- Sebastian vagyok...

- Bash – suttogom, majd se szó, se beszéd nélkül magamhoz rántom, egy hatalmas ölelésben részesítem.

Bizonytalanul ugyan, de kezeit a hátamra vezeti, még jobban magához húz. Arcomat a válla és a nyaka hajlatába fúrom.

- Jól vagy? – kérdezi meg, közben lassan eltol magától. 

- Nem emlékszel rám, igaz?

- Nem ismerek innen senkit – rázza meg a fejét. – Sajnálom.

Hatalmasat nyelve, megmondtam neki, hogy körbe vezetem. Ugyan az az ember volt. Csak nem ismert. Az egész egy buta álom volt. De most mégis itt van, az álmok valóra válnak... Remélem semmi más nem fog bekövetkezni.

- Chrissy?

- Igen? – fordítom felé a fejem.

- A könyvek között, igaz?

- Miről beszélsz?

- A könyvek között találtuk meg egymást – mosolyodik el. – Tudod, miről beszélek.

- Lehetetlen – rázom meg a fejem.

- Ugyan – rántja meg a vállát. – Valakiket összehoznak a csillagok. Minket az álmok.

- Ahol a könyvek között találtál meg...