Kiyoko három dolgot utált az életben: a kosárlabdát, a csokoládét és az olyan fiúkat, akik nem viselkedtek az elvárt módon.

A kosár érthető. A csoki is, bár Kiyoko nem szerette elmondani az embereknek, mert mindig úgy néztek rá, mint egy Aoba Johsai-osra, aki a Karasuno közelébe mert ólálkodni. Az utolsó pedig több módon is értelmezhető.

Példák. A srác, akinek rohadtul a padtársát kéne randira hívnia, Kiyokót invitálja vacsorázni. Vagy: a legaranyosabb enemies to lovers pár, akik ugyan még csak az „enemies" fázisban járnak, de egyszer biztos egy pár lesznek – szóval amikor úgy alakul a dolog, hogy az egyik az üvölti a másiknak a folyosón, hogy legszívesebben megölné. Ez azért nem egy egészséges párkapcsolat kezdete, amit az igazgató is felismert és intőt adott a fiúnak. Mondjuk látott már durvábbat is, Kiyoko idegei kikezdhetetlenek.

Szóval igen, a fiúk hajlamosak az elvárt kereteken kívül tevékenykedni, ami alaposan megnehezítette Kiyoko dolgát. Még tavaly, egy elkeseredett pillanatában megfogadta magának, hogy évvégére legalább egy fiúpárt összehoz a csapatból, erre csak annyi történt, hogy Asahi randira ment egy lánnyal, és a legkönnyebben összehozhatónak tűnt páros egyik tagjáról kiderült, hogy homofób. Persze, nyilván csak látens, de Kiyokónak azért fájt. Mindenesetre azóta büntetésből megvonta magától a gumicukrot, mert Kiyoko mindig betartotta az ígéreteit.

Ó, és még valami! Kiyoko akkor jött rá, hogy van egy negyedik dolog is, amit ki nem állhat, amikor Sugawara kirángatta a szertárból és megcsapta a tortaillat, rázúdult a dübörgő zene és valaki kapásból a lábára lépett. Kiyoko rühellte a bulikat, még ha a saját búcsúztatójáról is van szó.

– Kiyoko-san! Csokitortát? – ugrott oda hozzá Tanaka. Kiyoko a tőle telhető legkedvesebben visszautasította, de Tanaka szipogni kezdett. Ne már, miért Kiyokót kínálgatja édességgel? Inkább suttogjon édes dolgokat mások fülébe... Bár most, hogy Kiyoko jobban belegondolt, Tanaka inkább bottom típus, az energikus fajta.

– Kiyoko, nem rejtőzhetsz egész végig a szertárban – tette csípőre Sugawara a kezét. – Miért bújtál el?

Kiyoko a cipője orrára nézett. – Utálom a hangos zenét.

Jó, ez kicsit füllentés volt. Azt szerette, amikor a szülei elmentek hazulról, és a Touch You-ra ugrálhatott a szobájában, de amikor ez a hülye dubstepből meg a kis trillázó dallamocskákból összerakott, zenének csúfolt borzalom zengett a fejében, azért nem rajongott kifejezetten.

– Kicsit valóban túlzás, de olyan kedves gesztus, hogy megrendezték nekünk ezt a búcsúztató bulit, nem igaz? – kérdezte a fiú, a hangja meghatott volt. Aww! Vajon hogy tervezi meghálálni ezt a következő kapitánynak...? Kiyoko fantáziája olyan világok felé libbent, amelyet a családbarát tartalom érdekében jobbnak látunk nem közölni.

– De igen. – Igazából tényleg az. Ráadásul egy buli, a másodévesek által biztosított, megfelelő mennyiségű alkohol jóvoltából akár egész érdekes dolgok is történhetnek itt, csak húzni kell egy kicsit az időt, és megvárni, hogy az edző és Takeda-sensei hazamenjenek.

Kiyoko mobilja megrezdült a zsebében. Sugawara időközben továbbállt, még gyorsan megígértetve Kiyokóval, hogy hanyagolja a szertárban tárolt háló és röplabdák társaságát – hát persze, hisz a szertár másoknak kell, milyen buta is volt Kiyoko, hogy épp a legtökéletesebb egymásba gabalyodós helyszínen bújt el –, szóval Kiyoko teljes lelki nyugodtsággal kaphatta elő a készüléket, nem tartva attól, hogy valaki esetlen számonkéri rajta a szociális képességek hiányát.

Még jó, hogy egyedül maradt. Végre új fejezet jött ki Kiyoko jelenlegi kedvenc fanfictionjéből. Egy shounen anime fiú ikerpárjáról szólt, tömény yaoi, olyan mesterien megkomponált lepedő/fal/padló/kanapé/zuhanykabin/asztal/konyhapult/kocsiülés-akrobatikával, hogy a lány totál ráfüggött.

Elvonult a sarokba, hogy elolvassa, de előre látta, hogy van vagy jó kétezer szó. Ezt jobb lesz megtartani otthonra. Még egy ok, amiért Kiyoko alig várta, hogy hazaérjen. De előtte még el kell intéznie valamit.

