Lenyűgöznek a tehetséges emberek.
Egyszerűen csak imádom csodálni őket, hogy mennyi mindent ki tud hozni magából valaki, aki rátalált a tehetségére.

- A következő versenyzőnk, Varga Lilien! - hallottuk meg a bemondó hangját, mire már az is a jégre nézett, aki eddig nem.
Lili ekkor már a jégen volt, tett rutinból néhány bemelegítő kört, amíg minden készen áll, majd ahogy ezt bemondták, bement a jégpálya közepére.
Amikor a verseny előtt azt mondta, hogy "dark feminine"-hatású koreót fogok látni, mindezt már akkor értettem, amikor megláttam a fekete, strasszokkal díszített, gyönyörű dresszében, ami kiemelte az alakját, és lengén hullott a combjára a szoknyarésze, mindezt szép, fehér korcsolyával - szőke haja nőies kontyban volt, a sminkje tökéletes, ráadásul feltűnő, piros rúzs volt rajta, egyszerűen gyönyörű volt a megjelenése.
Lilien anyukája ült mellettem, aki ezalatt a férje vállára döntött fejjel nézte a jeget, a másik oldalamon Márk, a mögöttünk lévő sorban pedig Szasza, Emma és Krisi.
A villanyok felettünk lekapcsolódtak, és minden fény a jégpályára irányult, ahol Lili már beállt a kezdőpozíciójába, majd ahogy felcsendült a zene, a koreográfiájának megfelelően a legelején egy helyben táncolni kezdett, aztán elindult a jégen.
A zenéje a Paint It, Black egy női feldolgozása volt, kifejezetten drámai hangzásvilággal, szimfonikus hangszerek és elektromos gitár alapjával, amihez tökéletesen illett Lilien külsője, én pedig figyelemmel kísértem az előadást.
A zene elején Lili jobbára lassan, táncos mozdulatokkal haladt a jégen, kecses, nőies mozdulatokkal, az összes porcikájával felvéve a koreográfiája stílusát, és már itt oda voltam érte, majd hangsúlyos felütéssel elindult a refrén, Lilien pedig gyorsítva a tempóján, vett egy nagy lendületet, és pont ütemre ugrott egy gyönyörűt, mire a nézőtéren ösztönös taps tört ki.
Ettől kezdve Lili csak úgy száguldott a jégen, királynőként uralva az egészet, gyönyörű ugrásokkal, forgásokkal, annyi félével, hogy egyszerűen vonzotta a tekintetemet, le se tudtam volna venni róla, mindegyik pont tökéletesen illett a koreográfiába, a zenéhez, az egész előadáshoz, minden annyira egy hullámhosszon volt mindennel, mint ha a lendület vitte volna a táncot, annyira simának hatott az egész.
Egyébként a koreográfia is nagyon kreatív volt, imádtam, ahogy össze volt rakva az előadás, mivel ez már tényleg felülről súrolta a konkrét előadás-szintet.
Káprázatos volt, ahogy Lilien csinálta mindezt, úgy hatott, mint ha tényleg csak felment volna táncolni a jégre, csak úgy, természetesen, de ezzel egyszerre üvöltött róla a profizmus, ahogyan beleélte magát, minden egyes mozdulat precíz volt, tökéletes és bámulatos, benne volt minden, ami kell, nőiesség, kecsesség, de mindehhez párosult egy domináns, határozott, feminin karakter, magabiztos vonzerővel, nagy hangsúlyt kapott az elemek mellett a tánc része is, és Lilien szép mozgása, eszméletlen volt az egész, nagyon színpadias és hihetetlenül menő.
Mindent átadott, amit kellett, és lélegzetelállító volt.
Minden egyes másodperc egyre inkább fokozta a feszültséget, a drámai hangulatot, egyre több elem, lenyűgöző ugrások annyi fordulattal, hogy már követni se tudtam, gyönyörű forgások, kiművelt mozdulatok, egyre gyorsabb tempó, szó szerint száguldott már a jégen, mint aki elszállni készül, de pontosan tudja, hogy mit csinál, mindez az egész tetőpontján fokozódott fel a leginkább, ahol megcsinált három észvesztő ugrást egymást után, aztán még forgott is, konkrétan én nem mertem levegőt venni, majd nemsokára a koreográfia a végére ért.
Az utolsó ütemre Lilien egy magabiztos mozdulattal felvette a végpózát, a hatásszünet letelte után pedig az egész nézőtér óriási tapsviharban tört ki.
