Fandom: Lucifer

Karakter: Lucifer Morgenstar

Szituáció: a kedvenc bukott angyalunk unatkozik és keres magának egy embert, akinek az agyára mehet.

Szavak száma: 3000

Kérte: Cukokra

Stresszesen dobtad le a cipőd az előszobában. A telefont az imént tetted le, anyuddal az új állásodról beszéltetek. A család szokás szerint agódott érted. Éppen csak egy hete költöztél új városba, egy két szobás lakást bérelsz, ahol egyedül élsz. Elismered, kissé hiányzik az otthon melege, s a finom étel, ami várna, mikor hazaérsz. Kicsit fásultan teltek a napjaid, különös volt a magány, nem ehhez szoktál.

-Remélem, hogy holnap jól megy az interjúm. - mondtad magadnak, aggódva.

Úgy érezted, ha valami nem fogja elterelni a figyelmed a bajaidról akkor egész nap ezen fog kattogni az agyad. Már előre eltervezted, hogy Netflix-el jól elvered az időt, közben összedobsz valami ennivalót is.

-Ne reménykedj. - szólalt meg egy mély hang -  A remény a butáké.

Megtorpantál. A hang a nappaliból jött, remegve léptél be, kissé az ajtófélfába kapaszkodtál, amikor megláttad, hogy egy öltönyös férfi terpeszkedett el a kanapédon. Borostás volt, olyan középkorú és átható, mély tekintettel nézett rád.

- Hát te meg ki az ördög vagy? - fakadtál ki.

A kezed ökölbe szorult, azt kívántad bárcsak lenne valami nálad, amivel harcolhatnál a betolakodó ellen. A férfi annyira komótosan feküdt, egyáltalán nem zavartatta magát. Kételkedtél, hogy a szándékai jók lehetnek, elvégre betört a lakásodba. Ez volt a rémálmod! Hogy valaki betörjön, téged védtelenül kap.

. Sssz. - szívta be a levegőt, majd forgatta a szemét - Bocsi, téves. Az Ördög ma szabadnapos.

A hangja jeges volt, számító, kicsit sem keltett benned bizalmat. Futásra készen álltál, és a kezed már a telefonod útán nyúlt, hogy tárcsázd a rendőrséget. Az volt a terv, hogy kifutsz majd a lakás elé és tárcsázod a rendőrséget, vagy segítséget kérsz. Ha rablóval van dolgod akkor már úgyis kifosztott mindent, valószínűleg most már az életedre pályázik.

- Na jó, ki vagy te és mit keresel itt? - csattantál fel, nem értékelve a poénját - Hívom a rendőrséget! 

A férfi sóhajtott, majd a kezeit széttárva magára mutatott. Az ajkán egy öntelt mosoly húzódott, szinte ünnepélyesen mutatkozott be neked:

- Én vagyok meghatározatlan ideig a személyes démonod.

Előre hajolt, amikor ezt mondta, a hatás kedvéért. Felvontad a szemöldököd, hitetlenül. Erre megmutatta az igazi arcát, az ördögi lényegébe engedett. Vörösen izzodt fel az arca, a hangja eltorzult. A hideg futkosott a hátadon, valóban egy természetfölöttivel van dolgod. Nem hittél ezekben, de azt hiszem ezentúl ez meg fog változni. Legalább nem egy rabló, nézzük a jó oldalát. gondoltad, Inkább legyen egy démon, mint egy rabló. Eldöntötted, hogy valószínűleg valaki megátkozott. Nincs már mit tenni, mint elviselni, ezek szerint. Fordított pszichológiával akartál próbálkozni.  Nem úgy tűnt, hogy el fog menni egy darabig, hát akkor úgy teszel majd, mintha nem zavarna.  Gondoltad, ha a személyes démonod az agyadra akar menni, akkor inkább te mész majd az ő agyára, ha ez lehetséges.

- Ki fog nekem segíteni jó döntések hozni? - nevettél.

- Öhm, pár nap múlva talán megérkezik az őrangyalod is. - füllentette Lucifer - De figyelmeztetlek, nagyon béna.

