Ten szemszög

- Tudom, hogy igen lesz a válaszod, de azért megkérdezem még egyszer. Biztosan ezt akarod? – vett elő egy óvszert Taeyong az ágya melletti fiókból.

- Igen, ezt akarom – válaszoltam gondolkozás nélkül. – Szavakba önteni is képtelen vagyok, hogy mennyire akarom.

Erre a vörös hajú nem válaszolt semmit, csak elmosolyodott és nyomott egy apró csókot az ajkaimra. Igazából kicsit izgultam, de bíztam Taeyongban. Tudtam, hogy vigyázni fog rám és nem fog olyat csinálni, amit esetleg én ne élveznék. Igaz, eddig nem sok minden történt közöttünk csókolózásokon kívül, de óvatos volt, inkább többször is rákérdezett a dolgokra és csak azután cselekedett. Nem hittem volna, hogy egyszer lesz alkalmam ezt ez énjét is megismerni, de határozottan kellemes csalódás volt számomra. Még ha az elején mérges voltam rá, illetve gyerekesnek találtam a hozzáállását, rá kellett jönnöm arra, néha azért tud komolyan és felnőttesen is viselkedni. Mindkettőnknek meg kell még szokni a jelen helyzetet, mert eddig legjobb barátokként viszonyultunk egymáshoz. Most viszont már határozottan többek vagyunk szimpla haveroknál, mert éppenséggel lefeküdni készülünk egymással.

Apró puszikkal lepte el a nyakamat és a mellkasomat is egészen addig, amíg még nem fedte póló. Először a felsőtestemet takaró anyag került le rólam, ezt kihasználva pedig már el is lepte Taeyong a csupasz bőrömet. Először csak puszikkal, majd gyengéd csókokkal illette a fedetlen mellkasomat és a hasamat. Mielőtt viszont még tovább haladhatott volna, leállítottam és levettem róla a saját pólóját is. Ezután lekerültek rólunk a farmerijaink, majd az alsóink is, így már mindketten meztelenül feküdtünk a vörös hajú ágyán. Szemmel láthatóan zavarban voltunk, még sem éreztem kellemetlenül magamat. Mintha nem is ez lett volna az első alkalom, hogy ilyesmire készülünk. Taeyong egész végig kezében tartotta az irányítást, de azért többször is megkérdezett engem, hogy jól csinálja-e a dolgokat. Nem is értem, hogy miért bizonytalanodott el, mert mindent mondhatni tökéletesen csinált. Mintha már lett volna köze fiúkhoz ezelőtt. Tudtommal viszont nem volt, így csak ámultam rutinos viselkedésén.

Számítottam arra, hogy nem lesz a legkellemesebb érzés, amikor legelőször előre billenti a csípőjét, de akaratlanul is fájdalmas grimaszba torzult az arcom. Taeyong óvatos volt, másodpercenként megállt és a reakciómat leste. Közben pedig többször is arcon puszilt, nyugtató szavakat suttogva a fülembe. Sikerült elterelnie a figyelmem a kellemetlen érzéstől, így sikerült viszonylag hamar hozzászoknom a kialakult helyzethez. Meglepődtem a vörös hajún, mert általánosságban nem a higgadtság és az óvatosság jelzővel tudnám illetni, most viszont megfontolt volt és nem döntött elhamarkodottan. Ezért pedig nagyon hálás voltam neki, mert viselkedése sokat segített a körülményeken.

- Jól vagyok – kuncogtam fel, mert Taeyong már-már túlságosan óvatos volt az elmúlt percekben.

- Biztos?

- Igen – mosolyodtam el, majd odahúztam magamhoz a vörös hajút, hogy megcsókolhassam.

Ezek után már nem kezelt úgy, mint egy porcelánbabát, de elengedni sem merte magát teljesen. Egyszerre találtam aranyosnak, ugyanakkor viccesnek is a túlzott óvatosságát. Ha azt mondanám, hogy ez volt életem legjobb nemi aktusa, akkor hazudnék. De mivel mindketten tapasztalatlanok voltunk e-téren, ezért szerintem nem is baj, ha most még csak jártasságot szereztünk.

