A helyszín előtt megálltunk a kocsival, Lili és én pedig kiszálltunk.
- Érezzétek jól magatokat - mosolygott ránk Lilien anyukája.
- Köszönjük - válaszoltam vissza kedvesen.
- Apaaa, jól nézek ki? - kérte ki Lili az apukája véleményét vigyorogva, ahogy már kint volt a kocsiból, csak hogy hallja a férfiszemszöget is.
Lilien apukája a kocsi ablakát lehúzva kinézett rá a volán mögül.
- Várj, körbefordulok - pördült meg Lili lelkesen, hogy az apukája mindenhonnan lássa.
- Úgy is tudod, hogy jól nézel ki, Szöszke - közölte az apukája elröhögve magát.
- Jó, de tőled akartam hallani - mosolygott rá Lilien.
Az apukája egy apró mosollyal az arcán pillantott végig a szőke, tizenhat éves, eszméletlen gyönyörű lányán, aki épp bulizni készült, majd a világ természetességével megszólalt.
- Gyönyörű vagy, nyugi. Kicsit húzd feljebb a ruhád.
- Úúú, köszi - vette észre Lili az elcsúszást, majd javította a külsejét.
- Amúgy ha lehet, ne te legyél az első a sztriptízrúdnál, jó? - kérte meg az apukája szórakozottan, miközben beütött valamit a kocsiban lévő képernyőn.
- Okés, pultra felugrani úgy is jobban szeretek - vigyorgott Lilien, mire az apukája röhögött egyet, valahogy úgy, hogy "az én lányom vagy".
Szívmelengető a viszonyuk, de tényleg.
- Mindketten nagyon gyönyörűek vagytok - hajolt az ablakhoz Lili anyukája, hogy rám tudjon mosolyogni.
- Majd írok, ha van ötlet, hogy hogyan megyek haza - mondta nekik Lili.
- Rendben, jó szórakozást nektek - mosolygott Levendula.
- Kordában tarthatom a bátyámat? - vigyorodott el Lili.
- Ha intercity-re készül szállni, onnantól lehet jobb, ha figyelsz rá - nézett rá az apukája jókedvűen, mire Lili felnevetett.
- Okés.
Miután elköszöntünk, Lili szülei elhajtottak, mi pedig egymásra néztünk, hogy bemenjünk arra a szórakozóhelyre.
- Akkor bulizzunk - vigyorgott Lili, mire nevetve bólintottam egyet.
Van már vagy hét-nyolc hónapja, hogy legutoljára buliban voltam a régi barátnőimmel, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, önbizalom fel, és Lili mellett én is bementem azon az ajtón, ahonnan már szűrődtek ki a zenék és a színesen világító fények.
Mint egy átlagos lány, ugye?

Lilien és én egymás mellett bevonultunk a buli helyszínére, és a tömegen átverekedve magunkat, kicsit beljebb mentünk, hogy Lili ösztönzésére megtaláljuk Szaszáékat.
Hogy ne keveredjünk el egymás mellől, megfogtuk egymás kezét, Lili pedig a másik kezét felrakva, menet közben már táncolgatott is a zenékre, miközben minden ismerősének, barátnőjének és fiú haverjának köszöngetett, ők is köszöntek neki, egyszóval hamar világossá vált, hogy függetlenül attól, hogy ezen a bulin jobbára a bátyja évfolyamtársai, és az ő barátaik, barátnőik voltak ott, Lili ezen a helyen is elég népszerű.
- Majd kell csinálnunk képet! - fordult felém Lili lelkesen - Úristen, imádom ezt a zenét! - csillantak fel a szemei, ahogy elindult egy újabb a hangszórókból, majd ahogy mentünk tovább, már ugrált is rá.
Nemsokára rá is találtunk Szaszáékra, akik egy nagyobb társaságban voltak akkor éppen, köztük Márkkal, Emmával, természetesen Szaszával, meg még jópár másik végzőssel.
- Sziaszok! - szökdécselt oda hozzájuk Lili, szinte odalibbenve, mire mindenki ránk nézett.
- De jól néztek ki! - dicsért meg minket Emma, ahogy észrevett minket.
- Köszi, te is - vigyorgott rá Lili, majd megölelte Emmát.
