Fandom: Bosszúállók

Karakter: Tom Holland (kivételt teszek és most színészről írok)

Szituáció: az Olvasó Robert Downey Jr. lánya és megismerkedik Tommal egy forgatáson. A szerelmük egy ideig még tiltott lesz.

Szavak száma: 1700

Kérte: Pannka2721

Az öltözőben volt, éppen készülődött az új jelenetére. Megfáradtan rángatta fel magára fel a Pókember jelmezét. Kevesebb sikerrel, a ruha marconán csakis a csípőjén ragadt. Általában egyszerre öten is segítenek neki a kosztüm felvevésben. Ám most mindenkit elparancsolt onnan. Magányra volt szüksége. Csupán egy percig.

Sóhajtott, végre egy perc csend magának. Az utóbbi időben úgy érezte egy pillanat nyugta sincs. Nem is csodálkozott ezen, hiszen az Endgame forgatása igen csak pörgős és talpon kellett lennie. Megterhelő volt, minden nap a másik folyt végbeláthatatlan újraforgatások és A forgatás kezdte lelkileg is kimeríteni. Tom felbosszankodva annyiban hagyta az öltözéket a csípőjén megrekedni és lelógni. Előre hajolt és a szépítkezőasztalra támaszkodott a kezeivel.

Minden monoton volt... Egészen míg fel nem tűntél a színen.

- Segíthetek neked? - kérdezted egy ragyogó mosollyal, úgy tűnt egyáltalán nem zavartatod magad - Én vagyok az új jelmezes.

Ráadásul kopogtatás nélkül beléptél az öltözőjébe. Tom hirtelen megfordult és szemben találta veled magát. Az öltözéked alapján itt dolgozol, nagyon belevegyültél a többiek közé. Általában nem szemérmes a stáb előtt, ám te még mindig idegen territóriumra tégedtél. Úgy érezte most még túlságosan magában mereng, hogy felvegye az érzéstelen maszkját. Ráeszmélt, hogy félmeztelen, felemelte a kosztümjét, hogy kissé takarja magát.

Tom vonakodva bólintott az ajánlatodra, a füléig vörösödve. A te figyelmed nem kerülte el a fiú kidolgozott felsőteste. Tom hátat fordított neked, hogy felhúzd a cipzárt és véget vess a szenvedésének a jelmezével. Még jobban zavarba jött, amikor te teljes magabiztossággal és természetességgel a háta mögé álltál. A lélekzeted érezte a háta bőrén, ami elérte akaratlanul is. Nem tudtad tisztes távolságból eligazítani és felsegíteni rá az anyagot. Nem tudta nem észrevenni a véletlenszerű, pehelyérintéseket, amiket az ujjbegyeid ejtettek. Megbabonázó volt. Ritka pillanat volt, hogy valaki ennyire védtelen pillanatában kapja el. Mintha téged az istenek küldtek volna.

- Sosem láttalak még errefelé - szólalt meg Tom elkalandozva, az ajkán egy apró mosoly nyugodott - Olyan lehetsz, mint egy...Egy kaméleon. 

Felvonta a szemöldökét, még nem találkozott veled. Tényleg nem értette, hogy egy ilyen ebűvölő személy hogyan kerülhette el a figyelmed. Felfigyelt a csendre a szavai után, egyből pánikolni kezdett. Attól félt máris elijesztett magától, mert valami különöset mondott. Úgy érezte sokszor nem lehet önmaga másokkal, mert mindenki egy bizonyos határon belül mozog.

- Sajnálom, ha ez most fura volt - szabadkozott, kissé lecsüggedten.

Legyintettél, rámosolyogtál. Tom szinte úgy érezte a mosolyod betöltötte a szobát, egy kő esett le a válláról. Ez nem az a műmosoly volt, amit a világsztárok villantanak a köznép előtt. Beállított, nem őszinte. Te igazi voltál, ebben a beállított, mű világban. Egy csöppnyi felüdülés. Még csak nem is ismert, máris azon kapta magát, hogy kedvel téged.

- Ha én is szuperhős lennék - kezdtél bele - Akkor ez lenne képességem. Egy álomban élsz, tudod?

A hangod hordozott szomorú csengést magával. Akármennyire is álltál közel a színészethez, valahogy sosem találtad meg benne magad. Talán a szerepek miatt, amit kaptál nem igazán az éned kiteljesedései voltak. Az édesapád neves színész volt, részben az ő nyomdokaiba akartál lépni. De nem akartad miatta azt az életet élni, amit nem neked szántak. Most az alma kissé messze esett a fától.

- Bárcsak ezt megoszthatnám valakivel - mondta szomorúan Tom - Csak nem akarom, hogy barátnőt rendeljenek ki nekem.

