Színre lép a sivatagi fiú 1.
Naruto unottan kullogott a két lány után, akik halkan sutyorogtak egymásnak lányosabbnál lányosabb témákról.
- Na és van fiúd? - kérdezte Ryoko, mire Sakura fülig epirúlt.
- Van egy fiú. De ő, hogy is mondjam... nem tudom, hogy mi most járunk-e vagy nem... tudja, hogy szeretem, s ő is szeret, de nem beszéltünk még erről a témáról... - makogta össze-vissza Sakura.
- Ne aggódj, értem én. - kacsintott barátnőjére Ryoko.
- Neked van barátod odahaza? - terelte a témát magáról a vörös arcú lány.
- Nem. Az udvarban e téren nagy volt a szigorúság. - felete semleges hangon a hercegnő.
- Sosem voltál szerelmes? - ámúlt el aznap sokadszor Sakura.
- Nem. A mesékben a hercegnő beleszeret a lovász fiúba vagy a cipész fiába, hát a valóság ennél szürkébb. - magyarázta Ryoko.
Egy sötét köpeny libbent meg egy hátsó utca sarkán, amit egy fekete haj és fekete szempár követett.
- Uciha Sasuke, ha nem tévedek? Az én nevem Tomikosada Ryoko. - fordúlt meg mosolyogva a lány.
- Az értesüléseid pontosak. - biccentett Sasuke.
- Hogy kerűlsz ide? Azt hittem az utadat járod. Örülök, hogy visszajöttél. - veregette válba barátját Naruto vigyorogva.
- Üdv itthon, Sasuke. - pirult el ismét Sakura.
- A kötelesség hívta haza. - szólt közbe Ryoko. Mindenki elnémúlt.
- Nem csak a legerősebb, de a legimformáltabb ninják is ti vagytok, ugyebár? - nézett farkasszemet a lánnyal Sasuke.
- Rég jártál nálunk. Mikor is volt az utolsó találkozunk? Egy éve? - húzta félmosolyra a száját Ryoko.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte egyszerre Naruto és Sakura.
- Egy idegen besétál Hó országának királyi palotájába. Az örök nem akarják átengedni a kapun, de szerencsére ott a fiatal királylány, aki készségesen beengedi a fáradt vándort. Szállást ad az utazónak, aki még a nevét sem akarta elárulni. - mesélte csilingelő hangján Ryoko.
- Mi történt utána? - dülesztette ki a szémt kíváncsian Naruto.
- A fiúnak segítségre volt szükséga, s amint azt megkapta lelépett. Még a nyomát se lehetett látni, úgy eltünt. Utána a királylány egy órát magyarázkodott az apjának, hogy tényleg járt itt egy fiú és nem csak kitalálta. - fejezte be a mesét a hercegnő.
- Sasuke te jártál a Hó országában? - akadt ki Naruto.
- Még most is olyan gyenge a csakra áramlásod, mint akkor? - tett egy lépést a fiú felé Ryoko.
- Nem. - felelte kurtán Sasuke.
- Érzem. Befejezetlenűl maradt a harcunk. Itt és most? - még egy lépést közelített.
- Ebben a ruhában akarsz megküzdeni? - húzta fel a szemöldökét Sasuke.
- Sakura, most mi történik? Te érted ezt??? - kapott hiszti rohamot Naruto. A rózsaszín hajú lány is ugyan olyan értetlenül állt ott mint eddig.
- Azt hittem már kiismertél. - mosolyodott el Ryoko. A talpa alatt nőni kezdtek a növények. Először a bokáját, majd a lábát, s végűl az egész testét körülölelték. Egy lepeke bábra hasonlított, csak növényekből. Pár pillanat múlva egy robbanás kíséretében szíthullot a burok. Virágszirmok hullottak mindenfelé a földre. A forgatag közepén ott állt Ryoko. A haja most egy fonatban lógott a háta mögött, ruhája egy hófehér térdig érő, oldalt felvágott ujjatlan kimono volt.
- Ezt meg, hogy csináltad? - nézett nagyot Sakura.
- Így már megfelelek? - lépett mosolyogva Sasuke elé a hercegnő.
- Ha nyerek a kulcs az enyém. - jelentette ki Sasuke, s a kezét nyújtotta.
- Ha viszont én nyerek jössz nekem egyel. - fogadta el a felé nyújtott kezet Ryoko.
- Sakura, Naruto ti lesztek a bírók. - szólt oda társainak Sasuke.
- Oké... - nézett még mindig értetlenül a sárga hajú fiú.
Egy gyakorló pálya mellett döntöttek, mint csata tér. A tisztást egy lombhullató erdő szegélyezte minden oldalról. A kihívók a tisztás szemközti végein álltak meg, míg a bírók egy-egy fa vastag ágán foglaltak helyet.
- Nem foglak kímélni. - kiáltotta át a tulsó oldalra Ryoko.
- A Sharingant is alig kell használnom és már a földön leszel. - szólt vissza unottan az Uchiha fiú.
A szavak után másodpercek múlva már surikenek és kunaik röpködtek. Két hatalmas dobócsillag repült Sasuke felé, mire ügyesen kitért előlük, de e közben Ryoko a háta mögé került, s egy földteknikával próbálta a földbe süllyeszteni a fiú lábát. Ahogy a srác alatt a talaj süllyedni kezdett, egy nagy pukkanással köddé vált.
