Lilien és én egy idő után inkább meg se néztük, hány óra van, mielőtt lefeküdtünk volna aludni, mindenesetre az biztos, hogy nem telt el sok az elalvásom és az ösztönös korai ébredésem között.
Sosem voltam nagy alvó, korán kelek, és csak akkor tudok elaludni, ha körülöttem már minden nyugodt és csendes. Azt hiszem, ha szeretném, elég könnyen meg tudnám magyarázni mindennek a miértjét.
Szóval most, hogy felébredtem olyan kilenc körül, meg se próbáltam visszaaludni, úgyhogy csendesen, igyekezve, hogy ne keltsem fel a mellettem mélyen alvó Lilient, kimásztam az ágyból, felvettem egy kényelmes, kapucnis pulcsit, és a telefonommal együtt kisettenkedtem a szobából. Lili tegnap már mondta, hogy ha korábban kelek, nyugodtan érezzem magam otthon, és csináljam, amihez kedvem van, meg is reggelizhetek, ha éhes vagyok, és éhes voltam, szóval miután halkan becsuktam magam mögött az ajtót, lementem a konyhába.
A konyhában töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd mielőtt körbenéztem volna, hogy mit ehetnék, írtam Anyának, hogy jó reggelt, jól vagyok, meg ilyesmik.
Épp elküldtem az üzenetet, amikor meghallottam, hogy valaki lejön a lépcsőn, úgyhogy odanéztem.
Szasza volt, én pedig ahogy megpillantottam, igyekeztem félretenni azt az érzést, hogy kockás pizsigatyában, nagy pulcsiban, és ébredés utáni hajjal állok előtte, miközben ő még ebben az időpontban, melegítőben, kicsit keszekuszán álló hajtincsekkel is eszméletlenül helyes.
- Jó reggelt - köszöntem neki erőtlen hangon, mivel ez volt ébredés után az első két szavam, elrakva közben a telefonom.
- Helló - dörzsölte meg a szemeit, majd ő is ivott egy pohár vizet a csapnál. A reggeli hangja kicsit ércesebb volt a napközbeninél, én pedig megpróbáltam nem tudomást venni arról, hogy minden egyes hangot, amit így kiadott, az egész testemen átjárni éreztem - Húgom alszik még?
- Igen, nem akartam felkelteni - válaszoltam halkan.
- Jófej vagy, de ha olyan hajnali három után feküdtetek le, akkor te ma már nem találkozol vele - közölte elröhögve magát, majd beleivott a vizébe, nekem pedig egy halk nevetés hagyta el a számat - Mióta vagy fent amúgy?
- Nagyjából tíz perce, most jöttem csak le.
- Ettél már?
- Nem, még nem néztem körbe, hogy mit tudnék - válaszoltam ellökve magam a konyhapulttól.
- Menő lenne, ha most tudnék főzni és össze tudnék dobni neked valamit, de kurvára nem tudok, szóval nézzünk körbe - lépett oda a hűtőhöz szórakozottan, mire felnevettem.
Végül összedobtunk magunknak egy-két pirítóst vajjal, illetve nekem teázni volt kedvem, úgyhogy benéztem az egyik szekrénybe, ahol láttam már teákat tegnap.
- Mennyi teátok van - jegyeztem meg, ahogy kivettem a dobozt a szekrényből és válogatni kezdtem a filterek közül, mire Szasza az asztalnál ülve, a telefonja képernyőjéről elszakítva a tekintetét, hátrapillantott rám.
- Anyám szeret teázni. Amúgy kávézni is, abból is van pár választási lehetőséged, ha akarsz - tette hozzá.
- Már azt hittem, te vagy a teás - mosolyogtam, persze csak viccből, mire a telefonján visszaírva valakinek, elröhögte magát.
- Ja, minden reggel azzal indítok.
Amíg a teám készült, csend volt közöttünk, majd a pirítósommal és a bögre teával a kezemben leültem a vele szemben lévő székre az asztalhoz.
- Regina Sziráki - olvasta fel a nevemet egy apró mosollyal az arcán a húga Instára kirakott képéről, a következő pillanatban pedig már fel is villant a telefonom, hogy Szabolcs Varga kérte, hogy követhessen.
- Megtisztelsz - mosolyodtam el jókedvűen, majd engedélyeztem és visszakövettem, mire ő is engedélyezett engem.
És ebben a percben lettem egy az ötmillió követője közül.
- Szentendrén laktál? - szúrta ki a profilképem, ami még a szentendrei utcákon készült.
- Hamar felismerted - néztem rá.
- Voltam ott párszor.
- Ismersz onnan valakiket?
- Ja, jópárat. Most már téged is - pillantott rám derűsen.
- Technikailag már nem vagyok szentendrei - mosolyogtam rá - Ha a lakcímkártyámat nézzük.
