Házibuliknál soha nem tudtam eldönteni, hogy mennyire öltözzek ki, és ez ma is így volt, szóval most is vagy fél órát álltam a tükör előtt, hogy mégis mit vegyek fel.
Szerettem volna jól kinézni.
Amikor végre döntöttem, megcsináltam a hajamat, a sminkemet, fújtam magamra a parfümömből, majd összeszedtem a cuccaimat, hogy Anya mellé ülve a kocsival, átmenjek Liliékhez.
- Érezd magad nagyon jól, Szívem - köszönt el tőlem Anya mosolyogva, amikor leparkolt a ház előtt - És nagyon szépen nézel ki.
- Köszi. Majd jelentkezem - öleltem meg, majd vettem egy nagy levegőt és kiszálltam az autóból.
Ahogy Anya elhajtott, intettem neki egy aprót, majd amikor eltűnt az utcából, erőt vettem magamon és becsöngettem a kapun.
Lilivel megbeszéltük, hogy korábban érkezem, mint amikorra a többieket hívták, így tudok segíteni az előkészületekben.
Egy pár másodperc múlva nyílt a bejárati ajtó, mire ösztönösen megigazítottam a hajam.
Lilien apukája volt, az öltözetét nézve pedig arra következtettem, hogy Lili anyukájával valamikor ekkor készülhettek indulni itthonról.
- Helló - engedett be egy apró mosollyal az arcán.
- Szia - köszöntem vissza megilletődötten - Köszönöm szépen - tettem hozzá, ahogy kinyitotta nekem az ajtót.
Lilien apukájával egy helyen mindig kicsit zavarban vagyok, éppen azért, mert tapasztalataim alapján pontosan olyan apa- és férfikarakter, amilyet egész életemben hiányoltam, és ettől furán érzem magam, de mégis furán jól, ez az ellentét pedig zavarba hoz. Leginkább fogalmam sincs, hogyan kezeljem a helyzetet.
Valahogy lenyűgözőnek tartom. Olyan ember, akinek önmagában a kisugárzása arra késztet másokat, hogy felnézzenek rá.
És mindenben apukám ellentéte.
- Milyen volt a tegnap? - érdeklődött lazán az afterről, ahogy beengedett a házba, én pedig levettem a cipőmet.
Leginkább elkezdtem beleesni a fiadba akaratom ellenére.
- Nagyon jól éreztem magam - mosolyogtam rá udvariasan - Felakaszthatom ide a kabátom? - kérdeztem a biztonság kedvéért.
- Nyugodtan, ahova akarod.
Miután felraktam a kabátom, levettem a táskámat a vállamról, mire az abban lévő egy-két üveg, amit hoztam, félreismerhetetlen hangon összecsörrent.
Na, hát akkor szerintem eddig keltettem jó benyomást.
Lilien apukája, nyilvánvalóan azonnal felismerve a hangot, pláne, hogy házibuliba jöttem, szórakozottan elmosolyodott a helyzeten - talán azon, hogy kínosan egyből figyelni kezdtem a reakcióját.
Más szülők valószínűleg ítélkezően néztek volna rám, pont úgy, mint amilyenre számítottam, de ő csak mosolygott egyet magában rajtam, mint aki meg sem lepődött.
Sőt, talán nyugtázta is, hogy normális kamasszal van dolga.
- Lilinek ígértem csak meg - jegyeztem meg, csak hogy legalább egy kicsit javítsak a megítélésemen.
Valahogy úgy éreztem, hogy nagyon nem szeretnék Lili apukájának a szemében rossz hatást kelteni.
- Nyilván nem Sió barackot fogtok inni házibuliban - röhögte el magát őszintén, csak hogy ne érezzem magam kellemetlenül, mire én is elnevettem magam - Maximum vodkával, de azt meg inkább ne - gondolt bele szórakozottan, majd ellökte magát a faltól, aminek eddig lazán nekidőlt és bementünk a konyhába.
Tipikusan az a férfi, aki persze érett a korához, de valahol, belül még mindig az a lázadó, energikus fiatal srác - nem csak külsőt nézve tagadhat le minimum tizenöt évet.
Lenyűgözött ezt látni.
Azt a pár üveget beraktam a hűtőbe.
