|8|
~•°•|♪|•°•~
Gyógyító fény
~•°•|♪|•°•~
James dühében hiba lakozott. Amíg azzal foglalkozott, hogy Alec szenvedését figyelte, nem törődött a védelemmel, így Jace mindent pontosan érzett. Meg tudta állapítani, hogy hol tartja fogva Alecet. Azonnal indult, hogy értesítse Izzyt és Magnust.
- Mennünk kell, Jace! - kiáltott rá Izzy. - Lehet, hogy James észreveszi a hibáját, talán újra elrejti Alecet, vagy sokkal rosszabbat tesz...
- Ne aggódj, Izzy... - fogta meg Jace a lány vállát. - Most rögtön elindulunk, s kiszabadítjuk Alecet. Nem hagyjuk magára!
Könnyebb volt persze kimondani, mint cselekedni. A Klávé nem akarta eleinte engedélyezni az akciót, hiszen nagyon kevés volt rá az esély, hogy a raboskodó árnyvadászt élve tudják kihozni. Végül, ha nagyon nehezen is, de rávették a Klávét, hogy elmehessenek a hiányzó társukért.
- Ilyenkor nagyon tudom utálni a ti Klávétokat - mordult fel Magnus, miközben a fegyvereikért mentek. - Ennyi időt elvesztegetni a semmiért...
- Mindegy. Legalább engedélyezték, hogy kiszabadítsuk Alecet - sóhajtott fel Izzy.
- Ja, csak erősítést nem kapunk. Végülis, minek az? - bosszankodott Jace. - Attól mert a legjobb árnyvadászok vagyunk, még kellhet nekünk a segítség...
- Hagyd, Jace - legyintett Izzy. - Inkább szedjük össze a szükséges dolgokat, s induljunk. Luke és Simon is szóltak, hogy segítenek nekünk, illetve Raphael sem mondott nemet.
- Több mint a semmi - mondta Magnus, miközben a mágiáját próbálgatta.
- Ugye nem terveztetek itt hagyni? - jelent meg hirtelen Clary, teljesen felfegyverkezve.
- Dehogy - mosolyodott el Izzy. - Mehetünk, Jace?
A szőke válaszolt volna, ha nem járta volna át a testét egy újabb fájdalom, ami sokkal erősebb volt a többinél. Valahogy meg tudott kapaszkodni az egyik asztalban, de Izzy és Clary is ugrott azonnal, hogy segítsen neki.
- Megint bántják? - ragadta meg Magnus Jace karját.
- Igen - felelte nehezen a másik. - Indulnunk kell! Alec egyre gyengébb...
~•°•|♪|•°•~
[Vigyázat! A fejezet ezen része lehet, hogy itt-ott felkavaró! (Nem biztos, kinek mi.) Jó olvasást!]
Alec úgy érezte, hogy végleg elérte a vég. Már egy fél órája élvezte James bánásmódját, s egyre csak gyengült. Mellette Will feküdt, de a férfi már valószínűleg belehalt a sérüléseibe, ami miatt Alec saját magát ostorozta belülről.
James újabb és újabb módszerekkel bántotta a tehetetlen és harcképtelen árnyvadászt. A legördögibb húzása egy vámpír volt. A vérszívó nem volt olyan kedves, mint Simon, vagy Raphael - normálisabb napjain. A férfi szemében nem volt könyörület, látszott rajta, hogy minden vágya az árnyvadászok vérének a szívása.
- A tiéd - legyintett a kiláncolt Alec felé, mire a vámpír azonnal ugrott, s egy röpke másodperc alatt már az árnyvadász vállán lógott. Ez volt az a fájdalom, ami a földre esésre késztette Jace-t. Alec sem érezte magát sokkal jobban. Ez olyasmi volt számára, mint egy végső döfés. Itt kezdte el feladni a reményt.
A Nephilimek vére sok érdekes tulajdonsággal bírt. James tudta ezt, így amíg a vámpír saját magával volt elfoglalva, a férfi a vérszívó mögé lépett, s átdöfte egy karóval. Alec fejében a vámpír szenvedése legalább három fokkal volt hangosabb. Annyira nem tudta elviselni, hogy a végére már befogta a fülét.
