kibeszélős-programhoz.
- Na jó, minden részletet tudni akarunk, mesélj - vigyorgott Vivi izgatottan.
- Hogyhogy ott voltál azon a bulin? - kérdezte Luca.
Imádom, hogy egyszerre tudnak feltenni hat olyan kérdést.
- Lilivel barátnők vagyunk és szervezett egy szilveszteri bulit, amire meghívott - válaszoltam meg egyszerűen.
- Jaja, láttuk, hogy ilyen kis bestie-k lettetek - bólogatott Vivi.
- De akkor ti most együtt vagytok Szaszával, vagy most még csak kavartok...? - tért vissza a témára Hédi, mire zavartan elnevetve magam, beletúrtam a hajamba - Ne add be, hogy nincs semmi, hallottam azért a sztorikat - jelezte vigyorogva.
Azt hiszem, inkább nem is akarom tudni, hogy azok a sztorik mit takarnak.
- Nem vagyunk együtt Szaszával - mondtam bármiféle ferdítés nélkül.
- Jó, de flörtöltetek végig, nem? - mosolygott rám Hédi, mint aki minden egyes másodpercemet tudja a szilveszteri buliról.
Igen, és azóta se tudom, milyen érzések legyenek bennem ezzel kapcsolatban.
Nem akartam kimondani nekik semmit, szóval először nem is válaszoltam, csak megigazítottam a hajam, ők viszont ezt valamiért beleegyezésnek vették és vigyorogva, szájtátva néztek rám.
Nem örültem neki. Nem volt szükségem mégegy rólam elterjedő pletykára, épp most egy olyanra, hogy egy buliban a barátnőm bátyjával flörtöltem.
- Szaszával csak jóban vagyunk - próbáltam lezárni a témát.
- Ahaaa - vigyorgott Hédi.
Nagyjából abban a helyzetben voltam, hogy akármit mondok, lényegében mindegy, mert nekik már előre van véleményük rólam és a történetről.
- Amúgy azt jól tudom, hogy ott voltál a szalagavatójukon? - kérdezett Vivi tovább.
- Igen, még december közepén.
- De akkor az afteren is, vagy csak néző voltál...?
- Márkkal táncoltam a szalagavatóján, szóval ott voltam az afteren is - mondtam egyszerűen.
- Na jó, Csaaaj - nevette el magát Luca kitágult szemekkel, és innen már egyértelmű volt, hogy Márkról is tökéletesen tudják, hogy kicsoda.
- Féltékeny leszünk lassan, Úristen - közölte Hédi.
- Annyira hot az a két srác, Jézusom - nyöszörgött Vivi őszinte fangörcsben.
- Ti ismeritek őket egyébként? - kérdeztem, csak hogy tudjam és végre ne csak ők kérdezzenek tőlem.
- Szaszát szerintem konkrétan mindenki ismeri itt a suliban, Szívem - válaszolta Vivi, mint ha mi sem lenne egyértelműbb - Követi a fél sulink Instán, még azok is, akik élőben nem is látták.
Így már egy fokkal jobban érthető, miért van Szaszának vagy ötször annyi követője, mint amennyi embert ő követ.
Azért az már egy szint, hogy úgy ilyen népszerű ebben a suliban, hogy még csak ide se jár, csak szimplán létezik.
- Te tavaly irogattál is vele párszor, nem? - nézett Vivi Lucára.
- Csak egy-kétszer, de nem volt nagy cucc - igazította meg a haját Luca.
Ebből szerintem még a hülye is levágta, hogy Luca próbálkozott be nála és nem volt valami hosszúéletű a történet.
- Márkot én egy buliban ismertem meg amúgy - mesélte Hédi - Szóval onnan tudom, hogy Lilu unokatesója.
- Ő is rohadt jól néz ki, baszki - látta be Vivi nevetve - Pfúú, Regi, ha tudnád, milyen féltékenyek vagyunk, azta - nézett rám jókedvűen.
- De hallod, Csajszi, komoly vagy azért - szólalt meg Luca nevetve rámpillantva - Márkkal szalagavató, meg after, aztán Lili buliján Szasza...
