Beszélgetésünk után alig egy órával van őrségváltás a celláknál. Ahogy vártam, szinte azonnal megszólalnak a bázis hangszórói. Elégedetten mosolyogva hallgatom a ziláló hangot.

- Erősítést kérünk a börtönblokkhoz, ismétlem, erősítést a börtönblokkhoz, egy fogoly... - ezt statikus zaj követi: sikerült kiiktatni a rádiót. Furcsa büszkeség tölt el. Kisvártatva ismét felhangzik a hangosbemondó.

- Engedély nélküli felszállást hajtottak végre a 12-es hangárból. Azonosítószám F543, T70-es típusú, egyszemélyes vadászrepülőgép sugárfegyverrel felszerelve. Kérjük, az illetékes azonnal fáradjon a kontrollterembe.

Luke szigetére mész, igaz?

Ne nevezd így.

Bocsánat, megszokás. Eltalálsz egyáltalán oda?

Nem érkezik válasz. Kényelmes tempóban én is elindulok a kontrollterem felé. Poe természetesen már ott van egy fiatal tiszt társaságában, de nem veszi észre, ahogy belépek.

- A pokolba! Már nem tudjuk utolérni. - állapítja meg a tiszt homlokráncolva. - A biztonsági rendszer nem jelzett időben. Bottal üthetjük a nyomát.

- Még rosszabb a helyzet - csóválja a fejét Poe. - A fogoly, aki kiszabadult... Nem tudták elkapni. Sanszos, hogy a gépen van, és már messze jár innen. - Egy komputeren keresgél, aztán megmutatja a cellákba regisztrált rabokat, és annak a blokknak a számát, ahonnan korábban a riasztás érkezett. - Az a fogoly Kylo Ren volt.

A tiszt arcán meglepetés tükröződik.

- Akkor... Akkor azonnal utánaküldünk egy osztagot! Meg kell találnunk, amíg nem késő! - heveskedik. Ebben a tekintetben jellemzően kezet foghatnának, de most Poe csendre inti, és megint a kis mikrofonjába beszél:

- Calrissian tábornok? Kérem a kontrollterembe. - Felnéz a monitorról, ekkor lát meg engem az ajtóban. - Rey? Te mit keresel itt?

- Ajánlanám magamat a küldetésre. - válaszolok határozottan.

Látszólag megdöbbentik a szavaim. A szerencsétlen tiszt csak megrökönyödve figyeli az eseményeket.

- Nem te mondogattad, hogy Kylo mennyire "megváltozott" és "nem az, akinek gondoljuk"? - Ingerel, ahogy komolytalanul idézőjelet mutat az ujjaival.

- De igen. - fonom össze a karjaimat. - Éppen ezért kell, hogy utánamehessek, és bebizonyítsam nektek.

- Bebizonyíts mit? - értetlenkedik a belépő Calrissian.

- Tiszteletem, tábornok. Szükségünk van a segítségére. - hagyja figyelmen kívül a kérdést Poe.

- Állok rendelkezésre. - válaszol az kedélyesen. - Már úgyis nagyjából sikerült helyrepofozni a Sólymot. Mi a probléma?

- Kylo Ren az egyik vadászgépünkkel menekül. El kell fognunk. Élve vagy halva. - foglalja össze Poe, míg én próbálom kontrollálni magam, hogy civilizált módon közölhessem a véleményemet. Lando arcáról eltűnik a derűs mosoly.

- Rossz a hozzáállásod, Poe. - kezdem. - Kylo Ren már nincs. Azon a hajón Ben Solo van, és semmi okunk sincs megölni.

- Semmi? Semmi?! - Poe természetesen azonnal feltüzeli magát. Jogosan. - Éppen csak felrobbantotta a Kijimit, rengeteg lázadó halálát okozta, és lemészárolt egy tucat Jeditanoncot! Rey, az az ember képes volt megölni a saját apját!

- Tegnap pedig végzett a Sith nagyúrral! - kontrázok hevesen. - Nélküle nem tudtuk volna megnyerni az exegoli csatát!

