Ten szemszög

Hihetetlenül jólesett a felhevült testemnek a langyos, már-már hideg víz. Amint sikerült rávegyem Taeyongot, hogy magamra hagyjon és kimenjen a fürdőből, azonnal a zuhany alá siettem. Fogalmam sincs, pontosan mennyi ideig álldogálhattam mozdulatlanul, magam elé meredve, de a gondolataim csak úgy cikáztak. Nehezemre esett feldolgozni az előző percek történéseit. Kijelenthetem: egyáltalán nem számítottam arra, hogy Taeyong utánam fog jönni a fürdőbe. Abban a hitben voltam, hogy miután elküldöm, ő végre feladja és hazamegy. Először tényleg minden erőmmel megpróbáltam ellenállni neki, de hamar be kellett látnom, ez nem igazán fog menni. Hiába akartam elutasítani a vörös hajút, a testem teljesen mást diktált, mint a józan eszem. Így hát végül megadtam magam és engedtem a vágyaimnak. Taeyong rendesen meglepett, mert először tényleg el sem hittem, hogy ennyire komolynak gondolja a kettőnk kapcsolatát. Sikerült bizonyítania, miszerint józanul is kíván engem, nem csak az alkohol hatására akar megcsókolni. De még ekkor sem mertem teljes mértékben beleélni magam abba, hogy akkor innentől egy pár leszünk. Sok mindent kell még tisztáznunk egymással, aztán pedig majd meglátjuk, hogy mi lesz. Én nagyon szeretném, ha megpróbálnánk együtt, még ha nem is menne. Akkor sem hátráltunk meg, felvállaltuk az érzéseinket és mindketten bátrak voltunk.

Miután megmostam a hajamat, elzártam a zuhanyt és gyorsan felöltöztem. Miközben törölgettem a szürke tincseimet, megindultam a szobám felé, ahol Taeyong várt rám. Kicsit zavarban voltam, mert nem igazán tudtam, hogyan kellene viselkednem mellette. Mint eddig? Vagy legyek sokkal közvetlenebb? Viccelődjek sokat vagy bújjak hozzá? Az ágyamon feküdt és éppen a telefonját nyomkodta. Csak akkor pillantott fel rám, amikor becsuktam magam után az ajtót.

- Meddig tervezel maradni? – kérdeztem tőle, miközben még mindig a hajammal voltam elfoglalva.

- Mondjuk reggelig?

- Ki mondta, hogy itt aludhatsz? – horkantottam fel. – Holnap családi kajálás lesz nálunk, szóval korán kell kelnem segédkezni.

- Felkelek én is akkor, amikor te és azonnal hazamegyek. Nem fogok semmit sem zavarni, ígérem. – vonta meg a vállait, majd lezárta a telefonját és letette maga mellé az ágyra. – Nincs kedvem egyedül lenni otthon. Veled akarok lenni.

- Jól van – sóhajtottam fel. – Akkor gondolom le akarsz tusolni te is, ugye?

- Igen – vigyorodott el büszkén. Megint sikerült elérnie, amit akar.

- Addig keresek valami filmet Netflixen, amit nézhetnénk – mondtam, de előtte még odaadtam Taeyongnak egy törülközőt és a pizsamafelsőjét, ami szerintem már vagy fél éve az én szekrényemben porosodik. Egyszer nálam aludt és itt hagyta, azóta pedig sosem jött össze, hogy hazavigye magával.

- Sietek – mondta, azzal kirontott a szobából és a fürdőbe csörtetett.

Addig én előrángattam az ágyneműtartóból Taeyong takaróját és párnáját, majd megágyaztam. Még szerencse, hogy nem egyszemélyes ágyam van, mert akkor egyikünk biztosan a földön aludt volna. Az én cuccaimat belülre pakoltam, a vörös hajúét pedig kívül raktam le, Miután ezzel végeztem, bebújtam az ágyba és bekapcsoltam a tévémet. A legújabb ajánlások között kezdtem keresgélni olyan film után, amit még egyikünk sem láthatott. Nem akartam sem ijesztő, sem pedig nyálas valamit nézni, ezért úgy döntöttem, hogy a vígjátékok, a sci-fik és az akció kategóriára szűkítem a kört.

- Na, gyors voltam? – dugta be a fejét Taeyong a szobámba alig tíz perc után.

- Eléggé, még ki sem tudtam találni, mi legyen – mondtam neki, de egy pillanatra sem néztem el a tévéről, mert a szemeim sarkából láttam, hogy a vörös hajú, félmeztelen. Biztosan nem fogok ránézni, mert akkor el fogja vonni a figyelmemet a film keresésről, és így is elég rosszul haladok.

- Ez szomorú – húzta végül magára a pólóját, miután gondolom rájött, hogy én biztosan a tévét fogom továbbra is bámulni. – Milyen filmet szeretnél nézni?