- A medencéhez bementek majd? - kérdezte Lili apukája.
- Van medence? - lepődtem meg.
- Aha, hátul.
- Nem is tudtam - csodálkoztam - Lili nem mondta, hogy medencézünk.
- Lehet, most van meg neki és azért - vont vállat lazán - Ilyenkor általában nem erőlteti a medencés bulikat.
Meglepett, hogy erről ennyire lazán beszélt. Pont, mint aki annyira szoros kapcsolatban van a lányával, hogy teljesen természetes infó, hogy ő most éppen menstruál.
Lehet, hogy ez a normális, és csak én voltam az, aki Apának soha nem mondta ki, hogy megvan, inkább titokban használtam tampont, ha pont akkor voltunk a családdal strandolni (bár ilyen nem sűrűn volt), meg általában, sose beszéltem vele intimebb témákról. Mindent automatikusan tabunak éreztem, ami bárhogyan kapcsolódik a fiúkhoz, a kapcsolatokhoz vagy a testemhez.
Ehhez képest Lili apukájának annyira természetes, hogy a lánya menstruál, bulizik, felszed fiúkat vagy hogy tudja, kikkel járt eddig, meg úgy általában mindent, mint ha ez magától értetődő lenne, hogy meg se akad rajta. Talán tényleg ez a normális.
Egyébként azzal se volt probléma, hogy ezt nekem mondja, végülis a lánya barátnője vagyok, aki szintén abban a cipőben jár, mint az összes nő.
Ott, helyben el se tudtam volna képzelni, hogy ebben a házban bármi bárki előtt tabu lenne.
Annyira felszabadító érzés lehet.
- Ez érthető - láttam be, miközben becsuktam a hűtőajtót - Egyébként.... - néztem rá megilletődötten, de ő teljesen nyitottan nézett vissza rám, szóval ez kicsit feloldott - Tudom, hogy már bemutatkoztunk, de esetleg megkérdezhetem, hogyan szólíthatlak? - kérdeztem őszintén, zavartan a fülem mögé tűrve egy hajtincsem.
- Mindenki máshogy hív kábé, szóval ahogy akarsz - vont vállat lazán - Ró, Roli, Roland... de asszem Lilivel még pár hete megszavaztátok a Casso-t - hozta fel az apró mosolyával az arcán, a gimis, Picasso-ból eredő becenevét felhozva, aminek egyébként tök megmosolyogtatónak találtam a Lili által elmesélt történetét - Szóval mehet az is, úgy is így hív itt a fél család.
Meglepett, hogy felajánlotta ezt a nevet is, mert úgy éreztem, hogy mivel kapásból a felesége (aki ezt kitalálta egyáltalán), Saci (Márk anyukája), Márk, Márk öccse, Levendula nővére (ezt Lili mondta) is így hívja, meg elvileg a gimis, szűk, baráti köre, személyesebb becenévnek éreztem, szóval jól esett.
Akkor is, ha ez volt a logikus, mert a családjukból szinte mindenki, akit ismerek, így hívja.
- Akkor Casso - értelmeztem.
- Aha, nyugodtan.
Casso, Casso, Casso. Ezt meg kell jegyeznem.
- Liliék anyukája pedig... - próbáltam arról érdeklődni, hogy őt hogy szokták szólítani.
Cassonak egy ösztönös, halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Leni.
Életemben soha nem hallottam még férfit ennyire szépen kiejteni egy női becenevet.
Természetesen mondta a felesége nevét, mégis ettől érződött ez annyira szívmelengetően szeretetteljesnek.
Pont úgy mondta, mint aki tizenöt éves kora óta táplál érzelmeket iránta, az utóbbi pár évtized összes szép pillanatát neki köszönheti és a felesége az egyik legjobb dolog, ami történhetett vele egész életében. Valahogy, mint aki még a mai napig hálás a sorsnak, hogy megismertette és összehozta őt azzal a nővel, ráadásul ennyire korán, akit egy életen át így tud szeretni, ilyen hatással lehet az életére, ennyire kiegészítik egymást és ennyi idő után is itt vannak egymás mellett.
Ezt felismerve akaratlanul megdobbant a szívem.