Bólintottál, megértően. A sztárok élete nem mindig őszinte kapcsolatokból áll. Sokszor lehetetlenség megkapni a lélektársad. Az apádra gondoltál és a romokban álló házasságára anyáddal. Nem értetted, hogyan engedhetik meg másnak az emberek, hogy megmondják mit érezzenek? Úgy érezted a fiúnak is a sarkára kell állni, most mielőtt még késő lenne.

- Ne engedd, hogy irányítsák az életed - szólaltál meg, a hangod annyira kemény volt, de mégis bátorító - Vegyél engem példának. Nekem itt sem kellene lennem, mégis veled beszélgetek.

Kacéran, jókedvvel beszéltél hozzá. Mintha azt akarnád minden lélegzetvételed azt sugározta volna: minden rendben lesz. Biztonságban érezte nálad a titkait, az érzéseit. Jól estek a szavaid, erőt öntöttél bele és egy pillanatra nem érezte úgy magát, mint egy bábut, amit egyik helyről rángatnak a másikra. Akkor még nem értette mire célzol, ám nem kellett sok, hogy a válasz az ölébe hulljon. Amikor Robert Downey Jr, Vasembert játszó színésztársa egyszer csak megállította a folyosón. Egyik set-ről a másikra mentek és a férfi baljós tekintettel intett neki, hogy maradjon le, mert beszélni szeretne vele. Tom azt hitte a filmmel kapcsolatok, nos messze esett a választól.

- Megtiltom, hogy a lányomra szemet vess - szólt hozzá hideg, kimért hangon - Láttam, hogy beszégettél vele.

- A-a lányára? - dadogott értetlenül a fiú, nem is tudta mit hebeg, de egyből bocsánatért esedezett - Elnézést, de sosem tudtam, hogy itt dolgozik a lánya.

Tom még sosem találkozott a színész ezen arcával. Nem ez volt az első film, amiben mindketten részt vettek, ám sosem ütközött vele konfliktusba. Tisztelte és szerette az idősebb színészt. Sőt, valamilyen még mentorjának is tartotta. Talán a film hatása miatt, túlságosan beleélte magát a szerepébe. Tom nem emlékezett arra, hogy bárki is Downey vezetéknévvel mutatkozott volna be, azt nem felejtette volna.

Robert csak megforgatta a szemét, úgy tűnt ma nagyon ingerül és a fiú zavarodottsága nem segít a helyzeten. Közelebb lépett hozzá és a szemeivel továbbra is kemény csatát vívott. Tom feszengve állt az idősebb férfi előtt.

- Mert nem is dolgozik itt - vágta rá türelmetlenül az idősebb férfi - Csak engem jött bosszantani. (Név) a lányom.

Tom szemei elkerekedtek, hát több sem kellett neki. Elfehérdett, amikor rájött a színész igen csak ki lenne akadva, ha tudná, hogy ő nem volt teljesen felruházkodva, amikor beszélgettek. Úgy tűnik az apád igencsak védelmező típus és hevesen reagált a dologra. Tom úgy érezte forog vele a világ a felismeréstől. Egy imposztor voltál, egy kaméleon. Ám ki gondolta volna, hogy rossz emberrel barátkozott?

- Távolság - emlékeztette a halálra rémült fiút, akét ujjával gesztikulálva jelezte, hogy figyelni fogja - Azt hiszed én nem tudom hogyan viselkednek a fiatal színészek, akiknek a fejükbe száll a dícsőség?

A fiatal férfi köpni nyelni nem tudott. Pedig ő nem olyan, mint mások! Tom ellenkezni akart és tisztára mosni a nevét, de az idősebb színész egy utolsó megfélemlítő pillantást küldött neki, majd faképnél hagyta.

x

Látta, hogy felé somfordálsz egy szünetben. Tom odázott és próbált valahogy kitérni az utadból, ám te játékosan kijátsszottad, a fiút sarokba szorítva. Még mindig a jelmezed volt rajtad, de már nem tudtad megtéveszteni. Egy göb csücsült a torkában, úgy szeretne most beszélgetni veled, de tisztában volt vele nem teheti.

- Apád eltiltott tőled - bökte ki, úgy érezte már nem tudja magában tartani.

Ám ahelyett, hogy te is ugyanannyira elcsüggedtél volna, mint ő inkább csak ránevettél. Tom sokkolva nézett rád, hát te nem félsz Tőle? Robert igen csak elő tudja adni magát a megrettentést. De te hidegvérrel kezeled a helyzetet, mintha éppen csak erre számítottál volna. Feltételezte nem ez az első eset, amikor az apád bele akar szólni az életedbe.

- Annál jobb - nevettél rá, megvonva a vállad - Így majd izgibbek lesznek a találkáink.

