Amikor a film véget ért, közösen kimentünk a moziteremből (de csak azután, hogy végignéztük a stáblistát, mivel Márknak tetszett a zene és vibe-olni akart rá), majd egy kis járkálás után a plázában (Lili és Emma is meg akartak nézni valamit) beültünk Szasza kocsijába és elmentünk Márkékhoz.
A kocsiban Szasza mellett Emma ült, Márk hátul középen, Lili és én pedig mellette két oldalt.
Az út alatt jobbára a filmről volt szó, mindenki kifejtette a véleményét, a kiakasztóbb részeket megvitattuk, megtárgyaltuk, hogy kit mi és miért idegesített, hogy mit gondoltunk a karakterekről, meg ilyesmik.
- Amúgy tök jó volt a zene a buszos jelenetnél, most az megy a fejemben - jegyezte meg Lili.
- Amikor a tájat nézte a csaj? - kérdezte Márk, mire Lili bólogatott - Az eskü tényleg jó volt. Kicsit olyan volt a nő hangja, mint ha te énekelted volna - jegyezte meg csak úgy, rámnézve.
- Komolyan? - nevettem el magam meglepetten.
- Tényleg olyan volt - erősítette meg Lili.
- Biztos - adtam meg magam.
- Ja, mondjuk te nem hallottad, mert Szaszával dumáltál - nézett rám Márk egy bujkáló mosollyal az arcán.
Erre a mondatra akaratlanul Szasza irányába pillantottam, ahogy pedig összetalálkozott a tekintetünk a visszapillantó tükrében, ösztönösen elfordítottam a fejem.
- Ez mikor volt? - kérdezte Emma látszólag Márktól - Mármint a dal.
- Amikor kimentél - mondta Szasza, miközben egy laza mozdulattal a kormányon, bekanyarodott az egyik utcába.
- Milyen jól időzítek.
- Átküldöm a dal linkjét - szólt előre Lili Emmának a Spotify-t megnyitva a telefonján.
- Okés, köszi - nézett hátra rá Emma kedvesen.
Bár, azt hiszem, mindannyian éreztük, hogy nem maga a dal miatt érdekelte a téma.

[Hét hónappal ezelőtt]
- Te nem eszel semmit? - néztem Bencére értetlenül.
Napok óta nem beszéltünk sulin kívül, szóval feldobtam, hogy mi lenne, ha esetleg órák után beülnénk valahova enni, csak hogy legyen végre valami programunk.
- Kábé negyed óra múlva indulnom kell, szóval nincs értelme, de jó étvágyat - nézte meg az időt a telefonján.
- Miért nem mondtad, hogy sietsz valahova? - kérdeztem meglepődve.
Nem mondom, hogy nem tört le egy kicsit sem, hogy most, hogy végre összehoztunk egy programot, csak én eszek, mert ő siet is el, addig pedig az időt fogja nézni.
- Csak az előbb tudtam meg - válaszolta vállat vonva, mire értetlenül néztem rá - Korábban kezdődik az edzésem.
- Hogyhogy? - érdeklődtem, miközben jobbhíján elkezdtem egyedül enni, amíg ő csak nézett.
- Nem tudom, az edzőm írt. Amúgy valószínű a pomponlányok miatt.
- Milyen pomponlányok? - pislogtam, mert teljesen lemaradva éreztem magam.
- Akik az egyesületünknél vannak és néhány meccsnél kijönnek ugrálni.
- Soha nem mesélted - mondtam akaratlanul, csak mert elég hirtelen jött az infó, amivel elvileg teljesen tisztában kellett volna lennem.
- Dehogynem, Szonjáék, tudod. Ott voltak a múlt heti hb-n is.
- Arra gondolsz, amin nem voltam ott? - jeleztem.
Bence arra a bulira végig azt mondta, hogy nem megy el, szóval nem mentem el én se, csak az utolsó pillanatban mondta, hogy mégis ott lesz, akkor, amikor nekem már nem volt jó az aznap, mert addigra úgy alakítottam a dolgaimat.