- Remélem most nem ábrándultál ki belőlem – szólalt meg Taeyong percekkel azután, hogy végeztünk volna.

- Miért ábrándultam volna ki belőled? – pillantottam rá kérdőn.

- Nem tudom, béna voltam.

- Ez volt az első alkalom, hogy szexeltünk velünk azonos neművel, szóval szerintem egyáltalán nem voltál béna.

- Igen? – motyogta, mire bólintottam egy határozottat. – Akkor jó, azt hiszem. Nem tudom, csak furán érzem magam.

- Én is – nevettem fel. – Elvégre legjobb haverok vagyunk, aztán mégis lefeküdtünk.

- Meg kell még szokni a helyzetet.

- Igen – értettem egyet Taeyonggal. – Következőnek már profik leszünk!

- Abban biztos vagyok – nevetett fel a vörös hajú, majd nyomott egy puszit a homlokom közepére. – Elmész előbb te fürödni?

- Nem megyünk együtt? – kérdeztem. Látszólag megleptem a kérdésemmel, de nem volt ellenére, így kézen fogva indultunk meg a fürdőszoba felé.

- Emlékszem, hogy miután szerelmet vallottál nekem, ide menekültem be. Szerintem vagy három órán keresztül a fürdőkádban feküdtem és tanácstalanul bámultam a plafont a szavaidon gondolkodva. – mondta Taeyong, miközben megengedte a meleg vizet.

- Azon a napon nagyon csalódott és szomorú voltam. Úgy jöttem ide, hogy biztosan viszonzod az érzéseimet, te mégis elutasítottál. Mintha egy világ dőlt volna össze bennem, de komolyan.

- Szerencsére azóta benőtt a fejem lágya, és most már határozottan tudom, hogy mit akarok – lépett oda hozzám, majd derekam két oldalára simított tenyereivel.

- Na, mit akarsz akkor? – döntöttem oldalra a fejemet, miközben feltettem neki a kérdést, amire igazából már pontosan tudtam a választ.

- T-é-g-e-d – érkezett a szótagolt válasz, majd oda is hajolt hozzám, hogy megcsókolhasson. Összefontam tarkójánál a kezeimet és úgy húztam közelebb magamhoz, aminek az lett a következménye, hogy egy határozott mozdulattal felültetett a mosdó pultjára. – Szeretnél egy második menetet?

- Előbb fürödjünk le – túrtam bele hajába, majd beharapott ajkakkal bámultam farkasszemet vele. – Utána majd meglátjuk, hogy mennyire leszek fáradt.

- Majd én gondoskodok arról, hogy ne legyél – kacsintott egyet, majd megszüntette a távolságot közöttünk és csókot kezdeményezett.

Először Taeyong mászott bele a kádba és helyezkedett el, utána pedig én kerültem sorra. Először szemben akartam lenni neki, de ő mondta, hogy inkább háttal helyezkedjek el, mert úgy a mellkasának tudom dönteni a hátamat. Összekulcsolta a hasamnál a kezeit és úgy húzott közelebb magához, amit én egy őszinte mosollyal fogadtam. Eddig fel sem tűnt, hogy Taeyong ilyen bújós típus lenne, az utóbbi napokban viszont egyértelművé vált. Amikor csak tudott odahúzott magához, megpuszilgatott és megölelgetett, végezetül pedig még csókot is adott. Ez most sem történt másképp, a lehető legközelebb vont magához, átkarolt és belepuszilt a fülembe.

- Szereted, amikor ezeket csinálom? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót. – Akkor nem hagyom abba – mondta, azzal ismét puszilgatni kezdett, ahol csak ért. Erre muszáj voltam reagálni, ezért combjainak belső felét kezdtem cirógatni a víz alatt. Tudom, hogy az a legérzékenyebb pontja, ezért is ott kezdtem el simogatni. – Szerinted működni fog ez hosszútávon? – szólalt meg percekkel később Taeyong.

