Fandom: Bosszúállók: Ultron kora

Karakter: Pietro Maximoff

Szituáció: Tony elküldi Pietrót, hogy mást bosszantson, aki történetesen te vagy. Fluffy, nem vállalok felelősséget Higanyszál cukiságáért. A részt ajánlom Hollosy -nak, kyrakovacs -nak és minden Pietro fanatikusnak persze. 

Szavak száma: 1500

Suhanás. 

Tony próbált a táblagépére és a munkájára figyelni, de ez megerőltető volt, mikor folyton itt ólálkodik egy zavaró tényező és kizakkantja a gondolataiból és összevissza fújja a papírjait, no meg a haját. 

Suhanás. 

A szeme sarkából látta, hogy Pietro széket cserélt a szoba másik felében. Megint. Tony nem számolta, de már jó negyed órája csinálja ezt, ami pedig sok idő a gyorsaságát kihasználni, mivel csak másodpercek töredékére van szükség, hogy a szoba egyik sarkából átsuhanjon a másikba és az ottani széken terpeszkedjen. Pietro unottan lógatta előre és hátra a lábát unalmában. Tony azt hitte legalább egy picit nyugton fog maradni, de csalódnia kellett. 

- Nem tudnád ezt máshol csinálni? - szólalt fel hirtelen Tony, megszakítva a csendet 

Pietro felnézett, ártatlan kék szemekkel, az arcán viszont egy unott mosoly volt. 

- De hát én nem csinálok semmit. 

Suhanás. 

Tony sóhajtott és csúnyán nézett Higanyszálra, aki most már a szoba másik sarkában volt, fejjel lefelé a forgós székben. A platina szőke hajtincsek hullottak le a homlokáról a székre, ahogyan fordított képben nézte a dolgozó Tony-t, még mindig borzalmasan unatkozva. Wanda csak úgy lelépett ki tudja mit csinálni és nem szólt hová megy, csak annyival rendezte le, hogy: lányos dolog. Pietro nem szeretett egyedül lenni, vagy csak csendben, nyugalomban ülni. Ő a nyüzsgésért élt, ott érezte igazán jól magát, gyorsan haladni, miközben a világ kissé lemarad. Most viszont ugyanolyan lassúnak érzi magát, mint a világ és ez lehangolja, de nem igazán tudja, mit kezdjen a helyzettel. 

Megfordult a forgós széken és hajtani kezdte magát, először lassabban (a lassú nem volt opció), de pillanatok alatt gyorsulni kezdett. Tony hálát adott egy pillanatnyi csendért, ám ebben a pillanatban, egy hangos döngés szakította félbe a lenyugvó gondolatait. Megfordult és látta a forgós széket, aminek letört a forgó része, bizonyára a sebesség miatt. Pietro a földön csücsült és ártatlanul pillantott fel, mint aki valóban nem tehet a szerencsétlen történésekről. 

- Hogyan...? - hebegett Tony - Tudod mit, inkább nem is akarom tudni. 

Pietro felállt a földről és leseperte magát, de cseppet sem tűnt bűntudatosnak, nem az ő hibája, hogy a szék volt gyengébb kettejük közül, ahogyan arról sem tehet, hogy halálra unja magát. Tony sóhajtott és megrázta a fejét, ez nem az a jó napjai közé tartozott, amikor még szórakozik is Higanyszál bohóságain. Keresztbe tette a kezét és felállt a székéből, végignézett a szupergyors mutánson és a volt forgós széken. 

- Mi lenne, ha más valakit idegesítenél? Mondjuk (Neved)? 

Egy mosoly jelent meg az arcán, aztán Pietro már ott sem volt. Nem kellett sokat gondolkodnia, hogy van-e kedve veled lenni, azóta kedvelt és szeretett bosszantani, mióta csatlakoztál a Bosszúállók csapatába. 

