Taeyong szemszög

Nem különösebben érintett meg Ten rideg és flegma üdvözlése. Valamilyen szinten gondoltam, hogy ilyesmi lesz a reakciója, amikor meglát engem. Tegnap este is csak úgy fröcsögtek belőle a rosszindulatú megjegyzések, így felkészítettem magam arra, hogy ma is ez vár rám. Tudtam, az apja előtt megpróbálja majd visszafogni magát. Ezért is akartam a nappalijukban ülve megvárni a szürke hajú érkezését. Eszembe sem jutott, hogy tényleg annál a gyökérnél tölti az éjszakát. Azt hittem, csak elmenekült előlem, aztán miután elmentünk a srácokkal, visszajött.

- Beszélhetnénk? – kérdeztem tőle a lehető legnyugodtabban.

- Nem – vágta rá azonnal. – Tűnj innen.

- Ten! – szólt rá az apja, de a szürke hajút egyáltalán nem érdekelte, mert még neki is visszaszólt.

- Ne szólj rám, mert fogalmad sincs semmiről!

- Szerintem ezt a szobádban is megbeszélhetnénk. Nyugodt körülmények között. – mondtam még mindig higgadtan Tent bámulva.

- Nincs mit megbeszélnünk, Taeyong – emelte fel ismét a hangját, majd összefonta mellkasa előtt a két karját. – Menj innen, mert látni sem akarlak. Érted? Nem vagyok kíváncsi a fejedre.

- Addig biztosan itt maradok, amíg nem hallgatsz meg – vontam meg a vállaimat. – Mondjam most? Felőlem más is hallhat minket.

A hatás kedvéért még a mellettem ülő férfire is rápillantottam, aki döbbenten ült, hol engem, hol pedig a velünk szemben álló fiát nézve. Rendesen meglephette Ten határozottsága, illetve gondolom az sem esett neki a legjobban, hogy ilyen hangnemet engedett meg vele szemben.

- Jó, kövess... – adta meg magát a szürke hajú, mikor szólásra nyitottam a számat, hogy neki kezdjek a bocsánatkérésemnek.

Egyébként meg sem fordult a fejemben, hogy Ten apja előtt beszéljek a kettőnk között történtekről, mert nem akartam egyikünket sem kellemetlen helyzetbe hozni. Gondoltam, hogy Ten belemegy majd a négyszemközti beszélgetésbe, ezért is zsaroltam meg az apja jelenlétével. Szerencsére minden úgy történt, ahogyan azt elterveztem, szóval egy elégedett vigyor társaságában követtem a szürke hajút a szobájába.

- Rohadtul nincsen kedvem ehhez, de mondd akkor, amit szeretnél – sóhajtott fel, miután becsuktam magunk után a szobájának ajtaját.

- Deejunnál aludtál? – kérdeztem tőle legelőször, mielőtt még rátértem volna a bocsánatkérésemre.

- Igen – válaszolta.

- Rád mászott? – szorítottam ökölbe ujjaimat. Ten felnevetett, majd közölte velem, hogy semmi közöm nincsen hozzá. – Ten, komolyan kérdezem, megtette? Mert, ha igen akkor...

- Akkor mi? Megint megvered? – vágott idegesen a szavamba. – Szerinted ez a megoldás mindenre, igaz?

- Sajnálom, jó? Nem szándékosan vertem meg ennyire. Elborult az agyam és egyszerűen képtelen voltam leállni. Én csak rá akartam ijeszteni, ennyi az egész.

- Hát, majdnem sikeres volt a tetted – horkantott fel. – Az az egy szerencséd, hogy Deejun egy fantasztikus ember. Ezért sem jelenti fel a seggedet.

- Komolyan? – kérdeztem lepődötten. – Te beszélted rá?

- Nem kellett rábeszélnem. Azt mondta, hogy kihagyná a tárgyalásokra járást, így beéri azzal is, ha beszállsz a gyógyszereinek árába és elviszed őt a kórházba, ha kell mennie.

- Biztosan nem leszek a csicskája – ráztam meg a fejemet. – Még én tegyek neki szívességet azok után, hogy így rád mászott?

