[Egy évvel ezelőtt]
- Van már valami újévi fogadalmad? - kérdeztem Bencétől, miközben a pezsgőinkkel a kezünkben néztük a tűzijátékokat az égen.
A szüleim valami céges bulin voltak szilveszter alkalmából, így én eljöttem Bencével egy, a közös barátaink által szervezett házibulira szilveszterezni, most viszont egy kicsit ketten voltunk, külön mindenkitől.
- Nem vagyok megfogadós típus, de tuti, hogy veled akarok pezsgőzni a következő szilveszterkor is - nézett rám Bence a derekamat átölelve oldalról.
- Ez kívánság, nem fogadalom - mosolyogtam rá.
- Oké, akkor az a fogadalmam, hogy úgy intézem majd a dolgokat, hogy jövő ilyenkor is így legyünk még.
- Ugyanez - döntöttem neki a fejem mosolyogva - Olyan hálás vagyok, hogy vagy nekem - mondtam őszintén, hozzábújva - És köszönöm, hogy nem ítélsz el.
Ez a mondat azóta bennem van, amióta nemrég először beszélgettünk az otthoni dolgaimról, ami életem egyik legjobb lelkizése volt.
- Miért ítélnélek el?
- Tudod... - néztem rá - A családom miatt. A körülményeim miatt. Vagy úgy általában az életem miatt.
- Miért ítélne el bárki amiatt, ami nem is rajtad múlik? - simította meg az arcom.
- Nem szeretem felvállalni valamiért - vallottam be - Mégis, azért azok között a falak között történik mindez, ahol élek, vagy ami formál. És sebezhetővé is tesz másoknál.
- Nálam nem kell ettől aggódnod. Tudod, hogy az utolsó ember vagy, akit megsebeznék.
Elmosolyodva néztem rá.
- Köszönöm, hogy elmondhattam neked.
- Én köszönöm, hogy az lehetek, akinek elmondtad.
Magamhoz öleltem, mire ő is átfonta körülöttem a karjait, én pedig magamba szívtam az illatát.
Egykeként abban a családban, amiben élek, tényleg ő az egyetlen ember, akire támaszkodhatok, és nem is tudom, mi lenne velem, ha ő nem lenne, talán véglegesen össze is roppannék.
- Ez most olyan jó így - állapítottam meg a válla felett átnézve, miközben megcsillantak a szemeim a tűzijátékokon.
- Jövőre ugyanilyenkor megismételjük, készülj fel.
Ahogy elhajoltam tőle, mosolyogva ránéztem, majd teljesen őszintén, szívből örülve megszólaltam.
- Már most várom.

[Egy évvel később/most]
Kíváncsi lennék, hogy ha az egy évvel ezelőtt énemnek megmutatnának valamennyit a mostani életemből, mit szólt volna hozzá.
Talán nem hitte volna el, talán összezuhant volna tőle, talán csak nem értette volna, vagy talán, függetlenül attól, hogy nem érti, miért történt mindez, előre büszke lett volna a mostani énemre, mert elérte azt, ami egy éve ilyenkor lehetetlennek tűnt. Bence nélkül élni.
Néha még most sem értem, hogy változhatott meg ennyi minden egy éven belül, de az egészen biztos, hogy érdekes lesz ma este lezárni az idei évet.
És őszintén, előre érdekel, hogy ezt hogy fogom megtenni, és milyen érzések lesznek bennem abban a pillanatban.
Szakítottam Bencével, szakítottam a múltammal, a régi életemmel, apukámmal, a hobbijaimmal, új helyre kerültem, új életbe, új emberek közé, és mindez néhány hónap alatt történt csak.
Ez az egész újév-dolog valahogy azt érezteti velem, hogy minden változás, amin idén keresztülmentem, csak az első oldal volt abban a könyvben, ami még megírásra vár az életemben - mint ha az idei évben csak az alapjait raktam volna le annak, hogy a következő évben aztán tényleg minden a feje tetejére álljon és a végén összeegyeztethető se lehessen az akkori életem a tavalyival, vagy akár a mostanival.
Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, hogy mennyire állok készen minderre, de mint a legtöbb sorsdöntő dolog, ez sem rajtam múlik.

- Remélem, tudsz róla és teljesen világos számodra is, hogy illegálisan szép vagy, Regi - közölte Lili tényként, miközben megcsinálta a sminkemet a szemhéjamon, amikor délután átmentem hozzá és közösen elkészülődtünk, mire elnevettem magam.
- Cuki vagy - mondtam mosolyogva.
- De komolyan. Ma este muszáj felszedned valakit, legalább csak mára, aztán holnap majd kitaláljuk, hogy ejtsd, ha mégsem érdekel - ígértette meg velem.
- Szerintem nem életfeltételem, de köszönöm - nevettem halkan.
- Igazából én nyugodnék meg, ha így lenne - válaszolta Lili, miközben egy ecsettel felvitt valami színt a szemhéjamra, amit teljes mértékben rábíztam - Több oka is van. Egyrészt, ha rádír az exed éjfél környékén, vagy holnap, hogy boldog újévet, amire azért lássuk be, van esély, nem akarom, hogy bármennyire kidöntsön a lelki békédből. Másrészt, ha jól számolok, tavaly ilyenkor még együtt voltál Bencével, és tutibiztosan együtt szilvesztereztetek, szóval a nosztalgia-hullámot is jó, ha megelőzzük - sorolta teljesen természetesen a tényeket - Harmadrészt pedig rohadt jól nézel ki, csodás vagy, bárkit össze tudnál szedni, ennek ellenére konkrétan május-június óta nem néztél rá senkire se tudtommal, szóval ennek ma már vége kell, hogy legyen. Szóval általánosságban, én eszméletlenül örülnék, ha minden módon kizárnád azt az idiótát az életedből, és továbblépnél, mert ennyi változás mellé, amiken keresztülmentél, az utolsó, ami kell neked, Regi, az egy ilyen toxikus srác, aki csak vissza akar rángatni téged. Oké, tudom, hogy elvileg továbbléptél már rajta, kiábrándultál, meg ilyesmik, de akkor leszek erről meggyőzve igazából, ha egyszer beengedsz majd valakit a helyére - mondta őszintén.
Jól esett a törődése, tényleg.
Lili szó szerint a legpozitívabb csalódás, ami egész életemben ért, és tényleg eszméletlenül hálás vagyok érte.
- Majd valahogy alakul - válaszoltam egyszerűen.
- Nem ellenkeztél egyből. Haladás - mosolygott Lili derűsen, mire elnevettem magam - Kész is vagy - lépett el tőlem, szóval kinyitottam a szemem és megnéztem, mit varázsolt az arcomra.
- De szép lett! - dicsértem meg.
- Szerintem sokkal nagyobbnak tűnik a szemed így optikailag - fürkészett Lili - És olyan cuki, szép barna szemeid vannak, árulás lenne nem kiemelni őket - jelentette ki, elrakosgatva a sminkcuccait - Meg szerintem az outfit-edhez is illik.
- Szerintem is - nézegettem magamban a tükörben - Köszi.
- Majd kikérem a bátyám véleményét rólad, hogy fiúvéleményt is hallj és meg legyél erősítve - dobta fel Lili, miközben elővett pár parfümöt, végigszagolva őket, hogy melyiket használja most.
Oké, ez a felvetés azért kicsit meglepett, akkor is, ha Lili szemszögéből teljesen átlagos gondolat volt.
- Nem kell, köszi - ellenkeztem elnevetve magam, ahogy megigazítottam a hajam.
- Egyébként Szasza azt mondta, hogy beugrik majd a buli közben - mesélte Lili - Szerintem még éjfél előtt fog, hogy az éjfélt már a haverjaival meg a barátnőjével várja ki, érted. Talán hozza egy-két haverját, de nem biztos, elvileg csak rövid időre jön, mert ezt kierőszakoltam belőle.
- Legalább ennyire rá tudtad venni - igazítottam meg a lógós fülbevalómat, amit a behullámosított, kiengedett barna hajamhoz vettem fel kiegészítőként.