- Azért én beszámítalak annak.
Erre egy furcsa mosoly jelent meg az arcomon, majd beleittam a teámba.
- Bírhatod azt a helyet - jegyezte meg az arcomat nézve, iróniából.
- Sok jó dolog köt oda - mondtam félválaszként.
- De sok szar is ezek alapján.
Nem válaszoltam, csak hagytam, hogy leolvassa az arcomról, hogy betalált.
Megkönnyebbülésemre nem kérdezett tovább.
- Technikailag nem vagy szentendrei, nyugi - nézett rám halványan mosolyogva, ezzel hagyva, hogy elengedjem a témát, ha el akarom.
Ezen halkan elnevettem magam, majd újra kortyoltam egyet a forró teámból. Szasza már befejezte a kajálást, de nem hagyott egyedül, és már épp felhozott volna valami témát, amikor én szólaltam meg korábban.
- Lili mesélte, hogy jövő héten lesz a szalagavatód - néztem rá, hátha mesél valamit.
- Jézus, ne is mondd - röhögte el magát őszintén.
- Megvan már a frakkod? - mosolyogtam rá.
- Ja, de ha rajtam múlna, már begyújtottunk volna vele.
Ezen halkan nevettem egyet, ő pedig szórakozottan mosolyogva dőlt neki a széktámlának, a mögötte lévő falnak döntve a fejét.
- A húgom valszeg jobban várja a szalagavatómat, mint én - gondolt bele.
- És mégjobban a mienket - tettem hozzá.
- Ja.
Romantikus, hercegnős lány.
- És te? - nézett rám Szasza.
- Mármint, hogy várom-e a szalagavatómat? - kérdeztem vissza, miközben megfogtam a bögrémet.
- Aha.
Amíg beleittam a teámba, átgondoltam.
- Csak most jöttem ebbe a suliba, három évre, szóval nyilván kevésbé szoros a kötelékem vele egyelőre, mint a többieknek, hogy előre elérzékenyüljek azon, hogy itt kell majd hagynom - gondoltam bele - Most még az a fura, hogy nem a régi sulimban lesz a szalagavatóm, ahol erről az egészről álmodozni kezdtem.
Azóta már rég nem merek álmodozni annyira, mint akkor.
- Persze a keringő biztos szép lesz - láttam be - Arról viszont fogalmam sincs, kivel leszek párban, főleg, hogy a lányok fele az osztályomból már most ezen gondolkozik.
- Csak szólok, hogy kábé mindenki túlreagálja ezt a keringős-pár témát. Valakivel úgy is leszel, csak előtte érdekes, hogy kivel, utána már full mindegy lesz, higgy nekem.
- Te aztán szeretheted a keringőt - nevettem el magam.
- Ezt az egész témát a lányok kilencven százaléka valamiért összehozza fejben az amcsi filmekből azokkal a bálokkal, amiknél nagy sztori, hogy kivel vagy párban - közölte jókedvűen.
- Szóval tartozzak a tíz százalékba.
- Nem akarok kiábrándító lenni, de ha valamin görcsölni akarsz előre, az rohadtul ne a keringő legyen, meg a keringős párod, mert sokkal kisebb jelentősége van, mint amit tulajdonítanak neki.
- Határozottan nem várod a szalagavatódat - mosolyogtam rá, kimondva.
- Tényleg nem - röhögte el magát őszintén - Nem utálom, vagy ilyenek, csak már túllehetnénk rajta, azért annyira nem érdekel.
- Te Emmával vagy párban, nem? - érdeklődtem a lehető legtermészetesebben.
Szasza erre rámpillantott, ahogy pedig összetalálkozott a tekintetünk, egy másodpercre rájöttem, hogy ezt nem is teljesen tudatosan akartam megkérdezni.
- Húgom mondta?
- Azt hiszem, még amikor bemutatott nekem titeket a jégpályánál.
Szasza biccentett egyet, majd miközben előrenézett, elszakítva tőlem a tekintetét, hozzátette:
- Amúgy igen.
Erre én bólintottam egyet.
Beleittam a forrón gőzölgő teába, miközben megcsapott az a gyümölcsös illata, Szasza pedig ránézett a telefonja zárolt képernyőjére, majd témát váltott.
- Hány éves is vagy amúgy? - kérdezte rámpillantva - Mármint, az megvan, hogy Lili évfolyamtársa vagy, csak érted, azon belül.
- Januárban leszek tizenhét - válaszoltam - Szóval egyelőre tizenhat. Te nemrég lettél tizennyolc - néztem rá - Ezt is Lilitől tudom.
- Nagy pletykás - mosolyodott el.
- Ezek alapján nyilas a horoszkópod - számoltam ki gyorsan.
- Anyám szokta mondani ezeket a horoszkóp-dolgokat.
