- Titeket meg honnan szalajtottak?

- Azért jöttünk, hogy megmentsük. - hadarom, miközben a feltört zár aktiválja a riasztórendszert. - Jó híreket hoztunk. Az Első Rend vezető nélkül maradt, és az Új Köztársaság ismét talpra állt. A szenátusnak szüksége van magára. Jöjjön velünk! 

Csend. Q'haar kínos lassúsággal, némán feláll, és csaknem egy fejjel fölém magasodik. Cinikusan lebiggyesztett ajkakkal felel:

- Úgy nézek ki, mint akit érdekel?

- Tessék? - kérdezek vissza döbbenten. Számtalan lehetséges reakciót elképzeltem a szenátor részéről, de ez nem volt köztük.

- Úgy nézek ki, mint akit érdekel, mi van a Szenátussal? - ismétli élesen. - Vagy szerintetek igazságos az, hogy az egész Rhogorán én vagyok az egyetlen, akit nem szarnak le a Köztársaságnál? Igazatok van, gyerünk, hagyjuk itt ezt a pöcegödröt, hadd üljek be egy konferenciaterembe egy csapat vén szatyorral, és tegyek úgy, mintha minden rendben lenne, miközben lassan az összes rhogoránból vagy rohamosztagos, vagy robotoló bányász lesz! - folytatja, és kitörésének hirtelensége, valamint az, hogy alatta egyszer sem állt meg levegőt venni, kellőképpen elképeszt. Beletelik néhány másodpercbe, amíg kiötlök egy értelmes választ, ám Ben megelőz.

- Sietnünk kell. Mindjárt ideérnek a biztonságiak. - közli ellentmondást nem tűrő hangon. - Q'haar szenátor, akár jönni akar, akár nem, a bázisról muszáj lesz kijutnunk. Már ha nem szeretné, hogy a rohamosztagosok szitává lőjék.

- Efelől nem volt kétségem. Azért majd ha az őröket elintéztük, váltanék veletek néhány szót. - hátrál sértődötten, aztán összefonja a karját. - És Q'haar szenátor az apám volt. Az én nevem Artemis.

Ben szólásra nyitja a száját, de ekkor a börtönblokk kapujában, fegyverek zajával kísérve megjelenik a biztonsági osztag. Mindketten felkészülünk, hogy bármi áron megvédjük Artemist. Egyiküket azonnal lefegyverzem, a páncéllal fedett kar koppan a padlón.

- Maradj fedezékben! - kiáltom Artemisnek, miközben egy rúgással próbálom hátratántorítani a következő rohamosztagost. Felszisszenek, ahogy lézerpuskájának eltévedt lövedéke perzselve súrolja a vállamat. Ben előrenyújtja a kezét, és az egyik őr akarata ellenére társára irányítja a fegyverét, a lövedék szikrázva csapódik a fehér sisakba. Összeszorítom a fogam. Védekezően egymásnak vetett háttal blokkoljuk az ajtót. Záporoznak a lövések, egyet az utolsó pillanatban védek ki.

A nehéz vasajtó hirtelen bezárul, és a bent ragadt rohamosztagosnak esélye sem marad menekülni. Mire újra kinyílik, a kemény szárnyak már szilánkokra törték a páncélt, a repedések között vér szivárog. A rémes látvány okozta sokkból először Ben ocsúdik fel, és a meglepett őrökre támad. Gyorsan csatlakozom, közben egy pillanatra visszanézek. Artemis a terminálnál áll, kezében ezüstösen csillogó plasztikkártya.

Hárman rohanunk vissza a hangárhoz. A hátunk mögött lövés hangzik, és hallom, hogy a széles folyosó már nem csak a mi sietős lépteinket visszhangozza. Ben még inkább gyorsít, hogy a hangár kapujánál beolvashassa a kártyát. Artemis mögött maradok, hogy védjem az egyre közelebb becsapódó lövedékektől, amíg elérjük a Sólyom páncélja által nyújtott fedezéket.

- Beindítom a motort! - kiáltok. - Addig nyisd fel a hangárt! - A rámpa felé irányítom Artemist, miközben próbálom blokkolni a lövéseket. A pilótafülkéhez sietve kis híján összeütközünk C-3PO-val, aki ezek szerint - R2-val egyetemben - önkényesen aktiválódott, amíg mi a bázison voltunk.

- Jaj, Rey gazdám! Elmondanád, mégis mi folyik itt? - sopánkodik a droid.

- Most nem, 3PO! - felelek gyorsan. R2-D2 lendületes csipogásba kezd.

- Igen, R2, észrevettem, hogy lőnek ránk! - förmed rá 3PO. - Jaj, tervezőm!