- Az tuti, hogy ő edzett meg arra, hogy az élet többi területén akaratérvényesítő tudjak lenni - gondolt bele elnevetve magát, mire elmosolyodtam.
Na igen, ezt még én is alá tudom írni.

- Sziasztoook - ölelgette végig Lili a barátnőit, akiket beengedett a házba, amikor a legtöbb ember érkezett sorban.
A zene ekkor már ment a hangszórókból, a legtöbben társaságonként csoportosultak a ház különböző pontjain, fiúk-lányok táncoltak a nappaliban, piás üvegek itt-ott, többen tűzijátékoztak a kertben, szóval azért ment az élet.
Lili jópár embernek bemutatott engem, nagyjából mindenkinek, aki csak szembejött, minden második lány és harmadik fiú megölelt, egy csomó mindenkivel beszélgettem, megkínáltuk egymást ezzel-azzal, táncoltunk, sztoriztunk, igazából teljesen jó volt, és ezzel nagyjából el is ment az első két-három óra.
- Te vagy Regi? - kérdezte valami srác, akinek Lili szintén bemutatott, aztán hagyott minket beszélgetni - Láttalak egy csomószor a folyosón.
- Tök jó - húztam egy mosolyra a számat - Téged hogy hívnak?
- Arnold. Két teremmel odébb vagyok tőletek.
- Tényleg, most hogy mondod, ismerős vagy - bólogattam kedvesen.
Nem, valójában szerintem soha nem láttam, de ezt neki nem kell tudnia.
- Iszunk amúgy? - töltött ki két felest, egyet odatolva nekem.
- Oké - adtam meg magam, majd koccintottunk, megittuk, öt perc múlva meg már el is sodródtunk egymástól és onnantól kezdve talán egyszer beszélgettünk még.
Mindenesetre nemsokára Lili ugrálva odajött hozzám.
- Regiii, csináltam neked koktélt - nyomott a kezembe egy poharat szívószállal - Remélem, ízleni fog, ilyet még nem csináltam eddig. Utána pedig gyere táncolni!
- Oké, oké - nevettem el magam a hirtelen rámzúdult információáradattól, majd elvettem tőle a poharat.
- Szerintem Arnoldnak bejöttél - vigyorgott rám Lili, ahogy beleivott a koktélba.
- Biztos, nem tudom. Kedves volt egyébként - láttam be, majd én is megkóstoltam Lili koktélját - Ez de finom - dicsértem meg.
- Köszi - mosolygott rám Lili - Úristen, nem hívtam meg neked Vincét! Pedig meg akartam. Ne haragudj! Még felhívhatjuk, ha szeretnéd.
- Semmi baj, dehogy is. Vincével csak barátok vagyunk, egyébként pedig Alíznak tetszik, szóval... érted.
- Alíznak nincs is nála esélye - mondta Lili őszintén - Mármint, nem azért, de voltam hármótokkal, és Vince konkrétan csak veled foglalkozott.
- Nem akarom hátbaszúrni Alízt.
- Jó, persze, megértem - bólogatott Lili.
Amint megittuk a koktéljainkat, Lili beráncigált a nappaliba a tánctérre, a következő percben pedig már táncoltunk is, ahogy csak tudtunk, néha ketten, néha másokkal együtt, közösen énekelve a szöveget, ha tudtuk, vagy csak bulizva rá, összességében tök jó volt.
- Úristen, imádom a felsőd, honnan van? - jött oda hozzám valami random lány, Lili egyik barátnője, aki a közelemben volt, amikor táncoltunk.
- Köszi, már egy csomó ideje rendeltem, nem tudom sajnos - mosolyogtam rá.
Szóval azt tapasztaltam, hogy mindenki tök cuki volt, közvetlen és nyitott, így én is fel tudtam oldódni és szívesen buliztam nagyjából mindenkivel, aki körém került.

- Annyira durva, hogy másfél óra van az évből! - mondta Kata, Lili egyik barátnője, akivel, meg még néhány lánnyal épp a nappaliban voltunk a kanapéknál és beszélgettünk.
- Koccintunk előre az újévre? - dobta fel egy másik lány egy üveggel a kezében.
