Karácsony.
Érdekes érzés volt úgy ébredni a mai napra, hogy az elmúlt évek szokásaival és rutinjával ellentétben nem igazán tudtam elképzelni, hogy milyenek is lesznek idén az ünnepek, de ahogy ezt reggel megállapítottam magamban, végülis valahol jó érzés volt.
Még soha nem ünnepeltem a karácsonyt anyukámmal ketten, és méginkább nem ünnepeltem úgy, hogy tényleg csak arról szólt volna ez a nap, hogy karácsonyozunk, együtt vagyunk és nyugodtan töltjük együtt az ünnepeket.
Igazából idén fogott el az ünnepi hangulat magasan a leginkább, mert végig bennem volt a remény, hogy ez most tényleg lehet egy szép karácsony, amikor nincs igazán min stresszelni, görcsölni vagy aggódni, szóval megfogadtam magamnak, hogy bármi történik, nem hagyom, hogy rossznak éljem meg az idei karácsonyt.
- Ahhoz képest, hogy műfenyő, teljesen olyan, mint ha igazi lenne - látta be Anya a közösen felállított karácsonyfánkra nézve.
Tekintve, hogy se Anya, se én nem éreztük azt, hogy nagyon értenénk a favágáshoz, a fenyőfa cipeléséhez a lépcsőházon keresztül, a karácsonyfatalpba való helyezéséhez, meg úgy nagyjából az összes lépéshez, ami elvezet addig, hogy egy igazi, fenyőgyantától illatos karácsonyfa álljon a lakás közepén, erre egy kicsit is alkalmas férfiember híján idén leginkább beértük egy műfenyővel.
Talán nem igazi fenyő volt, de valahogy ezerszer jobb érzés volt idén ránézni a karácsonyfánkra, mint bármelyik másik évben, és ennek köze sem volt a fenyő anyagához.
- De vehettünk volna valami karácsonyfa-illatú füstölőt, illatpálcát, vagy valami ilyet - gondolt bele Anya.
- Nekem így is tetszik - mosolyodtam el őszintén, majd a karácsonyfához léptem és eligazítottam rajta egy picit a fénysort - És szerintem sokkal szebbek az új díszeink, mint a régiek, amiket kidobtunk költözéskor - tettem hozzá.
- Nekem is jobban tetszenek - értett egyet Anya.
- Tényleg olyan, mint ha igazi lenne - állapítottam meg én is, ahogy belegondoltam.
- Majd ha lesz egy rendes férfiember a közelünkben, azért lesz igazi fenyőnk is.
- Szerintem ez is teljesen jó - néztem Anyára mosolyogva - Egyébként pedig megkíméltünk egy fenyőt a kivágástól. Környezetvédelem.
- Igaz - nevette el magát Anya halkan.
Ennél jobban inkább nem mélyedtünk bele a környezetvédelem-kérdésbe, nehogy megcáfoljuk magunkat.

Az elmúlt években a karácsonyfánkat mindig délután állítottuk fel, csak idén annyira kíváncsiak voltunk, hogy milyen műfenyőt vettünk, hogy nem bírtuk ki addig, szóval már állt a fenyő a nappaliban, amikor nekiláttunk a konyhában a sütögetésnek.
Az volt az eredeti terv, hogy csak kis mennyiségű sütit sütünk, tekintve, hogy ketten karácsonyozunk, nem terveztük degeszre enni magunkat sütivel, és az ünnepek alatt nem is nagyon vártunk vendégeket, de végül arra jutottunk, hogy süthetünk úgy, hogy huszonhatodikára is maradjon, és azt majd elvisszük Liliékhez.
- Milyen sütit sütünk? - kérdeztem Anyától, miközben a telefonomon bekapcsoltam egy karácsonyi zenelejátszási listát a kis hangszórónkon, halkan, hogy valami menjen a háttérben.
- Amit a legnehezebb elrontani - válaszolta Anya egyszerűen, a receptes könyvében lapozgatva - Mit szólsz ehhez?
- Ennek milyen fantázianeve van? - húztam magam elé a receptes könyvet - Egyébként így olvasás alapján finom lehet. Vannak hozzávalóink?
- Persze, már bevásároltam.
