Taeyong szemszög

Lényegében megsemmisülve ültem a bár egyik kanapéján, miközben Mark lefertőtlenítette a sebeimet. Kevés ütést kaptam, de azért felrepedt a szám széle és az orrom is vérzett. Megérdemelte az az idióta. Milyen jogon mászott rá Tenre? Alig beszélgettek a bárpultnál, ő viszont már rá is hajtott. A szürke hajú meg hagyta magát, érthetetlen. És még én vagyok ezek után a szar? Csak megvédtem őt, mert nyilván közömbös volt neki az az idegen.

- Nem hiszem el, hogy mindig csinálnod kell valami faszságot – morgott a történtek után még fél órával is Mark. – Tudod, hogy mennyire elkúrtál most mindent? Elástad magad Ten szemében.

- Én csak megvédtem! – vágtam rá.

- Te megvertél egy számodra idegen srácot, aki odaült Tenhez beszélgetni – csatlakozott be a beszélgetésbe Yuta. – Rendesen adtál neki, baszki.

- Tuti betört az orra – mondta Doyoung. – Mégis mi ütött beléd? Pont te mondtad, hogy leszarod Tent, aztán mégis megversz valakit, csak mert leült vele beszélgetni?

- Rámászott Tenre! – emeltem fel a hangomat. – Simogatta és biztosan azon volt, hogy hazavigye magához dugni. Én csak megvédtem tőle. Nem értem, miért lettem én a szar meg a rossz.

- Jézusom – forgatta meg a szemeit Mark. – Te ennyire részeg vagy, vagy csak szimplán hülye? Egyáltalán felfogod a súlyát annak, hogy ilyen csúnyán megvertél valakit? Ha nem szednek le róla a fiúk, agyon vered!

- Dehogy teszem – ráztam meg a fejemet. – Csak tudatni akartam vele, hogy Ten foglalt.

- Foglalt? – ráncolta össze szemöldökeit Yuta. – Van csaja? Vagy?

- Kétlem. Azt biztosan mondta volna nekünk. – gondolkodott hangosan Doyoung. – De akkor miről beszélsz, Taeyong?

- Köztetek van valami, ugye? – sóhajtott fel Yuta, miután gondolom sikerült neki összerakni az elmúlt hetek történéseit és fura viselkedésünket Tennel.

- Van, vagyis volt, fogalmam sincs... – motyogtam, mert még én magam sem tudtam, hogy most akkor hányadán állunk.

- Te utasítottad el Tent, és most megvertél elég csúnyán egy srácot, aki csak beszélgetni szeretett volna vele, mert mindketten magányosak voltak. Az egyik legjobb haverom vagy, mégsem értem, mi zajlik le ilyenkor benned. Szépen is oda lehetett volna menni, megkérdezni, hogy mizu, de nem, mert te rögtön letámadtad szerencsétlen srácot. Igaza volt Tennek, teljesen elment az eszed. – háborodott fel Mark, majd idegesen fel is állt a kanapéról. – Megérdemelnéd, ha hozzád sem szólna ezek után. És én a gyerek helyében még fel is jelentenélek, mert akkor talán felfognád a tetteidnek súlyát. – mondta idegesen, azzal fogta magát és elviharzott.

- Valamilyen szinten igaza van, de kicsit nyersen fogalmazott – sóhajtott fel Yuta, mikor már csak hárman maradtunk.

- De ha elutasítottad, akkor miért zavart, hogy valaki közeledett felé? – kérdezte Doyoung, mire csak megvontam a vállaimat.

- Nem azért tettem, mert rossz érzés volt Tennel, csupán teljesen leblokkolt az agyam, amikor oda kerültünk, hogy józanon is csókolózunk. – vakargattam meg a tarkómat. – Eltitkoltuk előletek, mert nem akartunk balhét. Mindig, amikor ittunk, valahogy ott kötöttünk ki, hogy egymással csókolózunk. Aztán Ten ezt megelégelte és átjött hozzám beszélni, de én elutasítottam, merthogy ez nem megy nekem. De azóta rájöttem arra, hogy hülyeség volt az alkoholra fogni az egészet, mert nyilván az is közrejátszott, de azért csókolóztunk, mert mindketten azt akartuk. És ma meg felkúrtam magam, amikor megláttam Tent és azt a csávót enyelegni, ezért cselekedtem azonnal. Beszélni akartam vele és mindent elmondani neki, de az a féreg megelőzött engem. Gecire elkúrtam. – temettem bele az arcomat a tenyereimbe, majd hangosan nyöszörögni kezdtem.

