- Ez valami gyönyörű! - dicsért meg Lilien, mire ösztönösen megigazítottam a hajam a tükörben szemezve magammal.
Lilien, Anya és én eljöttünk így last minute ruhát nézni a szalagavatóra. Lili egész családja (mármint Márk szüleit is beleértve) teljes meggyőződéssel úgy volt vele, hogy állják a szalagavatós költségeimet, ha már így az utolsó percben lettem bedobva, hogy Márknak legyen párja, viszont Anya ragaszkodott hozzá, hogy ő is hagyj rakjon bele valamit, szóval amíg én a ruhákat próbáltam, nagyjából végig ezt boltolták egymás között.
- Csodaszép vagy! - ámult el Anya, ahogy megmutattam magam nekik az akkor épp felpróbált keringőruhában.
Mivel december tizenharmadika volt, és ilyenkor már örültünk, hogy találtunk jó ruhát, a rajtam lévő viszonylag egyszerűbb darab volt, letisztult, szolid, de őszintén, nekem ez még jobban is tetszett, mint ha valami giccsparádét húztam volna magamra.
Egyébként árban is korrekt volt, nyilvánvalóan azt is figyeltem.
A ruhámnak két fokozatosan vékonyuló pántja volt, a felső része letisztult, hófehér, pont jó dekoltázsrész (tényleg jó dekoltázst csinált a ruhám, elégedett voltam), szűkített derék, onnan lefelé pedig lágyan hulló, szintén hófehér szoknyarész.
- Gáz, ha crusholni kezdem a barátnőmet? - gondolt bele Lilien vigyorogva, ahogy megnézett, mire elnevettem magam.
- Csak nyugodtan - néztem meg magam hátulról a tükörben.
A hátamon volt egy mélyebb kivágás, és őszintén, máglyára raknak, vagy nem, tetszett.
- Lefotózhatlak? - vette elő a telefonját Lili lelkesen.
- Persze - adtam meg magam.
Lili lefotózott, úgy nagyjából ötezerszer, mindenféle szögből, mindeközben pedig Anya elment beszélni a ruhakölcsönző épp bent lévő dolgozójával.
- Szasza és Márk le fognak hidalni, ha meglátnak - vigyorgott Lili, ahogy megnézte a rólam készült képeket, majd "apropó"-alapon felhozott egy témát - Úristen, amúgy ezt nem is mondtam. Elvileg nem az én dolgom, de szerintem smároltak már.
- Mármint kik? - kérdeztem vissza akaratlanul megemelkedett pulzussal, ahogy a tükörben néztem magam.
- Szasza és Emma. Vagy nem tudom, mi van velük, de már a bátyám is abbahagyta ezt a "barátok vagyunk"-hülyeséget, csak nem nyilatkozik, viszont szerintem hivatalosan nincsenek együtt, szóval mit tudom én, nem értem. Meg egyik nap taliztak, és utána, ahogy Szasza hazajött, valamiért fixen biztos voltam benne, hogy volt valami plusz közöttük, ami eddig nem, ezért gondoltam arra, hogy lehet, hogy smároltak, vagy valami ilyen. Csak az a baj, hogy rájöttem, hogy nem shippelem őket, csak hát Szasza a bátyám, Emmust meg imádom, szóval én tényleg megpróbáltam shippelni őket, de egyszerűen nem megy - mesélte Lili kifakadva - Legalábbis nem olyan.
Ahogy hallgattam, inkább nem néztem rá, csak magamra a tükörben.
Vajon amikor Szasza azt mondta, hogy jobbat érdemlek, úgy gondolta, hogy az első srác, akivel kapcsolatban kezdtem elfogadni magamban, hogy vonzódom hozzá, és ilyet mond nekem, mindeközben mással jöjjön össze, vagy valamit nagyon félreértek?
Hülyeség az egész.
- Hogyhogy? - kérdeztem vissza nagy nehezen, igyekezve semlegesnek tűnni.
És semlegessé is válni.
- Nem is tudom - huppant le Lili az egyik kanapéra - Egyszerűen csak... nem. Nem értem a bátyámat se egyébként, nem értem, hogy most akkor mi van, ha valakivel olyan nagyon boldog, meg minden álma az volt, hogy legyen köztük valami, azért azt látnám, oké, értem, barátokból alakulnak át többé, de akkor is. Meg amúgy mi ez a zóna, amiben vannak? Sose cseszekedne ennyit, ha fel akar szedni valakit, mindig tudja, mit akar, Emma meg tisztára belé van esve, nem értem az egészet. Nem értem a saját bátyámat, ezt is megéltük - jelentette ki drámaian.