Lilien volt az a lány a mai napon, akire mindenki büszke volt valahol, mert eszméletlen előadást nyújtott, kiemelkedően jót, és aki mellett nem is kell megnézni a többieket, mert ennyiből már lehet tudni, hogy ma ő fog nyerni.
Ezt hívják úgy, hogy őstehetség, és lenyűgözött, nem is kicsit.
Hölgyeim és uraim, akkor ezennel bemutatnám Varga Lilient.

- Ez eszméletlen volt! - tört ki Emmából, amikor vége lett az előadásoknak (Lili volt az utolsó a kategóriájában).
Teljes mértékben egyet értettem, mert tényleg az volt, még utána is a sokk hatása alatt voltam.
- Úristen, de menő volt - néztem Márkra, csak mert ő volt az első, akinek kimondtam a véleményemet.
- Rohadtul - értett egyet Márk pislogva - Milyen húgunk van, hallod - fordult hátra Szaszához.
- Részletkérdés, hogy neked nem a húgod - nevette el magát Emma halkan.
- Most az - legyintett Márk lazán.
Ez végülis ebben a családban így működik.

- Felvehetem az érmedet? - nyúlt Krisi Lili aranyérméért, miután az eredményhirdetést követően végre csatlakozott hozzánk Lili, és az első ölelkezős-gratulálós-fotózkodós tíz perc után lehetősége volt rá.
- Most nyertem, hagyj élvezzem már ki - nevetett fel Lilien a kissrácra nézve, miközben persze már le is vette, hogy odaadja neki.
- Mindjárt visszaadom - mondta Krisi, majd felvette az aranyérmet.
- Annyira köszönöm, hogy eljöttetek! - nézett Lili mindannyiunkra elérzékenyülve.
- Kövire választhatok zenét én? - kérdezte Márk ötletelve, miközben leszedte az érmet az öccséről és felvette ő.
- Nekem jobban állt - közölte vele Krisi.
- Nagyobb, mint a fejed, kisgyerek - röhögte ki Márk az öccse haját összeborzolva.
- Elmegyünk sütizni a Gyöngyvirágba? - kérdezte Lilien az apukáját felcsillanó szemekkel.
- Most megünnepelteted magad? - gondolt bele Szasza a gödröcskéivel az arcán az országos aranyérmet szerzett húgára nézve.
- Nem akarsz valami olyat választani, ahová nem tudsz minden nap bemenni, Szöszke? - kérdezte Casso Lilitől, tekintve, hogy az említett cukrászda Márk anyukájáé.
- Máshol nem foglalhatjuk le az egész kiülőt a semmiből, és tudathatjuk minden vendéggel, hogy ma nyertem egy országost - vigyorodott el Lili, mire az apukája elröhögte magát és biccentett egyet, hogy "oké, jogos, menjünk".
- Mindannyian megyünk? - kérdezte Leni végignézve rajtunk.
- Neki matekházit kell csinálnia - karolta át Márk az öccsét felülről szórakozottan - Különben fekete pontot kap, nem vicc.
- Nincs is holnap matekom - nézett rá Krisi.
- Pál utcai fiúkat kiolvastad? - szivatta Márk tovább.
- Úgy is tudom, hogy a csávó meghal a végén, mit olvassam, ember? - kérdezett vissza Krisi jókedvűen lesöpörve a bátyja karját a válláról, mire nevettünk egyet.
- Hogy ne legyél műveletlen - mosolygott rá Leni, miközben felvette a kabátját és a táskáját.
- Művelt vagyok, ugye Regi? - nézett rám Krisi.
- Amúgy okos, azt kérdezte, aki nem tud mit felhozni ellene - értelmezte Lili nevetve.
- Nyilván - válaszolta neki Krisi vigyorogva.

Amikor később elhagytuk a jégpályát, írtam Anyának, hogy sütizek még egyet Liliékkel, illetve még a legtöbben elmentek mosdóba, összeszedték a cuccaikat, beszéltek pár szót valakikkel, satöbbi, szóval azt beszéltük meg, hogy a parkolóban találkozunk a kocsiknál.
Nekem sok dolgom nem volt, úgyhogy komótosan kimentem az épületből és elsétáltam a parkolóig.
Szasza és Emma már ott voltak az előbb említett kocsija mellett, egészen pontosan Szasza zsebre tett kézzel annak dőlt neki a hátával, Emma pedig a mellkasát megsimítva odalépett hozzá, így az ösztönzésére megcsókolták egymást.
