- Egyébként milyen volt a buli? - érdeklődött Anya másnap, hát, mondanám azt, hogy reggel, de az már jóval elmúlt.
Eközben én még pizsiben a kanapénkon eszegettem, miközben a tévében néztem valami hülyeséget, amiről azt se tudtam, mi, mert igazából ez az egész annyira volt jó, hogy a képernyőt bambulva feltűnés nélkül tudjak belemélyülni a gondolataimba.
Anya kérdésére kizökkentem a merengésemből.
Még az afterparty végén, amikor már elfáradtam és egyébként is úgy éreztem, hogy ennyi pont elég volt, végül Anya jött értem, de mivel a hajnal közepén voltunk, nagy mesélésekbe nem vágtam bele.
- Jó volt - válaszoltam röviden, majd még én is éreztem, hogy ez túl rövid lett, szóval kicsit kibővítettem - Jól éreztem magam.
- Miket csináltál? - kérdezett Anya mosolyogva, miközben a kanapé mögött valamit rakodott.
Van olyan szoros a kapcsolatunk, hogy egyáltalán nem éreztem furának, hogy megkérdezte ezt.
- Beszélgettem, táncoltam, aztán beszélgettem, aztán megint táncoltam - soroltam fel hirtelen, ami eszembe jutott - Egyébként a tavaly őszi versenykoreómat eltáncoltam egyszer az emberek fele előtt, mert Márk rávett. Először kiakadtam rá, de aztán igazából vicces volt.
Anya a mesélésemet hallgatva elnevette magát.
- Szasza látta? - kérdezte kíváncsian.
- Nem, ő akkor éppen valószínűleg Emmával volt.
- Nem is voltatok akkor egymással?
Na igen, akkor most jön a nehéz rész.
Sóhajtva összeszedtem magam, majd gyorsan elhadartam, hogy ne tudjon közben reagálni anélkül, hogy kivárná a végét.
- Miután írtam neked, az épület előtt összefutottunk, beszéltünk pár szót, aztán, ha már mégis itt voltam az afteren, bent meghívott egy italra, utána pedig visszamentünk ketten, mármint ki, és ott is beszélgettünk, de utána Emmáék észrevettek minket és odajöttek, szóval ennyi volt - zártam le.
Szinte éreztem magamon, ahogy Anya a mondat közben felcsillanó szemekkel egyből rámnéz.
- De jó! - lelkesedett Anya.
- Továbbra is van egy majdnem-barátnője, aki nem igazán örült ennek, jogosan - jeleztem.
- Na és?
- Szaszával csak beszélgettünk, mert egész jóban vagyunk.
- És meghívott egy italra. Utána te dobtad fel, vagy ő, hogy kimenjetek ketten?
- Ő - láttam be.
- Na, látod!
- Nem hinném, hogy sokat jelentett neki ez az egész - vallottam be őszintén - Egy buli kellős közepén voltunk.
- Olyan negatív tudsz lenni, Regi - jelentette ki Anya.
- Csak reálisan nézem a helyzetet, hogy egy végzős srác a szalagavatós afterparty-ja közepén, gondolom nem színjózanon, de minimum feloldódva, egy negyed órás beszélgetés után nem dobna el mindent a tizenhat éves húga évfolyamtársáért, pláne, hogy előtte és utána vele volt az a lány, aki szinte már a barátnője és tetszik neki. Ettől függetlenül én jól éreztem magam és tök jó volt akkor, de ezek akkor is tények.
- Egyáltalán mi ez a majdnem-barátnő dolog? - értetlenkedett Anya.
- Hogy még nem a barátnője, csak majdnem.
- Igen, ezt leszűrtem.
- Szasza és Emma barátok voltak, egy társaságban, nyilván kicsit lassabb folyamat, hogy kimondják, hogy akkor annak most vége és mostantól kapcsolatként folytatják tovább - magyaráztam.
- Hidd el, ha akkora a szerelem és nincs semmi kérdés, nem várakoztatják meg ennyire egymást.
- Sok esetben elég visszafordíthatatlan lépés, ha egy barátságból kapcsolat lesz. Gondolom, nem akarják elszúrni.
Anya elnevette magát.
