Dipper-rel felvettük a figyelő pozíciót és szép csendben hallgattuk a fejleményeket.

-Hatujjú, ugye még megvannak Gravity Falls védő határai?

-Igen megvannak, de térj a lényegre.

~Ford szemszög~

Rossz előérzetem van. Ha, Bill képes volt bocsánatot kérni, csak hogy beszélhessen velem, ráadásul egy ember mellé szegült..ki tudja milyen veszedelem vár ránk. Való igaz, Gravity Falls határai még mindig állnak és nem eresztik ki azt, ami bent történik, de a kalyiba...ha Bill be tudott jönni, az azt jelenti, hogy a kalyiba nem biztonságos többé.

~Vissza hozzád~

-Nos, én sem tudok túl sok mindent, csak annyit, hogy, a veszély forrása egy démon. Más mint én, de nagyon erős. És..van valami köze (Nèv)-hez/hoz.

-Hm, értem. Köszönöm Bill, hogy szóltál. Ezesetben meg kell újítani a kalyibát védő kört.

-Öhm..mi köze lenne annak a démonnak hozzám?-kérdeztem​. Bill azt mondta, hogy nem tudott volna csak úgy erőt adni és hogy a szoborból se tudta volna akárki kihozni. Lehet tényleg van benne valami?

-Azt hiszem családi ág..

-Á-ácsi, akkor (Név) egy démon??-akadt ki Dipper.

-Nagyjából..mondjuk inkább csak félig.

-Akkor egy fél démon vagyok..de akkor hogyhogy nem vettem észre? Mármint, csak vannak jelei?

-Ha embernek neveltek és fogalmad sem volt róla, hogy mi vagy, akkor lehetséges, hogy ne vedd észre.

-Értem. Valószínű, hogy az a démon engem keres, ugye?

-Meglehet.

-Ezesetben holnap el kell mennetek egyszarvú szőrért.-intézte Dipper-nek szavait Ford.

-Rendben. (Név), akarsz majd jönni?

-Persze! Ez a minimum, ha már veszélynek teszlek ki titeket!

-Ugyan.. úgy is hiányzott már egy kis kaland..-mosolyodott el.

Elég rosszul éreztem magam. Szinte most találkoztunk, én meg már is a bajt hozom mindenkire. Hülye Bill..szólhatott volna.. Otthon annyit fogok gyakorolni és annyit, de annyit fogom nyaggatni démon társamat..

-Rendben..nos öhm, Dipper, (Név) menjetek pihenni. Még a végén Mabel észreveszi, hogy eltűntetek.

-Tényleg, Mabel...gyere (Név), siessünk!

Dipper felpattant a helyéről és elkezdett a lift felé ráncigálni. Én csak engedelmesen követtem. Beléptünk a liftbe, s az már el is indult felfelé.

-Mennyi lehet az idő?- kérdeztem

-Fogalmam sincs..de remélem, hogy még Mabel alszik..nem akarom, hogy rosszra gondoljon.- a mondat végébe kicsit belepirult.

-Öhöm..

A lift lassan megállt, mi meg kiszálltunk belőle.

Némán haladtunk a padlás felé, nehogy felkeltsünk valakit.

A ikrek szobájába érve, egy ébredező Mabel-t találtunk. Dipper-rel, mint a villám, vágódtunk be az ágyba. Próbáltunk alvást tettetni, de sajna nem jött össze.

-Öhm.. srácok..láttam, hogy nem vagytok a helyeteken. Este kétszer is felkeltem és egyszer se láttalak titeket az ágyban. Hol voltatok?-kaján vigyor csúszott ajkaira.

-M-mabel! Ne értsd félre..! Mi cs-csak..-kimentünk a teraszra, mert kérdezni akartam valamit Dipper-től és téged nem akartunk felkelteni- vettem át a szót szerencsétlen Dipper-től. Hát igen, elég harsány egy testvére van.-Mélyen aludtál.

-Óó, érteeem! Na és, mit kérdeztél?

-Majd ezt is megbeszéljük. Megyünk egyszarvú szőrért.

-Pfuu ne már! Hülye Seleste...Várjunk csak..mire kell az a szőr?

-A kalyiba védelmére.-felelt Dipper.

-De már egyszer megcsináltuk..honnan tudjátok, hogy már megszűnt a védelem?

-Mert (Név) simán jár kel a kalyibában.-felelte Dipper nemes egyszerűséggel, majd bebújt az ágyába.-De most had aludjunk egy kicsit..

-Jaahhhww-mondtam ásítva és én is eldőltem az ágyamban.

Mabel csak ült az ágyon, s értetlenkedve, vagy rám, vagy Dipper-re pillantott. Ezután már se kép, se hang.

Nem tudom mennyit aludhattunk, de nem éppen voltam kipihent. Mabel már nem volt a helyén, Dipper meg épp olyan kómásan ült az ágyán, mint én.

-KÉÉSZ A REGEELIIII!! GYERTEK ÁLOMSZUSZÉKOOOK!!!-halottuk meg Mabel ordítását. A hangos zajra egyszerre rezzentünk össze.

-Mihindjárth..-,,mondta" Dipper, majd egy kék mellénnyel, meg egy sapival a kezében elindult a lépcső felé.

-Megyek a fürdőbe elkészülni, te addig átöltözhetsz itt.-motyogta és már csukta is a szoba ajtaját.

-Okéh..

Előkotortam a táskámból egy fekete rövidnadrágot, hozzá egy egyszerű fehér pólót és egy (kedvenc szín) pulcsit. Az utóbbit, csak a derekamra kötöttem és már szaladtam is a konyhába. Ott Stan, Mabel és Dipper már az asztalnál ültek.

-Óó.., palacsinta?

-Hát majdnem. Ez Stancsinta!-válaszolt Stan.

-És az miben különbözik a palacsintától?

-Lényegében ugyan az, csak a Stancsintában van néhány hajszálam. De attól még finom!-mosolygott nem túl bizalom keltően.

Reggeli közben Mabel árgus szemekkel figyelt hol engem, hol Dipper-t.

Bill még mindig a pincében van Ford-dal.. vajon miről beszélnek ennyit?..

Na hellóka skacok! Ez a rész jóval rövidebb lett, mint a többi, de ennek meg is van az oka. Úgy döntöttem, ha persze nincs ellenetekre, hogy mostantól ilyesmi hosszúságú részeket hoznék, viszont egy héten, minimum 1 rész mindig lenne. Na, mit szóltok hozzá?
További jó olvasgatást, Sziasztook!