Azonban hirtelen, mintha a remény is megérkezett volna. Fentről egy éles csattanás hallatszott. James egy leheletnyi félelemmel a szemében emelte fel a fejét, de aztán csak gúnyosan elmosolyodott.
- Úgy látszik megjöttek a barátaid - vigyorgott Alecre. Egy gyors mozdulattal eloltotta az egyetlen fáklyát, ami a helyiséget bevilágította, lévén, hogy éjszaka volt, majd a félig önkívületi állapotban úszó árnyvadászt a kripta közepére rángatta, s ledobta a földre. Ő maga pedig elbújt az árnyékba, s csak várt.
Alec ébren akart maradni. Tudatni akarta a barátaival, hogy csapda vár rájuk, de a sötétség egyre jobban kezdte elnyelni. Megpróbált feltápászkodni a padlóról, mert nagyon fázott, de ahhoz sem volt elég ereje. Túlságosan legyengült így, mindennek a végére.
Lassan, s nagyon óvatosan nyílt ki a kripta kapuja. Egy szőke árnyvadász lépett be rajta, aki amint meglátta a helyiség közepén fekvő társát, gondolkodás nélkül oda futott hozzá.
- Alec! Alec! - rázogatta a fekete hajú vállát egyre idegesebben. Látta a tengernyi új sebet a fiú testén, s egyszerre elöntötte a düh. Meg akarta ölni azt, aki ezt tette a testvérével. Hamarosan befutott a csapat többi tagja is. Izzy és Magnus is letérdelt Jace mellé. A boszorkánymester már kezdte volna gyógyítani Alecet, mikor a fiú váratlanul kinyitotta a szemét.
- Ez... Ez... Ez egy csapda - nyöszörögte halkan, majd újra elájult. Jace azonnal felpattant, s a helyiséget kezdte figyelni. Nem sokkal később Izzy, s Magnus is a szőke mellé állt. A boszorkánymester tudta, hogy addig, amíg az ellenséget le nem győzik, nem tudnak segíteni Alecnek.
James lassan kisétált az árnyékból. Szemei sötéten villogtak, s gúnyosan nevetett. - Ez lenne a nagy csapat? Kicsit jobb társaságra számítottam.
- Te bántottad a testvérem?! - kérdezte dühtől remegő hangon Izzy, s közben csapott egyet a korbácsával.
- A haldokló árnyvadászra célzol? - mutatott Alecre fintorogva. - Részben. Egy idő után már a semmi is szenvedést okozott neki.
- Nem akarjuk megölni? - mordult fel Magnus. - Már nagyon unom a hangját.
- Egyetértek - szólalt meg Jace is. Talán le is csapott volna, hogy végre pontot tegyen ennek az egésznek a végére, de James egy szemmel követhetetlen mozdulattal magához rántotta Alecet. A fekete hajú csak nyöszörgött, de nem reagált semmit.
- Ha meg akartok ölni, számítsatok a társatok halálára is - mosolygott tovább James.
Jace már akár ölni is tudott volna a tekintetével. Fejében próbált terveket kidolgozni. Nem akarta, hogy Alecnek még nagyobb baja essen. Észrevette, hogy a parabatai társa gyengén, de tátogott felé. A szemében a feladás csillogott, de azt akarta, hogy a barátai kijussanak onnan. Lehetőleg élve. Jace megértette Alec üzenetét, s alig láthatóan biccentett egyet, mire a fiú halványan elmosolyodott.
Alec sóhajtott egyet, majd minden erejét összeszedve szakította ki magát James fogságából. Jace abban a pillanatban dobta fel az addig láthatatlanul bújkáló íjat. Alec még a levegőben elkapta, majd megfordult, s kilőtte az időközben az idegre került nyilat. Aztán összeesett.
- Alec! - ugrott a Nephilim mellé Magnus, s jó pár kék színben játszó sugarat küldött a fáradt testnek. - Kérlek... Tarts ki! Megígérted!
- Fény... - mosolyodott el Alec, s az ablak felé pillantott. - Végre újra láthatom a fényt.
~•°•|♪|•°•~
Gyógyító fény
~•°•|♪|•°•~
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top