Már az Ahch-To egyik távolabbi szomszédos rendszerében járunk, mikor Lando ismét levált. Chewieval közben sikerült elvégeznünk egy hiperűrugrást, amire sokadjára is mindig büszke leszek. A Jakkun ilyesmire soha nem volt lehetőségem, de van valami különleges abban, amikor az ember meghúz egy kart, és a csillagok fénye eltorzul, ahogy a hiperhajtómű fénysebességgel repít keresztül a világűrön. És persze mindig megnyugtató, mikor a hajó lelassul, és nem találjuk magunkat közvetlenül egy bolygó vagy fekete lyuk előtt.

- Minden rendben ment? - kérdezi Lando barátságosan.

- A hiperűrugrás sikeres volt - újságolom el neki is. - Az elején viszont... súrolt minket egy meteor, és nagy valószínűséggel letörte az egyik antennát. - intek a kialudt izzó felé. - Úgy tűnik, a koordináta-továbbítás nem működik.

Lando látszólag elhiszi, én pedig visszatérek a hajó hátsó részébe. A droidok éppen kikapcsolva töltődnek, viszont tudom, kinek lehet szüksége a társaságomra.

- Hogy érzed magad? - kérdezem Ben Solót, mikor megjelenik.

- Jobban, gondolom - von vállat. - Egészen pihentető ez a környék. Érezni lehet a fényt.

- Jó hely rehabilitációra - értek egyet. - Én is odamentem, miután... - elharapom a mondatot. Nem akarok a múltbeli viszályokról beszélni. Még nem. - Bár kicsit magányos tud lenni.

- Az egyedüllét sosem zavart - vallja be. - Ezek a kis madarak viszont idegesítőek tudnak lenni.

Kuncogok. A porgokról beszél. Hirtelen erősen megrázkódik a hajó. Ezt furcsának tartom, mert az Ahch-To-ig innen már sima útnak kellene lennie.

- És az ellenállók? Hogyan reagáltak? - kérdezi.

- Nem sokat haboztak, mikor meghallották, kiről van szó - mondom ki a nyilvánvalót. - Sikerült felkerülnöm az utánad küldött gépre. A többiek már nem tudják, merre megyünk, mert elrontottam a kommunikációs rendszert.

Bólint, aztán megszólal:

- Kérdezhetek valamit?

- Nyugodtan.

- Miért védtél meg? - teszi fel bizonytalanul a kérdést. - Miért segítettél elmenekülni... Mindazok után, amit elrontottam?

- Igazából nem is tudom. - mosolyodok el. - Mindig éreztem, hogy Kylo Renként soha nem voltál igazán önmagad; és szerintem nem is voltál  boldog. Valahogy tudtam, hogy ha megpróbálok segíteni, végül majd megéri. - próbálom szavakba önteni gondolataimat, aztán hozzáteszem:

- Reméltem, hogy édesanyád sikerrel járt.

Néhány másodperc erejéig némán néz maga elé.

- Már régen nem gondoltam úgy Leia Organára, mint édesanyámra. - szólal meg végül. - És számomra Han Solo sem volt az apám. Azt gondoltam, ők is elárultak, ahogy Luke. - Az arca megkeményedik, ahogy kimondja egykori mestere nevét. - Valójában féltem, hogy megutáltak, Snoke és az Első Rend pedig befogadott; legalábbis azt hittem. Közben csak táplálta a gyűlöletemet, és lassan teljesen ellenük fordított. Úgy, mint ő, én is csak egy buta eszköz voltam Palpatine tervében. - Szünetet tart. - Sajnálom, hogy erre nem jöttem rá hamarabb.

Kis idő múlva a szemébe nézek.

- Tudom, hogy sikerülni fog. - jelentem ki.

Kételkedve húzza össze a szemöldökét.

- Miután elestem a trónteremben - mesélem -, hangokat hallottam. Régi Jedi mesterek hangját. A fülembe suttogtak, és átadták az erejüket. Hallottam Luke-ot, Yoda mestert, Obi-wan Kenobit, és... Anakin Skywalkert is.

- Darth Vadert? - kérdezi hitetlenkedve.

- Nem. Anakin Skywalkert. Azt mondta, hozzam el az egyensúlyt az erőbe. Ben - nézek rá ismét -, tudom, hogy még őt sem emésztette fel teljesen a sötétség. Anakin végig benne élt. Ha valaki olyan, mint Darth Vader, aki olyan szörnyűségeket követett el a Birodalom nevében, és már mindenki szemében menthetetlen volt; ha még ő is vissza tudott térni, és képes volt utoljára Palpatine ellen fordítani az erejét, akkor neked is menni fog.

A vállára teszem a kezem.

- Hiszek benned.

Visszanéz rám, és a szája sarkában egy halvány mosolyt vélek felfedezni, ahogy lassan eltűnik.

A Sólyom megint hangosan rázkódik. Aztán még egyszer. Előremegyek a pilótafülkéhez, hogy kiderítsem, mi történt, de mire odaérek, Landónak és Chewienak nyoma sincs. Rossz előérzet állítja fel nyakamon a szőrt. Aztán lépteket hallok. Tudom, hogy nem jelenthetnek jót, mert a padló ütemes döngése legalább hat-hét emberre utal. Lélegzet-visszafojtva hallgatom, ahogy az idegenek apránként mögém érnek, és körbevesznek.

- Ne mozduljon. - parancsol egy határozott hang. Lassan megfordulok.

Az Ellenállás uniformisait viselő katonákkal nézek farkasszemet.

- Le van tartóztatva árulás és szabotázs vádjával. Kérem, kövessen.

Kivezetnek a hajóból. Közben tudom, hogy könnyedén legyőzhetném a katonákat, de mégsem foghatok fegyvert saját bajtársaimra.

- Elkezdjük megszerelni a kommunikációs rendszert. - jelenti egy szembejövő overallos nő. - Ha valóban szabotázs történt - pillant rám -, valószínűleg nem okozott maradandó kárt.

- Köszönjük. - biccent a katona.

A gépről leszállva egy tiszt fogad.

- Egy osztagot küldünk az Ahch-To rendszer felé a régi koordinátákat használva. - mutat a csapatot vezető fegyveresnek egy kis képernyőt, amin az én útvonalam látszik akkorról, mikor először látogattam meg Luke-ot. Csak növeli bennem a kudarc érzését, hogy tudtom nélkül én magam vezetem el őket a szigethez.

Még visszapillantok, mielőtt a fegyveresek elvezetnek. Az Ezeréves Sólyom előtt, Chewbacca mellett ott áll Lando Calrissian, a kellemetlen meglepetések mestere.

Aki bizonyára azt is tudta, hogy az Ahch-To övezetében milyen ritkák és egyszerűen kikerülhetőek a meteorok.