Szépek együtt, és mindez azért fájó, mert mindig is így gondoltam.
Hihetetlen, hogy ennek ellenére hagytam magam néhány hozzá képest jelentéktelen apróság miatt elsodródni az érzéseimmel.
Most azt kívánom, bárcsak ne tudtam volna túllépni a Bence iránt táplált érzéseimen, vagy legalábbis ne vele történt volna ez.
Mi értelme volt így mindennek?
Megszokott üresség helyett, ami talán elhalványult volna egy idő után, pár nap felfelé ívelést követően most új sebet szereztem, frisset a jelenben, a szemem előtt történő eseményekből, lejjebb zuhanva, mint ahonnan elindultam.
Egy kicsit mertem csak elrugaszkodni a földtől, szállni valamennyit, most viszont olyan erővel zuhantam vissza újra, hogy azt kívánom, bár ott maradtam volna végig.
Vannak, akiknek egyszerűen csak soha nem úgy alakulnak a dolgaik, hogy belefáradhatatlanul tudjanak újra és újra belevágni mindig.
Soha nem éreztem még magam ennyire naiv idiótának.

Két kocsival mentünk, nagyjából úgy, ahogy jöttünk, szóval Szasza, Márk, Emma és Krisi mentek az egyikben, a másikban pedig Lili, Casso, Leni és én. Valahol megkönnyebbülés volt.
Lilien szülei ültek elöl, mi pedig hátul Lilivel, egymás mellett.
- Megjelöllek téged is - mondta Lili kedvesen, miközben az Insta story-ját szerkesztette.
Egy koris (szintén versenyző) barátnője csinált róla egy képet a jégpálya széléről az előadása közben, ami gyönyörű volt, mint a kép, mint Lili rajta, mindenesetre jól esett, hogy gondolt arra, hogy megjelöl a sarokban, ha már ott voltam én is.
- Képzeld Apa, megint azt mondta rád egy barátnőm, hogy jól nézel ki - mesélte Lili az apukájának, miközben továbbra is szerkesztett a telefonján, mire az apukája szórakozottan elmosolyodott - Azt mondtam neki, hogy tudom - nézett fel Lili vigyorogva.
- Melyik volt? - kérdezte Casso derűsen mosolyogva.
- Julcsi.
- Egy rokonlélek - mosolygott Leni felhúzva maga elé a lábait, mire Casso elröhögve magát, rápillantott.
- Rájöttem, hogy a fél életemben a családommal flexelek - gondolt bele Lilien.
- Mi is rájöttünk - nézett hátra rá Leni mosolyogva.
- Én kábé akkor, amikor Szaszával voltam Pesten és abban reménykedtem, hogy valaki azt hiszi, hogy a barátom - mesélte Lili felnevetve - De Márkkal is volt ilyen amúgy. A rajztanárom meg megadta az ötöst a rajzomra, miután mondtam neki, hogy te vagy az anyukám - tette hozzá Lili Lenire nézve.
- Szerintem beszéljünk arról, amikor általánosban a fogadóórára apádat kérted meg, hogy menjen be a magyartanárnőhöz, aki pikkelt rád, mert ő biztos meggyőzőbb lesz - folytatta Leni a sztorizást jókedvűen, mire elnevetettem magam.
- Miért pikkelt rád? - érdeklődtem Lilire nézve.
- Mert egyszer nem tanultam meg valami verset, mert versenyen voltam előtte, nem volt időm és hulla fáradt is voltam, onnantól kezdve meg látványosan zavarta, hogy versenysportolok, igazából nem tudom, miért. Meg valamikor akkor elaludtam valami sulis műsoron, mert az előtti nap is versenyen voltam - egészítette ki átgondolva - Ennyit csináltam nagyjából, de amúgy esküszöm, tanultam, írtam házit, meg minden, szóval tökre nem volt fair, mert utána mindenbe is belekötött, amit csináltam és ráfogta a sportra. Annyira gáz volt, nem is értettem, miért utál. Még most is gáz néha.
- Hát, mivel tíz év alatt ő volt az egyetlen tanár, akinek nem voltál a kedvence kábé... - jegyezte meg az apukája szórakozottan.
- Jó, na - nevette el magát Lili.
- Maradjunk annyiban, hogy nem miattad tapasztaltuk ki, hogy hogyan mennek a fogadóórák - mondta Leni halványan a lányára mosolyogva.