- Ha valakit annyira szeretsz, pláne, ha már jól is ismered, nem érzed elszúrásnak, ha vele vagy. Egyébként pedig azzal, hogy egyáltalán felmerült, hogy több lesz köztük barátságnál, már felrúgták a barátságukat.
- Akkor nem tudom, nem Szasza és Emma vagyok, fogalmam sincs - védekeztem.
Anya egy pár másodpercig nem válaszolt semmit, csak mosolygott magában, majd végül megtörte a csendet.
- Szólj, ha felvázoljam a helyzetet - mosolygott, miközben kirázott valami pólót, amit az egyik fotelen talált.
Meglepetten néztem Anyára. Nem létezik, hogy ennyiből összerakta a képet.
Mindenesetre ezt egy igennek szántam, ő pedig annak is vette, úgyhogy miközben összehajtotta azt a pólót, teljesen természetesen belekezdett.
- Valamelyikőjük többet érez. És szerintem nem kell meggyőznünk egymást, hogy melyikőjük a kevésbé biztos kettőjük közül.
A mondatára összehúzott szemöldökkel néztem magam elé, átgondolva a dolgot, majd kínosan elnevettem magam.
- Hidd el, Anya, hogy Szaszának is tetszik Emma, különben nem lenne vele - néztem rá.
- Mit mondtál, mennyi ideje barátok?
- Nem tudom, de azt tuti, hogy sok ideje, meg egy baráti társaságban is vannak. Alapból minimum három és fél éve osztálytársak.
- És Emma vagy Szasza kezdeményezett szerinted kettőjük közül? - érdeklődött tovább.
- Emma. Elvileg ő kezdett el előbb többet érezni barátságnál, de ez nem jelenti azt, hogy Szaszának nem tetszhet Emma - szögeztem le.
- Megtetszhetett neki valamennyire, nem állítom, hogy nem - mondta Anya őszintén, pakolás közben - Ez vegyült azzal, hogy barátok voltak előtte, szóval alapvetően kedveli, meg biztos jól elvan vele, ráadásul Emma még egészen szép is...
- Nagyon szép - pontosítottam.
- De ez közel sem elég - fejezte be Anya a lényeggel - Emma megtett felé egy lépést, tizennyolc éves srác hormonokkal, nyilván imponáló volt neki eleinte, de nem tartom véletlennek, hogy még mindig nem lépte meg vele, hogy kimondják, hogy akkor most ők együtt vannak.
- Nem olyan srác, aki ott maradna valakivel, akitől nem is akar semmit. Sokkal több önbecsülése és tartása is van ennél.
- Ne felejtsd ki belőle, Regi, hogy barátok voltak, márpedig, ha az utóbbi közeledős hetek után, főleg, hogy mondtad, hogy azért fizikailag is volt köztük ez-az, most hirtelen kitalálja, hogy vissza az egész, mégsem akarja ezt, azzal szinte borítékoltan elszúrja az emberi kapcsolatukat is, mert azzal azt éreztetné a lánnyal, hogy csak hülyítette.
- Mert így, hogy csak lóg a levegőben a kapcsolatuk, és ki se mondja, hogy a barátnője, még a családjának se beszél róla, hogy mi van köztük, sőt, egy hete még azt mondta, hogy csak barátok, ezzel nem hülyíti akkor ez alapján? - kérdeztem egyszerűen.
- Ezért mondom, hogy szerintem nem ugyanazt érzik egymás iránt - bólintott Anya, tudatosítva a saját igazát - Őszintén, Szasza esetében nem tudok többet elképzelni annál, hogy a barátság és a személyisége kedvelése mellett többként nézne rá, mint ahogy egy férfi tud nézni egy szép nőre. Minderre rá a baráti viszony és minden miatt, ami emberként összeköti őket, nem is akarja megbántani. Ez nem szerelem, Regi. Amit Emma érez Szasza iránt, valószínűleg az, de fordítva nem tűnik annak.
- Nem hinném, hogy Emma be merte volna vállalni az első lépést a barátságuk felrúgásában, ha nem látja úgy, hogy lehet esélye Szaszánál. Mármint, hogy tetsszen neki. Igazából.