- Mi ez a sok kérdés? – kuncogtam fel. – Egyébként szerintem igen. Szerinted?

- Szerintem is – bólintott. – Vagyis én nagyon szeretném, ha működnénk.

- Ha mindketten igyekszünk, akkor szerintem nem lesz baj!

- Úgy legyen – mosolyodott el Taeyong. – Örülök, hogy ilyen jól megvagyunk.

- Neked lázad van, vagy mi van? – nyúltam a vörös hajú homlokához, persze csak poénból.

- Nem, nincsen! – mondta. – Miért?

- Csak nem tudom. Nem szoktam még meg tőled az ilyen nyálas vagy minek mondjam szavakat.

- Nem szórakozhatok veled mindig, nem? Néha komolynak és nyálasnak is kell lennem. Mert már nem csak barátok vagyunk, hanem egy pár is.

- Igazad van – bólintottam. – Csak még ezt is meg kell szoknom.

Ezután nem szólt semmit, csak kezébe vette az egyik fürdőszivacsot és ahol csak tudott átdörzsölt. Mosolyogva tűrtem a kényeztetését, ahogyan az apró puszijait is, amikkel alkalmakor ellepte a testem különböző pontjait. Nem gondoltam volna, hogy a ma estének ilyen végkimenetele lesz. Már a buliban is forrt közöttünk a levegő, az alkohol pedig csak rásegített erre. Egyáltalán nem bántam meg, hogy lefeküdtünk, mert már mindketten régen vágytunk rá. Egy kapcsolat egyébként sem csak részeg csókokból áll, így természetes, hogy szintet léptünk.

Miután én már teljes mértékben tiszta voltam, rajtam volt a sor, hogy Taeyong testét körbejárjam a fürdőszivaccsal. Egész végig úgy éreztem, mintha mindig is ilyen kapcsolatban álltunk volna egymással. Mintha hetekkel ezelőtt még nem csak legjobb haverok lettünk volna, hanem már akkor is egy pár. Szokatlan volt, mégis rettenetesen élveztem minden egyes pillanatát. Ezért sem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg a vörös hajút, aki azonnal az ölébe húzott és közelebb vont magához.

- Szeretlek – csúszott ki a számon a legelső gondolat, amit így utólag belegondolva, lehet még magamban kellett volna tartanom.

- Nem korai ezt mondani? – kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

- Nem tudom, csak kicsúszott – motyogtam, azzal ki is másztam az öléből, mert egy kicsit kellemetlenül éreztem magam.

- Én is szeretlek, Ten, nem arról van szó. Csak még egy hete sem vagyunk együtt és nem akarom, hogy elkopjon ennek a szónak az értéke. – nyúlt utánam, hogy összekulcsolhassa ujjainkat. – Érted mire gondolok?

- Igen, és igazad van – adtam neki igazat. – De én komolyan így gondolom. Ezerszer ki fogom mondani egy nap, és még úgy sem fog elkopni az értéke.

- Akkor mondd ki ezerszer – villantotta ki fogait. – Engem aztán nem zavar. Ha neked így jó, akkor nyilván nem foglak leállítani vagy esetleg irányítgatni, hogy akkor ne mondogasd.

- Megbeszéltük – mondtam, azzal gyorsan ki is szálltam a fürdőkádból, majd magam köré is tekertem a törülközőmet.

- Most mi a baj? – kérdezte aggódva Taeyong, miután ő is kikászálódott mellém.

- Nincsen semmi – motyogtam.

Igazából tényleg nem volt semmi bajom Taeyonggal, inkább saját magam miatt lettem ideges. Hogy mondhattam neki már most, hogy szeretem? Még ha így is van, kicsit korai ilyen jelentőségteljes szavakkal dobálózni. Alig egy hete sikerült tisztáznunk a dolgokat kettőnk között, én már is ezt csinálom. Nem akarom elüldözni mellőlem a vörös hajút, hiszen még csak most sikerült megszereznem.