 Egy szellőt azért hagyott maga után, hogy újra szétszórja Tony lapjait, őt ez most kevésbé zavarta, legalább egy rég nem látott ismerős köszönt rá: nyugalom.   

x

Egy mosoly jelent meg az arcodon, ahogyan újraolvastad a kedvenc könyved egyik vicces jelenetét, akármennyiszer is futod át a részt, még mindig viccesnek találod. A mosoly nem tűnt el az arcodon, mikor egy szellőt éreztél a melletted lévő babzsák közelében. Te magad is egy babzsákba fészkelődve olvastál a Stark Torony legcsendesebb helyén: a könyvtárban. Mivel nem annyira látogatott, néha összefutsz ugyan Wandával, ez lett a te kis búvóhelyed, ide fészkeled be magad, ha egy kis magány kell. Most viszont nem úgy tűnik, hogy magányban lesz részed. A szemed még nem emelted fel a lapokról, ezért csak később jöttél rá, hogy Higanyszál nem csak egyszerűen elhuppant a melletted lévő babzsákra, hanem most már rendesen beleférkőzött a személyes teredbe. Felemelted a tekinteted és találkoztál a fiú vibráló kék szemeivel, Pietro arca zavarba ejtően közel volt a tiédhez, egy pimasz vigyor volt az ajkán, ahogyan a kezedben tartott könyvbe akart beleolvasni. Minden, amire a fiú pillanatnyilag figyelt, az a könyv, éppen az, amire meg te nem tudtál figyelni. Nem, mikor ilyen közel van hozzád, mikor a kezei pontosan a tiéd mellett van, mintha ösztönszerű lenne. Érezted, hogy az arcod melegszik, noha ez már bevett szokása volt a fiúnak, hogy túl közel jön túl gyorsan, de még mindig nem tudod megakadályozni, hogy ne affektáljon, elvégre néha megfordul a fejedben a lehetőség, hogy Pietro több legyen, mint barát. Noha elhesegetted ezt a gondolatot legtöbbször, mégis, ott lappangott valahol mélyen. 

- Szia Pietro. - mosolyogtál rá, mintha semmi sem történt volna

Kissé fészkelődtél, hogy helyet nyerj közöttetek, mire ő felemelte a fejét és már nem a könyvre figyelt, hanem rád. Kissé a mellkasodhoz lapítottad a könyvet, hogy ne lásson bele, már csak azért, hogy ellenkedj vele. Pietro izgatottan nézett végig rajtad és kiseperte a szőke tincseket a szeméből. 

- Szia (Név)! - vigyorgott vehemensen Pietro - Mit csinálsz?   

Mindig megkérdezi tőled mit csinálsz, már csak bosszantásból, még ha látja is mivel foglalkozol. Nem tudod miért, de ha ez boldoggá teszi, akkor szívesen válaszolsz neki. 

- Olvasok. - válaszoltál kurtán és kissé fura volt kimondani a nyilvánvalót, de Pietrót ez megint nem zavarta

Még egyszer a könyvedre pislogott, aztán a szemedbe nézett azokkal az aranyos kék szemeivel. Gyorsan rájöttél, hogy nem szabad sokáig a szemeibe nézni, mert könnyen elveszhet benne az ember, olyan mintha a megszelídíthetetlen tenger. A pillantásod elszakítottad Pietro szemeiről és inkább folytattad az olvasást. 

- Nincs kedved csinálni valamit? - kérdezte türelmetlenül a fiú 

Olyan kényelmesen ültél és - hagyjuk, lusta voltál Pietróval ugrándozni, ami mellesleg jó móka, csak ez az a nap volt számodra, mikor még a fű sem nő. 

-Mhm. 

Pietro sóhajtott és próbálta elvonni a figyelmed a könyvről, de te már csak azért sem néztél rá. A kezét a könyvre rakta és próbálta eltakarni a betűket, de te ügyesebb voltál. A fejét aztán az öledbe fektette és te egy pillanatig újra érezted a melegség hullámot, ami csakis Pietro számlájára írható.

