A mentők felé rohantunk , ez így lassítva egész jó film lenne..., csakhogy ez itt a valóság!

Mit kell tudni? -kérdezte Ferenc

Egy házaspár , autóbaleset volt , eltört a bordájuk de egyelőre stabil az állapotuk. Van egy 8 éves kislány is , neki a csuklója repedt vagy törött .

-Értem! Innen átvesszük mi! -mondta a mentősöknek .

Natália ,Ádám , Gergő -arra , Fruzsina menj velük! Ti kezeltek a szülőket!

Dzenifer ,Amira , Dániel ti velem jöttök! Mi megvizsgáljuk a kislányt.Ha minden rendben , akkor segítünk nektek!

-Értettük! -kiáltottuk egyszerre.
Én és Dani bemásztunk a mentőautóba a kislányhoz.

-Szia! Én vagyok az orvos! Ne félj nem lesz gond , segítünk rajtad és a szüleiden is! -suttogtam neki

-Hogy hívnak angyalom? -folytattam a megnyugtatását.

-Éé... Juhász Annabella Léna! -mondta halkan , kissé félve.

-Rendben! Én Ami néni vagyok! -mutatkoztam be ,mire Dani elnevettem magát. Én pedig szúrós szemmel néztem rá .

-Gyere! -mondtam Annának.
-Jó! -bólintott a leány.

Dani kiugrott a kocsiból , odanyújtotta nekem a kezét, én pedig a segítségével leléptem a kocsi pereméről , majd leemeltem a lányt . 

-Mi a baj? -kétdeztem a lányt
-Félek , utálom a kocsikat és kicsit nagyon fáj a kezem! -mondta a maga aranyos stílusában.

- Ha jól tudom 8 vagy és eltört a csuklód.

-Én már 8,5 éves vagyok ami már majdnem sok! De nem tudom hogy megtört-e a kezes bokám!

(Na jó ezen kénytelen voltam nevetni ,de annyira hogy akárhányszor belekezdtem a mondatba , miszerint az a csuklója , fuldoklani kezdtem a nevetéstől.

- Ó , megbocsáss! -mondta játszott bocsánatkéréssel Dani .

-És te , -fordult felém -meg ne fulladj már! Nem hiányzik még egy sürgős eset! -mondta még kicsit mindig nevetve.

-Oké!- Fújtam ki a levegőt ,majd elvettem Dani kezéből a vizet .

-Hát ő is hiányozni fog a borús napokon! -súgtam oda neki .
-Neked ki nem? -jött a gyors válasz.

Bent a váróban , leültem Annát .

-Beszélgesdünk! -mondtam neki barátságosan.
Ekkor Dani megfogta a kezét és megtapogatta az eltört csuklót.
Odamentem Danihoz és a fülébe súgtam valamit.

-Mi a kedvenc színed ?-kérdeztem a kislányt, és bár tudom hogy gonosz vagyok ,de mielőtt válazsolhatott volna szerencsétlen , elkiáltottam magam hogy PIROS! (Ami amolyan vész kód volt nálunk) ,mire Dani nagy erővel kirántotta a kislány alkarját.

-Aú! -szisszent fel, és apró könnycseppek gördültek végig az arcán.
(Úgy sajnáltam!)

-Jól van! Nem is fájt ugye?- nyugtattam meg.

-De! És, amúgy a sárga a kedvencem!-mondta , mire Danival mosolyogva összenéztünk.

-Adzsi!-kiáltottam , mire a barátnőm hozott géz anyagot és papír zsebkendőt.
Én begipszeltem a kezét , Dani beoltott a Adzsi pedig letörölte szomorkás könnyeit.

Mi végezzük!- jelentettem ki .

Szünetben;

-Szia ,Nati! -köszöntem neki -mi a helyzet a szülőkkel?

-Jól vannak! Már amennyire! Fejenként 4 törött borda , műtétre szorulnak ,de sikerült stabilizálni az állapotukat , viszont a lányuknak nincs más élő rokona ,így ma benttartjuk. Holnap műtünk , te is kösz ,már amennyiben sikerül találnunk egy megfelelően biztonságosan módszert. Tehát Áron professzor megkért hogy segíts nekünk , rögtön szünet után.-mondta

-És Annabella?-kérdezte

-Nagyon jó fej! -nevettem

-És az állapota?

-Ja ,igen stabil , nincs nagy baja , nem kell összecsavarozni a csontjait , gyerek csontja van hamar összeforr majd ,de nagyon érzékeny úgyhogy begipszeltem és megkapta a megfelelő oltásokat is.

-Akkor jó! -bólogatott , most pedig menjünk és segítsünk a professzornak.

- Igen! -mondtam , majd kivittük a tálcát és az ebédlő ajtón át távozva rohantunk segíteni .
.....