- Árnyéklon? Azt gondoltam ennél jobb teknikáid is vannak! - nevetett Ryoko.
- Én is azt hittem, hogy nem ragadsz le az elterelő támadásnál. - szólt vissza a fák közül a fiú.
A lány óvatosan megérintette a lába előtt a talajt. Erősen koncentrált a terület minden növényére, hogy megtudja hol van a kihívotja.
- Nem rejtőzködöm. - hallotta ismét a hangot, csak most egyenesen a háta mögűl érkezett.
- Azt tudom. - fordúlt hirtelen hátra a lány Sasuke nyakának szórítva egy kunait.
- Nyertem? - kérdezte magabiztosan Ryoko.
- Nem egészen. Sharingan. - szólt Sasuke, mire villámgyorsasággal a lány háta mögé került. Most ő szorította a fegyvert a hercegnő hátának.
- Ügyes, de nem eléggé. - válaszolta önbizalommal telt hangon a lány, s egy jól irányzott rúgással a földhöz szórította a fiút.
- Hogyan? - húzta fel fél szemöldökét Sasuke.
- Már a rúgás előtt enyhe földjutsut alkalmaztam, te csak a szemedbe öszpontosítottad a chakrád a lábadról megfeledkezve, a rugáskor szorítottam a bokádat tartó bilincseken, s így a földre kerültél. - magyarázta mosolygva Ryoko.
- Alábecsültelek. Azt hittem, még mindig az a kis gyenge lányka vagy. - emelkedett feljebb Sasuke.
- Azóta egy kerek év telt el. Sok minden megváltozott. - suttogta a lány maga elé.
Egy vörös haj lépett ki a fák árnyékából. Lopótök volt a hátára erősítve.
- A sivatagi fiú. - ejtette ki a szavakat hátra sem nézve Ryoko.
- Gaara vagyok. Sajnálom, ha megzavartam a harcot. Azt mondták, hogy itt találom Tomikosada Ryoko kisasszonyt.
- lépdelt a küzdő felek felé karba tett kézzel a jövevény.
- Én vagyok az. Mit óhajt tőlem a Kazekage, hogy személyesen jött el? - fordúlt meg póker arcal a lány.
Gaara, ahogy meglátta fülig elpirúlt.
- Lázzas vagy Gaara? - ment a beszélgetőkhöz a két bíró is.
- Hallgass, Naruto! - szidta meg a társát Sakura.
- Öööö... Én csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy velem tart ma egy ebédre, hölgyem? - tanulmányozta a cipőjét Gaara.
Ryoko csendben lépkedett el a vörös hajú fiú mellett.
- 7 óra, és ne késs. - szólt hátra válla fölött, mikor a tisztás végéhez ért.
- Értettem. - bólintott a sivatagi fiú.
- S csak úgy gyere, ha már tegezel. - ment be a fák közé.
- Te most randira hívtad a hercegnőt? - esett le Naruto álla.
- Nem, dehogy is! Politikai vacsora. - nézete fél szemmel, mosolyogva Gaara az egyre homájosodó alakot.
- Ühüm. Ennél még Sasuke is jobb vicceket szokott mondani. - bólogatott hevesen Naruto.
- Tényleg, hová tünt Sasuke? - fordúlt a fiú kihült nyoma felé Sakura.
- Biztos akar egy visszavágót. - vont vállat Naruto.
- Az nem az ő stílusa. - rázta meg a fejét Sakura.
- Akárhogy is, azt el kell ismerni, hogy nem semmi ez a lány. Pár apró trükköt kombinálva földre külte Sasukét. - ismerte el a lány tehetségét Gaara.
- Nagyon ügyes az biztos. - vélekedett Sakura is.
- A következő harcát velem fogja vívni, mert én le is fogom győzni! - kiáltotta el magát Naruto.
- Véleményem szerint, még negyedét sem láttuk igazából, ami abban a lányban van. A könyvek mindig, úgy beszélnek a Somadékról, mintha földre szállt angyalok lennének. - gondolkodott Sakura.
- Hát a kinézete az biztos angyali. - helyeselte Naruto.
- Az erejük, te hülye, az hasonlít az angyalokhoz. A képeségeik, a chakrájuk színvonala, a jutsuik kombinálása, a tehetségük teszi őket Somadékká. - vágta fejbe barátját a lány.
- Senki sem érti, miért élnek olyan eldugodt helyen. Hisz övék lehetne az egész világ. - szólt közbe Gaara.
- Azt mondják, közeli rokonai az Uchiáknak. - húzta el a száját Sakura.
- Akkor Sasuke Ryoko távoli rokona? - döbbent le Naruto aznap már nagyon sokadszor.
- Valami olyasmi. - bólintott a lány.
- Nem kéne megkeresnetek? Hisz, a ti munkátok a hercegnő kísérése. - lépett ki a kupak tanácsból Gaara.
- Tényleg, vajon hová mehetett? - kapott észbe Sakura. - Naruto, siess már! Meg kell találnunk!
Azzal elsiettek Ryoko után a fák közé, attól tartva, hogy ha elveszítik Tsunade élve felfalja őket.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top