- Nincs kizárva, hogy Szaszának sosem tetszett, vagy sosem érdekelte korábban, még tizenhét évesen, vagy bármikor az évek alatt, kicsit többként a fiú-lány barátságnál, én csak azt mondom, amit most látok - mondta Anya őszintén - Az is lehet, hogy három hete még tényleg tetszett neki, mert ez a kialakuló-kapcsolat dolog elindította benne a vadászösztönt, érdekelte a téma, és nem mondom, hogy most már egyáltalán nem, de hidd el, hogy pár hét alatt a legkisebb dolgok hatására is képes nagyon sok érzés megváltozni.
- Csak nem akarja elcseszni Emmával a viszonyukat visszavonhatatlanul, ha most hirtelen meggondolja magát az utóbbi időszak után - fejeztem be helyette az ő gondolatmenetével - De konkrétan úgy csinálnak, mint ha a barátnője lenne, csak nincs kimondva, Anya. Szaszának bejön Emma, nincs mit tagadni ezen.
- Akkor sem ő a biztos pont érzésekben kettőjük közül.
- Majd ő is az lesz, ha már együtt lesznek. Akármi is van, nem fogja megcsinálni vele, hogy a semmiből úgy dönt, hogy mégsem akarja ezt, elég fontos neki ahhoz, onnantól kezdve pedig, hogy járnak, már nem lesznek kérdései, hogy most akkor elszúrja-e, ha lép-e, hogy tényleg akar-e tőle valamit, együtt vannak és kész, jóban vannak a családjaik, ismerik egymást, nem lesznek negatív meglepetések, mert évek óta egy baráti társaságban vannak, minderre rá pedig ők lesznek a legszebb szerelmespár az egész évfolyamban, amit elég fixen ki tudok mondani, mert mindenkit láttam onnan - mondtam végig gondolkodás nélkül, csak hagyva, hogy kitörjön belőlem - Szasza nem olyan. Vele legalábbis nem.
Életemben először nem örülök ennek szívből egy fiúval kapcsolatban.
Egyszerre nyugtat meg a gondolat, hogy ő nem ilyen, és egyszerre utálom ezt most valahol.
- Akkor miért vonult el mindenkitől a saját buliján, hogy veled legyen ketten? - kérdezte Anya.
- Nem tudom - fakadt ki belőlem őszintén - És azt se tudom, miért kísért haza tegnapelőtt, miért nézünk össze, miért jön oda hozzám, ül mellém, miért kért fel táncolni, aztán kapott el, nem tudom, miért hívott meg a pulthoz, miért mondja, hogy kedvel, miért hívott ki, miért mondja azt, hogy érett vagyok, hogy a húga legtöbb barátnőjéről azt se tudja, hogy kicsodák, hogy miért gondolja rólam azt, hogy egyértelmű, hogy volt már barátom, mert miért ne lett volna, miközben ott van Emma, akit tegnap csókolt meg a táncuk után, nem tudom, fogalmam sincs, épp ezért nem akarok ebbe az egészbe többet képzelni, mint ami, mert úgy egyáltalán nem lenne értelme.
- Vagy épp attól lenne értelme - nézett rám Anya, mire kínosan elnevettem magam.
- Nem tetszek Szaszának. És nem is akarom, hogy tetsszek, mert akkor pláne nem értenék semmit - szögeztem le - Az pedig még ezeknél is biztosabb, hogy semmilyen hatással nem vagyok a kapcsolatukra azon kívül, hogy Emmát jogosan zavarta, hogy velem kettesben látta Szaszát, de ugyanígy reagált volna akkor is, ha bármelyik másik lány lett volna a helyemben.
- Miért mondogatod ennyire, hogy nem akarod, hogy érdekeld azt, aki téged is érdekel? - kérdezte Anya megállva, kiragadva azt az egy mondatomat.
- Mert akkor nem érteném, hogy miért Emmával van, ráadásul úgy érezném, hogy ez Emmával egyáltalán nem korrekt. Tök kedves lány, nem érdemli meg, hogy Szasza megbántsa.
Anya egy halvány, furcsa mosolyra húzta a száját.
- Szerintem mindketten tudjuk, Regi, hogy ennél többről van szó.
A felismerésére ösztönösen elkaptam a tekintetem, Anya pedig folytatta.
- Azóta tagadsz mindent magadban, hogy egyáltalán a képbe került. Először azt, hogy érdekel, most pedig azzal akarsz meggyőzni mindenkit, köztük magadat is, hogy nem érdekled őt, folyamatosan hangsúlyozod, hogy miért ne tetszhetnél neki, és hogy nem is szeretnéd, hogy érdekeld. Ismerlek, Kicsim, tudom, hogy valamit elfojtasz emögött.
