~5.rész~
-Helló-belló! Elnézését a késésért! Csak volt egy kis elintézendő dolgom. Ó Fenyőfa,de rég láttalak!-nézett a halálra rémült fiúra.
-B-bill t-te m-meg m-m-mit k-keresel i-itt?-lépett hátra Dipper.
-Nyugi Fenyőfa,nem bántalak,ugye (név)?-nézett rám egy Bill féle idegesítő mosollyal.
-Igen,de úgy vo-(Név), te ismered?-szakított félbe,mostmár inkább csodálkozó szemekkel Dipper.
-Hát igen.
-De mi eltöröltük Billt! Meghalt! Nem létezik! Megöltük!
Dipper szinte már kiabált. Megpróbáltam lehalkítani,mert a kalyiba nem volt hangszigetelt,és a többiek már aludtak.
-Hát,ahogy láthatod még létezem!-vigyorgott Bill.
-D-de ez hogy lehet? Egy szobor voltál. Hogy jutottál ki onnan?
Itt Bill ravaszul rám nézett. Dipper is felém fordította a fejét.
-Tudod én szedtem ki valahogy a szoborból.
Mármint hozzáértem és egy nagy erőt éreztem, ami hátralökött. Aztán a szobor..khm akarom mondani Bill elkezdett beszélni. Én felajánlottam neki, hogy segítek neki kijutni a szoborból. Alkut kötöttünk és most jelenleg rajtam élősködik.-fejeztem be mondandómat.
-Hey!-boxolt Bill játékosan a vállamba.
-Te nem félsz tőle?-nézett rám Dipper. -Úgy néztek ki, mintha testvérek lennétek...vagy egy fiatal pár. Mintha legalább 1000 éve ismernétek egymást!
-Én csak próbálok jól ki jönni vele! Tudod, egy életen át el kell majd viselnem! Amúgy is..miért kéne félnem tőle?
Tudtam, hogy a múltjukról lesz szó, de most jobbnak látom mindenre rákérdezni, hogy én is tisztán lássak.
-Mennyi ideje ismered Bill-t?-nézett rám komolyan Dipper.
-Úgy 3-4 napja. Ez miért fontos?
-Hmm..2 lehetőséget látok:
Vagy Bill átmosta az agyad,
vagy tényleg megváltozott.
-Jaj Fenyőfa, még mindig ilyen paranoiás vagy? Tudod, tényleg megváltoztam! És bo-csá-na-tot kérek!-ezt mind egy széles vigyor kíséretében mondta,de még így is volt nyomatéka a szavainak.
-Nos ööö -Dipper kicsit hezitált- me-megbocsájtok..?!..!
-Ó, ennek igazán örülök Fenyőfa!
-De attól függetlenül, hogy én megbocsájtok, még ott van Mabel, Stan és Ford bácsi, Wendy, Soos és mindenki, aki felismer!
-Jól van-jól van..
-Khhmm, örülök, hogy szent a béke, de beavatnátok a múltban történtekbe?
-Bill, mondd te. Jobb ha a te szádból hallja.-nézett Dipper sajnálkozva.
-Pfff én is itt vagyok! Ne beszéljetek úgy, mintha itt se lennék! Igenis tudni és érteni akarok mindent! Mindegy ki mondja! Senkit se fogok megutálni és sajnálkozni se! Ami megtörtént, megtörtént. Ráadásul ki is békültetek! Akkor nekem sem lesz bajom.
~Bill szemszög~
Kicsit megnyugodtam (név) reakciójától. Mondjuk azt se gondoltam, hogy majd elkezdene hisztizni, hogy 'mennyire utál'. Ő nem az a fajta. Hidegvérrel fogja hallgatni a szavaimat és a végén mosolyogni fog.
-Én okoztam a weirdmaggedon-t. Egyedül én tehetek róla. Világuralmat akartam. Rengeteg embert bántottam. Nagyon sokat. Igazi rémálmot csináltam Gravity Falls-ból. Meg akartam ölni Fenyőfát és Hullócsillagot. Közel a Pines családnak okoztam a legtöbb kellemetlenséget az évek során. De legyőztek. Eltörölték a létemet. Legalábbis azt hitték. Ha csak éppenhogy is, de éltem a szoborba. Te pedig (név), kijuttattál a szoborból. Köszönöm.
~Olvasó szemszög~
Mosolyogtam. A nevetés szélén álltam. Tényleg kevés kellett,hogy elnevessem magam. Bill és Dipper engem néztek. Dipper szemei kikerekedtek a reakciómon. Bill-t nem tudtam meglepni.
-M-miért mosolyogsz?-kérdezte Dipper.
-Örülök, hogy kibékültetek! Olyan boldog vagyok..
-Hehh?-most Billen volt a sor a csodálkozásra. - Mi az, hogy ,,olyan boldog vagyok?" Mert kibékültünk?
-Azért is. Meg mert beavattatok..ebbe. És ez azért van mert bííztook benneem~
Ravasz mosolyra húztam a számat.
-Hivatalosan is barátook vagyuunk!-öleltem át a két személy nyakát. Bill nem kis erővel visszaölelt, Dipper halványan elmosolyodott és óvatosan ő is megölelt.
Bill vigyorgó arca hirtelen komolyba váltott.
-Fenyőfa, beszélnem kell Ford-al.
-Miért?
-Majd megtudod. Te és (név) is jöttök.
-Bill, miről van szó? Még nem láttalak komolynak.
-Még csak pár napja ismersz.-húzta a száját félmosolyra.
Mielőtt megszólalhattam volna Dipper közbevágott.
-Fontos lenne?
-Eléggé..-sóhajtott Bill.