- Tényleg barátokból alakulnak át, megértem, amiért nem kapkodják el.
- Jó, mondjuk ez igaz, csak... nem tudom - bizonytalanodott el - Na mindegy. Viszont tényleg gyönyörű vagy.
- Köszi - mosolyodtam el egy kicsit nehéz szívvel az előző téma miatt.
Ahogy végeztünk a ruhakölcsönzéssel, már késő délután volt, és mivel december, sötét is, szóval Anyával hazavittük Lilit, mi pedig utána szintén mentünk haza.

Este, lefekvés előtt épp a noteszomba irogattam az ágyamban zenét hallgatva, amikor felvillant a telefonom képernyője, jelezve, hogy értesítésem érkezett.
"Varga Márk üzenetet szeretne küldeni neked."
A telefonomat a kezembe véve engedélyeztem, majd elolvastam, hogy mit írt.
"Helló, elvileg holnap háromnegyed 3-tól lesz a főpróba" - írta - "Elugrok érted kocsival a sulidhoz"
"Köszi, az nagy segítség lenne. Nem nagy probléma, ugye?" - válaszoltam.
"Dehooogy"
Ezt az üzenetét beszíveztem.
"Egyébként nálatok hogy van, keringő ruhában lesz a főpróba?" - kérdeztem.
"Neem, most kivételesen nem, van valami kavarás, nemtom"
"Jó, akkor jó. Akkor majd élesben kipróbáljuk, milyen kölcsönzött ruhában keringőzni"
"Nyugi, ma full jó voltál a próbán"
"Mert nem volt rajtam sokcentis magassarkú"
"Majd ha kitörik a lábad, elkaplak"
Ezen nevettem egyet magamban.
"Ez megnyugtat" - írtam neki vissza, amit pedig ő like-olt be.
"Afterre ugye jössz majd?"
"Ezek szerint"
"Jóóó. Tudod, hol lesz?"
"Igen, Lili már mesélte"
Márkkal innentől kezdve fokozatosan elterelődött a beszélgetés a főpróbáról, az after-téma után áttértünk a házibulira, a mindenféle haverokra, sztorikra, és onnantól kezdve már mindenre is, úgyhogy nagyjából fél órája beszéltünk már, amikor egy hangosat nevettem az egyik üzenetén, Anya pedig épp a szobám előtt sétált, úgyhogy mosolyogva benézett, hogy mi az.
- Csak Márkkal beszélek - magyaráztam meg neki felnézve a telefonomból.
- Rendben, nem zavarlak - mosolygott rám Anya, majd ezzel a lendülettel tovább is ment.
Nemsokára Márknak mennie kellett, úgyhogy elköszöntünk, én pedig leraktam a telefonom, hogy folytassam a jegyzetfüzetembe való firkálgatást.
Nagyjából öt percig tudtam belemélyülni mindebbe, ugyanis újra bekapcsolt a telefonom, ezúttal Lilien nevét kiírva.
Lili egy screenshot-ot küldött át egy Emma instastory-jába feltöltött képről.
Egy tükörszelfi volt, talán a szobájában készülhetett, viszont Emma nem otthoni ruhában volt, még a szolid sminkjében, a gyönyörű, fényes, hosszú barna hajával, a telefonjával a kezében mosolyogva, miközben Szasza hátulról átöleli, a lány fején pihentetve az állát.
Szasza kezei Emma dereka körül voltak, így látszódott rajta az a két karkötő, a tetoválás, az így is megjelenő erek, pólóban volt, szóval tökéletesen megfigyelhető volt, hogy milyen erős a karja, hogy széles a válla, látszódott a tetkója a nyakán, a hajtincsei egy kicsit kócosan hullottak a homlokába, de basszus, ez így volt a legjobb, ráadásul mosolygott, mert nem volt egy komoly kép, talán hülyülés volt az egész, mindenesetre nem tudtam nem észrevenni magamon, hogy mekkora hatással volt rám.
Emma megjelölte Szaszát, és az egyetlen megkönnyebbülésemre nem szívet írt a neve után, hanem egy metálvillás emojit viccből. Ennyi, amit pozitívumnak éreztem akkor, mert egyébként minden mástól gyomorgörcsöm lett.
"NEM ÉRTEM" - írta Lili a kép alá nekem, nagybetűkkel.
Üdv a klubban, Lili.
"Megkérdeztem a bátyámat, hogy most akkor mi a helyzet, együtt vannak-e, vagy ilyesmik, és esküszöm, lepattintotta a témát, nem érteeem" - folytatta.
