Jungkook pov's

- Várni fogok rád, Jungkook.

Megingattam a fejem, hogy észhez térjek, és visszaváltoztam eredeti alakomba. Soha nem volt még ilyen nehéz meglendítenem a kaszámat, de tudtam, ha most nem teszem meg, MinGi talál rá másik módot, hogy rávegyen.

Még ilyenkor is csak azt látta maga előtt, hogy miatta én ne kerüljek bajba. Soha többé nem fogok még egy ilyen angyallal találkozni, mert belőle számomra csak egy volt. És ezt az egyet épp most ölöm meg. Ahogy a kasza elvágta a fonalát, MinGi erőtlen teste dőlni kezdett, ám mielőtt a homokba huppanhatott volna, elkaptam, és magamhoz húztam. Nem bírtam már uralkodni magamon, fogaimat összeszorítva engedtem, hogy a könnyeim maró érzéssel távozzanak a szememből.

MinGi lelke kiszakadt a testéből, én pedig óvatosan a karjaimba véve a lányt felvittem oda, ahova ezek után tartozni fog. A lelke olyan tiszta, mint a frissen mosott lepedő, semmi bűn vagy mocsok nem szennyezte be, még úgy se, hogy egy olyannal volt barátságban, mint ami én vagyok. Soha nem fogom tudni meghálálni neki azt, amit adott nekem, hogy volt nekem.

Aznap sokáig álltam még ott, ahol a teste feküdt. Nem bírtam elszakadni tőle, mert még így is gyönyörűnek találtam. Olyan volt, mintha csak aludna. Egy örökké tartó, mély álomban.

- Hyung. - szólalt meg YoonGi. Valahogy tudtam, hogy nem lehet messze, ezért nem lepődtem meg, csak letöröltem a könnyeimet, és megfordultam. - A rendőrök hamarosan itt lesznek. Mennünk kell.

- Igazad van. - válaszoltam neki rögtön, és megindulva felé kivettem kezéből a naplómat, ám eszem ágában sem volt kinyitni. Előtte még el kell mennem egy helyre.

Mint mindig, most is az ablakot használtam arra, hogy bejussak a szobájába. Üres volt, és csendes, semmiben sem hasonlított arra a helyre, ahova akkor jöttem, mikor MinGi itt volt. Valahogy olyankor még a szoba is életre kelt.

Az ágy szépen el volt rendezve, sőt, minden a helyén volt, mintha nem is lakna itt senki. A paplanra ki volt helyezve egy mappa, amire fel volt írva a lány neve. Emlékszem erre, mivel sosem mutatta meg, hogy mi van benne. Most azonban nem bírtam magammal, leültem és kinyitottam, mert tudnom kellett. Tudni, hogy ő hogyan látta a világot, és miként rajzolta le azt, ami a szeme előtt volt.

Azonban mikor kinyitottam, meglepően vettem szemügyre a lapokra rajzolt csodákat.

A legtöbbjükön én voltam, csupán csak pár olyan firkálmány volt, ami másról szólt. Szám elé tettem a kezem, hogy ne kezdjek el megint sírni, és egyre csak lapozgattam a vége felé. MinGi mindig is csendes típus volt, kivéve akkor, mikor én is ott voltam. Néha napján, mikor volt egy kis időm, csak messziről figyeltem a lányt, ahogy a világ észre se veszi őt, de ő nagyon is észreveszi a világot. Másokkal nem kommunikált, de mikor én is feltűntem, egyszerűen láttam rajta, hogy órákon át csak beszélne.

Az utolsó lapon nem kép volt, hanem egy MinGi keze által írt levél, ami az első sorokat nézve, nekem szólnak. Nagy levegőt vettem, és olvasni kezdtem.

,,Drága Jungkook.

