Huhh. Hát ezeket az idézeteket már gyűjtögetem egy ideje. Egyébként LOL könyvekből vannak, és nem mindegyiket írom most ide. Későbbre is hagyok.

"– Kyle, ne! Nem viccelek! Ki akarok menni.
– Vigyázok rád, nem engedlek el. Csak egy percig maradj itt velem, jó? Csak itt vagyunk biztonságban anyámtól.
Val lehunyta a szemét.
– Oké. Csak egy perc, és ne merészelj elengedni.
– Soha többé.
Felkaptam, a lábát a derekam köré fontam, és megindultam vele befelé, egészen addig, míg már a vállamig ért a víz. Jóval a combja fölé kellett gyűrnöm a ruháját, hogy lépni tudjak.
Elakadt a lélegzete, tiltakozni akart, de aztán jött egy óriási
hullám, és fel kellett ugranom, hogy ne csapjon át a fejünk fölött. Val úgy tapadt hozzám, mint egy polip, mintha az élete
múlna rajtam.
– Semmi baj, Val – suttogtam, és egyik kezemmel kisöpörtem a homlokából vizes haját, míg a másikkal erősen tartottam. – Foglak.
Mély levegőt vett, és a vállamra hajtotta a fejét.
– Kyle, ha hozzám ér valami nyálkás izé, esküszöm, kiakadok.
– Jól van, mindjárt kiviszlek. Csak még néhány percig hadd
fogjalak!
Felemelte a fejét, és kutató pillantással nézett rám.
– Tényleg ilyen kétségbeesetten vágysz a figyelmemre, hogy
az óceánban kell túszul ejtened?
Komolyan kérdezte, kicsit zavarba is jött, ezért úgy döntöttem, őszinte leszek hozzá.
– Igen."

Aki tudja honnan van az tudja. Aki nem az erdeklődjön nálam nyugodtan. Akár kommentben akár privátban.

"Zach mosolyogva bámult.
– Mi van? – Éreztem, hogy elpirulok.
Fejét rázva vigyorgott rám.
– Semmi. Na, mi a véleményed?
– Aranyos. A hangok kicsit furák, meg régimódi az egész, de nem rossz.
Zach kuncogva hátradõlt, és kinyújtotta a karját a kanapé támláján.
– Ez komoly dicséret volt. Vigyázz, ne ragadtasd el nagyon magad, Margie.
– Ez egy rajzfilm, egy rajzolt macskáról – forgattam a szemem. – Nem egészen az, amit nézni szoktam.
Elhallgattunk, de a Zach Robinsonnal való csevegés amúgy sem szerepelt a bakancslistám elején. De azért kedves volt tõle, hogy megvárta, amíg a szüleim hazaérnek, hogy ne maradjak egyedül, ezért nem lehettem olyan bunkó, hogy csak úgy kidobjam.
– Mondd meg az igazat – nézett rám. – Tényleg jól vagy? Úgy értem, a szüleid már itthon vannak, de maradok még, ha akarod. Van még néhány film a hátizsákomban.
– Miért vannak filmek a hátizsákodban? – ráncoltam a homlokom.
Vállat vont, és elkapta a tekintetét.
– Talán csak ábrándoztam."

"– Nyisd ki! – súgta.
Levettem a doboz tetejét, és... elakadt a lélegzetem. De ehhez nem is kellettek szavak. A dobozban lévő DVD-k mind csodásak voltak, és nagyon figyelmes volt Ashtől, elvégre tudta, mennyire szeretem Bruce Leet. Kizárt dolog, hogy
eláruljam neki, hogy már mind megvan.
– Mit szólsz?
– Ash, én... köszönöm – böktem ki végül, és végigfuttattam az ujjam Bruce Lee legjobb filmjein. Tomboló ököl, A Sárkány útja, Halálos játszma. Volt bennük valami furcsa, de nem jöttem rá, mi. – Ez mesés.
– Örülök, hogy tetszik – mondta, és kikapta a kezemből a dobozt. Meglepetten ránéztem. – Mivel megszállott rajongó vagy, lefogadom, hogy már mindegyik megvan. Jól gondolom? – Lehet – vontam meg a vállam, és a doboz után nyúltam. – De nem baj, attól még nagyon örülök...
– A-a. – A feje fölé emelte a dobozt, nehogy elérjem, mire ráncba szaladt a homlokom. – Csak ne ilyen hevesen. Ezek valójában az én DVD-im.
Ekkor rájöttem, mi volt olyan furcsa rajtuk. Egyiken sem volt műanyag fólia, ami az új filmeken lenni szokott. Már ki voltak bontva – és biztos meg is nézte őket! Ez most komoly?
– Mi? – fontam keresztbe a karom. – Azt hittem, az enyémek.
– Sejtem, miből gondoltad – mosolygott.
Ami sok, az sok.
– Ash – fújtattam –, nem csinálhatod azt, hogy ajándékot adsz valakinek, aztán öt másodperccel később visszaveszed. Az... udvariatlanság.
– Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk őket együtt.
Erre elhallgattam."