Haaatodik

Pietro magára kapta még a szürke bőrdzsekit is, és végignézett magán, elégedetlenül. Fintorodva, a szemüveg után nyúlt, de kissé nem tudta hogyan tegye fel. Leszálltam a szekrény tetejéről és hozzá siettem, hogy segítsek, miután Peter pillantása azt mutatta, hogy esze ágában sincs a kis ujját sem mozdítani. Hozzáléptem és láttam, hogy a milyen ügyetlenül próbálta feltenni a fejére. A szemüveg gumija valahol megcsavarodott és a hajába akadt. Pietrónak van olyan hosszú haja, gyakran látom, amikor beletúr, vagy holt álmosan befut a konyhába és madárfészek a feje. Pietro kínlódott kiszabadítani a szőke fürtöket, de nem sikerült és morgott magában. Nevettem és Peter egy egyetértő pillantást küldött, olyan arccal, hogy lenézi a másik Higanyszálat, mert nem tudja feltenni. De attól még nem menne segíteni. Mindent csak csináljon a Dajka, mi? Két lusta kölyök. Pietro dühösen fújt és szidta ' azt az izét, amit fel kell tegyen '. A lábujjhegyemre emelkedtem és elsöpörtem az útból a kezét. A kezem a feje hátához raktam, hogy megtaláljam, hol tekeredett meg a gumi. A férfi feljajdult, de én lecsitítottam, Peter nevetett. Pietro hirtelen felé fordította a fejét, hogy csúnyán nézzen rá, én pedig megütöttem a mellkasát, hogy ne fészkelődjön annyit. Erre viszont visszafordult és egyenesen a szemembe nézett. Akkor vettem észre, hogy kissé közel álltam hozzá, az arcunk túl közel volt egymáshoz. Nem mindjárt-megcsókollak-közel volt, de kétségkívül nem másztam még be ennyire a magánszférájába soha. Pietro felvonta a szemöldökét és a szemei rám kacsintottak. Zavarodottan pislogtam rá és azt kerültem, hogy máshová nézzek a szemén kívül.

Lábujjhegyen álltam és végigsimítottam a kezem a haján, végre megtaláltam a csavarodást és előre hajoltam. A férfi viszont megmoccant és én egy fél pillanatra megbillentem. Egyszer csak Pietro kezét éreztem a derekamon és annyira váratlanul ért, hogy kihúztam pár szőke hajszálat. Pietro az ajkába harapott és felmordult, az egyik kezét elhúzta a derekamról és megdörzsölte a fejét, ahonnan megszabadítottam pár hajszáltól. Elhúzódtam és értetlenül néztem Pietróra, lesöpörtem a kezét a derekamról.

- Miben segíthetek? – kérdezte kacsintva és az ajka nevetőre húzódott

Még ezekben a Peter-féle ruhákban is a pimasz Pietrót látom, ezt nem tudom levetkőztetni róla. A kezem visszatettem a feje hátához és most már finomabban oldottam ki a csomót.

- Inkább én segítek neked Maximoff, hacsak nem igényeled inkább Peter segítségét. – mondtam és csak azért is kacsintottam

Pietro félig fintorodott és meg akarta rázni a fejét, de rászóltam, nehogy megmozduljon. Végre kioldottam a csomót és felhúztam a fejére, a hajára, mint egy fejpántot. Elléptem tőle és végignéztem rajta, végre teljesen Peter Maximoff-nak öltözve és nem nézett ki rosszul. Peter is bemérte, de elégedetlennek tűnt és unott képpel nézett rám. Várj csak, Maximoff, te is sorra jössz.

- És most? - kérdezte kedvetlenül Peter

A szekrényhez léptem és kivettem a megfelelő ruhát a fiúnak. Pietro világos kékes szürke edző pólója, amit szintén a szobájából csakliztam.

- Te, Peter, vedd fel ezt. – dobtam neki

Peter elkapta és kihajtotta, a nézéséből ítélve felismerte ki a tulajdonosa, de nem mondott semmit. Hiábavaló is lett volna az ellenkezés, ha a makacs Pietróra feladtam a ruhákat, ő már nem jelentene kihívást, meg aztán, akármikor megrázhatom megint. Rám pillantott kérdően és kelletlenül, de látta rajta, hogy nem viccelek és elkerekedtek a szemei. Nyelt és mártírképet vágott. Pietro szinte már utasította, hogy ne nyavalyogjon annyit, de ő csak sóhajtott. Peter próbált úgy viselkedni, mintha nem érdekelné, hogy le kell vennie a pólóját, de láttam a csillanást a szemében. Habozott megtenni az első lépést és Pietro felvonta a szemöldökét. A szürke hajú srác arca vörös volt és nem láttam még soha ennyire zavarban. Igen, volt már paprikavörös, mert Pietro annyira felhúzta, de ez most szégyellős, zavart pír volt. Elismerem, aranyos volt így, sokkal inkább hasonlított egy zavarban lévő tizennyolc éves fiúra, mint egy szuperhős, gyors mutánsra. Szeretem Peter zavarodott arcát, lehet piszkálni és olyankor mintha hurokba lenne kötve a nyelve.