- Na jó, tuti most vonzottad be, hogy el legyen baszva a jövő évem - közölte, azt hiszem, egy Gréti nevű lány nevetve, miközben elvett egy kis felespoharat.
- Regiii, örülünk, hogy megismertünk - mosolygott rám Nóri (talán).
- Én is örülök - válaszoltam általánosságban mindenkinek kedvesen.
- Én örülök a legjobban - ölelt át Lili a kanapén oldalról vigyorogva, majd egy nagy, barátnős-puszit nyomott az arcomra.
Amint koccintottunk, új energiára kapva nemsokára újra felpattantunk, hogy a nappali közepén társaságban táncoljunk tovább.
Őszintén, ahogy buliztunk, önmagában azzal, hogy komfortosan tudtam érezni magam, illetve kicsit az alkohol hatása miatt is, meg mert általában, tök jól éreztem magam, teljesen felszabadult voltam, ami felemelő érzés volt, olyan volt, mint ha ragyognék, és mint ha soha nem tudnék elfáradni, mert végtelen energiával fel vagyok pörögve.
Olyan tizenegy, negyed tizenkettő körül lehetett, amikor egy kicsit lecsatlakoztam Liliéktől, mert kinéztem az erkélyre, hogy lássak pár tűzijátékot, csak egy percre, miközben visszaírtam Anyának, aki azt írta olyan tíz perce, hogy reméli, jól érzem magam.
"Nagyon jó itt minden, puszi <3" - írtam vissza neki, majd elraktam a telefonom, és felnéztem az égre, hogy most már tényleg lássak egy-két tűzijátékot a távolból.

Ahogy visszamentem a házba, elindultam az erkélytől a nappali irányába, hogy megtaláljam Liliéket, és nagyjából félúton lehettem, amikor néhány méterről szinte szembekerültem Szaszával. Végre.
Nem fogom azt hazudni, hogy nem vártam egész este az érkezését, minden leendő alkalommal körbenézve, hátha itt van már.
A látványára akaratlanul felcsillantak a szemeim és mosolyogva néztem rá.
Szasza nagyjából velem egyszerre vett észre, majd ahogy odasétáltunk egymáshoz, egy apró mosollyal az arcán kitárta a karjait, én pedig ösztönösen, vigyorogva öleltem át.
Szasza megölelt. Te jó ég.
- Szia - mosolyogtam rá, ahogy elléptünk egymástól - Egyedül jöttél végül? - érdeklődtem kedvesen.
- Nem, pár haverom átjött velem abból a buliból, ahol eddig voltunk - pillantott körbe.
- Rendesek - állapítottam meg abba se tudva hagyni a mosolygást.
Szasza közben elindult a nappalijuk irányába, otthonosan mozogva, tekintve, hogy ő alapból itt lakik, így én is vele maradtam, mert közben beszélgettünk.
- Hogy érzed magad? - kérdezte egy apró mosollyal az arcán, ahogy rámnézett, a tegnapi bizonytalanságom miatt.
- Nagyon jól, tök kedves mindenki - mondtam őszintén - Tényleg normálisak Lili barátnői.
Szasza egy sörösüveggel a kezében nekitámaszkodott háttal a kanapéjuk támlájának, így ahogy előtte álltam, most nagyjából egy szintben voltunk, mivel félig ült előttem.
Egy bujkáló mosollyal hallgatott, én pedig igyekeztem nem figyelembe venni, hogy a szimpla jelenlététől, látványától olyan magasra ugorva stagnált a pulzusom, hogy nem csodálkoztam volna, ha a lábaim feladják a szolgálatot.
- Te se véletlen épültél be ide pár hét alatt - jegyezte meg Szasza a gödröcskéivel az arcán.
Megilletődve elnevettem magam, és a fülem mögé tűrtem egy hajtincsem.
- Köszi, hogy ezt mondod.
Szasza beleivott az üvegbe, szóval megszólaltam újra.
- És te hogy érezted magad eddig? - kérdeztem vissza, ha már ő is feltette nekem ugyanezt a kérdést.
- Az előző buliban?