- Valami izgalmasat és olyat, amit még egyikünk sem látott.

- Vicces lehet? – kérdezte, mire bólintottam egyet. – Nem tudom, hogy láttad-e a Jexit. Asszem két éves film, de még nem jutottam el odáig, hogy megnézzem. Az előzetese viszont tetszett, szóval tuti jó film. – feküdt be mellém az ágyba.

- Nem láttam még – ráztam meg a fejemet. – Szerinted fent van? – kérdeztem, de már neki is láttam a film címének beírásának a keresőbe.

Szerencsére megtaláltuk a filmet, az előzetes megnézése után pedig megegyeztünk abban, hogy akkor ezt nézzük meg. Eddig még csak hallani sem hallottam róla, viszont a főszereplő csávót ismerem, jó filmjei vannak, így pozitívan álltam az egészhez. Hoztam be a konyhából csipszeket, majd mindketten befészkeltük magunkat az ágyamba. Először csak lefeküdtem a helyemre, viszont miután Taeyong méregetni kezdett, közelebb csúsztam hozzá. Jó, még meg kell szoknom a kialakult helyzetet. Nem tudom hányadán állunk most, mert nem sok mindent sikerült megbeszélnünk a fürdőben. Taeyong átkarolt engem és közelebb húzott magához, majd nyomott egy puszit a fejem búbjára. Beharaptam ajkaimat és eleresztettem egy apró mosolyt, mert ez az apró gesztus kifejezetten jólesett. Fejemet a vöröshajú mellkasára döntöttem és átöleltem az egyik kezemmel, mert így találtam meg a legkényelmesebb pózt. Szokásunkhoz híven végig kommentáltuk az egész filmet, minden egyes jelenetre volt valami megjegyzésünk, amit nem voltunk restek megosztani egymással. Az idilli hangulat viszont azonnal megszűnt, amikor megcsörrent a telefonom. Deejun hívott, amikor ez Taeyongban is tudatosult, egész teste megfeszült.

- Nem veszed fel? – kérdezte komoran.

- Nem – motyogtam, mert tisztában voltam azzal, hogy ha most fogadom Deejun hívását, Taeyong megharagszik rám.

- Miért?

- Mert most veled vagyok, nem érdekel más – vontam meg a vállaimat, majd fogtam és lezártam a telefonomat, utána pedig megfordítottam, hogy a hátlap legyen felfelé, ne a képernyő.

Taeyong nem szólt semmit, de nem is kellett neki, mert tisztában voltam azzal, hogy mennyire ideges. Mivel a mellkasán feküdtem így éreztem, hogy szívverése a kétszeresére gyorsult, a levegőt is szaporábban vette, illetve az izmait még mindig befeszítve tartotta. Sóhajtottam egy nagyot és felkönyököltem az ágyon, hogy a duzzogó vöröshajúra tudjak nézni.

- Ne durcizz – böktem meg az arcának jobb oldalát.

- Nem durcizok – morogta, majd ellökte a fejétől a kezemet. – Nézném a filmet, szóval békén hagynál?

- Nem – motyogta a fejemet megrázva. – Én is nézném a filmet, de nem úgy, hogy majd felrobbansz a dühtől. Pedig semmi sem történt. Kinyomtam a hívást. Miattad.

- Meg kellene köszönjem vagy mi van? – forgatta meg a szemeit, mire nekem is muszáj volt leutánoznom mozdulatát. Gyerekes viselkedésére máshogyan nem tudtam jelenleg reagálni.

Mielőtt bármit reagálhatott volna odahajoltam az arcához és nyomtam egy apró puszit a szájára. Először még csak rám se nézett, szemeit a tévém képernyőjén tartotta, de addig puszilgattam, amíg végre meg nem ragadta az államat, hogy leállítson. Bevetettem a legártatlanabb tekintem, mert ezzel általában mindig sikerül nála elérnem, amit szeretnék. Mindig meglágyul a szíve, ha meglátja a kiskutya szemeimet.

- Csak feküdj vissza és nézzük a filmet – mondta sóhajtva, de én ahelyett, hogy tettem volna, amit kért, megráztam a fejem. – Miért nem?

- Mert nem akarom, hogy így viselkedj. Ne legyél már ennyire féltékeny Deejunra.

- Te nem lennél féltékeny fordított esetben? – kérdezte, mire bólintottam egyet, beismerve, hogy nagy valószínűséggel én sem kedvelném Deejunt Taeyong helyében. – Akkor meg nincs miről beszélnünk.

- De kinyomtam a hívást, téged választottalak – motyogtam. – Alapból szóba sem jött volna Deejun, ha te nem utasítasz el engem a lakásodon.

- Szóval azt mondod, hogy az egész az én hibám?