Ahogy ott voltunk, ösztönösen megigazítottam a felsőmet, és gyorsan lecsekkoltam, hogy nem mutat-e többet a dekoltázsomból, mint amit szerettem volna, de szerencsére nem így volt.
Mivel magassarkú volt rajtam, a lábaimat hosszabbnak és nőiesebbnek éreztem, ami extra önbizalommal töltött el, meg egyébként is jól éreztem magam a szettemben, szóval kicsit megigazítottam a barna, még fodrász által gyönyörűen behullámosított hajamat és mosolyogva, magabiztosan odaléptem Márkhoz, aki felcsillanó szemekkel vett észre, hogy itt vagyok mégis.
Márk vigyorogva kitárta a karjait, mire odaléptem hozzá, ő pedig megölelt.
- Tudtam, hogy jössz úgy is - vigyorgott rám Márk, majd odatartotta a kezét, hogy belecsapjak - Hallod, de jól nézel ki, beszarás - dicsért meg lazán, mire elmosolyodtam, ő meg elfordult és a következő másodpercben már oda is tartott nekem egy poharat - Welcome drink, Regike? - dobta fel mosolyogva.
- Oké - adtam meg magam egy nevetés kíséretében, miközben átvettem a poharat - De akkor te is. Márki - vigyorogtam rá a számhoz emelve, majd miután koccintottunk egyet, beleittam.
Bulizni jöttem mindenki kedvéért, nem berúgni, pláne nem megbánni, hogy itt vagyok, mindenképpen normális terveztem maradni, szóval nem akartam sokat inni, úgyhogy nem egyből hajtottam le az egészet.
- Regiii - szökkent oda hozzám Lili vigyorogva két felessel a kezében - Barátnős első feles - adta át lelkesen - Aztán megyünk táncolni. Úgy örülök, hogy itt vagy!
Mosolyogva átvettem az egyik poharat. Annyira cukin lelkes volt, hogy nem akartam visszautasítani.
- Én is örülök - néztem rá elmosolyodva.
- Egészségünkre - koccintott egyet velem, majd egyszerre megittuk a poharunk tartalmát.
Ahogy végigszaladt az a meleg érzés a torkomon, egészen a gyomromig, leraktam a poharat a másik poharam mellé, ami még félig volt, majd nevetve hagytam, hogy Lili megfogja a kezem, és ugrálva beráncigáljon a tömegbe.
Mielőtt eltűntünk volna a többiek szeme elől az emberek között, még visszanéztem egyszer, mert megéreztem egy tekintetet.
Szasza egy apró mosollyal az arcán nézett utánam, mire én is elmosolyodtam, és a bulihangulattól picit felpörögve kedvesen intettem neki egy aprót, mindezt azért, hogy amikor eltűntem a szeme elől, megkérdezzem magamtól, hogy ezt mégis miért csináltam, és hogy vajon teljesen hülyének nézett-e.

Lili és én kiválasztottunk egy szimpatikus helyet a táncoló emberek között, ahol volt elegendő terünk rá, majd elengedve magunkat, ugrálva táncolni kezdtünk a zenékre, ahogy jól esik, néha összenevetve, majdnem nekiütközve valakinek, megjegyzéseket tenni egymásnak, vagy énekelve a zenékkel együtt, miközben egyáltalán nem érdekelte egyikőnket sem, hogy ki láthatja vagy ki nem, és mindez olyan felszabadító volt, hogy kedvem se lett volna kiszakadni a pillanatból.
- Ezt láttad? - nézett rám Lili kikerekedett szemekkel felnevetve, majd mindketten a srác után néztünk, aki arrafele járt, és megsimította Lili derekát, magabiztosan rámosolyogva, aztán továbbhaladva, mint ha mi sem történt volna.
- Persze.
- Szerinted helyes? - fürkészte Lili a srácot.
- Végülis jó a kisugárzása - dobtam be az elsőt, ami eszembe jutott, remélve, hogy egyébként meghallja a hangomat a dübörgő zenétől.
- Ugye, szerintem is! Szólj, ha látod a közelben megint, meg kell néznem újra.
