Az osztag készen áll.

Megfogadtam a tanácsot, és az általam ismert legrátermettebb katonákat válogattam össze egy kis csapatba. A fegyvereseket egy megerősített szállítóhajóban helyezzük el, őket négy X-szárnyú kíséri a Fekete Osztagból. A vadászgépekkel majd fedezzük a szállítóhajót, hogy biztonságban le tudjanak szállni az Első Rend egykori űrállomásán. A landolást követően deaktiváljuk a riasztórendszert, kiiktatjuk az őröket és megkeressük Sawalha celláját. Ezután csupán annyi lesz a dolgunk, hogy biztonságban eljuttassuk a szállítóhajóhoz. 

Nem hiszem, hogy nehézséget fog okozni.

Hamarosan felszállunk, ezért BB-8-tel együtt a hangár felé tartok. Ám megtorpanok, mikor egy erőtlen, de ismerős hangot hallok a folyosóról.

- Rose? - lepődök meg a fekete hajú lány láttán.

- Szia. Kerestelek. - szól habozva. - Úgy hallottam, egy újabb küldetésre indultok.

- Igen. - A hangom sokkal keményebbnek hangzik, mint azt szeretném, amitől Rose csak még inkább elbizonytalanodik.

- Igen, szóval, azon gondolkoztam, hogy talán... Hogy esetleg jól jöhetnék... - böki ki végül, és várakozva néz rám.

- Minél kisebb csapatra törekszünk. - felelek. - Persze el tudom intézni, de miért szeretnél velünk tartani?

- Mindegy, nem gond. - válaszol gyorsan. - Sajnálom, én csak... Én...

Lehajtja a fejét. Mikor ismét felnéz, a szemei könnyektől fénylenek.

- Még csak el sem búcsúzhattam. - mondja halkan.

Ekkor jövök rá, mi bántja. Csupán ez az egy gondolat kellett ahhoz, hogy izgatott, feledékeny jókedvem egy másodperc alatt elillanjon, sűrű, fekete gyászt hagyva maga után. Érzem, hogy Finn emléke engem sem fog már soha elhagyni.

- Megértem. - válaszolok. Pilótaként az állandó veszélyérzet és az adrenalin áramlása miatt általában szinte időm sem marad foglalkozni az efféle gondolatokkal, amik különben hajlamosak lassanként teljesen rátelepedni ez ember agyára. Már tudom, hogy Rose ugyanezt a felszabadító érzést kéri tőlem; és azt is, hogy nem fogom tőle megtagadni.

Pont olyan, mint legutóbb, mikor elveszítettük Paige Ticót.

- Gyere. - szólok határozottan, és BB-8 biztató csipogásával kísérve, ketten folytatjuk az utat a hangár felé.

Odabent a szállítóhajó felé irányítom.

- Nézzétek csak, szereztem magunknak egy karbantartót! - kiáltok a hajó körül tevékenykedő csapatnak. Elég egy biccentésem, hogy ne kérdezősködjenek. Helyette jóindulatúan üdvözlik Rose-t, és ő szívesen segédkezik a hajó előkészítésében.

Felszállás előtt még teszek egy kerülőt egy Y-szárnyú felé, amelyen éppen egy bizonyos sisakos lány és az apró Anzellan munkálkodik. Úgy tűnik, Zorii Bliss és Babu Frik is nemsokára elhagyja Ajan Klosst - valószínűleg örökre.

- Nem gondoltad meg magad? - kérdezem, pedig kétlem, hogy bármi is változott volna, mióta Zorii elutasította a küldetésre vonatkozó ajánlatomat.

- Nem. - válaszol, fel sem nézve.

- Akkor hová indulsz?

- Meg kell keresnem a megmaradt fűszercsempészeimet. - mondja makacsul, de úgy hangzik, mintha még ő sem hinné, hogy nagy sikerrel járhat. A csapat túlnyomó része a Kijimivel együtt veszett. - Esetleg csatlakozunk egy másik csoporthoz. - int Babu felé gondterhelten.

- Biztos vagy benne? - kérdezem. - Tudod, hogy a Köztársaság légierejében tárt karokkal fogadnának. - Az ünnepség óta próbálom meggyőzni, hogy csatlakozzon a pilótáinkhoz, de nem sok sikerrel.

- Már egyszer elmondtam. A katonáskodás nem nekem való. - rázza meg a fejét.

- Ebben az esetben, - nézek lassan oda, ahol a sisak alatt a szürkészöld szempárt sejtem - remélem, még találkozunk.

Zorii enyhén oldalra dönti a fejét, és néhány másodpercig nem mozdul. A kezem felfelé indul, de a lány azonnal megállítja, és én belenyugodva bólintok.