Szóval Anyával nekiláttunk a sütögetésnek, és épp a sütőbe raktunk be egy tálcányi sütit, amikor meghallottuk, hogy valaki becsenget hozzánk.
Ezen kicsit meglepődtünk, mindenesetre odamentem a bejárati ajtónk mellett lévő telefonhoz, mivel Anya akkor éppen kezet mosott.
- Halló - szóltam bele a kaputelefonba.
- Helló, én vagyok - hallottam meg Vince hangját, mire meglepetten elnevettem magam.
- Szia, hogyhogy itt? - kérdeztem nevetve - Na jó, várj, inkább beengedlek.
Felvettem egy papucsot, kinyitottam a lakás ajtaját, majd leszaladtam a lépcsőházban, hogy beengedjem Vincét.
- Szia - mosolyogtam rá, ahogy beengedtem, majd megöleltük egymást - Szóval hogyhogy itt? Gyere be nyugodtan.
Vince utánam jött, miközben beletúrt a tejfölszőke, a hótól picit nedves hajába.
- Csak erre jártam, úgyhogy gondoltam, beugrok. Amúgy tudom, hogy még csak huszonnegyedike délelőtt van, de boldog karácsonyt - nyújtott oda nekem egy ajándékzacskót mosolyogva.
Ez eszméletlen jól esett, szóval csodálkozva néztem rá.
- Úristen, köszönöm! - hálálkodtam elolvadva - Jézusom, erre tökre nem számítottam, mármint, hogy ma találkozunk, szóval én... - pislogtam teljesen ledöbbenve, miközben az ajándékomra néztem, amit tőle kaptam, én viszont nem készültem neki.
- Ja, nem, nem azért kaptad, hogy én is kapjak, nyugi - nevette el magát - Mondom, hogy csak erre jártam. Sétáltam, és eszembe jutott, hogy mondtad, hogy erre laksz.
- De rendes vagy! - hatódtam meg teljesen, majd belenéztem a csomagba.
Kaptam Vincétől egy tök szép csokit, egy noteszt és egy fenyőfa illatú illatpálca-csomagot.
- Megjegyezted, hogy műfenyőnk lesz? - nevettem el magam csodálkozva, mert tökre jól esett az egész.
- Jaja. Mondtad, hogy mivel ketten vagytok anyukáddal, le kell mondanotok a fenyőillatról. Amúgy nézz bele a noteszbe.
Kíváncsian kivettem a notesz, és a Sudoku-rejtvényt meglátva elnevettem magam.
- Ha már te is ilyen furi vagy - mosolygott szórakozottan, mint a matektagozatos sakkszakkörös.
- Köszönöm - néztem rá elérzékenyülve, majd hálásan megöleltem - Van kedved feljönni egy kicsit? Most sütünk, szóval lehet, hogy már van kész friss süti.
- Okés - ment bele "végülis miért ne?"-alapon.

Miután Vince és Anya bemutatkoztak egymásnak, megkínáltuk Vincét enni, inni, de nem kért semmit, szóval egy kis tányérnyi friss, forró sütivel leültünk a kanapéra.
- Szóval holnapután mész a Varga-kúriába - értelmezte Vince jókedvűen, ahogy átbeszéltük egymás téli szüneti terveit, mire az elnevezés hallatán halkan elnevettem magam.
- Anya és én megyünk egy vacsira - válaszoltam, miközben levettem a tányérról egy pici sütit.
- Hatan lesztek?
- Igen, rajtunk kívül Lili szülei, Lili, meg a bátyja.
- A bátyjával még nem beszélgettem, de Márk jó arc.
- Tényleg, ti beszélgettetek a házibuliban - esett le.
- Aha. Épp Alízzal dumáltam valamit, már nem tudom, miről, vagy miért, de lazán becsapódott hozzánk, jófej volt.
- Alízzal elég sokat beszélgettetek ott - néztem rá felhúzott lábakkal a kanapén, puhatolózva a témában.
- Ja, jó közvetlen volt.
- Kedves lány.
- Aha - látta be, "végülis"-alapon.
Szerettem volna belelátni ebbe az egyetértésbe, hogy ezt eddig is megfogalmazta magában, de ez kicsit nehéz volt.