Akaratlanul elmosolyodtam, mert ebből értettem, hogy a "tanárok kedvence", szőke-kékszemű, babaarcú Varga Lilien mellett valószínűleg volt egy kis kontraszt a két évfolyammal feljebb járó, nehezen befolyásolható, magabiztos, domináns, önérvényesítő bátyjával kapcsolatban, aki valószínűleg a népszerűsége mellett soha nem volt az a szabálykövető típus.
- Legalábbis én Szasza miatt tapasztaltam ki - nézett Leni a férjére nevetve, megnyomva az "én"-t a mondatban.
- Nekem nem kellett ahhoz gyerek, hogy tudjam, mi van ott - közölte Casso őszintén elröhögve magát, miközben a jelzőlámpa zöldre váltott és mentünk tovább.
Erre halkan elnevettem magam, Lili pedig közben elolvasott egy értesítést a telefonján.
- Szaszáék később jönnek, mert Krisit hazaviszik - jelentette be, csak hogy tudjunk róla.
- Nem úgy volt, hogy Saciék nincsenek otthon? - nézett hátra Leni.
- Gondolom, Márk otthon marad vele. Árulóóó - közölte Lili, tekintve, hogy Márk akkor nem jön sütizni.
- Egy tízéves fiúval teljesen rendben van, hogy otthon marad valaki - mondta Leni.
- De akkor jöjjön ő is sütizni, nem? - kérdezte Lili, miközben ugyanezt megírta Márknak - Úgy se tanul otthon. Ja jó, Márk jön, csak bevárják, amíg Ricsi hazaér. Negyed óra nagyjából.
- Bevárjuk őket - üzente Leni Márkéknak, mire Lili már írta is, hogy "Anya azt mondja, hogy bevárunk titeket".
- Szegény Márk jó kis harmadik kerék lesz abban a kocsiban - jegyezte meg Lili belegondolva a cukrászda felé tartó kocsiútba.
- Tényleg, most akkor tegnap este összejöttek? - kérdezte Leni a lányától, csak hogy értse a történetet.
- Szasza ott aludt Emmánál, reggel ketten beugrottak hozzánk, aztán mentek suliba, ma már vagy háromszor láttam őket smárolni, Emma már ki is írta a bátyámat a bio-jába, plusz egész nap ki van virulva, szóval ha nem tudnám, is tudnám - közölte Lili egyszerűen, nekem pedig a téma hallatán is görcsbe rándult a gyomrom.
- Nem furcsa, hogy csak most mondták ki?
- De, Reginek is mondtam, hogy elég feltűnő, hogy az után jöttek össze, hogy vagy háromszor összevesztek előbb, mert Emma kiborult - mondta Lili őszintén.
- Biztosan volt valami oka - válaszolta Leni nyugodtan - Vagy valami nézeteltérés, amit most már sikerült tisztázniuk.
- Nem tudom, mivel Szasza továbbra is csak annyit mesél, amennyit kihúzunk belőle. És ez az, amikor harmonikus hangulatban van.
- Tizennyolc éves, az ő dolga már. Nem ellened szól, hogy nem avat bele mindenbe.
- De ne legyen már ilyen független, a húga vagyok - dőlt neki Lili az autó ülésének tehetetlenül.
Eszembe jutott, amikor Szasza azt mondta még a medence mellett, hogy "inkább a húgom értsen félre félinfók miatt, mint azok, akiknek nagyon nem kéne", de őszintén, ezt a mondatot azóta se tudom, hogy mire értette.
Ahogy Lili és az anyukája Szasza Emmával való kapcsolatáról beszéltek, egyszer összetalálkozott a tekintetem Lilien apukájával, aki a visszapillantó tükrében nézett rám egy másodpercre, mint ha feltűnt volna neki, hogy nem annyira élvezem ezt a témát, vagy igazából nem tudom, miért pillantott rám, de úgy éreztem, hogy oka volt, amit talán csak én gondoltam bele, fogalmam sincs, mindenesetre onnantól kezdve méginkább törekedtem arra, hogy ne lehessen látni rajtam, hogy egy kicsit megint összezuhantam magamban a témától.

A cukrászdában leültünk egy asztalhoz, igazából a legeslegjobbhoz, majd bevártuk a többieket, és közösen kértünk sütit mindenkinek.