- Jézusom – forgatta meg a szemeit. – Mekkora idióta vagy. Inkább örülj annak, hogy nem jelent fel. A helyedben pont, hogy nyaliznék neki.

- Az sosem fog előfordulni! – mondtam határozottan. – De válaszolj a kérdésemre. Mit tett Deejun az éjszaka?

- Én kezdeményeztem – válaszolta Ten mosolyogva, a hatás kedvéért még közelebb is hajolt hozzám.

- Hogy mi? – ráncoltam össze a szemöldökeimet zavartan.

- Én bújtam hozzá, én érintettem meg, és én csókoltam meg őt először. Na, ehhez mit szólsz? Ezek szerint nem te vagy az egyetlen fiú, akinek a csókjait képes vagyok élvezni.

- Ten... – motyogtam zavarodottan. Teljesen ledöbbentem, hirtelen azt sem tudtam, hogy mégis mit kellene mondanom neki. Ő tette meg az első lépéseket? Komolyan? Vagy ezt csak azért állítja, hogy felhúzzon? Mert akkor nagyon jó úton halad.

- Nincs mit beszélnünk a közöttünk történtekről. Én már túlléptem rajta és igyekszem úgy viselkedni veled, mint az első csókunk előtt. Szerintem tegyél te is így, mert jó lenne, ha a haveri társaságunk együtt maradna. – mondta és úgy tűnt, nagyon is komolyan gondolja szavait.

- Nem akarok túllépni semmin sem, ahogyan megjátszani sem fogom magam senki előtt. Pont azt próbálom neked elmondani napok óta, hogy kurva nagyot hibáztam. Beijedtem, amikor lépnem kellett volna, ezért teljesen félreértettél engem. Kedvellek téged, ivás nélkül is. Akkor is meg akarlak csókolni és kívánlak, amikor józan vagyok. Érted? – keltem fel Ten ágyának széléről, majd odasétáltam elé.

- Nem... – motyogta halkan, fejét megrázva. – Nem értem.

- Akkor engedd meg végre, hogy mindent elmagyarázzak – túrtam idegesen a hajamba, majd tettem még egy lépést Ten felé.

Összehúzta magát és amennyire csak tudott rámászott az asztalára. Szerintem a lehető legtávolabb akart kerülni tőlem, de szerencsémre nem járt sikerrel. Olyan közel álltam meg hozzá, hogy térde már a combomnak ütközött. Mentem volna közelebb is, de Ten mellkasomnak nyomta a két tenyerét és megállított.

- Miután elmentél tőlem, én meg gyáván a fürdőszobába menekültem, felhívtam Markot. Megbeszéltünk egy találkozót a Junkyben, ahol őszintén elmondtam neki mindent. Igazából meg sem lepődött rajtunk, mert látott minket smárolni a házukban, amikor náluk iszogattunk. De nem is ez a lényeg, hanem hogy közösen kitaláltunk valamit. Fel akartam szedni egy lányt, akivel jól érzem majd magam és akkor megbizonyosodok arról, hogy egyáltalán nem jössz be nekem. Csak ez teljesen máshogy történt. Vele nem élveztem még csak a csókolózást sem, pedig amúgy eléggé fullos volt. Semmit sem éreztem, érted? Ha pedig arra gondolok, hogy esetleg megcsókolok egy másik srácot, rendesen rosszul vagyok. De nálad nem ezt érzem, sőt... Már többször is elmondtam, hogy sokszor mennyire kívánlak és mennyire meg akarlak csókolni. Veled kapcsolatban teljesen mást érzek. – magyaráztam, majd mondandóm végére Ten arcára simítottam.

A szürke hajú arcán döbbenet uralkodott, reagálni sem tudott az általam mondottakra. Még magamat is sikerült rendesen meglepnem, ugyanis nem vagyok a szavak embere. Most viszont sikerült viszonylag érthetően kifejeznem magam, aminek nagyon örültem. Gyengéden megcirógattam Ten arcának jobb oldalát, majd eleresztettem egy apró mosolyt.

- Úgyhogy kaphatnék még egy esélyt? Mert be akarom bizonyítani, hogy valóban vannak irántad érzéseim, nem csak alkohol befolyásoltsága alatt.