Egyelőre nem érződik úgy, mint ha Vince ugyanúgy oda- és vissza bele lenne esve Alízba, mint fordítva, de azért szurkolok.
- Amúgy Lili bátyja az a srác, aki buli közben jött és aki mellett ültél, amikor az erkélyen odajöttél hozzám, nem? - próbálta Vince összerakni, továbblépve az Alíz-témán.
- Igen. Fekete pólóban volt, és tetkója van.
- Ja, rá gondoltam. Mondjuk mivel Lili már második éve az évfolyamtársam, Márkkal meg dumáltam előtte, elég hamar levágtam, hogy ő az.
- Igaz - láttam be, hogy tényleg nem lehetett valami nehéz dolga.
- Egyébként utólag kösz mégegyszer, hogy meghívtál, jó buli volt.
- Alap - mosolyodtam el.
- Majd ha lesz valami nálunk, meghívlak én is.
- Nem vagyok nagy bulizós, de köszi - mosolyogtam rá.
- Ja, igazából csak egy hete nyomtál le két bulit zsinórban - nevette el magát.
- De előtte vagy fél éve nem voltam buliban - érveltem az igazam mellett.
- Jó, hát nyilván, nyáron költöztél ide, be kell épülni a társaságokba. Régi haverok amúgy...? - érdeklődött.
- Áhh - legyintettem kellemetlenül elnevetve magam, majd inkább vettem mégegy sütit.
- Kértek forró csokit? - szólt közbe Anya a konyhából, mire egyszerre a hang irányába néztünk.
Kértünk, ennek eredményeképpen pedig nagyjából tíz perc múlva leforráztam a nyelvem.
- Christmas aesthetic - jegyezte meg Vince jókedvűen, a szenvedésemre utalva, mire egyszerre felnevettünk.
- Ez karakteridegen mondat volt - néztem rá nevetve.
- Ja, két szó erejére felvettem Lili barátnőinek a beszédstílusát.
- Meg az osztályomba járó lányokét - tettem hozzá.
- Bocs amúgy, de a te osztályod tele van gyökérrel - közölte röhögve, ha már szóban volt.
- Egyetértek - néztem rá őszintén elnevetve magam - Nyilván nem mindenki, de a közösség valahogy... nem is tudom, nem az igazi. Kicsit olyan, mint egy diktatúra, csak kicsiben. Vannak az önző elnyomók, és a hozzájuk képest kicsit hátrányosabb helyzetben lévők, mert mondjuk nem olyan hangosak, vagy népszerűek, akik nem mernek komolyan fellépni az ellen, amiket a "menőbbek" művelnek, csak alkalmazkodnak ahhoz a berendezkedéshez, amit ők kreáltak, így minden egyes ilyen tűréssel egyre tovább elmehet néhány nagyobb hangú, másokkal nem törődő fiú vagy lány, vagy ezek így együtt, társaságként. Szóval van néhány elnyomó az osztályban, akik nagyon rossz hatással vannak a közösségre.
- Nagy Bálint, Soltész Dávid, Bernáth Örs, vágom - sorolta fel a három legnagyobb hangú srácot az osztályomból, akik igazából a legfőbb problémát jelentik nálunk abban a kérdésben, hogy mindenki komfortosan érezhesse magát - Meg vannak még az olyanok nálatok, hogy Dévai Vivi, Kékesi Luca, Tímár Hédi... ők meg mindig körülöttük vannak.
- Hogy tudod - nevettem el magam meglepetten.
- Nyilván, mindenhol ott vannak. Valamelyik ezek közül mindig kavar minimum egy osztálytársammal.
- Szeptember óta vagyok itt és Vivi például több srácot jelölt már meg az Instáján, mint amennyivel beszélgettem egyáltalán az utóbbi egy évben.
- Figyelj, én bírom Lilit, de az ő barátnői is ugyanez - mondta őszintén, elröhögve magát - Lilu is volt együtt valamelyikkel a három srác közül az osztályodból tavaly, de aztán dobta.
Ezen nevettem egyet, de csak azért, mert egy pont Liliennek, amiért ejtette valamelyiket.