- Rey. - szólal meg az addig csendes Calrissian. - Megértem, hogy azt gondolod, megváltozott, de tudnod kell, hogy a látszat gyakran csal. Han Solónak ezt többször is meg kellett tapasztalnia. - A vállamra teszi a kezét. - Nem szeretném, hogy újra ilyesmi történjen. Éppen eleget vesztettünk.

- Tudom, hogy Han Solo sikertelenül próbálta visszahozni. - értek egyet. - De már el is felejtettétek Leia Organát? Ő a végsőkig hitt a fiában, és a saját életét adta, hogy visszatérítse a sötét oldalról. Nem adhatjuk fel, ha ők számítanak valamit. Tudom, hogy ha még velünk lennének, azt kérnék, hogy segítsünk a gyermekükön. Most éppen Leiát és Hant hagyjátok cserben. - Elfátyolosodik a tekintetem. - Ha nem próbáljuk Bent megmenteni, azzal az ő akaratukat is semmibe vesszük!

Úgy tűnik, végre sikerült elgondolkodtatni őket. Néhány pillanatig csendben néznek maguk elé.

- Készülődj. - szólal meg végül Calrissian. Poe csak némán bólint. - Fél órán belül indulunk.

Az Ezeréves Sólyom valóban szépen helyre lett hozva a csata után. Chewie már a fedélzeten vár, amíg Lando Jannah-tól búcsúzkodik. Váratlanul megjelenik két ismerős robot.

- Üdvözlet, Rey gazdám! - szólal meg C-3PO. - Örömömre szolgál, hogy elkísérhetem önt és Calrissian tábornokot erre az igazán fontos küldetésre. R2 is nagyon örül - teszi hozzá a kis droid intenzív csipogásának hatására. - Szervusz, Chewbacca! Rég láttalak! - üdvözli a wookiee-t. Akaratlanul is mosolyt csalnak az arcomra.

Ahogy Lando és Chewie beindítják a Sólymot és felemelkedünk a hangárból, még egyszer visszanézek Ajan Klossra; aztán kilövünk az űrbe.

***

Pár óra múlva, amit javarészt pihenéssel töltöttem, miközben fél füllel hallgattam C-3PO fecsegését, jelentkezek a pilótafülkében. Ha jól számolom, hamarosan kiérünk az ismeretlen régiókba, és én tudom, merre kell továbbhaladnunk. Esetleg le is válthatom Landót, ha szükséges.

- Mi újság? - kukkantok be a fülkébe.

- Semmi érdekes - válaszol Lando. - Nemsokára elérjük a külső öv határát. Gondolom, te sem tudsz többet az úticélunkról, mint én magam.

- Valójában sejtem, hova menekülhetett - felelek. - Úgy gondolom, az Ahch-To rendszerben lehet, ahova egykor Luke is száműzte magát. Én biztosan azt a bolygót választanám.

- Miből gondolod, hogy ő is pont oda ment?

- Megérzés. - vontam vállat. - De a Jedik esetében a megérzés sokkal pontosabb, mint gondolná.

Ekkor veszem észre a műszerfalon, hogy a helymeghatározás publikusra van állítva, vagyis az ellenállók látják minden mozdulatunkat. Nem örülök, hogy emiatt bármikor tudnának követni, hiszen a legtöbben bizonyára még nem kegyelmeznének, ha szemtől szembe állnának Ben Solóval. Viszont félek, hogy Calrissian észrevennné, ha visszaállítanám.

- Ha szeretné, átveszem az irányítást - ajánlom. - Magára is ráfér egy kis pihenés.

- Köszönöm, Rey. Egyébként nyugodtan tegezhetsz. - jegyzi meg, miközben feltápászkodik. Chewie hangosan fejezi ki elégedetlenségét.

- Te is lazíthatsz egy kicsit - válaszolok. - Most egy ideig úgyis csak egyenesen megyünk.

Miután mindketten elhagyják a fülkét, felkapok egy csavarkulcsot, lecsavarozok egy vékony fémlapkát, így felfedve a különböző színű kábeleket. Gondolkodás nélkül eltépem azt, amelyik a külső kommunikációs rendszerhez tartozik, és a műszerfalon lassan kialszik az izzó, amelyik az aktív koordináta-továbbítást jelezte. Most ki kell találnom egy hihető történetet arra, hogy miért nem működik.

Mindig is szörnyen hazudtam.