- Én nem akarok bajt...

Tom védekezően felemelte a kezét. Azt végképp nem akarta, hogy téged is bajba sodorjon. Ám magát kicsivel jobban féltette, Robert szinte megverte a szemeivel. Nem csodálkozott azon, hogy az apád ennyire védelmezni akart téged, maga is látta milyen csodálatos ember vagy. Másokkal ellentétben ő viszont soha nem akart bántani. Éppen ezért tudtad ennyire megpuhítani egyetlen pillantással. Tudta, hogy jobb lenne, ha most azonnal befejezné a kapcsolatotok, de nem volt szíve hozzá. Közelebb léptél hozzá, de elmaradt a visszahúzódás a fiú részéről.

Egy lépésnyi volt közöttetek, Tom elveszett az érzésben, hogy ennyire közel merészkedtél hozzá. A felhők fölött lebegett, noha alig pár órája ismer téged. Zöld utat láttál. Megkerested a fiú mély barna szemeit. Tudtad, hogy jó lelke van, ám nem is sejtetted, hogy az édesapád ennyire megszorongatja majd.

- Ne félj, amíg engem látsz - szólaltál meg, a fiút pedig kirázta a hideg, amikor az ujjaid a kézfejéhez értek - Egy ujjal sem érne hozzád.

x

A kapcsolata veled úgy érezte szabotálja majd a barátságát az apáddal. De ez egy olyan ár volt amit kifizetett volna érted. Fülig szerelmes volt beléd. A tegnap a tetőn gyors kaját majszolgatva beszélgettetetek. Soha nem volt még ilyen randin, de meg tudná szokni.

Csak azt a lesúlytó, halálra ítélő tekintetet nem tudja megszokni, ami éppen őt kíséri. Robert intett neki, hogy maradjon hátra. Sejtette, mi következik. A fiú egyből pániküzemmódba váltott. Visszaemlékezett az ígéretedre, hogy semmi bántódása nem esik, amíg téged lát. De most éppen nem lát téged! Az ajkába harapott és remélte meg tudja húzni magát, vagy talán mégsem vitázni jött hozzá maga Vasember. Kicsinál. Összenyom. Tom szíve a torkában dobogott. Robert egy vadász lendületével megközelítette, becserkészte. 

- A lányommal voltál tegnap este - súlytotta rá habozás nélkül.

Robert keresztbe tette a kezét és komolyan végignézett a megrettent fiún. Mintha röntgensugarak lennének, a szigorú pillantása végigszántotta és minden titkát látta, Tom úgy érezte egyből leleplezték. Teljes meglepettséggel bámult a férfira, noha meggyőződése volt, hogy igen csak jól rejtegeti a tényt, hogy megcsókolt téged tegnap este. 

- Ki mondta el magának?!

- Nos, éppen te - vágta rá Robert, kissé gúnyolódó hangon.

Tom lesújtottan a homlokára csapott. Teljes idiótának érezte magát. Pedig te is annyit igyekeztél, hogy ne rontsd el az álcát és gondosan felépített hazugságvárat. A pánikolással viszont most semmire sem megy. Tom próbálta higgadtan kezelni. Robert csak egy aggódó apa, elhatározta megpróbálja meggyőzni, hogy nem jelent veszélyt Rád. Erőt gyűjtött, hogy felemelt fejjel nézzen a szemébe.

- Nézze, nekem (Név) nem egy játék - jelentette ki, minden bátorságát összegyűjtve - És nem egy címlapsztori miatt van. Én úgy érzem beleszerettem.

A hangja megtört volt, őszinte. Az idősebb férfi tüzetesen figyelt, mintha csak az apró betüs részt keresné. A hazugságot, ami romba dönthetné az óvatos gondoskodást, amivel eddig bánt veled. Igazán meglepte, hogy továbbra is volt annyi bátorság benne, hogy habár titokban de folytassa veled a randizgatást. Ez tetszett neki.

- Remélem is - sóhajtott, az arca egy hangyányit meglágyult - Mert nem látod meg a szép napokat, ha bántod őt... Ám legyen.

Tom megkönnyebbült, kilókat dobott le magáról. Nem fenyegeti halálos veszély, egyelőre. Tom elmosolyodott. Alig várta, hogy lásson. Most már engedélyezve volt, hogy a tiéd lehess.

- Virággal várd - tért ki a válasz alól, az ajkán egy pimasz - És itthon lássam tízre.

Sziasztok!

Nem tudom, mennyien olvassák a Tiéd vagyok Anime oneshot könyvem, de gondoltam bepromózom újra, mert írtam oda egy Katsuki x Olvasó részt :D Akit érdekel és még nem csekkolta le mindenképp tegye meg :D