Ma amikor felkeltem , olyan reggel (vagy ja nem! ) helyett HAJNALI 5 volt!
Olyan nagyon fáradt vagyok , de az emberek egészségéért bármit!

Felkeltettem a nővéremet és a lakótársat is . Mindketten nehezen ébredtek fel , amit nem is csodálok ha
hajnali 2ig dolgozik az ember.

-Még 5 perc amíg kinyitom a szememet!-mondta Nati álmosan.

-Ooolyan gyerekes vagy! -mondtam neki a jól bevált módszert, mire ő autómatikusan "kiugrott" az ágyból.

-Ez nem igaz! Ja és én csinálom a reggelit! -mondta olyan gyorsan és hangosan mintha nem is aludt volna.

-Reggeliii! -kiáltotta félálomban Adzsi .

-Na erre bezzeg ...-forgattam meg a szemem .

-Tudod hogy Nati főz a legjobban , ki nem hagynám! Persze izé... , tudod ne értsd félre .-mondta , majd azonnal kikószálódott az ágyból és a ruhás szekrény felé vette az irányt.

-Én is tudok főzni , csak biztonságosabb ha ő csinálja.-mondtam sértetten ,majd elvettem a fésűt a mosdó kagylóról.

- Tudjuk Ami! -mondták egyszerre , majd megforgatták a szemüket.

-Na de Nati! Azt hittem velem vagy!
Most miért , a tészta víz és olaj nélkül is étel , nem? Csak gyorsan akartam főzni! -mondtam , miközben a farkamat fésültem.

-Ja csak épp ehetetlen! Nem vártam meg amíg elmegyünk a boltba és hozunk hozzávalókat .-mondta Adzsi

-Adzsi , túl őszinte vagy! -mondta halkan a nővérem ,majd Adzsi vállára tette a kezét.

-Jól van na! Inkább öltözzünk , mert el fogunk késni! - szakítottam meg a gúnyos nevetésüket .

-Gyertek lányok! -mondta Nati ,az ajtón kifelé igyekezve .

- Hajgumi! -kiáltottam , majd odadobtam neki egyet .

-Ja tényleg köszi , ezt mindig elfelejtem.

Nem olyan sok idő múlva 05:30-at ütött az óra amikor mi már úton voltunk az autóval .

Nati vezetett , Adzsi félig még aludt az első ülésen , én pedig hátul ülve élveztem a kabrió lehúzott ablakon beáramló hűvös korareggeli szellőt.
Már nemsokára nyár van .Május közepe, legtöbbször gyönyörű napos idő , olykor zivatarokkal. Így reggel még igen hideg volt , de ez sem akadályozott meg abban hogy egy szép egyberuhát vegyek fel . A hangosan szóló rádiót hallgatva énekelni kezdtem , miközben élveztem a reggeli szelet. Átmentünk néhány alagúton , megcsodáltam néhány növényt , majd nemsokára meg is érkeztünk.

Kiszáltunk az autóból és a bejárat felé sétáltunk. Ekkor épp megláttuk a tanárunkat és feleségét egy babahordozóval a kezében.

-Jó reggelt Ferenc professzor és Belinda kisasszony! Szia kicsi Leila! -mondtuk egyszerre ,majd odaszaladtunk hogy üdvözöljük Leila babát.

-Szia kicsim! Hogy vagy ? -kérdeztem tőle halkan , mire gügyögést kaptam válaszul .

-Nézd már! Neked válaszol! -viccelődött Adzsi , mire Natival elnevettük magunkat .

-Gyerekek! Menjetek a pihenőbe, én felviszem Leilát! -mondta Ferenc.

(Hát igen , ő gyerekeknek hív minket , pedig mindenki elmúlt már húsz ...)

Igenis , tanár úr! -mondtuk egyszerre , majd elindultunk a folyosón.

-Sziasztok , csapattársak! -mondta a tanárnő.
-Jó reggelt Fruzsina doktornő!-mondtuk megint egyszerre .

Fruzsi is csatlakozott hozzánk , így mentünk be a "pihenőbe".

-Kész a reggeli! -kiáltotta Nati jó hangosan, majd elénk tette a tányérokat.

-Ó , köszönöm!
-De jó;!
-Hálás vagyok Nati!
-Minden elismerésem a tiéd! -özönlöttek be sorba a barátaink.

Majd végül jött Ádám szó nélkül.
-Sziasztok!-szólalt meg végül ,majd hosszasan Nati szemébe nézett.

-Kérsz? - törte meg a csendet a nővérem.

Aha , izé ... Hát ,köszönöm , ja ,igen .-dadogta Ádám.

-Ez se aludt az éjjel!- mondta Adzsi , mire elnevettük magunkat.
-Adzsi ne légy már vak! -súgtam vissza neki ,de ő csak kérdően nézett rám.

Egy darabig ettünk és minden jól ment , amíg ki nem nyílt az ajtó...

Rezidensek a sürgősségire! -kiáltotta Ferenc -Érkezett két mentő , segítenetek kell! Egy , kettő... Mindenki!-kiáltotta ,mire mi a jól megszokott ütemben mindent otthagyva , gyakorlatilag az asztalon át mászva rohanunk .

De Ádám megtorpant .
-Gyere! -nyújtotta a kezét Nati , majd ők is robbanni kezdtek.

......

Hát igen. Ilyen a mi küldetésünk!