Ten nyelt egy nagyot és az arcán lévő kezemért nyúlt, majd nemes egyszerűséggel leszedte azt onnan. Rendesen meglepődtem, mert más reakcióra számítottam tőle. Viszont mielőtt még rákérdezhettem volna, hogy most mi történik, megszólalt:

- Sajnálom, de nem akarok a tesztbábud lenni – suttogta, majd mellkasomnál fogva ellökött magától és leszállt az asztaláról. – Most pedig jobb lesz, ha mész.

- Ten... – nyúltam utána, de gyorsabbnak bizonyult, mint én, így kitért előlem. – Ne csináld ezt. Egy szóval sem mondtam, hogy tesztelni szeretném az érzéseimet. Kedvellek és azt akarom, hogy megpróbáljuk ketten egy párként. Nem ezt akartad te is?

- De, ezt akartam. Most viszont már nem. Sajnálom.

- Ne idegesíts – nevettem fel kínomban. – Mi változott meg egy hét alatt?

- A hozzáállásom – válaszolta mindvégig a szemeimbe nézve. – Már nem akarom, hogy megpróbáljuk együtt.

- Miért? Deejun miatt? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Lehet neki is köze van hozzá – válaszolta nem törődöm stílusban. – Most megyek, mert le akartam tusolni, miután hazaértem. Csak valaki azonnal letámadott, ahogy betettem a lábam a nappaliba. – forgatta meg a szemeit. – Kitalálsz egyedül, igaz? – kérdezte, de meg sem várta a válaszomat, mert már egyedül is hagyott.

Teljesen megsemmisülve álltam Ten szobájának közepén és próbáltam feldolgozni a szürke hajú által mondottakat. Komolyan elutasított volna? Miután egy hétig futottam utána és azon voltam, hogy őszintén beszéljek neki az érzéseimről? Nem változhatott meg pár nap alatt a véleménye rólam. Az lehetetlen. Én sem egy hét alatt kedveltem meg őt, ahogyan ő sem engem.

Elhatároztam, hogy magasról tojva a Ten által mondottakra, utánamegyek a fürdőbe. Azt hiszi, ilyen hamar és könnyen feladom? Igenis harcolni fogok érte, mert komolyan kedvelem őt. Ha kell, akkor minden nap könyörögni fogok neki, csak adjon nekem még egy esélyt, hogy bizonyíthassak.

Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam a fürdő ajtaját és követtem Tent. A szürke hajú már csak egy szál alsóban volt, amikor pedig realizálta, hogy én vagyok az, azonnal eltakarta magát. Természetesen rám förmedt, hogy most azonnal takarodjak ki, de nem igazán figyeltem arra, amit mondott. A fedetlen mellkasánál fogva nekitoltam a fürdő csempével kirakott falának és még azelőtt megcsókoltam, hogy ellenkezhetett volna. Az elején még azon volt, hogy ellökjön magától és elmeneküljön ajkaim elől, de minden egyes alkalommal visszanyomtam a csempékhez, amikor erőlködni kezdett. Egy idő után érzékeltem, hogy feladta a harcot, ezért elhajoltam tőle. Nemcsak ő vette szaporán a levegőt, hanem én is, a kis távolság miatt pedig mellkasaink egymásnak ütköztek.

- Véresre akarom csókolni a puha ajkaidat – suttogtam, miközben a tarkójára vezettem a jobb kezemet.

- Mi tart vissza? – érkezett a váratlan válasz Tentől.

- Tulajdonképpen semmi – vigyorodtam el, majd újra megszüntettem a közöttünk lévő távolságot.

Ten most már nem makacskodott, hanem azonnal megmozdította ajkait és visszacsókolt. Közelebb simultunk egymáshoz, miközben nyelveinkkel vad csatát vívtunk. Büszke voltam magamra, amiért sikerült rávegyem arra a szürke hajút, hogy adjon nekem egy esélyt. Még sok mindent tisztáznunk kellett egymással, de most másnak volt itt az ideje. Áttértem Ten nyakára és először puszikkal, majd csókokkal leptem el a fehér bőrét. Pólóm szegélyét markolászta és ajkait harapdálta, miközben ott pusziltam, ahol csak értem. Nem bírtam ki, hogy ne hagyjak egy apró, szinte észrevehetetlen foltot a nyakán, amire majd büszkén nézhetek, amikor csak kedvem tartja. Újra csókban forrtak össze ajkaink, közben pedig végigsimítottam Ten csupasz felsőtestén és csak alsójának a szélénél lassítottam le.