- Igyekszem megjegyezni - ígértem meg mosolyogva.
- Nem történik nagy tragédia, ha mást használsz - mondta derűsen, majd belegondolt és elröhögte magát - Annyi, hogy ha a teljes nevemen hívsz, lehet lesz valami poszttraumás stresszem, mert anno mindig vagy úgy basztak le, vagy kaptak el, ha nem voltam teljesen szabálykövető - tette hozzá szórakozottan, szépen megfogalmazva azt, hogy valószínűleg tipikus rosszfiú-féle lehetett, aki az összes létező szabályt felrúgta szemrebbenés nélkül.
- "Varga Roland, az irodámba" - nevettem el magam, elképzelve a helyzetet, mire derűsen mosolyogva rámnézett.
- Egészen konkrétan.
Szóval épp Lili apukájával (Casso) beszéltem pár szót, amikor Levendula (vagyis Leni, át kell szoknom) is bejött hozzánk, miközben épp készülődőben volt.
- Szia Regi, Lili még zuhanyzik, de nemsokára végez - mosolygott rám - Kérsz addig valamit enni, vagy inni?
- Nem, köszönöm, ettem otthon - utasítottam vissza mosolyogva - Anya mindenképpen úgy akart elengedni, hogy ettem - tettem hozzá.
- Helyes - nevetett fel Leni, majd elővett magának egy poharat és töltött bele vizet - De ha bármit szeretnél, amíg itthon vagyunk, szólj nyugodtan, ha meg már nem, akkor mint ha otthon lennél, vedd csak ki, amit szeretnél.
- Rendben - bólogattam.
- Mikor leszel kész amúgy? - kérdezte Casso Lenit, csak érdeklődésképp.
- Öt perc - válaszolta Leni gondolkodás nélkül.
Casso végigpillantott a feleségén.
- Van az tizenöt - mosolyodott el Lili apukája szórakozottan.
Lili anyukája a férjére nézve elnevette magát. Egy boldog nő.
Csak úgy sugárzott belőle a boldogság. Valahogy meg tudtam állapítani, hogy mindezt alapvetően a férjének tulajdonítja, élete szerelmének, akiért emiatt egy életre hálás lesz. Olyan szívmelengető csodálattal nézett rá, mint aki talán még ma is megkérdezi magától néha, hogy mégis mivel érdemelte ki, hogy pont ő lett szánva a férjének. Úgy csillogtak a szemei a férjére nézve a szerelemtől és a lenyűgözöttségtől, mint ha először látta volna. És mint aki önmagában azzal, hogy őt látja, képtelen lenne tartani bármitől, mert vele biztonságban van.
Bárcsak érezhetném egy nap én is mindezt.
Nagyjából fél perc múlva Lili a hangok alapján végzett a zuhanyzással, és meghallhatta a hangomat, ugyanis egy köszönés erejére mezítláb, nedves hajjal, egy világosrózsaszín törölközővel maga körül leszaladt hozzánk a konyhába.
- Szia Regi! - mosolygott rám Lili, majd az anyukájára nézett - Anya, nem láttad esetleg a testápolómat?
Igazából mindenkinek természetes volt, hogy Lili ott áll közöttünk félig vizesen, egy combközépig érő törölközővel maga körül, amit a mellkasánál fogott össze fél kézzel.
Pedig őszintén, jópár fiú lett volna, aki nem szaladt volna el csak úgy a látvány mellett.
- Az éjjeli szekrényeden láttam legutóbb - válaszolta neki az anyukája egy pár másodperc gondolkodás után.
- De ott már néztem.
- Fürdőben sem volt sehol?
- A-a - rázta meg a fejét Lili.
- Akkor vedd kölcsön az enyémet, az ott lesz. Epres illatú.
- Köszi, te vagy a legjobb! - csillantak fel Lili szemei - Van még itthon abból a limonádéból amúgy? - jutott eszébe, majd odatipegett a hűtőhöz - Most megkívántam.
- Öltözz fel, Szöszke, Márk kábé tíz percen belül itt lesz - jegyezte meg az apukája halványan rámosolyogva a lányára.
- Márk az uncsitesóm. Pontosabban a félbátyám.