A reakciód meglepte, rémületre várt, de ehelyett azt látta, hogy megvonod a vállad és úszol az árral. Ez egy kicsit habozásra késztette, hát mégsem jó halandót talált magának? Hátradőlt a kanapén és felemelte az állát, ezt kihívásnak vette. Nézte, ahogyan ledobod a táskád és a gardróbban kezdtél kutakodni. A legtöbben összepisilnék magukat, de te rá sem hederítettél.

- Ez olyan, mint egy természetfeletti tinirománc film. - jegyezted meg.

Emlékeztél te az Alkonyatra, s társaira. Ahol a mit sem sejtő lányka fülig szerelmes lesz a sötét, veszélyes rossz fiúba, aki azért különc, mert természetfeletti lény. Pf. Túl vagyok már ezeken.

- Hmm. Nos, lesz közöttünk a kémia, de aztán elhagylak. - mondta szemrebbenés nélkül.

Nem tervezett belebonyolódni semmilyen érzelmi dologba belekeveredni veled, csak éppen unatkozott. Szórakozni akart rajtad, ennyi az egész. De más voltál, mint az ezelőtti áldozatai, akik reszkettek a jelenlétében, elmentek jósnőkhöz, hogy leszekjék magukról a rontást. Sosem hátrált meg egy kihívástól.

- Mi a neved? - kérdezted keresztbe font karral.

A démon húzta a száját, a faggatást sosem tűrte, de mivel elhatározta, hogy veled marad egy időre, jobbnak látta legalább erre válaszolni. A szemei az arcod pásztázták, még ha magad nem is tartottad különlegesnek, ő egy azért elismerte magában: Kellemes látvány voltál, ezt nem akarta tagadni. Viszont, nem tudta megmondani, miért ragadta meg annyira a jelenléted. Nem mindennapi volt számára...hiszen olyan régóta van már az emberek között és ismeri minden nyomorukat, annyira, hogy nem lepi már meg semmi, nem talál semmilyen különlegeset.

- Lucifer. - siklott le az ajkairól.

A szemed elkerekedett. Nem kellett bemutatni, tisztában voltál, hogy ő nem akárki az angyalok között. Volt hírneve, de nem is akármilyen. Azon gondolkodtál, elég unalmas lehet a Pokol, ha itt kezdett játékszereket keresni. Milyen lehet a Földön?

- Hívhatlak Lucasnak?

Az arca megfagyott, ha lehetett volna, elpirult volna. Senki sem merte eddig még becézni, vagy kötekedni vele. Tudva azt, hogy kicsoda! Te majdnem felnevettél, amikor dühösen grimaszolt. Nem érezted magad veszélyben, a démonod lehetőségnek tűnt, nem fenyegtésnek. Magas vonzóerőd volt mindig is a rossz döntések iránt.

- Hogy a Pokolba ne! - válaszolta ironikusan Lucifer, majd az arca fenyegetővé változott - Ha még egyszer így hívsz, kettőbe törlek, halandó.  

Fenyegetőnek tűnt, a szemei vörösen felvillantak, ilyen szintű tiszteletlenséget sosem tűrt. Szórakozni jött, és ezt meg is kapja, ha kell úgy, hogy megborzongtat téged. Ellenben, te kötekedni akartál, csűrni csavarni és látni meddig lehet fokozni a helyzetet. Csak hogy megmutasd nem félsz tőle megközelítetted, megálltál a kanapé előtt. A sötét pillantása végigfutott rajtad, te pedig majdnem megborzongtál.

- Tök szuper, hogy te nem is létezel. - vontad meg a vállad és hangos csapódással becsuktad a gardrób ajtaját - Én ezt mind képzelem, vagy valami. Úgyhogy gyerünk, tanácsolj valami rosszat!

Tesztelni akartad, mert egy részed igenis szkeptikus maradt és nem akart behódolni a személyes démon létének. Lucifer elmosolyodott, a bátorságod megnevettette, ez nem sok emberrel fordult elő. A kanapéra csüccsentél le, mellé. Lucifer méregette köztetek a távolságot, de nem mozdult.