- Tae... Taeyong – zilálta, majd megállította a kezemet, ami már éppen csúszott volna be a fekete anyag alá.

- Hm?

- Szerintem itt le kellene állnunk – nyelt egy nagyot, mire nemlegesen megráztam a fejemet. Akkor is folytattam a mozdulatot, hiába parancsolt nekem megálljt az előbb.

Behunyta szemeit, miközben eleresztett egy apró sóhajt. Nem lepődtem meg, hogy már teljesen izgalmi állapotba került az elmúlt percek történéseinek köszönhetően. Én is érzékeltem, hogy a farmerom kezd nagyon szűknek bizonyulni, de erre jelenleg nem tudtam ezzel törődni. Ten valahogyan sokkal jobban lefoglalta a figyelmemet. Mozgatni kezdtem a kezemet és ugyan életemben először csináltam ezt más srácnak, egyáltalán nem éreztem kényelmetlenül magamat. Egész végig Ten arcvonásait néztem, amik hol grimaszba torzultak, hol pedig elsimultak. Hogyan lehet ennyire gyönyörű? Ez volt az egyetlen kérdés, ami megfogalmazódott bennem. Halk volt, sóhajaitól és a csendes nyögéseitől mégis teljesen kikészültem. Igaz, párszor már sikerült kicsaljak belőle egy-egy halkabb valamit, de ezek a hangok most teljesen másképp hatottak rám. Mégis hogyan nem ismertem be előbb magamnak, hogy ennyire kívánom Tent?

A szürke hajú arca teljesen kipirult, miközben még mindig a pólómba kapaszkodott. Feltűnően kerülte a szemkontaktust, miután elért a csúcsra. Én gyorsan megmostam a kezemet, majd elégedetten a mosdócsapnak dőltem és oldalra döntött fejjel lestem Ten minden mozzanatát.

- Most... most kimennél? Le szeretnék végre zuhanyozni. – motyogta halkan. Nyoma sem volt a hangos, határozott és flegma Tennek. Látszott rajta, hogy nagyon zavarban van, talán még kellemetlennek is találta a kialakult helyzetet.

- Megvárlak a szobádban – mondtam, de nem mozdultam, még akkor sem, amikor Ten bólintott.

- Most miért nézel így? – sóhajtott fel.

- Te komolyan be akartad velem etetni azt, hogy nem érzel már irántam semmit? – kuncogtam fel, mert az elmúlt percek történései nagyon is bebizonyították, hogy mindketten ugyanannyira kívánjuk egymást. – Minden egyes porcikádról sugárzik, mennyire vágysz az érintéseimre.

- Elég lesz, Taeyong – lépett oda hozzám, majd elkezdett a fürdő ajtaja felé lökdösni. – Menj már ki, komolyan mondom. Várj meg a szobámban, és hagyjál végre tusolni. Most már nemcsak izzadt és büdös vagyok, hanem...

- Megyek már, megyek – nevettem fel hangosan. Egyrészt azért, mert nem fejezte be mondatának végét, másrészt pedig viccesnek találtam az egész helyzetet.

Fülig érő vigyorral sétáltam vissza Ten szobájába, ahol elterültem az ágyon és azonnal írtam Marknak. Nem árultam el semmi konkrétat, csak arra utaltam, hogy minden sínen van. Baromira megkönnyebbültem és örültem annak, hogy Ten hajlandó volt adni nekem még egy esélyt. Amikor elment fürödni, komolyan megfordult a fejemben, hogy feladom. De szerencsére utánamentem és letámadtam úgy, ahogyan azt ő is tette velem előző hétvégén. Most pedig már csak bizonyítanom kell és rendben leszünk.