- Ja, tényleg. Mindegy, majd valamikor fix összefutsz velük, kezd összenőni velük a csapatunk. Az egyik csaj bátyja füvet árul amúgy.
- Ez... nagyszerű - nyögtem ki döbbenten.
- Féláron adta a múltkor, jó volt.
- Mi, te füvezel? - értelmeztem, ami sok más mellett például azért volt fura, mert pár hónapja még ő mondta, hogy ez milyen gáz és sose fog.
Meg mert egyébként is együtt vagyunk egy éve és annak ellenére, hogy természetesen mondta, halvány sejtelmem se volt róla.
- Csak buliban, ha megkínálnak, nyugi. A Heaven-ben volt ilyen legutóbb, az meg már napok óta volt.
- A Heaven-ben - pislogtam, igyekezve a helyére rakni az információt a szórakozóhely nevét hallva.
- Aha.
- Voltál ott? - zavarodtam össze, és lassan már tényleg úgy éreztem magam, mint aki amnéziát szenvedett.
- Ja, néhány edzéstársammal, meg pár pomponossal.
- De még csak most lettél tizenhat, hogy engedtek be?
- Szonja tesója elintézte - legyintett.
- Na jó, ki az a Szonja? - kérdeztem rá, csak hogy tudjam, mert úgy emlegette, mint ha alap lenne, hogy tudom, ki ő.
- Pomponos csaj, mondom.
- Oké - hagytam inkább, igyekezve félretenni azt a belső megérzésemet, ami legszívesebben nem hagyta volna - Tényleg nem kérsz? - kínáltam meg újra sültkrumplival.
- Nem, kösz, egyél csak.
Az ajkamba harapva erre csak biccentettem egyet, majd kicsit kényelmetlenül ettem tovább.
- Egyébként megnézzük majd a jegyeket arra a fesztiválra? - hoztam fel a témába azt a nyári fesztivált, amit még közösen beszéltünk meg, hogy ketten fogunk végigbulizni, mert mindkettőnknek lesznek ott kedvenc előadói.
- Az a gáz, annyira a zenék nem fognak meg - túrt a hajába, ami egyszerre döbbentett meg és ütött is szíven, mert tényleg hónapok óta beszélünk erről, épphogy főként a zenék miatt - De van egy másik, ami bejön még, mutatom - kapcsolta be a telefonját.
Bence előkeresett egy oldalt, majd amikor megtalálta rajta a fesztivált, amire gondolt, odaadta a telefonját.
- Nem is tudtam, hogy szereted ezeket a zenéket - mondtam őszintén, ahogy az előadókat nézegettem, akiket épphogy ismertem csak, mert teljesen távol állnak a zenei stílusomtól, ami sokáig egyébként egyezett a barátoméval.
- Ja, nemrég kattantam rá erre a stílusra. Pár újabb haverom mutatott néhány ilyen zenét, és tetszett - vont vállat, majd már vette is vissza a telefonját, épp azzal egyidőben, hogy megjelent egy Messenger-értesítés a képernyő tetején.
Bence a kezében tartva a telefonját, gyorsan megnézte az értesítést, kihúzta, majd lerakta a készüléket az asztalra képernyővel lefelé és megszólalt újra.
- Szóval amúgy megcsinálhatnánk ezt a fesztivált. Gáz lenne egyébként, ha még pár haverom is jönne velünk? Mármint, nyilván mi lehetünk ketten attól még, csak őket is érdekelné - tette hozzá.
- Persze, miért ne - válaszoltam a hajamat megigazítva, inkább rá se nézve közben, mert nem voltam teljesen őszinte.
Valójában nem örültem neki.
Szeretném azt hinni, hogy csak túlgondolom, de valahogy az elmúlt hetekben nem érzem azt, hogy minden ugyanaz lenne. Amikor Anyának meséltem erről, és megkérdezte, hogy ezt miért érzem, teljesen apró, jelentéktelennek tűnő példákat mondtam, amiket egyesével egyszerű kimagyarázni, de nem is tudom, valahogy most már egyre kevésbé érzem őket jelentéktelennek.