Rákerestem Szasza Instájára, hogy megosztotta-e Emma képét, de akárhogy is néztem, nem láttam semmi ilyesmit.
"Szasza nem is osztotta meg ezt a képet" - válaszoltam Lilinek.
"Igen, épp ez az, ez olyan zavaros, Úristen"
Amikor később Lilivel kicsit szünetelt a beszélgetésünk, hogy kicsit rendberakjam magam, lementem a konyhába, hogy találjak valami nasit.
Nem jellemző rám az esti nassolás, szóval még engem is meglepett, mindenesetre ott voltam és egyszerre dilemmáztam azon, hogy kekszet vagy joghurtot egyek, illetve, hogy magamat akarom leütni az érzelemvilágom miatt, vagy a barátnőm bátyját.
Érdekes szituáció.
- Megéheztél? - kérdezte Anya kedvesen, ahogy észrevett a konyhában.
- Csak megkívántam - vontam vállat a keksszel a kezemben, amit egyébként végül a joghurt mellé fogyasztottam az asztalnál ücsörögve törökülésben.
Anya fürkészve odalépett hozzám.
- Minden rendben, Kicsim? - érdeklődött, mire halkan elsóhajtottam magam.
- Persze - válaszoltam végül.
- Nem úgy tűnsz - jegyezte meg.
- Csak egy hülyeség az egész, nincsen semmi baj - erősítettem meg.
- Csak nem fiú miatt vagy ideges?
- Magamon vagyok ideges, hogy értelmetlen dolgokon akadok fent - közöltem.
- Van kedved mesélni? - ült le hozzám Anya.
- Nincs nagyon mit.
Anya kedvesen mosolygott rám, azt sugallva, hogy bármi is van, nyugodtan mondjam, szóval végül megadtam magam.
- Oké, még kedden voltam azon a keringőpróbán, utána meg Szaszával ketten mentünk haza egy darabig, meg úgy általában, egész sokat beszélgettünk, és tök jó volt, és túlreagálom, mert ugye neki van az az osztálytársa, akikkel barátok voltak, és hetek óta már közelednek, szóval most is, nyilván, de még Lili se tudja, hogy pontosan mi van közöttük, csak közelednek, és igazából ennyi a történet. Csak túlreagálom, Anya.
- Dehogy reagálod túl, Szívem. Természetes, hogy zavar, hogy más lánnyal van.
- Nem kellene zavarnia. Olyan értelmetlen, hogy ezen vagyok fennakadva.
- Miért lenne értelmetlen? - kérdezte Anya kedvesen.
- Mert nem is akarok tőle semmit, sőt, senkitől nem akarok semmit, oké, vonzó a személyisége, a külseje, a kisugárzása, belátom, de a világ legegyértelműbb ténye, hogy van valakije, meg egyébként is tök irreális, hogy bármi legyen közöttünk, el se tudom képzelni, szóval teljesen felesleges, hogy zavarjon. Sokkal nagyobb problémáim is vannak ennél, mint hogy egy ilyen hülyeség borítsa fel a lelki békémet.
- Például?
Erre értetlenül körbemutattam, csak úgy példaként, technikailag a lakásra, gyakorlatilag meg az életünkre.
- Tudom, hogy nehéz elengedni, Szívem, de azért vagyunk itt, hogy túllépjünk a régi dolgokon - mondta Anya halkan.
- Nekem ezek nem régi dolgok.
- Nekem se, de arra törekszünk, hogy azok legyenek.
- Nap, mint nap megküzdök velük újra és újra - mondtam őszintén.
Anya elszomorodva nézett rám.
- Segítene, ha megpróbálnád elengedni, Regi.
- Ez nem így működik - mondtam kiborulva - Én próbálom, de kicsit nehéz úgy, hogy kapásból, akárkivel vagyok, az összes létező beszélgetésben arra figyelek, hogy elég felszínes maradjak ahhoz, hogy ne derüljön ki semmi. Nem valami könnyű új életet kezdeni úgy, ha minden percben a nyomomban van az összes korábbi árnyéka.
- Akkor ne figyelj oda rá. Hidd el, hogy semmi baj nem lesz, ha megnyílsz valakinek.
- Semmi baj nem lesz? - nevettem el magam kínosan, Anyára nézve.
Ezt elég gyorsan meg tudtam volna cáfolni.
- Nem zárkózhatsz el mindenkitől egy életen át, Szívem, előbb-utóbb túl kell lépned a régen történteken.