- Kell segítség? – kérdeztem nevetve

Peter rázta a fejét, de rám se nézett, túlságosan zavarban volt, ahogyan láttam. A keze megállt a pólója aljánál és aztán egyet pislogtam és már másik pólóban láttam. Nyilvánvaló, hogy kihasználta az erejét, hogy megkímélje magát és minket. Logikusabb volt ezt tennie, mint az ingyen műsort, amit Pietro vágott nekünk, - amit, annyira nem bántam -, sokkal Higanyszálasabb megoldás volt, de azt is vegyük számításba, hogy a másik férfi szereti az egóját. Számon kérően pillantottam rá és keresztbe tettem a kezem:

- Te miért nem csináltad így?

Pietro arca elvörösödött és megvonta a vállát, de Peter válaszolt helyette:

- Mert lassú.

El kell ismernem, hogy jobban megoldotta, mint a másik Higanyszál. Ráztam a fejem a piszkálódásukra, de távolabb léptem, hogy végignézzek rajtuk. Pietrót Peternek öltöztettem és Petert Pietrónak. Zseni vagyok. A két Higanyszál tekintete rám szegeződött és én elmosolyodtam. Furcsák így, egymás ruháiban, de nem kellemetlen látvány, csak piszkálja az agyad, hogy valami nem stimmel. Na jó, kit hitegetek? Nevetségesek így, mert Pietrón nagyon is feszültek a ruhák és a könyökéig ért a bőrdzseki, ellenben Peter lazán állt a póló, a nyakánál főleg bő volt. Pietro haja furcsán festett a szemüveggel és kissé félre sikerült a stílus-cserém, a két srác túlságosan különböző. A kezem a szám elé tettem, de a szemem bizonyára nevetett. A fiúk egymásra néztek és majd kelletlenül elfordultak egymásra és rám néztek.

- És ez mire volt jó? – szólt Peter, értetlenül

Válaszra nyitottam a szám, de megelőztek:

- Látni akart vetkőzni minket. – válaszolt Pietro egy pimasz mosollyal és kacsintott - Melyikünk?

Ráztam a fejem Pietro válaszára, de sietve kijavítottam, nehogy rossz gondolatiak legyenek. Nem tagadom, hogy nem volt jó látvány, de nem éppen ezért jöttem, hanem azért, hátha összerázom őket. Ha azt látják, hogy nem is annyira különbözőek, hogy képesek alkalmazkodni egymáshoz és ez bizalmat ébreszt bennük. Ahogyan egymásra néztek, nem úgy tűnt, mintha bíznának egymásnak. Lassan feléjük léptek és valahol kettőjük között megálltam és végignéztem újra rajtuk.

- Csak akartam találni egy közös pontot.

Mindketten hitetlenül néztek rám, Pietro ajka széle felfelé kanyarodott. 

- Igen, mindketten tudunk vetkőzni. – értett egyet velem

Peter rázta a fejét és úgy nézett ki, mintha már nagyon elege lenne már csak abból is, ha a másik férfi hangját hallja, az már csak dob egyet rajta, amit mond. Pietro vállába boxoltam és nevettem.

- Egybe akartál öltöztetni minket? – rázta meg a fejét Pietro - Ez nem megy, én nem tudok mozogni ebben a göncben.

Valóban, úgy nézett ki, mint aki ha rendesen kihúzná magát, akkor megfeszülne túlságosan rajta az anyag. Nincs mit tenni, azzal annyira nem számoltam, hogy Pietro valamivel izmosabb, mint Peter, ahogyan arra sem számítottam, hogy a másik fiún meg csüngeni fog a póló.

- Én sem, vagyis, olyan mintha pucér lennék. – fakadt ki Peter és példaképpen végigfuttatta a kezét a mellkasán, amit lazán fogott körbe a póló – Hogyan lehet ebbe belehízni?

Nevettem a srác kitörésén, a két Higanyszál viszont nem találta ezt viccesnek, az egyik egyrészt, mert áldozati bárány, a másik meg megsértve érezte magát. Láttam, hogy Pietro önkéntelenül is, de a kezét a hasára tette, mintha ellenőrizné, hogy neki tényleg nincs nagy hasa. Hm, bizonyítani tudom, hogy ott színtiszta izom van.

- Nem kell belehízni, csak vannak emberek, akiknek izma is van. – válaszolta csípősen

A másik fiú ajka máris gúnyos mosolyba húzódott.

- Nem rád kell nézni, ugye?

Forgattam a szemem és nem volt kedvem még egy veszekedésben részt venni, sarkon fordultam és az ajtó felé indultam, a Dajka-küldetésemnek vége.

- Te hova mész? – kiáltott utánam Peter, vöröslő arccal

A kezem a kilincsen volt, de megfordultam, hogy egy ártatlan mosollyal rájuk nézzek.

- Hé, én megtettem a próbálkozás, sőt, még a vetkőzésetek is végignéztem. – mondtam nyugodt hangon - Most nekem is kell friss levegő, ez a szoba tele van megsértett becsületekkel.

Aztán hallottam két felmordulást.

Author's note:

Bővitett kiadás: 

Írás közben, az uncsim megkérdezi, hogy miért kellett nekik átöltözni? 

Peter válasza:

A pillanat, amikor rájössz, hogy hiába öltöztél át és most egy másik Higanyszál jelenlétében kell visszaöltöznöd: 


Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top