Eddig nem sokszor mertem kimondani magamnak, de kezdem egyre inkább azt érezni, hogy kezdünk Bencével eltávolodni egymástól, ami nem tudom, hogy az én hibám-e, hogy ő távolodik el, vagy csak túlreagálom és semmi ilyesmiről nincs szó, de annyi biztos, hogy ez kezd egyre inkább nyugtalanítani.
Gyomorgörcsöm van, akárhányszor azt érzem, hogy kezdenek megváltozni a dolgaink, és ezt tehetetlenül végignézni fojtogató érzés.
Féltékeny vagyok az összes lánynévre, amiket egyre sűrűbben hallok tőle, zavar, hogy ritkulnak a programjaink, hogy kezdem elveszíteni a fonalat az élete történéseiben, minden sokkal jobban megbánt vele kapcsolatban, az összes apróság ezerszer érzékenyebben érint, mint mondjuk két hónapja, és szeretnék hinni abban, hogy ez egy múló korszak lesz, de ezzel egyszerre félek a gondolattól, hogy elveszítem.
Néha, amikor gondolatban jobban belemélyedek ebbe az egészbe, azt érzem, hogy most valahogy jobban kötődök én hozzá, mint ő hozzám, én ottmaradtam, ahol ketten voltunk még pár hónapja, ő pedig most valahol teljesen máshol jár, és nem érzem azt mindig, hogy visszavágyna a régi kerékvágásba.
Szeretnék hinni abban, hogy mindez tényleg csak egy mélypont a kapcsolatunk hullámvölgyében, ahonnan már minden csak jobb lehet.

[Hét hónappal később/most]
- Konkrétan egy utcányira vagyunk, kajak most kell pirosat kapnunk? - dőlt az ülés támlájának Márk nyöszörögve, ahogy Szasza lelassított a kocsisorban.
Közben előrepillantottam, ahol Emma épp Szaszának mondott valamit halkan, mosolyogva, mire a barátja átnyúlva hozzá, megsimította a combját, miközben kinézett a szélvédőn, hogy továbbra is piros-e a jelzőlámpa.
- Ha megérkeztünk, eszünk jégkrémet? - kérdezte Lili, csak úgy általánosságban - Kehelyből.
- December van, mi a fasz - nézett rá Márk jókedvűen.
- Jó, de nálatok mindig olyan finom a jégkrém, nem tudok ellenállni.
- Ilyen ez a cukrász anyuka - vigyorgott Márk.
- A mienk meg elvisz kiállításra, hogy kulturálódj - válaszolta Lili megbökve Márk karját.
- Amúgy ilyen szempontól Emma nyert, az ő anyja kihúz a szarból, ha bíróság elé kerülünk - gondolt bele Márk az első ülésen ülő lányra nézve.
- Igazából ügyész, nem ügyvéd - válaszolta Emma.
- Akkor visszavontam, csak tovább visz a szarba bíróság előtt.
- Viszont apukám ügyvéd - fordult hátra Emma mosolyogva, csak hogy tisztázza a dolgot.
- De jó lehet élni nálatok - röhögte el magát Márk.
- Nekem mondod? - nézett rá Emma nevetve - Jogot végzett szüleim vannak, saját ügyvédi irodával, meg ilyenekkel, én meg tök hülye vagyok a humán tárgyakból és még most se tiszta, hogy mi akarok lenni.
- Az mondjuk szívás - látta be Márk derűsen - Szasz, tarts már neki valami pályaorientációs-cuccot - nézett Szaszára röhögve, mire a volánnál ülő srác szórakozottan hátrapillantott rá a tükrön keresztül, majd egy másodpercre a barátnőjére.
- Holnaptól ráállunk - mondta neki egy apró mosollyal az arcán.
- Emma, szerintem egyébként hozzád a vendéglátás tökre való - jegyezte meg Lili közbeszólva.
- Tudjuk, hogy azért mondtad, mert pincérkedett nyáron - bökdöste Márk jókedvűen.
- Nem, csak olyan nyitott vagy, jól kommunikálsz az emberekkel, jó a nyelvérzéked, tényleg illene - erősítette meg Lili Emmára nézve, miközben rácsapott Márk kezére.