- Miért forgatod ki a szavaimat? – sóhajtottam fel, majd elhajoltam tőle, mert kezdtem felhúzni magamat. – Akkor nincsen miről beszélnünk, ennyi. Nézzed a hülye filmedet.

- Most de durcizol, nem én – nevetett fel a vöröshajú, mire én legszívesebben arcon csaptam volna az egyik párnámmal.

- Bazd meg... – morogtam, azzal ölembe vettem az egyik csipszet és szándékosan hangosan és idegesen kezdtem enni.

Taeyong nem szólt semmit, de látszólag jót szórakozott rajtam. Engem jelenleg idegesített és nagyon szívesen behúztam volna neki egyet. Akkorát, hogy leessen az ágyamról és felkelni se tudjon. De mivel én nem süllyedek le a vöröshajú szintjére, ezért ignorálni kezdtem őt és a filmre fókuszáltam, miközben tömtem magam a paprikás csipsszel. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy Taeyong nagy feje ki fogja előlem egyszer csak takarni az egész képernyőt. Kérdőn pillantottam fel rá, miközben most én játszottam a vérig sértettet.

- És akkor még én viselkedek gyerekesen, nem? – nevette el ismét magát.

- Hát igen – válaszoltam flegmán, majd megpróbáltam ellökni az útból, hogy újra láthassam a tévémet.

De Taeyong ellenállt nekem és megtartotta a felvett pozícióját. Amikor látta, hogy beletörődtem a vesztembe, kivette a kezemből a csipszes zacskót és az ágy másik felére tette. Egészen addig tartottuk egymással a szemkontaktust, amíg hirtelen meg nem húzta a jobb lábamat. Az ülő helyzetemből hanyatt kerültem, Taeyong pedig egyszerűen fölém mászott. Nyeltem egy aprót, mert közelségének köszönhetően szívem heves dobogásba kezdett és hirtelen még a szám is kiszáradt. A vöröshajú nyomott egy gyors puszit a számra, majd tenyereivel megtámaszkodott a fejem két oldalán.

- Na, akkor most mondd, amit szerettél volna.

- Nem akartam semmit sem – ráztam meg a fejemet. – Csak, hogy ne durcizzál.

- Akkor te se.

- Én nem durciztam.

- Láttam – nevette el magát. – Az előző tíz percben olyan idegesen rágtad a csipsz darabokat, hogy szerintem még anyudék is hallották a nappaliban.

- Ne legyél féltékeny Deejunra, jó? – kérdeztem tőle egy sóhajtás kíséretében.

- Miért ne?

- Mert nem jelent nekem semmit sem. Csak mérges voltam rád, ezért hozzá menekültem, ennyi az egész. – mondtam neki őszintén.

- Biztos nem jelenet neked semmit sem?

- Biztosan – bólintottam. – Szerinted akkor hagytam volna, hogy felgyere utánam a szobámba és kövess a fürdőbe is?

- Nem – mondta, mire közöltem vele, hogy na látod. – Akkor töröld ki a szmájlit a neve mellől a telefonodból.

- Akkor lenyugodsz?

- Igen – bólintott és már le is szállt rólam, hogy átnyújthassa nekem a telefonomat. Sóhajtottam egyet és megnyitottam a névjegyzékemet, majd Taeyong szemei láttára eltávolítottam a Deejun neve mellett lévő mosolygós emojit.

- Akkor most már rendben vagyunk? – kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét. – Mert?

Válaszolni viszont nem válaszolt a kérdésemre, csak fogta magát és megcsókolt. Az államnál húzott közelebb magához, én pedig kérdés nélkül mélyítettem el a csókot, miközben Taeyong hajába vezettem az ujjaimat. Hosszú percekig egymás ajkait becéztük, utána pedig visszafeküdtünk abba a pozícióba, amikor még a mellkasán feküdtem, ő pedig átölelt engem. Nem tehetek róla, de folyamatosan mosolyognom kellett, képtelen voltam letörölni a vigyort az arcomról. Túlságosan örültem annak, hogy Taeyonggal így megváltozott minden közöttünk. Nem bántam, mert hiába próbáltam letagadni, erre vágytam már hetek óta. A közelségére, az érintéseire, a csókjaira. Ma kiderült, hogy Taeyongnak is hasonló vágyai vannak. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ebből az egészből. Működni fogunk? Jó pár leszünk? Menni fog nekünk ez a párkapcsolatosdi? Vagy maradjunk meg inkább barátoknak? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, de jelenleg Taeyong gyengéd cirógatása a felkaromon elvonta a figyelmemet ezekről. Hittem abban, hogy nem csak haverokként jövünk ki jól egymással, hanem egy kapcsolatban is helyt állnánk. Egy biztos, én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy minden a lehető legjobban működjön kettőnk között.