Ahhoz képest, hogy összvissz tizenhatan voltak, elég nagy tömeget sikerült összehozniuk. Kiyoko szerint sokkal királyabb lett volna, ha estefelé rendezik a bulit, így félhomály lehetne, ami elősegíti az alkoholmámoros csókok elcsattanását és kezek felbátorodását bizonyos helyek felé való kalandozásra (meg persze, hogy Kiyoko feltűnés nélkül végignézhesse ezeket a kis afférokat a speckó, sötétben is látó szemüvegével). De sajnos délután négy felé járt az idő, és tavasz lévén még két-három óra, amíg lemegy a nap.

Szóval ott tartottunk, hogy tömeg volt, és Kiyoko alig bírt közlekedni a röpiteremben. Mindenkit megkérdezett, nem látta-e Yachit, de csak Naritától kapott használható infót.

– Úgy láttam, bement a szertárba – kiabálta túl a dübörgő tuctuct. – Valaki ment vele, de nem láttam, ki volt az.

– Értem, köszönöm – biccentett Kiyoko szerényen. Tök érdekes, milyen gyorsan átvált a személyisége, ha különböző emberekkel beszél. Lehet, hogy egyfajta védekező mechanizmus. Mindenesetre fiúkkal hajlamos volt extra-félénken viselkedni, pedig nem is úgy akarta.

De várjunk. Valaki bement Yachival a szertárba? Ne, ne, ne, ne! A fiúk tizenketten voltak, tökéletes páros szám, és ha valaki elrontja, kártyavárként dől össze az egész. Mert ha mondjuk Yamaguchi az, akkor Tsukishima elkeseredésében Hinatához fordul, aki így magára hagyja Kageyamát, aki segítséget kér Sugawarától, így Daichi alkoholba fojtja bánatát és Asahi megvigasztalja, de emiatt Nishinoya féltékeny lesz és Tanakát kéri meg, így Ennoshita kénytelen Kinoshitával múlatni az időt, Kiyokónak meg ott marad szerencsétlen Narita, és az egész egy káosz lesz...

Ó! Kiyokót hirtelen megkönnyebbülés öntötte el. Nincsen semmi gond. Hisz Yachiról van szó. Kiyoko magát látta a lányban, akit húgaként szeretett. Ő is magának való, és nem érdekli a szerelem, bár elég fiatal ahhoz, hogy komolyan zavarba jöjjön minden említésétől. Akkor minden oké, biztos Narita nézett el valamit.

Fürge léptekkel – ja várj, nem, szóval egy újabb adag tolakodással bejutott a szertárba. Odabent sötét volt, csak egy mobil képernyője világított. Kiyoko egy mozdulattal felkattintotta a lámpát.

Yachi és – fiúk! – Yamaguchi ült a halomba rakott tornamatracok tetején, nagy szemekkel bámulva Kiyokót.

– Ööö, ne haragudjatok! – Kiyoko érezte, hogy elpirul, ami azért volt fura, mert a smutos részeket minden további zavarba jövés nélkül olvasta vagy nézte végig. Nehéz élni IRL. – Megzavartam valamit?

Remélte, hogy a hangja tükrözi azt a türelmetlenséget, amit érzett. Valszeg nem. RIP.

– Nem, dehogy! – ugrott fel riadtan Yachi. Yamaguchi szegényke piros fejjel hebegett-habogott valamit egy sorozat új évadának traileréről, amit mindketten szeretnek, aztán mégis jobbnak látta kispriccolni, végre kettesben hagyva Yachit és Kiyokót. Az az, menjél csak az égimeszelő tsunderédhez, szeplőcske.

– Senpai! Tényleg nem csináltunk semmit! – esküdözött Yachi. Kiyoko legyintett és gyorsan becsukta az ajtót.

– Ugyan, nem kell bizonygatnod nekem semmit. Azzal randizol, akivel akarsz – mosolygott rá Yachira Kiyoko, aztán gyorsan le is törölte az arcáról. – Kivéve őt. És bármelyik másik röpis fiút. Sőt – jutott eszébe néhány sus évfolyamtársa –, igazából az lenne a legegyszerűbb, ha a lányokat szeretnéd, de mindegy.

– Kiyoko-senpai? – pislogott rá Yachi.

– Jól figyelj rám, Yachi – ült le a matracokra Kiyoko. – Fontos dolgokat kell mondanom neked, és mivel néhány nap múlva már Tokyóban leszek, ez az utolsó alkalmam, hogy elmondjam.

Yachi megilletődött. Leült Kiyoko mellé, némán várva az igét, amelyet gyönyörű senpaija nyújt majd át a számára.

És Kiyoko elmondott mindent, de mindent az elmúlt három évének izgalmas részeiről. Elmondta, hogy próbált összehozni párokat, elmondta, hogyan ébredt rá a kifinomultabb módszerekre, milyen oldalakon olvasson BL-t és hogy lehet tíz másodperc alatt fincsi limonádét készíteni. Úgy érezte magát, mint egy öreg bölcs, aki továbbadja a tudást a következő nemzedéknek. Vagy, ha már itt tartunk, mint egy haldokló szűz ifjú, akit a legjobb fiúbarátja a karjaiban tart, és döbbent tekintettel, sírva hallgatja végig a szerelmi vallomást...

– Eeeeee?! Kiyoko-san! – kiáltotta meglepetten Yachi, amikor befejezte. – Mióta vannak neked ilyen... Ilyen... Piszkos gondolataid!?

A lány fülig elvörösödött, pedig még nem is hallott a BDSM BL-manga oldalakról. Na mindegy, majd belejön.

Köszönöm a 300 követőt!!!