Remélem megtalálod majd ezeket a sorokat, és végigolvasva rájössz arra, amit én már a találkozásunk óta mondogatok neked. Kérlek, ha meghaltam, akkor is emlékezz majd rám, mert te vagy az egyetlen, aki képes erre. Az emberek, akiket ismertem, akikkel beszélgettem, és akiket a családomnak mondhattam, nem ismertek. Te voltál ott, mikor megszülettem, de voltál az, aki álomba ringatott, ha féltem. Mindig itt voltál velem, így most el sem tudom képzelni milyen lesz nélküled. A részemmé váltál, és én nagyon megszerettelek, de tudom, hogy várnom kell majd. El kell engedjelek, hogy utána ismét találkozhassunk. Mert igenis fogunk! Hallod, Jungkook? Kérlek, higgy benne annyira, mint amennyire én hittem. Bármi is legyen, és várok rád, annyit, amennyit csak kell.

Kérlek, ne emészd magad azért, mert ezt kellett tennünk. Boldog vagyok, hogy nem kerültél miattam nagyobb bajba, és örülök azoknak az éveknek, amiket együtt tölthettünk. Örülök, hogy ismertelek, és, hogy találkozhattunk! Többször is mondtam már neked, de úgy érzem, még mindig nem bírtad teljesen elfogadni azt, hogy a halál nem büntetés. A halál szabadság, egy fáradt léleknek, vagy megváltás egy olyannak, aki nem akart a földre születni. Minden bizonnyal én is ebbe tartozom. Csakis azért élhettem ennyit, hogy veled lehessek. Hisz senki, még ti sem élhettek örökké.

Ezért ne legyél szomorú, mikor elveszel egy életet, mert ez a munkád része. Te ettől vagy az, aki. Éld az életed, lehetőleg boldogan, aztán ha lejárt az időd, én tárt karokkal foglak várni. És ott, ahol találkozni fogunk, végre örökre együtt lehetünk szomorúság, megbánás, vagy fájdalom nélkül. Vége lesz mindennek, és végre te is szabad lehetsz, velem együtt. De ahhoz az kell, hogy ne hagyd el magad, és ne engedd, hogy a belső éned felemésszen, mert nem vagy rossz ember. Emlékszel? Azt mondtad, az én lelkem tiszta. Én is ugyan olyan jónak látom a tiédet, mint amilyen az enyém.

Kérlek őrizd meg az emlékemet, és mosolyogj, Jungkook!

Szeretlek. "

Az utolsó sorokat már sírva olvastam. Ahogy meghallottam a hangját a fejemben, és megláttam azt a mosolyt, amivel ezt mondaná nekem nem bírtam visszatartani. Magamhoz öleltem a levelet, ezzel együtt a füzetet, és a lány emlékét is. Szeretnék mosolyogni, de nem tudok. Képtelen vagyok rá MinGi nélkül. Mintha minden öröm, ami eddig ért, elszállt volna a lánnyal együtt.

- MinGi.. Nem tudom, hogy be fogom e tudni tartani azokat, amiket itt kértél tőlem. Nem tudom, hogy mennyire fogok tudni megbékélni a létezésemmel. De egyet megígérhetek. Ha oda kerülök én is, megkereslek, és utána már semmi se választhat el tőled. Nem leszek vak, és nem foglak eltaszítani magamtól. Csak várj rám, kérlek. Mert én is.. Szeretlek.

Vége

Halihoooo!
Azt hiszem, most bocsánatot kérek mindenkitől, mert úgy vettem észre (lehet nem, csak be vagyok szívva) hogy valami csattanósabb végre számítottatok. Tényleg rosszul érzem magam amiatt, hogy valószínűleg sokan csalódtak ebben a sztoriban (bennem), de ezt a véget szántam neki...Őszintén szólva ez a sztori, illetve MinGi az én reményem volt, és azzal, hogy meghalt, gondolom mindent elmondtam magamról 🤣🤣(nem vagyok szét esve az érettségi miatt, dehogy) Ez lett az én ,,semmilyen" sztorim.
Nade, lényeg a lényeg. Szerintetek fognak még találkozni? Kicsit nyitott végű lett, hogy el tudjátok dönteni. 🤣🤦

Köszönöm, hogy itt voltatok🥰💕💕💜