Az asztal kör alakú volt, így mindenki választott magának egy szimpatikus helyet - úgy alakult, hogy Lilien és Emma közé kerültem, de mindenkire ráláttam a jelenlévők közül.
- Regi, akkor huszonhatodikán itthon lesztek? - kérdezte Leni kedvesen.
- Igen - mosolyogtam rá - És köszönjük a meghívást.
- Annyira jó, hogy közösen fogunk karácsonyozni! - lelkesedett Lilien.
- Emma, ti biztosan nem lesztek itthon akkor? - érdeklődött Leni a mellettem ülő lánytól is.
- Nem, sajnos elutazunk - válaszolta Emma - De szilveszterkor itt leszek - tette hozzá, miközben Szaszára mosolygott, aki megsimította a combját.
Ahogy elszakítottam tőlük a tekintetem, valamiért összenéztem Márkkal, ami indokolatlanul viccesen jött ki, úgyhogy halkan elnevettem magam, mire Márk is.
- Egyébként nagyon szépek itt a festmények - mondtam Lili anyukájának őszintén, mert már régóta meg akartam dicsérni, mivel egytől egyig ő csinálta őket.
- Köszönöm szépen - mosolyodott el Leni - Lassan hozok pár újat, hogy téliesebb legyen a hely - nézett körbe - Már kész vannak, csak még nem jutottam oda.
- Holnap délután behozzuk? - nézett rá Casso.
- Az jó lenne, egyedül kicsit bonyolultabb behozni őket - látta be Leni - Nekem legalábbis az.
- Majd szólj és teszünk egy kört.
- Okés - mosolyodott el Leni.
- Realizáltam, hogy mi hárman vagyunk szinglik - szólalt meg Lili Márkra és rámnézve.
- Holnap randizom Ancsával - vigyorodott el Márk, kihúzva magát a hármasunkból.
- Mi? - nevetett fel Lili meglepetten.
- Ja, rámírt, hogy jól vagyok-e az után, hogy a buli végén behánytam mellette, aztán megbeszéltük - válaszolta Márk szórakozottan.
- Ez komoly? - nézett rá Emma nevetve.
- Aha - bólogatott Márk derűsen, majd beleivott az ásványvizébe.
- Nem úgy volt, hogy tőle nem is akarsz semmit? - mosolygott Leni Márkra, miközben vágott magának egy szeletet a sütijéből.
Értem, tehát ebben a családban olyan szorosak a kapcsolatok, hogy még Liliék anyukája is teljesen természetesen képben van mindezzel.
- De ez mekkora poén, ki mondana rá nemet? - kérdezett vissza Márk röhögve beletúrtva a hosszú, sötétszőke tincseibe.
- Bocs, Márk, de nekem lehet nem jutna eszembe egyből randizni egy sráccal, aki két napja mellettem hányta el magát - jelezte Lili.
- Ja, neked az alsós crushaid bátyjai jönnek be, vágom - válaszolta Márk vigyorogva, ha már a házibulinál tartottunk.
- Ne, pfúj, hagyjál - nevetett fel Lilien - Szasza, védj be - fordult a bátyjához.
- Kiégett a retinám tőletek szombaton, biztos, hogy nem - közölte Szasza szórakozottan.
Szasza egyébként nem kért sütit, csak egy ásványvíz volt előtte, annyi, hogy Emma párpercenként megkínálta a saját sütijével, amit tízből nyolcszor visszautasított, a maradék két esetben meg evett egy-egy falatot Emma villájáról, majd ivott rá egy korty vizet.
- Kezdem azt érezni, hogy ott kellett volna lennem azon a bulin - nevette el magát Emma, miközben szelt egy újat a tortaszeletéből.
Erre ösztönösen Szaszára néztem, csak egy pillanatra, mert ahogy összetalálkozott a tekintetünk, automatikusan el is kaptam az enyémet.
Csak egy másodperccel később néztem vissza rá - egy bujkáló, szinte láthatatlan mosoly jelent meg az arcán, ami inkább a szemében volt látható, mert a gödröcskéi is alig rajzolódtak ki valamennyire.

Aznap este a félholdra nézve azt kívántam, hogy bár inkább a szemem előtt vallott volna szerelmet a barátnőjének ehelyett a gyönyörű, mégis összezavaró mosoly helyett, ami pont elég volt ahhoz, hogy az erkélyemen ülve úgy vesszek bele gondolatban, hogy először fel sem tűnt.

Bárcsak ne lenne rám hatással.