A srác egyébként hamarosan visszalegyeskedte magát a közelünkbe, de ezúttal hozzánk is szólt, vagyis inkább Lilihez, és úgy tűnt, hogy így bulin belül, feloldódott szociális készségekkel megtalálták a közös hangot, szóval stratégiát váltottam.
- Hozzak valamit inni? - dobtam fel Lilinek, csak mert tényleg úgy tűnt, hogy szimpatizálnak egymással, szóval úgy voltam vele, hogy itt az ideje a barátnős csapatmunkának, és magukra hagyom egy kicsit.
- Pont most akartalak meghívni amúgy - mondta a srác Lilinek.
- Regi, jössz velünk? - ajánlotta fel Lilien nekem mosolyogva.
- Szerintem megkeresem Márkot - mutattam a másik irányba.
- Akkor majd összefutunk - bólogatott Lili lelkesen.
Ahogy ők elindultak ketten a tömegben, Lili visszavigyorgott rám, én pedig támogatóan szintén rá, mire eltátogta nekem, hogy "majd mesélek!", szóval mosolyogva bólogattam neki.
Hajrá Lili.

Az ugráló emberek között utat törtem magamnak, táncolgatva haladtam az általam kinézett irányba, néha váltottam pár szót valakivel, összenevettünk valamin, két lány invitálására még velük is voltam egy kicsit, végigtáncolva pár számot, csináltam róluk képet, meg ilyesmik, szóval igazából elvoltam, majd odaértem a helynek arra a részére, ahonnan Liliennel még eljöttünk.
Természetesen felesleges volt, mert nem voltak ott a többiek, úgyhogy úgy voltam vele, hogy oké, akkor irány a pult, ott van a legtöbb esélyem megtalálni valakiket, akiket ismerek.
Szerencsére még oda se értem, amikor már kiszúrtam Márk sötétszőke haját, majd a mellette lévő többieket is, szóval arra vettem az irányt.
Amikor odaértem hozzájuk, Márkon, Petin és Ambruson kívül nem volt ott olyan, akit ismertem volna még, maximum az egyik lányt látásból, mindenesetre ők épp egy üveg vodkát nyitottak ki akkor.
- Regi, kérsz? - kínált meg Peti, ahogy észrevett.
- Nem, köszi, most nem - ráztam meg a fejem elmosolyodva, majd nevetve elsikítottam magam, mert valaki megbökte hátulról a derekam két oldalát.
Hátranéztem, és természetesen Márk volt, aki röhögve szórakozott el a reakciómon.
- Lilut merre hagytad? - kérdezte derűsen.
- Valami sráccal van a pultnál - válaszoltam egyszerűen.
- Ja jó. Amúgy megmentettem a piádat - adta oda nekem a poharamat.
- Ennyi ideig megtartottad? - nevettem fel.
- Nem, igazából ezer éve megittuk, de töltöttem újat - vigyorgott Márk.
- Köszönöm - vettem át nevetve - Ha most bedrogozol és eladsz, többet nem leszek a keringős párod - tettem hozzá szórakozottan mosolyogva, majd beleittam, Márk pedig felröhögött és csak úgy átölelte a vállamat oldalról.
- Hallod ezt? - mutatott a plafon irányába derűsen egy pohárral a kezében.
- Mit?
- Az egyik kedvenc zeném, táncoska.
- Értem az utalást - nevettem el magam, majd kiittam a poharamból a piám maradékát.
- Legjobb vagy - vigyorgott Márk, majd játékosan összeborzolta egy kicsit a hajam tetejét.
Ahogy Márkkal kicsit beljebb mentünk az emberek közé, néha egy-egy embert bevonva, de egyébként ketten végigbuliztunk vagy öt számot egymás után, mindketten egy pohárral.
Ilyenkor mint ha valahogy végtelenítve lenne az energiaszintem. Annyira felpörögtem ettől az estétől, hogy úgy éreztem, mint ha örökké tudnék bulizni még és sose fáradnék el.
- Úristen, erre volt egy koreóm - ugrott be a következő számot hallva, kicsit legyezve magam, mert már kimelegedtem a folyamatos ugrálástól és táncolástól.
Hálát adtam az égnek, hogy top volt rajtam, mert így is megizzadtam már, a hajam pedig valószínűleg kicsit csapzott lehetett már a táncolástól, de ez egy kicsit sem foglalkoztatott, mert tök jól éreztem magam.