Most már értem, miért a mi osztályunk az egyetlen szinte, ahová Lilien ritkán megy be barátkozni - leginkább, mert valamelyik menő srác egóját megsértette, így az a fiútársaság kiesett, a fiútársaság körül lévő lányok (Lucáék) pedig belegondolva elég sokféleképpen szoktak finoman szólva inspirálódni Lilien stílusából.
Jót mosolyogtam ezen.
- Képben vagy Liliékkel - mosolyogtam ránézve.
- Egy szinten van a termünk. Plusz ők a másik társaság, akikről folyamatosan lehet hallani.
- Az a durva, hogy Bécs előtt még egy szót se beszéltem Lilivel, de már tudtam, hogy Varga Liliennek hívják, műkorcsolyázik, zongorázik, színjátszós, benne van a tánccsapatban, szépen énekel, az a-ba jár, mindenki a barátnője vagy a barátja akar lenni... - soroltam.
- Jó, hát nyilván, ő a menő csaj a suliból, de ő legalább jó arc, és amúgy ha jobban megismered, normális, meg nem egy hülye picsa, szóval ő pont nem zavar.
- Lilien azért több annál, mint egy menő lány a gimiből - mondtam őszintén.
- Ja, szerintem is. Nem csoda, hogy kábé mindenki crusholta már - nevette el magát, mire belátva én is - De legalább egy kicsit mindenképp.
Igen, Lili tényleg tipikus példája annak a lánynak, aki minden srácnak tetszik, bárki összejönne vele, a lányok pedig épp ezért rá akarnak hasonlítani.
- Amúgy nem mondta még, hogy menj te is a tánccsapatba? - kérdezte Vince rámnézve, ha már nagyjából témában voltunk.
- De, mondta, többször is, csak még nem érzem úgy, hogy ott szeretnék lenni.
- Én nem értek hozzá, de elvileg elég jó csapat.
- Tudom, nem az... - túrtam a hajamba a kanapé támlájának dőlve - Vagyis nem ebben kételkedem, csak most valahogy nincs meg a motiváció, de persze lehet, hogy valamikor meg fog jönni.
Bár nem tennék rá sokat.
- Ha megjön, csatlakozz már. Megnézném - mondta támogatóan, mire elmosolyodtam.
- Köszi.
- Addig is van sakkszakkör - dobta fel poénból, mire mindketten elnevettük magunkat.
- Nagy sakkos vagyok - nevettem el magam - Tudom a lépéseket, szóval a játszmák elején szépen beállítom a gyalogjaimat szimmetrikusan, aztán arra megyek, hogy minél többet leüssek az ellenféltől.
- Hopp, a Napóleon - vett el egy sütit Vince szórakozottan, mire felnevettem.

Vince nem maradt sokáig, mert nyilván haza kellett mennie, szóval miután elköszöntünk egymástól, Anyával ismét ketten maradtunk.
Estefelé, amikor éppen vacsoráztunk ketten, Anya pár másodperc csend után témát váltott.
- Vincével Bécsben barátkoztatok össze, ugye? - érdeklődött.
- Akkor beszélgettünk először, igen - pontosítottam, majd mivel felismertem a hangnemet, hozzátettem - Alíznak tetszik, nem nekem.
- Jó, jó - mosolygott Anya - Egyébként van valami terved a szünetre? Találkozni valakikkel.
- Milyen értelemben?
- Találkozni - ismételte meg magát Anya - Ottalvás, buli, randi...
- Jézusom, kivel? - akadtam meg az utolsón elnevetve magam.
- Nem tudom nem észrevenni, hogy az utóbbi hetekben konkrétan körül vagy véve különböző fiúkkal - jegyezte meg Anya mosolyogva.
- Mármint, arra gondolsz, hogy Vincével, aki a barátnőmnek tetszik és mi egymásnak nem, mert barátok vagyunk, Márkkal, akivel szintén barátok vagyunk, és néha Szaszával, aki abban a percben jött össze Emmával, hogy kezdtem elhinni, hogy nem vétettem el akkora hülyeséget azzal, hogy érdekelni kezdett? - kérdeztem rá, csak hogy pontosítsuk - Vagy esetleg egyszer Bencével, aki Apával karöltve tönkretette a régi életemet - tettem hozzá a teljesség kedvéért.