- Köszi - mosolygott rá Emma - Reptéren is gondolkodtam egyébként.
- Nem veszed sértésnek, ha pilóta leszel és nem szállok fel a gépedre, ugye? - szólalt meg Márk vigyorogva, összeröhögve Szaszával, aki egyébként közben elindult velünk, mert zöld lett a lámpa.
- Nem gondoltam a pilótára, ne aggódj - biztosította be Emma nevetve - Amúgy meg rohadj meg - fordult hátra jókedvűen, mire Márk csak visszavigyorgott rá, majd rámnézett.
- Neked mi a terved, Regike? - karolta át a vállam, képletesen és fizikailag is visszahúzva a beszélgetésbe.
- Pszichológus leszek - válaszoltam gondolkodás nélkül, csak természetesen.
- Ezt miért tudtad ilyen lazán rávágni? - röhögte el magát Márk meglepetten - De irigyellek.
- Évek óta tudom már, könnyű dolgom volt.
- Én tudtaaam - hajolt oda hozzánk Lili rámmosolyogva, csak hogy Márk tudjon róla, hogy le van maradva velem kapcsolatban.
- Jó, de te a barátnője vagy, csalás - közölte Márk a szőke unokatesójára nézve.
- Szasza is tudta - mosolygott Lili Márkra, miközben az előtte ülő bátyjára mutatott.
- Oké, te meg együtt élsz Lilivel, szóval amit Lili megtudott, azt tudod te is - mentette Márk a helyzetet Szaszára nézve.
- Külön mondta nekem - pillantott vissza rá Szasza a gödröcskéivel az arcán.
- Na jó, ki vagyunk szorítva, tudtad? - hajolt előre Márk Emmához derűsen, aki egy mosolyra húzva száját nézett vissza rá.
- Ez ilyen - vigyorgott Lili felhúzva a lábait.
Ahogy a visszapillantón át Emma mosolyára néztem a beszélgetésünk alatt, valahogy furcsa érzésem lett magamban.
Ismertem ezt a mosolyt.

Nem véletlenül volt ez után első dolgom elterelni a témát.
****************************************
Sziasztok! ❤️
Realizáltam, hogy ebben a könyvben valamiért kevesebbszer hagyok kommentárt a részek végén, mindenesetre most itt vagyok. 😊
Mivel most vagyunk a 40. résznél, szóval még engem is meglepően ennyi fejezeten túl vagyunk, nem bírok magammal tovább és persze egy csomószor olvastam már a véleményeiteket, most ilyen átfogóbban is szívesen elolvasnám a gondolataitokat a könyvvel kapcsolatban, tök nagy segítség lenne így a főbb események "indulásakor", szóval ha nem nyomulás nektek, összeírtam néhány kérdést és amire van kedvetek, megköszönném, ha leírnátok válaszként a véleményeteket (de igazából bármit írhattok, csak gondolatébresztőnek írom őket). ❤️

Mit gondoltok a főszereplőről? Melyik karakterek fogtak meg leginkább, és miben, vagy miért? Ki unszimpatikus, és miért? Hogyan látjátok Regi kapcsolatait a többi karakterekkel (pl. Lili, Regi anyukája, Lili szülei, Szasza, Márk, Alíz, Vince, Emma...)? Van olyan mellékszereplő, akinek bár kisebb a jelentősége, mégis szimpatikus? Melyik/milyen jelenetek fogtak meg eddig leginkább? Milyen hosszúak lennének számotokra az ideális részek?
*pontpontpont*

Úristen, igazából ezer évig írhatnám ezeket. 😂 Szóval ha van kedvetek, nem muszáj ezekre, vagy nem is mindre, de ami eszetekbe jut, azt szívesen elolvasnám akár itt, akár privátban, mert most nagyjából ott tartunk a történetben, ahol ezek most igazán sokat segítenének. ❤️

Előre is köszönöm mindenkinek, és azt is, hogy itt vagytok és olvassátok ezt most!
Hamarosan hozom a folytatást!
Puszi: Kiki 🥰