- Nem igazán hiszek benne, csak úgy tudom őket - vontam vállat - Én bak vagyok - jegyeztem meg, ha már témánál vagyunk.
- Persze, nyilván, rád néztem, és már tudtam is.
Szasza gyakran szarkasztikus, de valahogy nagyon szórakoztatónak találom a szarkazmusát.
- Remélem, meggondolod a pályaválasztásnál az asztrológiát - nevettem el magam, mire ő is szórakozottan nézett rám.
- Ja, már jelentkeztem is rá. A következő cél a tenyérjóslás.
Ezen újra felnevettem.
- Hát, ha már elvégezted a jós tanfolyamot, akkor szólj és kíváncsi lennék a jövőmre - mosolyogtam rá jókedvűen.
- Én is a sajátomra - gondolt bele biccentve.
Épp a konyhában beszélgettünk még, amikor meglepetésünkre Lili is letévedt hozzánk.
- Sziasztok - köszönt nekünk félálomban energikusan bepattanva hozzánk.
A szemét még ki se tudta nyitni rendesen, de úgy ugrált el a kávéfőzőig, mint aki az utóbbi egy hetet folyamatosan alvással töltötte és most tele van energiával.
- Veled mi van? - nézett utána Szasza elröhögve magát.
- Tök jól aludtam. Ééés azt álmodtam, hogy összejöttem életem szerelmével - mesélte Lili.
- Mármint kivel? - néztem utána.
- Ja, nem tudom - vont vállat Lili, mint ha ez valami mellékes információ lenne, mire egyszerre elnevettük magunkat.
Szaszát eközben felhívta valaki, úgyhogy felvette a telefont és kiment a konyhából, úgyhogy Lilivel ketten maradtunk.
- Beszélgettetek? - vigyorgott rám Lili.
- Igen - válaszoltam a lehető legtermészetesebben, de ezt kicsit nehéz volt tartani úgy, hogy erre Lili lelkesen tapsikolni kezdett.
És hogy titokban én is az voltam.

Anyával azt beszéltem, hogy olyan ebéd után-körül azért hazamegyek, szóval épp a cuccaimat szedtem össze Lili szobájában, miközben a barátnőm berakott hangszórón egy zenelejátszási listát, amikor meghallottuk, hogy Szasza lemegy a lépcsőn.
- Úúú, itt van Márk - csillantak fel Lili szemei, majd ebben a pillanatban megfogta a csuklóm és kiráncigált magával a szobából.
Lementünk a lépcsőn, ahogy pedig a nappaliba értünk, Lili nekifutásból egyből az uncsitesója nyakába ugrott.
Márk jókedvűen elkapta, majd ahogy elengedték egymást, vigyorogva összeborzolta Lilien szőke haját.
Tényleg, mint ha a második bátyja lenne.
- Márk, ő Regi - mutatott be Lili Márknak.
- Szia - mosolyodtam el zavartan.
- Cső - nézett rám Márk, majd az ő kezdeményezésére lepacsiztunk.
Őszintén, ha nem tudom, akkor is megállapítottam volna első ránézésre, hogy Szasza és Lilien unokatesója.
A vonásai, a mosolya, a kisugárzása, szinte minden egy az egyben ugyanaz.
Ettől függetlenül Márk haja Liliékkel ellentétben sötétszőke volt, ráadásul hosszabb, amit hagyott megnőni, így az első, enyhén hullámos tincsei elértek a járomcsontjáig, hátul pedig a tarkójáig. A sötétszőke tincsei tökéletesen keretezték az arcát, és igazából tényleg jól állt neki.
A szemformája olyan volt, mint Szaszának és Lilinek, az orra, az állkapcsa, az arca szinte összes többi része is, mint nekik, pofátlanul tökéletes, csak neki inkább zöldesebbek voltak a szemei.
Rajta is látszott, hogy sportol, nyilvánvalóan látszott, még ha inkább bőbb ruhákat hordott is, bő, világosabb színű farmer és laza pulcsi, mindehhez pedig egy hasonló bőrnyaklánc, mint Szaszának.
- Van valami kajátok amúgy? - indult el Márk a konyhába.
- Szerinted? Kábé csak te tudsz főzni innen - nézett utána Lilien nevetve.
- Aha, múltkor is majdnem felgyújtotta a konyhát - röhögte el magát Szasza, aki mindeközben levágta magát a kanapéra.
- Jó, de az hb-ben volt - védekezett Márk vigyorogva.
- Ja, mert random kitaláltad, hogy összedobsz egy rétest, vagy mi a szart - nézett hátra rá Szasza szórakozottan.
- Anyám cukrász - magyarázta meg Márk nekem jókedvűen, mire felnevettem.
Befolyásoltság.
- Regit meghívtam a kövi hb-nkre, légyszi ne akkor merényeld meg a házunkat majd megint, köszi - nevetett Lilien Márkra nézve.