- Mondd már. Én mondtam valami rosszat?

- Nem – ráztam meg a fejemet.

- Akkor?

- Nem fontos, mondom – vontam meg a vállaimat. Nem akartam neki inkább semmit sem mondani, azért gyorsan megtörülköztem, magamra kapkodtam a pizsamának szánt ruhadarabokat és kisiettem a fürdőből.

Taeyong szobájába menekültem, ahol utána bebújtam az ágyba és a takaró alá rejtőztem. Én magam sem tudom, hogy miért reagáltam ilyen gyerekesen a kialakult helyzetre, de jelenleg képtelen lettem volna a vörös hajúnak érthetően elmagyarázni a fejemben kavargó érzelmeket és kételyeket. Igazából nem lepődtem, amikor éreztem, hogy besüllyed mellettem az ágy, másodpercekkel később pedig már meg is éreztem Taeyongot, amint rám nehezedik.

- Most úgy viselkedsz, mint egy ötéves, akit vérig sértettek. Nem szeretnél inkább beszélni?

- Nem – válaszoltam tömören. – Inkább most ne beszéljünk.

- Miért nem? – kérdezte már-már nevetve. – Ne csináld már ezt, Ten.

Idegesen lehúztam magamról a takarót, Taeyong közelsége mégis meglepett. Majdnem összeért az orrunk, csak már milliméternyi távolság volt közöttünk. A vörös hajú nyomott egy puszit a számra, majd távolabb hajolt tőlem, hogy szemeimbe tudjon nézni.

- Elmondod, hogy mi jár a fejedben? Ha nem beszélsz hozzám, akkor sajnos nem tudok semmit sem tenni. – mondta mosolyogva.

- Nem jár semmi sem a fejemben.

- Ne kamuzz már – forgatta meg a szemeit. – Nem akarsz róla beszélni?

- Nem igazán – ráztam meg a fejemet.

- Akkor hagyjuk.

- Jó.

- Jó – bólintott, azzal távolabb is húzódott tőlem. A következő percekben néma csendben feküdtünk egymás mellett az ágyon. Taeyong a telefonját nyomkodta, én pedig mozdulatlanul feküdtem és hol őt, hol pedig a plafont néztem. – Szerintem én alszok – szólalt meg végül, majd le is zárta a telefonját.

- Oké.

- Akkor jó éjt – fordított nekem hátat, majd nyakig betakarózva valóban aludni készült.

- Nem kapok jó éjt puszit? – kérdeztem tőle pár másodperccel később.

- Azt hittem nincsen hozzám kedved – válaszolta.

- Hogy ne lenne már... – motyogtam. – Akkor kapok?

Szembefordult velem és csücsöríteni kezdett, de megmozdulni már nem volt hajlandó. Így hát én bújtam oda hozzá és csókoltam meg őt. Nem volt sem követelőző, sem akaratos, hanem sokkal inkább nyugodt és harmonikus. Mielőtt elhajoltam volna tőle, az arcomat a nyakhajlatába temettem és apró puszikkal leptem el puha bőrét. Taeyong átölelt engem és most ő volt a soron, hogy belepusziljon a hajamba.

- Így akarok feküdni egész éjjel feküdni – motyogtam.

- Akkor feküdjünk így egész éjjel!

- Jó – mosolyodtam el. Egy kis helyezkedés után sikerült megtalálnunk a legkényelmesebb pozíciót, amiben nyugodtan álomba merülhettünk. 

◇ ♡ ◇

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy már lassan egy hónapja nem hoztam frissítést. Most viszont végre összeszedtem magam és itt is vagyok! Nem sok rész van már hátra, amit nagyon sajnálok... Remélem nem okoztam nektek csalódást és köszönöm szépen a türelmet nektek! ♡