- Kérlek. - kuncsorgott tovább, de te csak félmosollyal jutalmaztad 

Mentél volna, de azért még mindig túl jól ültél és nosztalgiáztál a könyved mellett, hogy elmenj és ég tudja mit le ugrálni Higanyszállal. Ugyanakkor, volt egy löket benned, hogy már csak azért se menj és húzd az agyát. 

-Mhm. Vannak benne könyvek? 

Pietro nem válaszolt csak elsuhant, te pedig az ajkadba haraptál, azt hitted a makacsságod miatt fogta magát és itt hagyott. Noha nem akartál felállni, kissé elszomorodtál a gondolatra, hogy talán megharagudott rád, igaz, nem szokása. De egy suhanás megcáfolt és egy félmosoly lett az arcodon. Egy darabig nem néztél fel, de a folyamatos suhanások kíváncsivá tettek. 

Meglepetten láttad, hogy Pietro könyvekkel pakolta tele a két babzsák környékét, egy négyzet alakban. A könyvekre aztán újabbakat helyezett és néhány pillanat múlva csak tornyosultak a könyvek. 

- Pietro mit csinálsz? 

A fiú csak mosolygott, de nem válaszolt, csak folytatta a munkálatait. Pillanatok múltán megláttad az eredményét: könyv tornyok vettek körül titeket és Pietro tető híján egy pokrócot terített rátok. Belül kellemes és hangulatos volt, elég nagy, hogy mindketten elférjetek és hogy kissé meggörnyedve, de lehetett benne menni is. Te pedig elámulva a fiú ötletén nevetni kezdtél.

- Szép ház. - dicsérted meg 

Pietro tettetett egy durcogó arckifejezést és keresztbe tette a karját a mellkasán és feléd kúszott az építményében. 

- Ez egy vár. - javított ki gyorsan 

Nevetve ráztad a fejed a válaszán és a könyvedre pillantottál a kezedben. 

- Csak nem gondoltad, hogy most is olvasni fogsz? - kérdezte vigyorogva

Pietro leguggolt a lábaid elé és gyorsan elcsaklizta tőled a könyvet. Utána nyúltál, de ezzel együtt lecsúsztál a babzsákról és a fiú előtt ültél a földön, aki közben szintén lehuppant. Felemelte a könyvet és a háta mögé helyezte, ahol már nem tudtad elérni. 

- Van jobb ötletem annál... 

A kezei az arcod bőrét cirógatták és te már nem próbáltad letagadni, hogy megállíthatatlanul elpirulsz. Aztán minden figyelmeztetés nélkül magához húzott és megcsókolt. Egyikőtöknek sem kellett túl sok biztatás, hiába volt annyi hely a 'várban', nektek éppenhogy nem volt egyéb célotok, minthogy minél közelebb kerüljetek egymáshoz. A kezed belegabalyodott a fiú dús szőke fürtjeibe és nem kicsit vesztél el az ajkai hipnotikus mozgásában. A gond csak az volt, hogy amint a hátad a 'vár'nak döntötted, az összeomlott. 

Tony éppen akkor ment el a könyvtár előtt és hallotta a dörrenést és nem tudott másra gondolni, minthogy Higanyszál keze van benne. És még csak nem is tévedett. Benyitott és látta Pietrót és téged kikászálódni a könyvek és pokróc közül. A figyelmét az kerülhette el, hogy mindketten ziláltak voltatok és az arcotok vörösebb a Vasember öltözékénél. Az álla leesett és felhúzott szemöldökkel figyelte a jelenetet. Ti ugyan nem tudtatok arról, hogy társaságotok van. Pietro felsegített és már készült is egy újabb csókra, mikor Tony kifakadt: 

- Rámozdultál egy könyvházban? 

Pietro megköszörülte a torkát és forgatta a szemét, a játékos csillogás nem múlt el a szemében 

- Az egy vár! 

{ Csillagozd ha elnyerte a tetszésed és ne felejtsd, még mindig lehet kérni :D }