- Ez esetben... - kezdett bele.

A következő reggel ittad meg a levét a szájalásodnak. A fejed után kaptál, amikor láttad, hogy mennyi sok üzenetet küldtél el. Inkább a sírodba viszed ki volt ötletgazda. Nagyot sóhajtottál, azt hitted Luciferrel csak móka és kacagás lesz. Felkeltél az ágyból és kinyújtóztál, a kanapén aludtál el, miközben bolond üzeneteket küldtél. Boroztál egy kicsit az új személyes démonoddal. 

- Francba. - szídkozódtál.

Ma volt az interjúd.

x

Napok teltek el, és Lucifer sehol sem volt. Kész, már azt hitted, hogy ennyi. A férfi a képzeleted műve volt, túl sok bort ittál. Az állást, a kissé másnapos állapotoddal is sikeres voltál. Azóta próbáltál beilleszkedni, ám volt néhány munkatársad, aki ezt megnehezítette. Éppen beértél a lakásba, egy jó hosszú műszak után és néhány seggfej munkatárs elvette az életkedved is. Gondolkodtál azon, hogy az egyik barátnődet hívd fel, Ritát. Együtt költöztetek ebbe a városba, s nem egyszer ültetek össze egy kis girly talk-ra. Ám akkor megláttad Lucifert, aki újra önkényesen beengedte magát a lakásodba.

- Hát te még mindig itt vagy?

Kitárta a karját, mint a porondon a megtapsolt akrobata. De neked most nem nagyon voltál toppon, elég késő volt és a mai túlóra kivasalt. Ledobtad a cipőd, kissé durcogva. A kedved szegte a beszólogató munkatársad.

- Most nincs nagy kedvem bolondozni, Lucifer.

Lucifer felvonta a szemöldökét. A kezében volt két üveg bor, amit csak buzdítóként hozott neked. A legutóbb jól szórakoztatok, megeredt a nyelved és teljesen emberesen megcsaptad a vállát viccelődve. Szerencsére, nem hívtad többet Lucasnak. Megtaláltátok a hangot, de úgy érezte most jött el az a része, hogy elhagy. Nem tervezett visszatérni hozzád, elvégre csak egyet szórakozni szeretett volna. De aztán mégis megtette, saját maga csodálatára.

- Mi a baj? - kérdezte rideg hangon, valóban nem akarta, hogy érdeklődőnek tűnjön.

Valóban látszott rajtad, hogy fáradt vagy. Szomorú mosolyra húzódott az ajka, viharverte külsőd volt, és az összeszedettséged megbomlott. Lucifer arca érzéstelen volt, nem is lehetett volna más. Nem érdekel, mondta magában, Nem akarom, hogy elrontsa a szórakozásom.

- Csak egy seggfej a munkában felidegesített ma. - ráztad a fejed - Jobban leszek, ha kitisztítom a fejem. 

Kinyitottad az erkély ajtaját. Szükséged volt friss levegőre, hogy elfelejtsd a rossz napodat. Lucifer kipattintotta a dugót és egy pohár borral csatlakozott hozzád. Gyanus szemekkel méregetted az italt, de aztán megadtad magad. Az erkély korlátjára támaszkodtál, a férfi hasonlóképpen cselekedett. Követte a tekinteted az égre, te pedig csak őt nézted titkon. Azon egyének közé tartozott, akiknek kivételesen nagyszerűen áll borosta. Megráztad a fejed, hát persze, hogy a rossz fiúk dögösek. Ami megrontana, az mindig attraktív, hogy meg is tudjon rontani. Borral a kezedben, az idegességed kezdett csillapodni. Azt hitted, hogy faggatni fog vagy hasonlók. Csendben ültetek, jól esett. Kezdted elfelejteni a nap idegességét.

- Amikor kicsi voltam, imádtam a hullócsillagokat. - sóhajtottad, a kedves emlék mindig mosolyt csalt az arcodra, majd a válladdal megbökted - Ha most meglátnál egyet, lenne mit kívánj, Lucifer?