A szavai olyan őszinték voltak, és olyanra világítottak rá, amit még én se láttam be magamnak.
Az ölembe szegezett tekintettel emésztettem a szavait, és először erre nem is tudtam mit mondani.
Se megcáfolni, se megerősíteni.
Egyszerűen csak túlságosan eltalált vele.
Anya, látva a reakciómat, hagyott egy pár másodpercet, majd megesett rajtam a szíve, úgyhogy leült mellém, és megsimította a hátamat.
- Nem kell megijedned a kötődésektől, Szívem - mondta halkan, egyből a lelkembe látva, mire ránéztem - És attól se, hogy közel kerülsz valakihez.
- Főleg egy fiúhoz - egészítettem ki kellemetlenül elkapva a tekintetem.
- Megérdemelsz már egy rendes férfiembert, Kicsim - mosolyodott el Anya kedvesen, hogy megnyugtasson.
- Nagyon jó tapasztalataim voltak velük eddig, tényleg - nevettem el magam kínosan, majd vettem egy nagy levegőt, esélyt adva, hogy ezzel kilélegezzem a torkomban megjelenő, fojtogató, görcsös érzést is - Apa és Bence után egy kicsit se igényeltem egy bonyolult srácot.
- Szerintem nem véletlenül kezdett el érdekelni téged.
- Szerintem meg ugyanazt a sémát követem újra és újra.
- Talán ebbe csak belegondolod, Szívem. Érthető, hogy nehezebben állsz a kötődésekhez, vagy a kapcsolatok kialakításához, de nem minden ember ugyanolyan, ezt hidd el nekem.
Felhúztam magam elé a lábam, és átkulcsoltam a karjaimmal.
- Ha igazad volt, Szaszának ezek szerint még Emma, akit ismer, jóban vannak, szép, cuki, sportos, vicces, vele egykorú, meg minden, még ő sem elég - vontam le a következtetést - Bár szerintem az. Ráadásul én nem is az vagyok, akire van esélye gondolni, vagy akinek tűnök, mint ahogy senki szemében nem voltam az, és nézd meg, mi lett a vége legutóbb, ahogy kiderült egy részlet a valóságból. Bence fél évvel a szakításunk után hozzávágta a fejemhez, hogy mindenki számára egy teher leszek, egy komplexusokkal és múltbéli sérelmekkel élő lány, és számára is az voltam, mert rajta csapódott az összes problémám, ami velem együtt járt.
- Aki tényleg szeret, az segíteni fog rajtad, Szívem, nem teherként fogja felfogni.
- Nem akarok senki szemében az a lány lenni, akin segíteni kell, vagy akinek a terhéből át kell venni, hogy ne egyedül cipelje.
- A legfőbb, amire szükséged van, Regi, hogy elengedd a múltat, amit te csinálsz, csak valakinek köszönhetően ez könnyebb lesz.
- Bencével is ez volt. Aztán százszor olyan nehéz lett nélküle.
- Bence teljesen más eset volt.
- Miben? - nevettem el magam feszülten - Maximum annyiban, hogy előtte még azt hittem, hogy valakivel ketten könnyebb lesz, most meg már tudom, hogy egyedül a legbiztosabb.
- Meg kell tanulnod megbízni a világban, Kicsim.
- Mert tényleg rengeteg okot kaptam erre a világtól - tört ki belőlem őszintén - De egyébként mindegy is, mihez hogy állok hozzá, mert adott a tény, hogy Szasza hamarosan össze fog jönni Emmával, szóval innentől kezdve ez az egész nem számít.
Anya megsimította a hátamat.
- Azért szeretném, ha megjegyeznéd, amiket mondtam neked.
- Megjegyeztem - biztosítottam, bár mindketten tudtuk, hogy ettől függetlenül nem igazán fogadtam be, mert nem láttam értelmét.

És ekkor néztem rá az órára, majd realizáltam, hogy a mai napnak szó szerint ez volt a legnyugodtabb része.
Ugyanis Lilinek ma volt a házibulija.

Kedves rohanó események, azért egy másodpercre vehetnék egy kis levegőt?