- Akár - néztem rá kedvesen.
Szasza őszintén átgondolta a dolgot, majd végül rámnézett.
- Leléptem azon a ponton, amikor már mindenki elkezdett bebaszni, és visszaérek majd arra a pontra, amikorra meg már mindenki el lesz ázva - foglalta össze jókedvűen - Amúgy elvagyok.
- Ennek örülök. Egyébként annak is, hogy itt vagy - tettem hozzá mosolyogva, nem előre megtervezetten, csak kijött belőlem - Mármint, persze tök kedves itt mindenki, de jó érzés, hogy... téged ismerlek.
Szasza egy apró mosollyal az arcán nézett rám, majd nemsokára válaszolt.
- Akkor még egy darabig jó érzés leszek, mert jelenleg kábé a ház felével full biztos, hogy nem fogok beszélgetni - közölte őszintén elröhögve magát.
- Hogyhogy? - nevettem fel - Vagyis, miért?
- Mert nem érdekelnek?
Pedig egészen biztos vagyok benne, hogy Lili barátnői között a tizennyolc éves, eszméletlen vonzó Szasza osztatlan népszerűségnek örvendhet.
Ezt a teóriámat a saját húga támasztotta alá, aki szerint minimum minden második barátnőjének tetszett már a bátyja, legalább egy kicsit, és gyanús módon valahogy mindenki meg akarja ismerni, aki tudomást szerez róla.
- De veled eskü jó beszélni - nézett rám halványan mosolyogva, teljesen lazán, majd újra beleivott a sörébe.
Mosolyogva néztem rá, mert láthatólag is jól esett, hogy ezt mondta.
- Köszönöm. Leendő pszichológusként ezt jó hallani - nevettem el magam halkan.
Szasza jókedvűen elmosolyodva nézett rám, én pedig igyekeztem nem beleveszni a szemeibe, csak hogy ne ez után a bókja után váljak beszédképtelenné.
- Nem biztos, hogy szívesen ígérném be, hogy majd megyek hozzád a jövőben páciensnek - gondolt bele elröhögve magát - De amúgy meg fogod csinálni - tette hozzá a pszichológiához fűződő álmaimhoz kapcsolódóan.
- Gondolod?
- Tizedikesként határozottabb és elhivatottabb vagy a jövőddel kapcsolatban, mint az évfolyamom nyolcvan százaléka - közölte egy alátámasztó tényként derűsen.
- Könnyített helyzetben vagyok, mert egyértelmű érdeklődési köröm van, ami adja magát - vontam vállat - Sokan azért bizonytalanok a pályaválasztásban, mert kevésbé vannak elköteleződve egy-egy irányba, amiknél egyenes lenne az út egy szakmához.
- Tehát nem kiemelkedőek konkrétan - fordította le a gondolatmenetemet szórakozottan, csak azt mondva, amit én.
- Nem, dehogy, én sem tartom magam kiemelkedőnek - védekeztem zavartan - Dehogyis.
Szasza alig láthatóan mosolyogva nézett a szemembe, majd őszintén megszólalt.
- Regi. Az vagy.
Olyan lazán jelentette ki ezt nekem, mint ha a világ legtermészetesebb tényét közölné, amit mindenki tud és épp ezért gond nélkül jelzi nekem is.
- Csak hogy tudj róla - fűzte hozzá egy apró mosollyal az arcán.
Hevesen dobogó szívvel néztem rá, mert eszméletlenül jól esett tőle, szóval épp ezért ösztönösen védekezni kezdtem.
- Jól esik, hogy ezt mondod, de... - szabadkoztam zavartan a fülem mögé tűrve egy hajtincsemet, mire Szasza szórakozottan rámnézett, meghagyva ezt a pár másodpercet, amíg ellenkezhetek, majd félbeszakított.
- Elhiszed, hogy jobban el lehet veled beszélgetni, mint úgy a korosztályom felével?
Ámulatba ejtve néztem rá.
Talán nem is tudja, milyen hatással vannak rám a legegyszerűbben közölt mondatai.
- Nem véletlen mondom, hogy ne lefelé nyiss - nézett rám, többek között a volt barátomra utalva.