- Én is. - Bármennyire is próbál távolságtartó maradni, ez a két szó ezernyi érzelem hangján cseng.

Halványan elmosolyodok, ahogy eltávolodunk az Y-szárnyútól. BB-8 kíváncsian csipog, de ezúttal figyelmen kívül hagyom.

***

Már több, mint félúton járunk, mikor hangüzenet érkezik a bázisról. Connix az, a fiatal, szőke kommunikációs tiszt, aki a D'Quar-i bázis evakuálása idején kapott hadnagyi rangot.

- Bocsánat, ha zavarok - kezdi sietve -, de tanúja voltam egy beszélgetésnek, ami érdekelhet. A rhogorai küldetésről van szó.

- Folytasd. - Mikor legutóbb hallottam Rey-ről, annyit tudtam meg, hogy a Rhogorára tart, felettébb különleges társaságban. Nem akarom, hogy nélkülem hozzanak döntéseket velük kapcsolatban.

- Larma D'Acy parancsnok utasítására egy X-szárnyú osztag is oda indult, de a védelmi TIE vadászok túlereje miatt visszavonultak. - foglalja össze. - Kapcsoljam a parancsnokot?

- Igen, köszönöm. - D'Acy parancsnokkal a Holdo admirális ellen kitört lázadás óta nem tökéletes a viszonyunk. Számomra ismeretlen - és érthetetlen - okokból azonban Leia Organa egyik legbizalmasabb embere volt, ezért megpróbálok tisztelettel viselkedni felé.

- Egyetértek azzal, hogy segítséget küldött a Rhogorára. Szerintem is kissé nagy feladat lett volna kettejüknek a szenátor megmentése.

- Hogy érti azt, hogy segítséget küldeni? A saját csapatomat küldtem, hogy kiszabadítsák Q'haart. Nem fogadtam el annak a kettőnek az ajánlatát. - mondja a nő megvetően. Ennyit arról, hogy békésen megbeszéljünk bármit is.

- Pedig ideje lenne.

- Képtelen vagyok felfogni, hogyan hozhattak egy ilyen kockázatos és felelőtlen döntést. Nem jellemző magukra afféle balgaság, mint hogy bármilyen felelősséggel megbízzák az Első Rend egykori vezetőjét!

- Nekem mindenesetre úgy tűnik, Rey-ék egyelőre több sikerrel jártak, mint a maga X-szárnyúi, amiket, úgy tűnik, elüldözött egy maroknyi TIE vadász. - vágok vissza, amivel természetesen még inkább felbosszantom a parancsnokot.

- Nélkülünk nem sikerült volna. Az az öreg csempészhajó pillanatok alatt elesik, ha nem lép közbe az osztag.

Connix hadnagy köhint.

- Biztos ebben, parancsnok? - A lány hangneme arra utal, hogy ez egy költői kérdés. - Ezért utasította a pilótákat, hogy pusztítsák el a hajójukat? - D'Acy hirtelen elhallgat.

- Igaz ez? - kérdezem keményen, de Connix folytatja.

- Nemrég ment át az üzenet. Elmentettem az archívumba, mert gyanúsnak tűnt. - Nagyszerű, hogy alkalomadtán mennyire jól tud jönni egy ilyen talpraesett kommunikációs tiszt. A hadnagy lejátssza a felvételt, és mindhárman tisztán halljuk, ahogy D'Acy hangja elrendeli az Ezeréves Sólyom megsemmisítését.

- Szóval, D'Acy parancsnok - összegzem utána győzedelmesen -, jelenleg bizonyítékunk van arra, hogy voltaképpen szabotálni próbálta a rhogorai küldetést. Kíván még hozzászólni?

- Nem vagyok hajlandó a szenátor életét árulókra bízni, Mr. Dameron. - D'Acy persze hajthatatlanul kitart az igaza mellett. Közben észreveszem a navigátor üzenetét, amely jelzi, hogy közeledünk a célhoz. Rövidre kell fognom a megbeszélést.

- Nem akartam, hogy így végződjön. - vallom be. - D'Acy parancsnok, ezennel megfosztom a rhogorai küldetésbe való beavatkozás jogától. Megkérem Connix hadnagyot, hogy a továbbiakban ő felügyelje a küldetés menetét.

Nem tudom, milyen reakciót vált ki ez az utasítás, mert ebben a pillanatban a figyelmemet teljesen leköti a sivár bolygó mögül kiemelkedő, mérsékelten vészjósló kinézettel rendelkező űrállomás. Átállítom a rádiót, hogy a többi géppel kommunikálhassak; majd kinyílnak a Fekete Egyes szárnyai, és akcióba lendülök.