Már besötétedett, a csillagok kezdtek megmutatkozni az égen. Imádtad bámulni őket. A szemed Luciferre csúszott, amint az ajkába harap. A szemei a pokol tüzére emlékeztettek, te pedig szinte vágytál arra, hogy elkárhozz bennük. 

- Azt kívánom, hogy kiírtsam az emberiség minden nyomorát. - kezdett bele, majd jött a csattanó - És kicserélném rosszabbakra!

Nem is számítottál arra, hogy válaszolni fog. Felnevettél és a hajába túrtál, amit ő morogva engedett.

- Mókás vagy.

x

A következő alkalommal, amikor találkoztatok, az egyik barátnőd temetésén volt. Rita halott volt és ezt nem tudtad feldolgozni. A hiperaktív, mindig nevető lány, akivel annyi közös emléket gyűjtöttetek. A könnyeid elárasztották az arcod újra, most, hogy a sírja mellett állsz. Nem akartak beszélni a halála körülményeiről. Te pedig nem akartad elfogadni, hogy nincs már. A családja még nálad jobban is zokogott, értetlenül álltak a tény előtt, hogy az egyetlen lányuk a föld alatt nyugszik. Hazajöttél a temetésről, de még mindig nem tudtad megállítani a könnyeid zuhatagát. Rita olyan volt neked, mint egy testvér. Elveszíteni, egek egy darabot téptek ki belőled.

Mondhatni nem voltál a helyzet magaslatán, amikor hazaértél a temetésről. Lucifer a kanapédon terült el, nem fogadott pimaszul mosolyogva. Kiborultál, zokogva mesélted el neki a halálhírt. A démon szótlanul hallgatta, az ajkát marta közben. A vállára fektetted a fejed, ő pedig tűrte. Azt magának, csak megtűr. Olyan furcsa volt számára a közelséged. Nem érzett nagyon régóta embert, elfelejtette, hogy milyen ragadós a könnyes bőr. Az öltönyén pöttyök jelenlek meg, de nem bánta.  Az, hogy előtte sírtál, annyira intim volt. Nem értette, hogyan mersz előtte így megnyílni.

- Legalább úgy halt meg, hogy azt csinálta, amit mindig is szeretett: szitkozódni. - mondta felvidításképpen.

Empátia. Nem sejtette, hogy képes erre. Egy kellemetlen érzés töltötte el, valami szúrta a mellkasát. Ha ez ezzel jár, akkor iszonyú lehet embernek lenni, állapította meg. Enyhíteni akarta a fájdalmadat, csak tudta, hogy ez lehetetlen lenne. Ám a jószándéka nem hozta meg a gyümölcsét, éppen ellenkezőleg, visszafelé sült el. Felemelted a fejed a válláról és vádlóan néztél rá.

- Te tudtál az egészről?!

Lucifer lesütötte a fejét, a kereszttűzben. Hallott arról, hogy egy embert megölt egy bukott angyal a múlt éjszaka, de nem tulajdonított az egésznek nagy jelentőséget, míg ma ki nem ejtetted a barátnőd nevét.

- Egy bukott angyal ölte meg. - válaszolta lesújtva.

Felálltál a kanapéról és ordítani lett volna kedved. Ritát megölték, ez sokként ért. Hiszen mindenki azt mondta természetes halált halt, ez merőben megváltoztatta a nézeteid. Bosszúvágy tombolt benned. És csalódás.

- Ezt nem hiszem el. - kaptál a fejedhez - És én meg azt hittem.. Szólhattál volna! Azt hittem, hogy ennyire tartasz engem!

Legalább tőle elvártad volna, hogy nem ringat hamis álmokba, nem hazudik. Megráztad a fejed, egy démontól miért vártál mást? Egy hang benned mindig azt súgta, hogy ti barátok vagytok, vagy hasonló. Meghallgatott, úgy tűnt törődött veled... De nagyon nagyon híú ábrándokat kergettél. 