Nem tetszett, hogy úgy adnak elő, mint valami figyelemhiányos nőszemélyt, aki az egész Varga-családdal észre akarja vetetni magát és a két srácot váltogatom, mint valami opciókat, pláne, hogy Márkkal valójában barátok vagyunk csak, Szaszának barátnője van, Lili meg az én barátnőm, és elsősorban vele vagyok jóban, a többiekkel csak általa vagyok kapcsolatban, szóval innentől kezdve nincs is miről beszélnünk.
Sajnos ez nem az a helyzet volt, amikor be tudom védeni magam, mert ilyenkor lehet tudni, hogy már azelőtt véglegesítették a véleményüket magukban, hogy egyáltalán témába került volna az érdeklődésük, amit nem nagyon lehet megváltoztatni, mert akkor már kevésbé lenne érdekes a pletyka.
Van ebben tapasztalatom sajnos.
- Szaszával és Márkkal is csak barátok vagyunk, mert Lili barátnője vagyok és többször is találkoztunk - mondtam egyszerűen.
Inkább leszek kevésbé érdekes a szemükben, mint egy pletyka, amin csámcsogni lehet.
Sőt, vannak emberek, akiknek a szemében a legjobb, ha érdektelen vagy.
A három lány egy apró mosollyal az arcán összenézett, zavartalanul hagyva, hogy tökéletesen levágjam ebből, hogy minden próbálkozásom ellenére ebben a pillanatban lettem igazán jó sztori, az új lány a suliban, aki a legmenőbb, legnépszerűbb, legimádottabb Varga Liliennek, aki minden fiút levett a lábáról, minden lány a helyében akar lenni (Lucáék is) és minden körülötte forog, a szilveszteri buliján annak az eszméletlen helyes, elérhetetlen, végzős bátyjával kavart, azzal a bátyjával, aki még Lucát is gond nélkül ejtette, és az egész gimink tudja, hogy ki ő, követik Instán, és gyakorlatilag népszerűbb a sulinkban, mint azok a srácok, akik ide járnak, miközben még Márkhoz is kötnek szálak, mindezt pedig tagadom, tehát röviden ebben a percben egyértelművé vált számomra, hogy most lett belőlem sztori akaratomon kívül, amit nagyon nem akartam.
És nagyon nem örültem neki, semmilyen tekintetből sem.
Volt már alaptalan a megítélésem olyan pletykák miatt, amik nem is igazak, és az lett a vége, hogy elüldözött onnan, ennek a lehetőségétől pedig a fejemben, hogy ez újra megtörténhet, őszintén megrettentem.

Nemsokára becsöngettek tesire, szóval megszabadulhattam a lányoktól.
A tesiórák többségén aktív szoktam lenni - régen sokat sportoltam, és bár persze egy picit azért kiestem a formámból, a mozgásra ugyanúgy megvan az igényem, szóval ma is lelkiismeretesen csináltam a feladatokat, ami most éppen futás volt, jó sok, amivel igyekeztem minél inkább levezetni a feszültséget.
Volt mit.
Az óra végén nyújtottunk, szóval a feladat alapján leültem terpeszbe, és előredőltem, letéve a mellkasomat a földre. Hálistennek a hajlékonyságomat még sikerült megőriznem.
Amikor kicsengettek, visszamentünk az öltözőbe, és igyekeztem minél gyorsabban összeszedni a cuccaimat, bármiféle beszélgetés nélkül.
Alíz ma nem tesizett, úgyhogy csak felvette a cuccát az öltözőben és már ment is ki, én pedig ugyanolyan lelkiismeret-furdalással néztem rá, mert ma még az angolóra előtti pár mondat kivételével nem is beszéltünk.
- Tudtátok, hogy elvileg széthányta magát szilveszterkor? - szólalt meg Luca a barátnőinek jó hangosan, Alízra utalva, mire megálltam a mozdulataimban egy pillanatra.
- Miii, volt egyáltalán valahol szilveszterkor? - kérdezett vissza tőle Vivi elnevetve magát.
- Csak hallottam Dávidéktól. Asszem Dávid haverjának az öccsének a szilveszteri buliján volt valamiért, valaki meghívta, és full berúgott - mesélte Luca - Nagyon gáz volt elvileg.
- Úristen, mondjuk el tudom képzelni - gondolt bele Hédi.