A megszokott panaszkiáltást a pilótafülkéből is hallom, miközben sietve beindítom a motort. A hangárt elárasztja a fény, ahogy a hatalmas zárólemezek szétnyílnak, és utat engednek a napsugaraknak. Megcsillan a rohamosztagosok fehér páncélján és a lift acélajtaján, amely most lassan kinyílik. A kilépő Bent azonnal legalább hat lézerfegyver veszi célba. Futva indul a Sólyom felé. Egy biztonsági az útjába áll; Ben előrenyújtja a karját, és egy kézmozdulattal a falnak hajítja. Egy szempillantás alatt a hajón terem, de még mindig nem teljes a létszám.

- R2, te meg mit csinálsz? Befelé! - Hallom, ahogy a droid a falnak gurul, a leszállórámpa becsapódik mögötte. Emelkedni kezdünk. R2 természetesen képtelen abbahagyni a csipogást, amire csupán akkor figyelek fel, mikor megemlíti a lézerágyút.

- Hogy érted azt, hogy működik? - kérdezek vissza értetlenül, de reménykedve. - Be kell kalibrálni? Biztos vagy benne, hogy működni fog?

R2 nagyon határozottnak hangzik. Bízom benne, hogy az ágyú meghibásodása betudható a Sólyom megszokott harctéri szeszélyeinek. Szótlan megegyezés alapján Ben lemegy a kontrollkarokhoz, míg én irányítom a hajót és beindítom a kalibrálást.

- Artemis, gyere a pilótafülkébe! - kiáltok. - Ez rázós lesz.

Ahogy sebesen a nyitva maradt hangár fölé emelkedünk, egy pillanatra kék fény vakít el. Folyamatosan pislogva még látom a bázis felett keresztülcikázó villámot.

- Megpróbálják újra aktiválni a pajzsot! - kiált Ben. A szívem a torkomban dobog. Ha a sugárpajzsnak ütközünk, az elektromosság egy másodperc töredéke alatt végez a hajóval.

Feszülten préselem magamat az ülésbe. A Sólyom páncélján szikra fut át, ahogy a pajzs hűlt helyén áthaladva elkap a feszültség hulláma. Tovább emelkedünk, a bázis felett villámok hálója kering.

Nem marad időm örvendezni, amiért nem égtünk szénné, mert azonnal üldözőbe vesznek az apró, áramvonalas járőrhajók. Elsőre kitérek előlük, de hamar jeleznek a bázis felett körző társaiknak, és zümmögő méhraj módjára utánunk erednek. Felkészülök egy elterelő mozdulatra, de a hajtómű egyszerre minden ok nélkül leáll. Zuhanni kezdünk.

- Mi történik? - kérdezem, a pánik kihallatszik a hangomból. Reménytelenül rángatom a karokat a műszerfalon. Nem mozdulnak.

- Elektrosokk lövedékek. - érkezik a válasz. - Lebénítják a hajót!

- Mégis meddig?

- Ha szerencsénk van, néhány másodperc múlva vége.

- Az ég szerelmére! Egyáltalán hogyan lőhettek le? - elégedetlenkedik Artemis. Próbálom figyelmen kívül hagyni, 3PO riadt panaszkodásával egyetemben. A hajó sebessége aggasztóan gyorsan nő, és én minden apró idegszálammal a műszerfalra koncentrálok.

A kar végre enged. Teljes erőből felrántom, aminek az lesz az eredménye, hogy a hajó szinte függőlegesen indul felfelé. Gyorsan stabilizálom a helyzetünket, közben egyre inkább hiányolok egy másodpilótát. Ben kilövi az első lézert, és telibe találja a célpontként szolgáló járőrhajót. Próbálom mozgásban tartani a Sólymot, kanyarodok, aztán oldalra dőlünk, miközben a sugárágyú folyamatosan tüzel. Megteszünk egy teljes fordulatot, ám ekkor valami szemet szúr.

Egy újabb hajó bukkan fel mögöttünk, aminek mérete jóval meghaladja a járőrökét. A mozgása rendezetlen, de nem lassú. Hunyorítok, mert messziről képtelen vagyok felismerni.

- Ben, látod a hajót?

- Igen. - válaszol. - Valamiféle bombázó. Legutóbb akkor láttam ilyet, mikor az ellenállók majdnem betörték velük a Hatalom pajzsát.

- Az ellenállók? - hitetlenkedek, de mostanra tisztán látom, hogy Bennek igaza van. A hajó egy Z-95 típusú fejvadász, ami könnyen meglehet akár ötven éves is. Afelől azonban nincs kétségem, hogy a rakétavetői tökéletesen működnek.

Úgy látom, a pilóta nem is késlekedik, hogy ezt bebizonyítsa.