- De a haverjai nem - mondta Casso szórakozottan, miközben átvette Leni poharát, és egy korttyal megvámolta a vizét.
- Akkor nekik meg lesz egy jó napjuk - vigyorgott rá Lilien, persze csak viccből, mire az apukája elröhögte magát.
- Ne legyen, öltözz fel - tett pontot a történet végére, miközben azért mosolygott a lányán, de ezzel nem hagyott kérdéseket.
Lili nevetve megadta magát és felsietett öltözni.
A következő életben nekem is ilyen apukám lesz, ez egészen biztos. Egyszer mindenki megérdemel egy ilyet, nem?

Miután Lilien szülei elmentek (azt hiszem, ők is a saját barátaikhoz mentek bulizni), Lilivel ketten készülődtünk tovább a szobájában.
Ketten voltunk a házban, ez már feltűnt. Valahol megnyugtatott, de mégsem. Nem akartam megkérdezni, hogy Szasza merre van, a választ viszont tudni szerettem volna.
Ez a probléma megoldotta magát, miközben Lili a sminktükrében nézve magát, a haját sütötte be, én pedig valami csillámos szemhéj-cuccot raktam fel magamra, amilyen sminkterméket még az életemben nem láttam, de Lili kölcsönadta, mert úgy ítélte meg, hogy jól állna nekem.
- A bátyám elvileg csatlakozni fog buli közben - mesélte Lili, miközben leválasztott egy újabb, szőke tincset a hajkoronájából, majd feltekerte a hajsütőjére.
- Nem úgy volt, hogy ő is itt lesz végig? - érdeklődtem.
Ez a csillámos-cucc egyébként tényleg tetszett. Utcára nem hordtam volna, de házibuliba tetszett magamon, sokat dobott rajtam.
- De, csak összeveszett valamin Emmával - válaszolta Lili teljesen természetesen, mire meglepetten rápillantottam. Ez az információ jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint amit szívesen felvállaltam volna.
- Komolyan? - kérdeztem vissza, és nem tudtam nem észrevenni, de picit mint ha megváltozott volna a hangszínem a témától.
- Aha. Hajnalban after után az egész társaságuk ugyanott aludt, az egyik osztálytársuknál. Én háromkor jöttem el, mármint a helyszínről, ők akkor még rég ott voltak, aztán mentek át Bálintékhoz, ahol így társaságban csináltak egy after-aftert, el tudom képzelni, hogy elázott ott mindenki - nevette el magát Lili - Az a lényeg, hogy ha jól raktam össze, miután ma felkeltek, Szasza hazakísérte Emmát, és szerintem útközben lehetett valami, mert amikor a bátyám hazaért, akkor éreztem meg rajta, hogy összevesztek, de nem tudom pontosan, mi lehetett. Tudod milyen, kérdezgethetsz tőle, de ha nem akar válaszolni, akkor ejti a témát és soha nem tudod meg. Mindenesetre úgy kábé egy órája random lelépett itthonról. Anya kérdezte, hogy hova megy, annyit mondott, hogy Emmához, és ennyit tudunk mindannyian. Megígértettem vele, hogy itt lesz a bulin, szóval remélem, tényleg becsatlakozik.
Vegyes érzéseim voltak ezzel a történettel kapcsolatban.
- Csak nem lesz semmi baj - mondtam Lilire nézve.
A szőke barátnőmnek erre egy furcsa mosoly jelent meg az arcán, majd a tükrön át rámpillantott.
- Igazából van egy olyan érzésem, hogy a bátyám hibája - mondta egyszerűen.
- Miért? - érdeklődtem ösztönösen.
Lili elengedte az egyik tincsét a hajsütővel, és mivel kész volt a frizurájával, kihúzta a konnektorból, majd fújt valami spray-t a hajára.