- Elvileg smárolt valami random sráccal részegen, aki kioffolta a nappali közepén, szóval haza akart menni, de annyira kész volt, hogy haza kellett vinni - folytatta Luca teljes beleéléssel.
Magam elé nézve hallgattam, majd mivel nagyjából mellettem voltak, rájuk néztem.
- Alíz? - kérdeztem rá.
- Aha, Dávidék mesélték, meg még több helyről is hallottam, nagyon gáz - bólogatott Luca.
- Nem hinném, hogy ez igaz - mondtam őszintén, bántás nélkül.
- Elvileg látták.
Látták.
Ezt nagyon sokszor hallottam már régebben.
- Én ki tudom nézni a csajból, olyan furi - jegyezte meg Vivi Hédivel összenézve - Mármint tökre sajnálom nyilván, kicsit zűrös lehet a családja, de attól még ez gáz.
- Szar az önbecsülése gondolom, és kompenzálni akarta - vont vállat Luca.
- Nem ilyen - néztem rá - Tényleg nem gondolom, hogy ez így történt.
- Oké, nem tudom, nekem is csak mondták - védekezett Luca rágózva.
Csak mondták, ő meg egyből tovább is adta kapásból az egész lányöltözőnek, ahogy Alíz kiment onnan.
Így szokott tönkremenni a célpontba kerülők önbecsülése és válnak áldozattá, csak azért, mert valaki ezt meg ezt hallotta, ő meg csak elmesélte mindezt.
Van, amikor a legnagyobb védelem, ha semmilyennek találnak.

Órák után meg akartam keresni Alízt, de más teremben végeztünk, és mire minket kiengedtek onnan, ő már hazament, úgyhogy tanácstalanul ácsorogtam egy pár másodpercig, majd végül sóhajtva elővettem a fülhallgatómat és elindultam hazafele.
Amikor megérkeztem, Anya még nem volt otthon, úgyhogy a szobámban egyedül eldőltem az ágyamon és hagytam, hogy a gondolataimba mélyedjek.
Amióta elköszöntünk Liliéknél és átment Emmáék bulijába, nem is beszéltünk.
Amennyire imádtam akkor azokat a pillanatokat Vele, utólag azt se tudom, mit érezzek velük kapcsolatban, mert a szívem mélyén most is imádom, de az eszemmel nem akarom, hogy így gondoljak rá, így igyekszem elhesegetni a fejemből.
Ha a fejemben van, kérdéseim lesznek és nem fogok tudni választ adni semmire, úgyhogy a legjobb, ha nem gondolok rá.
Olyan fontos lett nekem.
Hihetetlen, hogy bele tudtam esni, és még hihetetlenebb, hogy azt érzem utólag, hogy mint ha lett volna köztünk valami, akkor, ott volt, amit ott is hagytunk, abban a pillanatban, mert semmit nem tudok arról, hogy az utóbbi három napjában mi van vele.
Akkor olyan természetesnek éreztem, ahogy viszonyult hozzám.
Minden egyes érintését érezni tudom magamon.
A legreálisabb lépés, amit tehetek, hogy álomként kezelek mindent, ami szilveszterkor történt, mert valamilyen szempontból az is volt.
Vicces, hogy Lucáék kérdezgetnek Szaszáról, de még magamnak se tudok válaszokat adni.
Az egész olyan hihetetlen.

- Regi! - hallottam meg Anya hangját, amikor megérkezett, mire felpattantam az ágyamról és kimentem hozzá - Képzeld csak, péntek délután nem leszek itthon - mesélte Anya mosolyogva, miközben a táskájából pakolt ki.
- Hogyhogy? - érdeklődtem az egyik székre lehuppanva a konyhaasztalnál.
- Az egyik kollégám, aki a szilveszteri összejövetelen is ott volt, meghívott egy vacsorára - vigyorgott Anya, mire felcsillantak a szemeim.
- Úristen, randira mész? - lelkesedtem be egy pillanat alatt.
Soha nem tudtam elképzelni, milyen lenne Anyát randizni látni bárkivel.
Emlékszem, milyen volt összeomolva a válás környékén, vagy milyen volt előtte, és olyan jó érzés látni, ahogy ő is kezd kitörni azokból a szörnyű, múltbéli felállásokból.
- Még csak ismerkedünk - mosolygott Anya.
