- Mit csináltok itt? Azt hittem turnéztok – mondtam miközben hazafelé sétáltunk. Miután bemutattam a lányokat megbeszéltük, hogy majd máskor megyek át, és ők el is mentek. Mi pedig elindultunk, jobb híján hozzánk.

- Turnézunk is, de most van másfél hét a következő koncertig – mondta Mac.

- És gondoltuk addig meglátogatunk – fejezte be Tinus a mondatot.

- Meddig lesztek itt? – kérdeztem, előre félve a választól.

- A koncert előtti napon megyünk – válaszolt Marcus, mire megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.

- És addig hol fogtok lakni? – érdeklődtem, mert ezt az egyet nem említették még.

- Hát... - ajjaj. – Olyan gyorsan jött az ötlet, hogy csak összedobtuk a cuccainkat, és jöttünk is. Viszont elfelejtettünk foglalni szobát – mondta Tinus, zavartan vakargatva a tarkóját. Ekkor mintha csak villanyt kapcsoltak volna a fejemben, beugrott egy ötlet.

- Lakjatok nálunk – mondtam ki hirtelen, mire mindketten felém fordultak.

- Nem hiszem hogy ez jó ötlet. Öten jöttünk, annyian nem férünk el nálatok és nem is akarunk zavarni – magyarázkodott Martinus.

- Dehogy zavartok! Amúgy meg hely van bőven, ott a vendégszoba, meg a nappali. És akkor végre Mac is beköltözhetne a szobámba, ha csak egy kis ideig is – dobtam be az adu ászt. Marcus kérlelően nézett testvérére. Mindig is nagy vágya volt, hogy beköltözzön hozzám, hát most teljesülhet.

- Légyszi Tinus! – kezdett el nyafogni ott az utca közepén.

- Komolyan azt hiszed, hogy pont én nem támogatom az ötletet? – kérdezte felvont szemöldökkel a testvére felé fordulva, miközben szorított egyet összekulcsolt kezeinken. – Persze, hogy benne vagyok. De csak ha nem zavarunk.

- Ezt meg se hallottam – legyintettem nevetve. Marcus már hívta is a szüleiket, hogy van hol aludniuk, miközben tovább sétáltunk. Én is üzentem egyet anyunak, aki persze kérdezés nélkül bele ment. Hah! Tudtam.