Lucifer beszívta a levegőt, a vádolásod meglepte és azon kapta magát, hogy megsértve érzi magát. A mellkasában tábort vert szúró érzés még inkább felerősödött. Kihúzta magát, szinte a vére követelte tőle, hogy most azonnal vágjon vissza! Te csalódtál benne, le kell pergetnie magáról a könnyeidet és úgy tegyen, mintha hidegen hagyná.

- Nem vagyok ember. Nem is voltam soha. - vettette oda ridegen, a pokol sötét szemei mégis égtek - Miért várod el, hogy úgy viselkedjek?

Megbarátkoztál vele. A hajába nyúlt és érezte, hogy elborul az agya. Pokolba is, ő is megbarátkozott veled. Nem értette, hogyan véthetett ilyen hibát. Kötődni emberi dolog, és mérhetetlenül gyenge cselekedet. A szemedbe újra könnyek gyűltek, rá néztél, a szemei mint két izzó szén a pokol tüzéből. Nem értetted, hogy táplálhattál iránta érzéseket. A szíved mélyén érezted, hogy valamennyire igaza van. Ott hibáztál, hogy emberszámba vetted.

- Nem, várom el.

Tűnj el, ez lett volna a következő dolog, ami elhagyja a szádat. De nem várta azt meg. Valahogy felkavartad az érzéseit, amiről nem is tudott, hogy léteznek. Viharosan megkerült téged, majd a következő dolog, amit hallottál az, hogy csapja be ajtód. Lezuhantál az ágyra és eszedbe jutott, amit mondott az első találkozásotok idején: hogy majd elhagy. Úgy tűnik, ebben nem hazudott.

x

Másnap, munkába kellett menned. Puffadt szemekkel, és sápadt arccal vágtattál be. Lucifer látott kijönni a lakásodból, de mégsem ment oda hozzád. Az a szorító érzés nem szűnt ki, sőt, erősödött és az őrületbe kergette. Keserű volt a szája. Mi a fene ez, bűntudat? Nem tudta, csupán azt, hogy sürgősen beszélnie kell veled.

Egészen a műszakod végéig nem zavart, érlelgette addig a mondandóját. Aztán elindult a felkutatásodra. Meg is talált egy közeli kávézóban, ám nem egyedül. Tiszta feketében voltál, ez megbabonázta, dögös. Már szürkült kint, neki pedig az első dolog, ami eszébe jutott az volt: randizol. Egy fiúval voltál bent. Ilyen gyorsan túlléptél volna? Egy része szerette volna azt hinni, hogy csak zaklat téged, de a meleg tekintet, amivel egymásra néztetek nem ezt mutatta.

- Francba, hol van Halál, amikor szükséged van rá? - morojlott fel Lucifer. 

Az utcán állt, az ablakokon át figyelt titeket, míg elég harag nem gyűlt benne. Berobogott a kávézóba, hidegen hagyta a pillantás, amit a baristától kapott. Felsóhajtottál, amikor megláttad a kedvenc démonod felétek közeledni. Egy asztalnál ültetek, mindkettőtök előtt egy pohár bor. Lucifer elsápadt. Annál jobban nem is tudtad volna megbántani, mint mással inni bort.

- Velem kell jönnöd. 

Lucifer féltékenységgel vette szemügy alá a másik fiút, akit megölelsz búcsúzásul. A keze ökölbe szorult volna. Mindenképpen meg akarta őrizni a nyugalmát, ám ez nem ment. Távolságot kellett tartania közöttetek, mert félt, hogy egyetlen mozdulattal magához ránt. A vére pezsgett, ölni tudott volna a szemével.

Nem is sejtette, hogy a fiú csak Rita öccse volt. Magadra húztad a kabátod és kicsörtettél az utcára. Megálltál a kávézó előtt, morcosan. Semmi kedved nem volt újra látni őt, de el akartad kerülni, hogy jelenetet rendezzen. Úgy tűnt, mint aki törni, zúzni tudna.

- Mit akarsz még? 

Lucifer karon ragadott és szó nélkül egy néptelenebb utcára irányított. Benned már szóltak is a vészjelzők. Én leszek a következő halott?, gondoltad, ám abban a pillanatban a férfi megtorpant. Háttal állt neked, így is láttad, hogy az önbizalma csonkát szenvedett.