- Hogy hívják?
- Zsolt.
- És milyen? Rendes?
- Kiderül - vont vállat Anya jókedvűen.
Olyan nagy öröm volt Anyát ilyen kiragyogottnak látni, akkor is, ha persze furcsa volt a tudat, de egyáltalán nem rossz értelemben.
Anyukám már nagyon megérdemel egy rendes férfit az életébe, úgyhogy őszintén örültem neki.
- Egyébként beszélgettél ma Lilivel? - érdeklődött Anya.
- Nem, ma csak köszönni tudtunk egymásnak, mert a szerdákon mindig így esnek az óráink - válaszoltam a térdeimet átkulcsolva - Épp ezért csütörtök reggelente a büfénél mindig szoktunk beszélgetni, amiben minden szerdai dolgot kivesézhezünk.
- Minden világos - bólogatott Anya mosolyogva - Szóval akkor Szaszáról még nem beszéltél neki.
- Nem tudom, hogy meséljem el neki, mert nem szeretném, ha félreértene bármit. De most már muszáj leszek, mert az osztályomból Viviék, a főpletykások megtudták, szóval inkább én mondjam el neki, mint hogy csak eljusson hozzá - sóhajtottam el magam - Bár Szaszával három napja nem beszéltünk. Mondjuk valószínűleg neki ez a legeslegkisebb problémája.
- Szaszától nem tudhatott már meg Lili valamit?
- Nem hinném, Szasza Emmával kapcsolatban is csak hetek után mondott bármit a családjának. Plusz ez nem olyan, amit csak úgy elmesélne. Miért tenné?
- Holnap azért beszéljetek erről Lilivel - mondta Anya őszintén - Kedves, értelmes lány és szeret téged, nem fog semmi rossz kialakulni belőle, de jobb őszintének lenni.
- A bátyjával flörtöltünk, vagy legalábbis ahhoz hasonlót csináltunk a szilveszteri bulijukon, miközben neki barátnője van. Ez nem egy jó barátnőre vall.
- Ne legyél ilyen szigorú magadhoz, Kicsim.
- Ha már valószínűleg a sulimban téves lett a megítélésem a mai naptól kezdve, legalább én őszinte leszek magamhoz - dünnyögtem a fejemet a térdemre támasztva.
- Miért, milyen lenne a megítélésed ott?
- Az új lány, aki a menő Varga Lilien mindenki plátóija-bátyjával kavar, ezzel egyszerre pedig Márknak voltam a szalagavatós párja, szóval hozzá is közel állok.
- Igazából nagyjából ez történt - jegyezte meg Anya - Mi ezzel a baj?
- Hogy félreértik, mert nem így történt, ahogy elsőre hangzik.
- A legrosszabb és egyben a legjobb, ami történhet, Szívem, az az, hogy mindenki féltékeny lesz rád, és lenne a helyedben, ez azért nem akkora probléma.
- Akkor sem olyannak látnak, mint ami vagyok, és nem azt látják, ami történt.
- És ez miért baj?
- Mert... - kezdtem, de megakadtam egy pillanatra - Mert ezt utálom. Nem akarok egy újabb szaftos pletyka lenni, márpedig ez az egész sztori Lucáékhoz jutott el, akik mindenből is pletykát gyártanak, amiből csak lehet. Alízt is megtalálták, de nem csak ők, róla épp Dávidék indítottak egyet, és már terjed az évfolyamban.
- Mit terjesztenek róla? - érdeklődött.
- Hogy elvileg ott volt Dávid haverjának az öccsének a szilveszterén, mármint a buliján, vagy valami olyasmi, ahol berúgott, és elég gáz volt - vázoltam fel - Vele szemben tényleg nagyon rosszindulatúak, de megpróbáltam bevédeni.
- De egyébként ez megtörtént?
- Nem tudom, mert Alíz neheztel rám, amiért Vince itt volt karácsonykor, pontosabban nem tudom, hogy rám neheztel, vagy csak a történtekre, mindenesetre ma szinte nem is beszéltünk. És érted, Anya, ez az első nap volt a suliban - nyöszörögtem, lefejelve a magam elé felhúzott térdeimet.
- Ezek nehéz helyzetek - értett egyet Anya sóhajtva.

Ezek mindenképpen azok.