- Hát, most eléggé úgy érzem, hogy felfelé nyitok - néztem vissza rá elmosolyodva, teljesen megilletődve a szavaitól.
És nem is tudom foghatni máshoz a beszélgetésünket.
- Na, ennyi.
Szaszában és Liliben többek között azt a közös tulajdonságot vettem észre, hogy mindketten eszméletlenül természetesen tudnak dicsérni, kifejezni a véleményüket vagy az érzéseiket mások felé, csak őszintén, sokszor, mint ha teljesen objektíven tennék mindezt, és egy kicsit sem jönnek zavarba tőle, vagy tartják nagy dolognak, mert a világ legalapabb dolga, hogy egyenesen el tudják mondani a másiknak, amit gondolnak, még ha a dicséretükkel a másik teljes napját feldobták is.
És ezt nagyon nagyra becsülöm bennük.
Kicsit jobban megközelítve a dolgot, eléggé összefüggésbe tudom hozni mindezt azzal, hogy milyen szinten egészséges családban nőttek fel, ahol a szeretet- és érzelemkifejezés a legkönnyedebb dolog a világon.
Persze, nem azt mondom, sok más ember van még, akik jól tudnak dicsérni, de valahogy azt vettem észre, hogy az ő családjukban, szélesebb körökben is egyébként, az összes elhangzott dicséret valahogy más, és mindig megmelengeti a szívem, még akkor is, ha nem is nekem mondták.
- Azt hiszem, az utóbbi két percben most beszoroztad az önbizalmam kettővel - láttam be szinte elpirulva, ahogy halkan elnevettem magam és ösztönösen megigazítottam a hajam - Köszönöm.
- Rád fért akkor.
- Új év, új én - dobtam be nevetve, kicsit még azóta is megilletődve azoktól, amiket mondott.
Szasza szórakozottan elmosolyodva tartotta rajtam a tekintetét, majd egy pillanatra elnézett valamerre.
- Meddig leszel itt egyébként? - érdeklődtem kedvesen, egyrészt ha már így elbeszélgettünk, másrészt meg, hogy ha valakikkel akar még beszélni innen, akkor nehogy én tartsam fel az itt lévő idejében.
- Nem tudom, nem tervezek így előre. Attól is függ, hogy itt mi hogy lesz.
- Persze - bólogattam.
- Mielőtt ez jönne, nem tartasz fel - nézett rám derűsen, kitalálva a gondolataimat.
- Igen, ez jött volna - láttam be zavartan elnevetve magam.
Szasza röhögve lerakta az üveget, ami a kezében volt azelőtt, inkább nem kommentálva mindezt, majd ellökte magát a kanapétól, így egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz.
Elpillantott a vállam felett, mire én is odafordultam.
- Asszem a húgomék téged keresnek - jegyezte meg egy apró mosollyal az arcán, mire visszanéztem rá.
- Vagy téged.
- Én nem megyek oda - közölte elröhögve magát, miközben hátralépett egyet, hogy lelépjen, mielőtt Lili barátnői letámadnák - Még dumálunk - mutatott rám a mosolygödröcskéivel az arcán, csak hogy tudjam, hogy számíthatok rá ma este.
- Még idén, vagy csak jövőre? - dobtam be a kihagyhatatlan, egyáltalán nem igényelt, klasszikus szilveszteri poént mosolyogva, mire Szasza röhögve rámnézett.
- Ezután a poén után kérdéses.
- Nem hagyhattam ki, bocsi - vigyorogtam.
- Aha - nézett rám szórakozottan mosolyogva, majd lazán intve nekem egyet, hátralépett és elindult az erkély irányába, ahová a haverjait láttam menni korábban.
Egy pár másodpercig magamban vigyorogva, hangosan dobogó szívvel néztem utána, majd megpördültem és becsatlakoztam Lili barátnőihez.

Azt hiszem, annyiszor integettem már neki korábban, hogy elkönyvelt úgy, hogy tőlem csak így lehet elköszönni, így végre ő is intett nekem.

Hihetetlen hatással van rám.