- Ne fogd vissza magad - vette át a poharamat Márk - Muti.
- Itt? - nevettem el magam meglepetten.
- Szerintem ezt idd ki, és ja, itt - adta vissza derűsen, mire nevetve megforgattam a szemem, kiittam a poharam tartalmát és visszaadtam neki.
- De csak a refrénig, és te is táncolj közben.
- Oké - vigyorgott Márk, majd gondolt egyet és hangosan megszólalt - Srácok, Regi táncolni fog!
- Te hülye vagy? - nevettem fel kikerekedett szemekkel, miközben egy csomóan már felénk fordultak.
- Hajrá Regi - hallottam meg valami srác hangját a környékről, akit nem is ismertem.
- Hajrá táncoska - emelte meg Márk a poharát szórakozottan.
- Ki foglak nyírni!
Márk nevetve hagyta, hogy kiboruljak rajta abban a pár másodpercben, majd mivel tényleg felkeltette az érdeklődést rám, úgy voltam vele, hogy csessze meg, most már mindegy, eltáncolom neki.
Magamon mosolyogva megforgattam a szemem, hogy erre most komolyan rávett, majd mivel nem áll szokásomban magassarkú bakancsban hiphop-ozni, egyszerűen csak levettem a tánc erejére, ezzel egyértelművé téve, hogy oké, eltáncolom, mire Márk felcsillanó, kikerekedett szemekkel, meglepetten elröhögte magát, tehát még ő se számított rá, hogy tényleg megcsinálom, körülöttem pedig néhányan tapsolva, vagy füttyögve éljenezni kezdtek, hogy na, akkor most attrakció lesz.
Még én se hittem el, hogy ezt csinálom, eltáncolom azt a koreográfiámat, amivel versenyt nyertem majdnem egy éve, egy szórakozóhelyen megrendezett szalagavatói afterparty kellős közepén, de valami késztetésnek köszönhetően már én is élveztem a helyzetet, és meg akartam csinálni.
Akkor öt, hat, hét, nyolc...
És Márkra mosolyogva, tudatva a tekintetemmel, hogy rohadjon meg, de azért örüljön neki, elkezdtem a koreómat.
Az első pár mozdulatomra körülöttem szinte mindenki elkezdett ösztönösen tapsolni, ujjogni, meg mindent csinálni, ami ösztönző, és miközben gondolkodás nélkül folytattam a koreómat, amit álmomból felkeltve is tudnék, nevettem egyet ezen az egész, szürreális helyzeten.
Meglepően nagy sikere volt a környéknél a kis spontán-előadásomnak, végignevettem az egészet, jobbára Márk szemébe nézve, aki a legeslegjobban szórakozott a jeleneten, de a legnagyobb drukkerem is volt, ezen az egészen pedig abba se tudtam hagyni a mosolygást, elég hihetetlen jelenet volt, majd ahogy úgy döntöttem, hogy ennyi elég volt és egy ösztönös végpózzal befejeztem, nevetve odamentem Márkhoz és meglöktem az egyik vállát, hogy függetlenül attól, hogy eközben körülöttem mindenki olyan hangosan tapsolt és füttyögött a semmiből bemutatott show-mat éljenezve, hogy aki eddig nem tette, az is felfigyelt az eseményre, azért csessze meg, hogy a semmiből belökött.
Persze a végére már én is élveztem, és bizsergető érzés volt ilyen reakciók előtt táncolni egy buli közepén, amit mindketten tudtunk, szóval akármilyen idióta is, azért utólag hálás voltam, hogy bedobott, mert magamtól soha nem tettem volna.
Márk vigyorogva magához ölelt, én pedig nevetve hagytam, aztán elléptem tőle.
- Hallod, Regi, ez viccen kívül kurva jó volt - közölte Márk rámmosolyogva.
- Ilyen többet nem lesz - szögeztem le nevetve.
- Aha - vigyorgott Márk.
Eközben az emberek már betöltötték azt a teret, amit eddig szabadon hagytak nekem a táncolásra, úgyhogy lassan újra tömeg képződött körülöttünk.
- Amúgy kérem vissza a poharamat - nyúlt érte Márk szórakozottan.