- Egy tanulság volt, hogy mitől kell óvakodnom, hogy ne fussak bele mégegyszer.
- És akkor soha senkit nem engedsz közel magadhoz? Ott van például Lilien, nagyon szeret téged, és értelmes lány, biztosan megértő lenne veled.
- Lilien tökéletes családban és tökéletes életben él - tört ki belőlem őszintén - A szülei szeretik egymást, az apukája óvja őt és az anyukáját is még a széltől is, a legjobb apa, akit valaha láttam, a legjobb történetekkel, amiket Lili mesélt, becézi a lányát, úgy bánik vele, mint egy hercegnővel, büszke rá, imádja, Lili a kocsiban mesél neki az exéről, meg a fiúkról, mint ha mi sem lenne természetesebb, mert ennyire jó kapcsolatuk van, tudod, miket mesélt Lili a szüleiről? Az apukája majdnem kirugatta magát a gimiből, mert megvert valakit, aki bántotta az anyukáját, meg rendőrségre került egyszer miatta, tizenhat-tizenhét évesen jöttek össze a gimiben, Lili apukája még a mai napig ugyanúgy becézi, mint amikor megismerte, és azóta is eszméletlenül szeretik egymást, látszik azon, ahogy egymásra néznek, hogy a legalapabb dolog, amikor valamelyikőjük hazaér, hogy a legszeretetteljesebben köszöntik egymást, támogatják egymást egész életükben, és a gyerekeiket is, mindenben, vannak egy csomóan a családban, mindenki szoros viszonyban, Márk Liliék unokatesója, mégis, mint ha Lilinek a bátyja lenne, Szaszának meg az ikre és a legjobb haverja, Lili legnagyobb problémái, amiket eddig hallottam tőle, vagy érzékeltem, hogy a bátyja kivel van együtt, meg hogy túl nagyok az elvárásai a fiúk felé, mert tökéletes családban él, nagyok az elvárásai maga felé, mert a szülei és a bátyja is sikeresek, de épp ezért Lili is sikeres, imádja a sportját, a hobbijait, bulizik, áthív magához mindenkit, mint ha mi sem lenne természetesebb, a bátyjával meg az apukájával motorozik, Szasza az első tetkóját azért varratta a nyakára, mert az apukájának is olyan van, ő segítette át a a nehéz korszakain a sportban és a magánéletében is, Lilinek és Szaszának is vannak céljai, lehetőségei, Lili is, bármit elmesél a családjáról, és imád is mesélni róla, mert egyszerűen mesébe illő az egész, miért ne mesélne, beléptem a házukba és a levegőn érződött, hogy itt minden rendben, egy ilyen lány mégis hogy érthetné meg, hogy... alapból, abból a családból eddig konkrétan mindenki meglepődött, de minimum nem feltételezte, hogy ketten élünk, te és én, mert Apa egy szörnyű ember és hónapok óta nem hallottunk róla semmit! A tökéletes életben, családban és apával élő Lilinek mégis hogyan adjam át az érzést? Hogyan tudná megérteni, hogy milyen érzés, amikor csak azért szereted a versenysportodat, meg a zenélést, meg mindent, nem azért, mert apukád támogat, hanem mert akkor nem otthon vagy, hogy milyen érzés, hogy a szüleid elváltak, mert apukád egy alkoholista, agresszív, felelőtlen idióta, aki kinyírta benned az összes elképzelésedet a fiúk, a kapcsolatok és a házas élet témájában, mert az összes tapasztalatod az, hogy az apától tartani kell, mert kiszámíthatatlan, mert ha nem őrzöd meg a nyugalmadat, ha kiállsz magadért vagy nem gondoltad át tizenötször, hogy mit csinálsz, akkor már kitörik a balhé, ordít és téged fog bántani először, vagy durvább esetben engem, mielőtt elváltatok, a legapróbb hülyeség miatt, hogy én sosem hívtam át csak úgy senkit, mert ki tudja, mi van, ha pont akkor tör ki otthon a botrány, amikor valaki más ott van, vagy csak nem akarom megmagyarázni, amikor belépünk az ajtón, hogy miért van széttörve a képkeret, miért vannak kiürült piás üvegek itt-ott, amit nem vettünk észre, miért van olyan hangulat, amitől egy papírlapot nem mersz leejteni, hogyan értheti meg Lili, hogy Apa mindenben a szöges ellentéte az ő apukájának, sosem voltam a hercegnője, sosem volt