- Amúgy még nem ismerlek, de tipik olyannak tűnsz, aki részegen velem együtt csinálja majd a rétest - jegyezte meg Márk rámnézve.
- Neki csinálod a rétest - pontosította Szasza derűsen.
- Ő eszi meg a rétest - tette hozzá Lili, majd mindhárman rám néztek.
- Igazából nem szeretem a rétest - vallottam be, mire mind a négyen elnevettük magunkat.
- A koktéljaim után majd megszereted - vigyorgott rám Lilien.
- Bocs, Hugi, de a te koktéljaid kábé abból állnak, hogy összerázol mindent mindennel, amit találsz, aztán utólag keresel egy koktélt, aminek azok az összetevői, hogy hívhasd valahogy - szólt közbe Szasza szórakozottan.
- Amúgy kajak - röhögte el magát Márk, már a konyhából kiszólva hozzánk.
- És? Attól még lehet jó - mosolygott Lili a bátyjára - Emma is imádja a koktéljaimat - dobta be az aduászt vigyorogva - Múltkor csináltam neki egyet, és az volt az egyetlen cél, hogy rózsaszín legyen, de elvileg jó volt.
- Van az a pont, Hugi, amikor már minden jó - mosolygott rá vissza a bátyja direkt szemtelenül, mire Lili felnevetett és fenyegetően felé emelt egy párnát.
- Szasz, hova tűnt a rajzod? - kérdezte Márk a konyhából.
- A hűtőről? - nézett a hang irányába Szasza - Odaadtam Reginek.
- Kértél érte pénzt?
- Mi van? - röhögte el magát Szasza.
- Én kértem volna. Nem ellened, nem azért - tette hozzá nekem Márk szórakozottan - Úúú, amúgy Regi - nézett ki a konyhából újra.
- Igen? - néztem vissza rá, miközben lehuppantam az egyik fotelbe.
- Tudsz táncolni?
- Tud - válaszolta Lilien és Szasza egyszerre.
- Tudok - válaszoltam én is vállat vonva.
- Na, király, akkor szalagavató?
- Mármint?
- Beugrasz a páromnak?
- Mi? - kapta felé a fejét Lili és Szasza ismét egyszerre.
- Hat nap múlva? - pislogtam rá értetlenül elnevetve magam.
- Az exemmel voltam párban, aki külsős volt és dobtuk egymást múlt héten - magyarázta lazán, mint ha ez az egész téma a világ legtermészetesebb dolga lenne, miközben kivett a hűtőből valamit.
- És te nem tudsz kit felkérni? - értetlenkedett Lili.
- Hat nap van a szalagavatóig, nincs pofám felkérni senkit - közölte Márk derűsen.
- Kivéve Regit? - nézett rá Lili pislogva.
- Akit meg lenne, annak már ezer éve van párja, vagy nem tud táncolni - fejezte be Márk - Amúgy meg Regi a te barátnőd, Szaszának meg megkapta a rajzát, csak bepróbálkoztam - szabadkozott röhögve Lilinek.
- Hány próbátok van a szalagavatóig? - kérdeztem a hajamba túrva.
- Jézus, nem kell igent mondanod, ez tök irreális kérés - pislogott rám Lili - Én is visszamondtam neki az edzéseim miatt.
- Na jó, hallod, te túl jófej vagy, most már téged sincs pofám beráncigálni - nézett rám Márk meglepetten elröhögve magát.
- Négy próbánk van még kábé - válaszolta Szasza Márk helyett, mire összetalálkozott a tekintetünk.
Egy pár másodpercre átgondoltam a dolgot.
Oké, a táncot betanulom ennyi idő alatt, hálistennek a szalagavatós keringő-koreókat úgy találják ki, hogy a legfalábúbbakra is gondolnak, szóval nem lesz nagy kihívás.
A ruha-kérdés már egy fokkal nagyobb probléma, de legrosszabb esetben keringőzök farmerban és pulcsiban.
Francba is, nem tudtam nemet mondani, tényleg szívás, ha az utolsó héten szakítasz a pároddal.
- Oké - adtam meg magam, mire mindhárman meglepetten néztek rám.
- Kajak? - pislogott Márk csodálkozva.
- De ruhám az esélyes, hogy lesz ennyi idő alatt? - kérdeztem.
- Szerzünk neked, nyugi - legyintett Márk.
- És mindent állunk neked - tette hozzá Lilien - Ha már kimentetted Márkot.
És így kerültem be Márk és Szasza szalagavatójára.
Nos, mondanom sem kell, mennyire vártam, hogy elmesélhessem Anyának otthon, mert már előre tudtam, hogy milyen magas hangfrekvencián fog sikítórohamot kapni a boldogságtól.
Szóval így történt, hogy végülis ideiglenesen önként visszamentem táncolni.

Váratlan fordulat.