- Amúgy megszomjaztam a táncolástól - válaszoltam mosolyogva, majd beleittam egy kortyot, aztán odaadtam neki, mire már majdnem elvette, de vigyorogva elhúztam.
- Nagy spíler vagy - röhögte el magát Márk, majd következőre már elvette tőlem.
- Örökre zsarolni foglak azzal, hogy most belöktél táncolni.
- Hajrá - mosolygott rám Márk jókedvűen, majd beletúrt a sötétszőke hajába és a zöldeskék szemeinek tekintetét végigfuttatva a helyiségen, körülnézett.
- Kit keresel? - kérdeztem.
- Akit ezzel most beijesztettél - vigyorgott rám, mire a fejemet elfordítva felnevettem.

Már jópár órája ott voltam bent a szórakozóhelyen, amikor úgy éreztem, hogy egy kicsit jól esne a friss levegő, pláne, hogy tényleg nem akartam, hogy megártson az alkohol, egy picit pedig már éreztem, hogy zúg a fejem, úgyhogy kimentem az utcára, terv szerint egy pár percre csak.
Írtam Anyának, hogy ne aggódjon, minden rendben van, egy csomó emberrel beszélgettem az utóbbi órákban, és jól is érzem magam.
Azt nem írtam le, hogy Szasza és Emma egy darabig ketten eltűntek valamerre, amibe véletlenül belegondoltam és véletlenül biztos vagyok benne, hogy nem csendkirályozni ültek le egymás mellé, csak remélem, hogy volt velük más is, illetve Szaszával a buli folyamán szinte nem is beszéltem, mert alig kerültünk egy helyre, de legalább Emma szinte végig vele volt, mindenhol. Egyébként egy csomó más lány is volt vele az ezermillió haverjával együtt. Mindegy.
Vagyis dehogyis mindegy, mert ez azért akaratomon kívül zavart egy kicsit.
De ezeket félretéve egyébként tényleg nagyon jól éreztem magam.
Olyan három-négy percet lehettem kint, amikor úgy döntöttem, hogy most már erőt kellene vennem magamon és felállni, hogy visszamenjek, Liliennek úgy is megígértem, hogy fotózkodunk, meg bulizok vele még, amikor nyílt az az ajtó, amin én is kijöttem korábban, szóval odanéztem.
Szasza volt az, a látványára pedig megdobbant a szívem.
- Szia - köszöntem neki halkan, elmosolyodva.
A hangomat hallva Szasza rámnézett, így észrevett.
- Hát te?
- Csak kijöttem.
- Mész haza?
- Nem, mindjárt megyek vissza, csak kicsit kellett a friss levegő - mondtam őszintén.
- Ja, mondjuk ehhez képest tényleg elég szar már bent.
Ahogy ránéztem, éreztem, ahogy a szívem sebesebben kezd verni, belülről pedig eltölt valami kellemes és bizsergető érzés.
Hogy lehet egy srác ennyire helyes?
- Fel fogsz fázni ott amúgy - nézett a patkára, amin ültem.
Beláttam, hogy ez mondjuk igaz, szóval inkább felálltam onnan.
- Úgy is be terveztem menni - láttam be - Te hogyhogy kijöttél?
- Egy haverom hívott egy taxit, alapból azt akartam megnézni, hogy itt van-e.
- Én nem láttam még.
- Ja, én se.
Egymással szemben álltunk az épület előtt a bentről kiszűrődő zenék tompa basszusával a háttérben, és valószínűleg mindketten azt mérlegeltük, hogy most akkor bemenjünk-e, vagy ne.
A szórakozóhelyről kiszűrődő élet egy kicsit ellentétesnek érződött a kinti, nyugodt, december közepi estéhez képest, az égen lévő félholddal és a szemben lévő házak karácsonyi fényeivel, de valahogy épp ezért éreztem hangulatosnak.
Szasza az utca irányába nézett, hátha kiszúrja a taxit, én viszont rajta tartottam a tekintetemet.
Tökéletes oldalprofilja van, mint ha valaki megtervezte volna. Az állkapcsa hibátlan vonalán különösen sokat időztem a tekintetemmel, illetve onnan kicsit lejjebb, a nyakán lévő tetoválása is egészen lekötött, amíg ő a taxit nézte.