- Csak mondtam - mosolygott Anya magában tovább - Nem igazán panaszkodhatsz a választékra.
- Attól, hogy kommunikálok fiúkkal, nem lesznek választható opciók automatikusan.
- De lehetnének.
- Szaszának barátnője van, akivel gimi eleje óta szoros baráti kapcsolatban van, szóval nyilvánvalóan nem úgy ment bele ebbe a kapcsolatba, mint valami kéthetes futó kalandba, mert akármi van, nem célja megbántani Emmát és tönkretenni az egészet a barátságukkal és a baráti társaságukkal együtt - emlékeztettem a tényekre.
- Márkkal mi a helyzet? - érdeklődött Anya természetesen, mire egy kicsit meglepődtem.
- Nem akarok semmit Márktól - pislogtam.
- Pedig ő is kifejezetten jóképű, nem mondhatod. Te mesélted, hogy milyen közvetlen veled.
- Mert ő Márk, aki extrovertált és mindenkivel az. Egyébként pedig egyszerűen csak nem az... esetem, amúgy meg randizik egy lánnyal, aki már kilencedikesként is tetszett neki. Barátok vagyunk.
- Jó, te tudod, Szívem, csak érdeklődtem - simította meg a hátam Anya, miközben az asztaltól felállva elhaladt mellettem, majd a sóval a kezében nemsokára visszaült az asztalhoz - Mindenesetre rendes volt Vincétől, hogy meglátogatott.
- Nekem is jól esett - mondtam őszintén.

Vacsi után Anyával megajándékoztuk egymást, majd ünneplés gyanánt sütizés közben leültünk, hogy anya-lánya programként karácsonyi filmet nézzünk a tévében.
Időközben nekidőltem anyukámnak, aki mosolyogva megsimogatta a karom.
Épp az egyik romantikusabb jelenetnél tartott a film, amit Anyával egyébként végigkommentáltunk egymásnak, amikor a kanapén lévő telefonom képernyője bekapcsolt.
"Varga Lilien videót küldött."
Meglepetten megnyitottam az Instát, majd Anyának dőlve a videót is.
- Boldog karácsooonyt! - hallottam meg Lili hangját, aki a nappali kanapéján ülve először mosolyogva magát videózta, majd elfordította a kamerát a mellette ülő bátyjára, mire automatikusan megdobbant a szívem.
Szasza, ahogy a kanapé támlájának döntött fejjel észrevette, hogy a húga őt videózza, Lili abban a pillanatban elkapta róla a telefont, majd vigyorogva folytatta.
- Nézd, milyen karácsonyi pulcsim van - mutatta a kamerát Lili magára, így láthattam a piros, karácsonyi rénszarvasos, kötött pulcsiját - Imádom egyszerűen. Amúúúgy - pattant fel a kanapéról, majd megfordította a kamerát, így azt láttam, hogy végigsétál a házon, a konyháig - Sütöttem, és ez lett - nyitotta ki a szemeteskukát nevetve, így látszott benne az eltörött tányér több darabja, mire én is felnevettem, ahogy néztem - Szóval szerintem jobban járunk, ha kedden nem én sütök egyedül. Úristen, amúgy úgy várunk már titeket, már mindent kitaláltam - mesélte Lili lelkesen a videóba, visszafordítva magára a kamerát, majd lehuppant a kanapéra megint, ezúttal kérdés nélkül nekidőlve a bátyjának - Addigra Szasza már idegösszeroppanást fog kapni a Last Christmas-től, de tudok rá egy táncot, szóval tök mindegy, veled is meg kell hallgatnom. Mondjuk lehet, már megvolt az az idegösszeroppanás - nézett fel a bátyjára vigyorogva.
- Már vagy öt éve, ja - válaszolta Szasza egyszerűen, és bár csak a hangját hallottam, éreztem, ahogy hatással van rám.
Lili erre elnevette magát, én pedig a videót nézve elmosolyodtam.
- Nem baj az - nevetett Lilien - Juj, ez meg le fog járni, szóóóval mégegyszer boldog karácsonyt, puszi nektek! - dobott egy puszit nekünk Lili, majd vége lett a videónak.

Tényleg más idén a karácsony.
Most az egyszer őszintén örülök a változásoknak.