-Ha gondolod Ford bácsi ilyenkor még ébren van...mondjuk óvatosan kell megközelítenünk, mivel este van és te mégiscsak Bill vagy.
-Értem Fenyőfa.
-De miről lenne szó? Legalább egy morzsát dobj.
-Rólad. Tudod egy átlagos ember nem tudott volna kihozni a szoborból... Meg ugye démoni erőt se tudok osztogatni..
-Milyen démoni erő? (Név), neked démoni erőd van?
-Gyorsan vág az eszed, Fenyőfa.
-Ne hívj Fenyőfának!
-Rendben Fenyőfa.
-Inkább keressük meg Ford-ot. Túl sok mindent nem értek.
-Hát én se.-helyeselt Dipper.
Bementünk a kalyiba ajándékbolt részébe, az automatához. Dipper bepötyögött valami kódszerűséget és a gép elmozdult. Egy sötét rejtett szoba volt a tárgy mögött.
-Woahh..ilyen is van a kalyibában..?-suttogtam.
-Igen. Annak idején a kalyiba Ford bácsié volt.
Több szó nem is esett köztünk, nem akartuk, hogy Ford valami fegyverrel támadjon ránk.
Szinte nesztelenül haladtunk a régi folyosón, majd elértünk egy lifthez. Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtaja és mi beszáltunk. Dipper megnyomta a -3-mas gombot, majd a lift elindult lefelé. A megindulástól mindannyian majdnem hátraestünk, de végül mindannyian megtudtuk tartani az egyensúlyunkat.
Hamarosan le is érkeztünk az adott szintre. Ott Dipper intett, hogy először ő megy be a helyiségbe. Bill-el némán bólintottunk, hogy megértettük. Habár még csak egyszer láttam Ford-ot, nekem elég barátságosnak tűnt. Mondjuk lehet Dipper tőle örökölte a paranoiáját. Gondolataimból Dipper hangja szakított ki.
-Szia Ford bácsi.
-Ki az? Fel a kezekkel!..Ó Dipper, te vagy az? Nem követtek?
-Igen én vagyok és nem követtek. Viszont kérlek tedd le a pisztolyt és halgass végig. Hoztam (nevet) is.
Kiléptem a liftből, hogy Ford láthasson.
-Dipper, mégis hogy képzelted, hogy lehozod ide (nevet)!? Ez egy olyan hely amiről csak a család..no meg Bill tud. Amúgy se tehe -Dipper elmonott mindent ami a múltban történt. Nem beszélek senkinek semmiről-szakítottam félbe.- teljes mértékben megértem az aggodalmad..de van valami, amiről tudnod kell...kérlek bízz bennem és Dipper-ben.
-Rendben, folytasd. Dipper-ben megbízok..és benned is van valami ami erre késztet habár még alig ismerjük egymást. Ismerős vagy nekem valahonnan.
Csodálkoztam Ford szavain. Őszinték voltak. Biztos voltam benne, hogy kételkedni fog velem kapcsolatban..
-Köszönöm Ford bácsi. De tedd le a pisztolyt arra az asztalra-mutatott egy Ford-tól távol lévő területre.
Rendben.-odasétált az asztalhoz, s letette fegyverét.
-Beszélni szeretne veled valaki..-kezdtem bele-...és az a valaki - Helló Hatujjú! Rég láttalak.
Mielőtt végigmondhadtam volna, Bill előlépett a liftből. Ford előrántott valami veszélyesnek tűnő ketyerét kabátja egyik zsebéből és Bill-re szegezte.
-Hey Hatujjú! Még a végén valaki megsérül!
-Fogd be CIPHER!
Épp sütötte volna el a fegyvert, mikor Bill elé álltam széttárt karokkal.
Összeszorítottam szemeimet várva mikor talál el a sugár.
Mikor nem jött a fájdalom, résnyire nyitottam szemeimet.
Láttam, hogy Ford leengedte a fegyvert. (Név), erősnek kell tűnnöd!
-Ne bántsd!- kiáltottam.
-(N-név)..?- Bill el akart rántani maga elől, de nem sikerült neki. Ugyanis elhatároztam magam. Úgy álltam ott, hogy 100 év is kevés lenne odébb tenni.
-Khmm-szedtem össze magam- nem fog senkit se bántani! Segíteni szeretne. Megbánta a dolgokat.
Ford szeme meglepettséget tükrözött. Még mindig védelmezően álltam Bill előtt, aki most hátulról felemelt és odébb rakott. (Úgy tűnik mégis csak ellehetett mozdítani..)
-Sajnálom Ford. Most tényleg segíteni szeretnék.
Bill szeme őszinteséget és komolyságot tükrözött.
-Ford, kérlek higgy neki. 4 napja nálam lakik, és én voltam, aki kiszedte a szoborból. Nem bántott, sőt, segített nekem! Dipper-t se bántotta! Kérlek!
-..Ford bácsi..én megbocsájtottam neki. Meg kell értened!
-Hatujjú, nem akarok rosszat! Sürgősen el kell mondanom valamit!
-Kölykök nyugi! Már csak amiatt hinnem kell neki, mert (név) az életét áldozná érte.
Kicsit mindnyájan lenyugodtunk és leültünk egy-egy székre.
-Nos Bill, miről lenne szó?
Sziasztok! Hát itt lenne az új rész! Tudom, elég sokáig húztam, de végre kész! Remélem el fogja nyerni a tetszéseteket. Azt kell mondjam, sokat dolgoztam vele, de nem igazán vagyok megelégedve.. Na de mindegy is! Köszönöm szépen a több mint 100 megtekintést! Szuperek vagytok~
Sietek a kövi résszel, Sziasztok!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top