Sokáig tudnám csodálni anélkül, hogy egyáltalán feltűnne, hogy ezt csinálom.
Ahogy rámnézett, egyből szembetaláltam magam azokkal a ragyogóan kék szemeivel.
Egy pillanatra úgy tűnt, mint aki mondani akar valamit, meggondolja magát, aztán végül úgy van vele, hogy kit érdekel, nem nagy dolog.
- Veled még nem ittam ma - mutatott rám lazán egy apró mosollyal, és ezáltal azokkal az édes gödröcskéivel az arcán, mire elmosolyodtam.
- Valóban nem - mosolyogtam rá.
- Szólok a haveromnak, hogy nincs itt a taxija, aztán ezen változtatunk.
- Okés - vigyorodtam el - Köszi.
Szasza azzal a halvány mosollyal az arcán beletúrt a hajába.
- Ha már itt vagy.

Amikor bementünk, először tényleg Szasza haverjai felé vettük az irányt. Akikkel akkor volt épp, őket nem ismertem, mindenesetre amíg ott voltam velük, jófejek voltak, majd pár perc után Szasza rámnézett, valahogy úgy, mint ha azt kérdezné, hogy "akkor?".
- Mehetünk - néztem rá akaratlanul mosolyogva.
Szerintem nem kell részleteznem, milyen szinten vigyorogtam magamban, ahogy ketten törtük az utat a tömegben a pult felé.
Valahol reméltem, hogy valaki lát minket, de azt is, hogy nem.
A leddel kivilágított pulthoz érve helyet foglaltunk azokon a puccos bárszékeken, majd amíg Szasza kért kettőnknek, ösztönösen megigazítottam a felsőmet, a hajamat pedig a vállam mögé dobtam, beletúrva elöl, hogy egy kis plusz volument kapjon, és jobb legyen az esése.
Ahogy realizáltam, hogy ezt ösztönösen azért csináltam, hogy tetsszek a mellettem ülő, végzős srácnak, aki nem mellesleg a barátnőm bátyja, legszívesebben homlokon csaptam volna magam.
Szánalmas vagyok, ugye?
Bár, hozzátenném, hogy abban az élethelyzetben, hogy egy buliban voltunk ketten, már bőven éjfél után, mindketten ittunk már valamennyit, én többet táncoltam ma este, mint az utóbbi fél évben összesen, hangszórókból üvöltöttek a zenék, a színes fények váltották egymást, minket pedig a bárpult ledfényei is megvilágítottak, mert éppen ketten voltunk ott, mivel meghívott egy italra, ebben a kontextusban valahogy sokkal kevésbé éreztem a közöttünk lévő különbségeket és az emiatt való gátlásaimat, amik máskor mindig bennem vannak.
Szóval igen, eligazítottam a felsőm és a hajam, hogy jobban és vonzóbban nézzek ki, ha már alapból is így öltöztem, és azóta is a szalagavatói sminkem volt rajtam egy eszméletlen finom parfümmel együtt.
Ettől függetlenül letagadom.

Ahogy előttünk voltak a poharaink, igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy legszívesebben végig vigyorognék, belül pedig olyan melegség és kellemes remegés tölt el az izgalomtól, hogy legszívesebben sikítva hívnám fel Anyát, hogy ő is tudja, hogy most milyen élethelyzetben vagyok éppen.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, ahogy elém rakta a poharamat - És azt is, hogy rávettél, hogy itt legyek.
Szasza az apró gödröcskéivel az arcán nézett maga elé, majd rámnézett.
- Mi tartott vissza amúgy alapból?
Tudtam, hogy nem az a típusú srác, akinek erre mondhatsz valami témaelterelő hülyeséget, úgy se foglalkozik vele, hogy igaz vagy nem, onnantól kezdve, hogy csak felszínesen kérdezte.
Több ennél.
Egyszerűen kérdezett, az egyenessége pedig lenyűgözött, úgyhogy válaszoltam neki.
- Nagyon sok szemszögből sok volt a mai nap. Nem voltam benne biztos, hogy ha ennyi minden felgyülemlett bennem, egy ilyen buliban lenne a helyem - vallottam be.
