- Azért gyűltünk össze, hogy megtárgyaljuk az előrehaladást a Szenátus visszaállításának ügyében.

Ásítok. Zavarja a szememet a lámpák vakítóan fehér fénye. A konferenciateremben túlságosan sok ember foglal helyet, politikusok és a hajdani Köztársaság vezetői éppúgy, mint pilóták, tisztek és a lázadók parancsnokai. A beszédet még az Ellenállás rádióvonalán is közvetítik, és úgy általában - szokás szerint - szerfölött nagy hűhót csapnak.

- Amint azt mindannyian tudjuk, a Köztársaság egykori központja, a Hosnian-rendszer az Első Rend bolygópusztító fegyverének esett áldozatul. Azoknak a szenátoroknak, akik nem vesztek ott, legtöbbje most itt ül köztünk. Ám vannak, akiket az Első Rend még döntő vereségük után is fogva tart, vagy más okból nincs módjuk a Szenátushoz csatlakozni. A célunk, hogy ezeket a személyeket biztonságban eljuttassuk a Köztársaság új székhelyére, és így elérhessük a Szenátus visszaállítását. - folytatja szónoklatát a monoton hangú tiszt. - A személyek kilétéről és tartózkodási helyéről Linda Barnett tábornok fogja önöket tájékoztatni.

- Köszönöm, százados. - lép a pódiumra egy középkorú, rövid hajú nő. - Az első Sachariah Gowon a külső övezetből. - Egy aránytalanul nagy orral és fülekkel megáldott, furcsa lény hologramja jelenik meg. - Az Arvala-7 és holdjainak kormányzója. Gowon jelenleg is ott tartózkodik, de a bolygó csillagkikötőjét lerombolták, ezért nem tudja elhagyni. A háború végeztével személyes döntések figyelembevételével szándékozunk kiválasztani a különítmények vezetőit. Ennek fényében kérdezem: van önként jelentkező?

A közel tucatnyi vállalkozó szellemű pilóta közül kiválasztják - természetesen - az osztagom egy tagját. Lassan elvesztem a koncentrációmat, ahogy a tábornok sorolja az unalmasnál unalmasabb küldetéseket. A hologramon megjelenik egy kerek arcú férfi, egy világos szőrű wookiee, majd egy idős nő türkizkék bőrrel; végül egy busa szemöldökű, kecskeképű fickó kelti fel az érdeklődésemet.

- Seymour Sawalha. - szól Barnett. - Az Első Rend elsőként ejtette foglyul a Hosnian-rendszer elpusztítása után. Az Első Rend egyik nagyobb területű támaszpontján tartják fogva, amely egyebek mellett tartalmazhat fegyverraktárt, több száz hangárt és kiképzőközpontot is. A bázist megerősített pajzs védi. Kicsi, de hatékony csapatra van szükségünk. - A tábornok hangjában halványan hallatszik a kétely, ahogy megkérdezi:

- Van önként jelentkező?

A tömeg mozdulatlanná dermed. Lassan, de magabiztosan emelem fel a kezem. Az ellenállók már nem is lepődnek meg, inkább helytelenítő fejrázásokat és szemforgatásokat küldenek az irányomba; mintha csak képesek lennének befolyásolni.

- Poe Dameron, igaz? - Bólintok.

- A következő és egyben utolsó személy Artemis Q'haar. - folytatja. A hologram egy csinos, fiatal nőt mutat, narancsszínű bőrrel és egy harmadik szemmel a homloka közepén. - Q'haar a Rhogora békés civilizációinak kormányzója volt, aztán az Első Rend úgy döntött, a bolygó ideális helyszín egy terjedelmes, korszerűen védett támaszpont létesítésére. A kormányzót ezen a bázison tartják fogva, amely egyesek szerint sugárpajzzsal is fel van szerelve, és az adatbázisból kiszivárgott információk alapján itt képzik ki a rohamosztagosok majdnem kétharmadát. - Szünetet tart. - Van önként jelentkező?

A teremben egy leejtett tűt is meg lehetne hallani. Néhány másodperc után a tábornok töri meg a csendet.

- Ebben az esetben a tiszti kar feladata, hogy egy alkalmas osztagvezetőt kijelöljenek... Nos... - bizonytalanodik el; gyanítom, azért, mert az eredeti jelöltek már önként vállalkoztak egy másik feladatra. - Ha senki nem jelentkezik, átadnám a szót...

Ekkor váratlanul megszólal a rádióvevő. Egy nemrég eltűnt azonosító jelentkezik újra, de azonnal felismerem. A statikus zaj hamar elhal, és tisztán cseng az üzenet. Alig hiszek a fülemnek. Mind megrökönyödve hallgatjuk a számomra olyan ismerős hangot.

- Vettem, Bázis. Itt az Ezeréves Sólyom. A fedélzeten Rey és Ben Solo. - szól a hangszóróból.

- Rajta vagyunk.