büszke rám, nem tudott rólam semmit és nem is akart, nem éreztem magam biztonságban vele, de egy idő után már mégsem féltem tőle, mert ha félek, nem tudok józanon gondolkodni és megakadályozni, amit meg tudok, hogy nem, nem az volt a prioritásom, hogy kiálljak magamért és az érdekeimért, hanem az volt az egyetlen cél, hogy az az este balhé nélkül teljen el és ne essen bajod, hogyan mondjam neki, hogy azért hagytam ott a gitárt, mert Apára emlékeztet és gyomorgörcsöm van, ahogy eszembe jut, mindennek ellenére viszont hiányzik, nem ő, hanem úgy általában az a személy, akinek kellett volna lennie az életemben, azok a tulajdonságok és az az érzés, amit egy apa tud adni, hogy keresem mindenben, mégis, ami ténylegesen Apára emlékeztet, attól már elijedek, vagy hogy meséljem el, hogy egyetlen egy embernek nyíltam meg előtte, és ennek az lett a következménye, hogy most itt vagyunk, magunk mögött hagyva mindent, hogyan tudná elképzelni, hogy az én apukám nem támogat és ösztönöz a szenvedélyeimben, vagy amiket szerettem, és nem megszerettet velem dolgokat, hanem konkrétan gondolni se tudok már rájuk, Lilien szó szerint mindent megkapott az élettől, amit én nem, és ami eszméletlenül hiányzik, és nem vagyok rá irigy, nem vagyok féltékeny, örülök, hogy ő jól járt, mert kedvelem, amikor ott vagyok náluk is így érzem, és legalább tudom, hogy ez a fajta élet létezik, akkor is, ha ez az élet nem az enyém, de most komolyan Anya, ezek mellett mégis hogyan nyíljak meg neki? - fakadtam ki, talán most először ennyire őszintén az egészről, és fel sem tűnt, hogy mindez kitört belőlem, csak ahogy Anyára néztem.
Ahogy a szemeim összetalálkoztak az ő könnyes tekintetével, egyből bűntudatom lett, hogy ez kijött belőlem.
Sosem őt hibáztattam mindazért, amiket elmondtam, de tudom, hogy ő valahol mindig hibáztatni fogja magát, most pedig minderre okot is adtam.
Pedig ha valaki, anyukám aztán tényleg nem érdemelte meg.
- Nyilván nem ilyen rossz a helyzet, ahogy most ez hangzott, megvagyok, csak nem szeretnék megnyílni neki - tettem hozzá, hogy kicsit javítsak ezen az egészet, a kósza könnyeket is eltüntetve a szememből három pislogást követően.
- Úgy sajnálom, Kicsim - mondta Anya őszintén, szomorúan nézve rám, a könnyeivel küszködve.
- Nem, dehogy, nem a te hibád - szabadkoztam - Megvagyok.
- Dehogy vagy meg, Regi, ha meglennél, nem lennének ezek benned ennyire.
- Jól vagyok Anya, semmi baj. Csak nem akarok magyarázkodni se Lilinek, se senkinek.
Anya homályos tekintettel nézett rám, én pedig tőle megnehezült szívvel vissza rá.
- Ideges voltam magamra, hogy Szasza miatt csúsztam szét kicsit érzelmileg - mondtam magyarázatképpen a kiborulásomra - De már nem számít, mert csak túlreagáltam.
- Apád miatt nem kell tagadnod az érzéseidet bárki iránt - nézett rám Anya, kimondva őszintén, ami benne lehetett már egy ideje.
- Nem tagadok semmit. Csak tény, hogy Apa is benne van abban, hogy bármiféle vonzalmat érezzek egy olyan személy iránt, mint Lilien bátyja, vagy bárki, aki hasonló hozzá.
- És tény, hogy benne van abban is, hogy ellenkezel ezeknek az érzéseknek.
- Mert lehet, hogy nem is valódiak.
- Ha nem lennének, nem jöttél volna le ide azért, mert Szaszánál, akivel már kicsit közelebb kerültetek egymáshoz, más lány került a képbe.
Erre először nem tudtam mit mondani, csak elkaptam a tekintetem.
- Nem szeretnék érezni iránta semmit - mondtam végül őszintén, Anyára visszanézve.
Anya a szemét megtörölve odalépett hozzám és megölelt, én pedig kérdés nélkül öleltem vissza.
- Csak mindig legyél őszinte magadhoz, Regi - suttogta Anya a hátamat megsimogatva, mire nem válaszoltam, csak jobban hozzábújtam az ölelésében.

Az egyetlen ember, akivel kapcsolatban sosem fogom megbánni, hogy megbíztam benne.