- Ki győzött meg végül? - nézett rám egy apró mosollyal az arcán.
- Mindenki egyszerre. De végül Anya motivációja után adtam meg magam.
- Puszilom - jegyezte meg mosolyogva, majd lazán meghúzta a pohara tartalmát.
Magamban mosolyogva, megilletődve megigazítottam a hajam.
- Márk ma bedobott táncolni az emberek fele elé - meséltem halkan elnevetve magam, ahogy eszembe jutott, csak hogy tudjon róla - Volt egy koreóm és eltáncoltatta velem.
- Ja, tudom. Márk szerint jól nyomtad. Elhittem neki.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, mert ezek szerint akkor nem látott.
- Remélem, ha már versenyt nyertem vele tavaly - nevettem el magam őszintén.
Szasza maga elé nézve halványan elmosolyodott.
Ha létezik gyönyörű mosoly, az az övé.
- Kezdem érteni, miért vagy a húgom barátnője.
Nem teljesen értettem, hogy ezt pontosan mire mondja, de valahogy jól esett.
Ahogy Szaszára néztem, akaratlanul belegondoltam, hogy most ő tényleg velem van ketten ahelyett, hogy a haverjaival lenne, az évfolyamtársaival, a majdnem barátnőivel, akikkel nagy eséllyel jobban élvezi az időtöltést, mint velem, csak összesodródtunk, és most itt van.
Utálom, amiért Bence belémültette a gondolatot, hogy teher vagyok mások számára.
Mármint, eddig is bennem volt ezt, csak most ezerszeresére felerősítette ezt az érzést.
- Egyébként szólj, ha vissza szeretnél menni a többiekhez - szólaltam meg, majd már meg is könnyebbültem, hogy legalább kimondhattam ezt.
Szasza erre egy megigéző mosollyal az arcán rámnézett.
- Nem sietek, nyugi.
Erre magamban mosolyogva bólintottam egyet, ő pedig körülnézett, ahogy belegondolt.
- Főleg, hogy innen konkrétan mindenkit látok minimum heti ötször - tette hozzá elröhögve magát - A többségből ennyi pont elég is. Téged viszont mondtam, hogy bírlak - emlékeztetett vissza a mai beszélgetésünkre egy jókedvű mosollyal az arcán.
- Én is bírlak téged - válaszoltam elmosolyodva, csak hogy valami jót mondjak erre.
- Ja, tudom, meg elvileg a családomat is.
A visszaidézésemre halkan elnevettem magam, majd pár másodperc múlva újra megszólaltam.
- Ettől függetlenül szólj, ha... - biztosítottam be magam, mire Szasza elröhögte magát.
- Ha megunlak? Oké, mindenképp.
- Köszi - túrtam a hajamba zavartan nevetve egyet.
Szasza végigkísérte a tekintetével a mozdulatsoromat, én pedig kiittam a poharam tartalmát.
Ahogy leraktam a poharamat a pultra, mosolyogva ránéztem, picit felé fordulva, hogy oké, mindketten megittuk, most mi legyen. Vagyis azt gondoltam, hogy beszélgetünk, csak dobjon fel egy témát, mert engem jelenleg legalább húsz különböző érzés köt le ebben az élethelyzetben, szóval jobban járnánk vele.
A mellettem ülő végzős srácnak, ahogy engem nézett, valószínűleg végigfutott valami az agyában, majd szórakozottan elmosolyodva megkérdezte:
- Ez honnan jött egyáltalán? - kérdezte őszintén elröhögve magát, mire zavartan újra megigazítottam a hajam.
Na, most erre mit mondjak?
- A szalagavatói aftered, és van egy csomó mindenki itt, akit ismersz, vagy lehetnél vele, szóval... nem tudom - nevettem el magam zavartan, remélve, hogy ha már nem vagyok nagyon elpirulós, ezt a szerencsés tulajdonságomat továbbra is elmondhatom magamról.
Szasza egy halvány mosollyal az arcán elkapta a tekintetem, elengedve ezt a témát, majd végignézett a teremben táncoló embereken, akiket mindig másféle fények világítottak meg, nemsokára pedig visszapillantott rám és a világ természetességével megkérdezte:
- Kimegyünk amúgy?