- Egyrészt nem tudok mást elképzelni, fogalmam sincs, Emma mit tudott volna csinálni - kezdte természetesen, miközben maga elé húzta a sminkkészletét és a kezébe vett egy arckrémet, amit rutinmozdulatokkal felvitt az arcára - Másrészt Szasza tipikusan olyan, akivel senki nem akar rosszban lenni, mert azért van egy kisugárzása. Olyan igazi öntudatos, magabiztos, énközpontú, domináns típus, tudod. Emma meg bele van esve, meg érzékeny is a témájára, mert most van ez a dolog, hogy most akkor együtt vannak-e, meg ilyenek, szóval a féltékenységre is hajlamosabb, vagy rosszabbul érintik a legkisebb dolgok is, viszont semmiképp sem akarja elszúrni, úgyhogy azt tudom elképzelni, hogy mindent, ami eddig zavarta, vagy zavarja, magában tartotta, aztán egy ponton kitörtek a dolgok, ami a bátyámnak túlreagálásnak tűnhetett, vagy hisztinek valahol, ami felidegesíti, ééés innentől már megy magától - vázolta fel egyszerűen, gondolkodás nélkül, a korrektorját eldolgozva közben egy sminkszivaccsal - De mindez nincs, ha Szasza nem bizonytalanítja el, és váltja ki mindezt belőle.
Meglepett, hogy Lili ennyire tisztán átlátta ezt az egészet, de aztán a családját nézve találtam rá magyarázatot.
- De igazából Szasza várakoztatja meg Emmát, vagy Emma se siet ezzel a kapcsolat-dologgal ennyire...? - kérdeztem, mint ha semleges lenne a téma, csak úgy feltenném ezt a kérdést.
- Emma már vagy minimum két éve crusholja a bátyámat, nem hinném, hogy nagyon húzni akarja a dolgot.
- Egyáltalán hogy merült fel ez az egész?
- Nem tudom, leginkább szerintem a keringőpróbák miatt, de fogalmam sincs. Egy hete még nekem is azt mondta a bátyám, hogy csak barátok. Elég fura.
Csak hallgattam, figyelve mindenre, amit Lili mond.
Lilien a sminkelését folytatva, pár másodperc múlva újra megszólalt a témában.
- Nem mondom azt, hogy Szaszának nem jön be Emma, mert valamennyire tuti, különben nem lenne ez az egész - mondta őszintén - Csak tudod, ez ilyen slow burn-dolog szerintem, nem nagyon sieti el, és nem tudom, miért. De nyilván össze akar jönni vele előbb vagy utóbb, vagyis gondolom. Na jó, hagyjuk, úgy se fogom megérteni - adta fel inkább a dolog megfejtését.
- Mindig ilyen? - érdeklődtem arról, hogy barátnő-témában eddig is ilyen megfontolt volt-e, hátha ezzel közelebb juttatom magunkat a magyarázathoz.
- Nem. Azt kell tudni róla, hogy kábé minden második csaj crusholja, Szaszának viszont megvannak az alap dolgok, hogy mikor hajlandó belevágni egy komoly kapcsolatba. Tudod, az a mentalitás, hogy minden hülye libára nem fogja az idejét pazarolni. Nem azt mondom, ezer plusz egy csajjal kavart már így-úgy, de komoly, normális kapcsolatnál megvannak az alap elvárásai, meg az elképzelései, az alatt bele se vág. Megkíméli magát attól, hogy felcsessze egy kapcsolat és húzza vele az idejét. Egyébként velem is hasonló - jegyezte meg - De ő tényleg nem nagyon van oda a kényszer-kompromisszumokért. Van elég önbizalma, meg önbecsülése ahhoz, hogy nem azzal kell feltolnia feltétlenül, hogy csak azért legyen mindig valami barátnője, hogy legyen barátnője, ott van neki a sport, a haverjai, meg amúgy is jó pali, nincs rákényszerítve, hogy beérje kevesebbel. Szóval nem szokott ennyit várni, mindig tudja, mit akar, akit fel akar szedni, azt felszedi, akit meg nem, arra meg nem pazarolja az idejét. Szeretnék ennyi önbecsülést egy nap én is - tette hozzá viccből belegondolva.
- Akkor ettől egy kicsit elüt ez az Emma-történet - mondtam ki.
- Eléggé - értett egyet.
Nem akartam tovább feszegetni a témát, úgyhogy inkább csak befejeztem a szemhéjam csillámozását.
Nem ismertem az elvárásait, de abban valamiért biztos voltam, hogy meg se közelítem a szintjét.

Talán valami ilyesmire szokták azt mondani, hogy meg se próbáld.