- Sajnálom, hogy nem szóltam neked Ritáról. - kezdett bele hezitálva - De azt hittem, ha megtudod, hogy bukott angyal ölte meg... tőlem is eltávolodsz.

Huh, egy bocsánatkérés. És te még azt hitted, hogy meg fog ölni. Csak húztad a szádat, még nem vett meg ezzel szöveggel, noha nem kételkedtél abban, hogy komolyan gondolja. Olyan egóval, amilyen az övé nem kis erőfeszítés és megszoríttatás elismerni egy hibát. 

- És jogosan, nem gondolod? - válaszoltál halkan, egy nehéz sóhajt engedtél ki - Én csak egy ember vagyok, ahogyan te is mondtad: Védtelen. Megbocsátok neked. De mondd, mi lesz most velünk? 

A neheztelésed már nem hozná vissza Ritát. Elengedted, éppen erről beszéltél Rita öccsével is. Hadd távozzon el szegény lány békében. Keresztbe fontad a karodat, védekezően, még ha meg is bocsátasz neki, kétled, hogy a bizalmad egyhamar visszatér. A démon megfordult, most már téged nézve. Lucifer fejében egy szó visszhangzott: védtelen. Nem tudta volna elviselni, hogy hozzád érjenek ártó szándékkal. A szemei végig futottak rajtad, döbbenten konstatálta, hogy mennyire hozzéd nőtt.

- Meg tudnálak védeni.

Az ajkad szétnyílt és felvontad a szemöldököd. Nem tagadod, nem esne nehezedre elviselni a védelmét, de elég nagy lépés lenne újra bizalmat fektetni ebbe a kapcsolatba. Azt kezdted latolgatni, hogy ebből ő mit nyerhet..

- De meg is fogsz? - válaszoltál szkeptikusan - Te a személyes démonom vagy, nem az őrangyalom. 

Lucifer most már magabiztosan lépett hozzád. Elhatározás csillogott a szemében, egy halvány mosoly az arcán próbált bizalmat gerjeszteni. Eléd lépett, a keze keresni kezdte a tied, ezt már tétován, bizonytalanul tette. Soha sem kereste még így valakiben a megerősítést.

- Meg foglak védeni. - jelentette ki - Szavamat adom rá.

Elfogadtad a kezét, tűzforrók voltak az ujjai. Az esti hideg szélben szinte felüdülés volt őket megérinteni. Felemelted a szemed az arcára, olyan komoly, de mégis kedvesnek tűnt. Lucifer az ajkadat nézte, te pedig érezted, hogy az arcod elöntötte a pír.

- Nem is vagy te olyan rossz fickó, Lucas.- veregetted meg a vállát - Ha valaha bemutatlak anyumnak, így foglak hívni. 

Lucifer grimaszt vágott, szerette utálni azt az emberi nevet, amit adtál neki. Te elnevetted magad és a mellkasába fúrtad az arcod. Szükséged volt még egy kis biztonságérzésre. Még ha ő nem is ember, akkor is jól esett neki a karjaidban tartani. Egy mély levegőt vett, azért a gondok már most ellepték. Te egy jövőt látsz vele, ám csak bizonytalanságot. Hogyan fogja majd a sötétségét elnyomni érted?

- De miért hívnál?...inkább nem akarom tudni. - rázta meg a fejét. - Menjünk haza.

Kibontakoztál a karjaiból és rá mosolyogtál. Az arca másmilyen volt, nyugodt és már-már boldog. Nem is azt az embert láttad, aki első találkozásotok alkalmával egy keserű megjegyzéssel fogadott. Nem gondoltad, hogy azután majd az ujjad köré csavarod.

- Nem volt igazad, Lucifer. - jegyezted meg kioktató hangon - A remény nem butáké.

Hittél abban, hogy a leggonoszabbak is kaphatnak megváltást és ennek maga Lucifer lesz a bizonyítéka.

Következő oneshot-om szereplője Cato lesz, maradjatok vonalban!