- Hát, haver, ezt tényleg el – veregette meg vállamat együttérzően Yuta. – De még nincs semmi sem veszve, szóval szerintem várj pár napot, amíg lehiggad, aztán beszélj vele.

- Nyugodtan. Nyugodtan beszélj vele. – tette hozzá Doyoung, mutatóujját drámaian a magasba emelve. – Ne kiabálj, ne verekedj, csak legyél őszinte.

- Gyertek, menjünk! – jelent meg Mark. – A többiek végeztek a kórházban, hazaviszik a szétvert gyereket és találkozunk a közeli mekiben.

- Ten is ott lesz? – kaptam fel azonnal a fejemet, mire közölte velem Mark, hogy fogalma sincs, mert nem kérdezte.

Izgatott lettem, és készen is álltam arra, hogy induljunk a megbeszélt hely felé. Mindent tisztázni akartam Tennel, mert tényleg sikerült elszúrnom a dolgokat. Távol állt a terveimtől valakit megverni az este folyamán, mert én úgy indultam neki ennek a közös bulinak, hogy ma végre lehetőségem lesz találkozni Tennel és beszélni vele kettesben. A héten be sem jött az óráira, hozzájuk meg nem akartam elmenni, mert biztosan elzavart volna. Viszont, amikor megláttam azzal a sráccal, elpattant bennem valami. Gondolkodás nélkül cselekedtem, ezért is váltam ennyire agresszívvá. Megbánni valamilyen szinten megbántam, mert nem vagyok az a verekedős típus. Viszont azért büszke is voltam, ugyanis én kerültem ki győztesként. Nem érdekelt, hogy kaptam én is egyet-kettőt. Az már sokkal inkább, hogy Ten végül azzal a görénnyel ment el, ahelyett, hogy tisztáztuk volna a dolgokat. De most, hogy találkozunk a többiekkel, félrehívom és mindent őszintén elmondok neki.

- Kérlek, Taeyong, fogd vissza magad és ne támadd le azonnal Tent! – sóhajtott fel Mark, amikor észrevette, hogy másodpercenként lesem a meki bejárati ajtaját. Mi hamarabb odaértünk a megbeszélt helyre, ezért beültünk, hogy ne kint fagyoskodjunk a sötétben.

- Nem fogom – válaszoltam neki. – Csak tisztázni szeretnék mindent.

- Pontosan ebből lett ekkora probléma, nem? Mert te csak tisztázni akartad a dolgokat.

- Jó, na, tudom, hogy elkúrtam. Muszáj minden mondatban a fejemhez vágni, hogy mennyire szar vagyok? – forgattam meg a szemeimet.

- Nem mondtam, hogy az vagy, csak, előbb gondolkodnod kellene és utána cselekedni.

Mielőtt még válaszolhattam volna, nyílt a meki ajtaja és belépett rajta Taemin, Johnny, utána Yangyang és végül Ten. Legszívesebben már most lerohantam volna a szürke hajú srácot, de Mark egy szigorú pillantással a tudtomra adta, fogjam vissza magam, vagy elriasztom Tent. Most az egyszer hallgattam rá, mert tudtam, hogy igaza van. Ezért meghúztam magam és csak akkor szólaltam meg, amikor kérdeztek. Érezhető volt a feszültség az asztalnál. Sőt azt is észrevettem, hogy a most érkezettek neheztelnek rám, illetve furcsán méregetnek. Gondolom Ten beavatta őket mindenbe, ahogyan azt én is tettem Yutaval és Doyounggal.

- Minden rendben van a sráccal? – kérdezte Mark, amikor leültek hozzánk Tenék.

- Nem igazán – sóhajtott fel Taemin. – Eltört az orra, és több helyen is felszakadt a bőr az arcán.

- Azt mondta az orvos, hogy Deejun feljelentheti Taeyongot, mert nyolc napon túl gyógyuló sérülései vannak, ami már súlyos testi sérülésnek minősül – mondta Yangyang, mire nem csak én, hanem Mark, Yuta és Doyoung is felkaptuk a fejünket. Erre szerintem egyikünk sem számított.

- Hogy... mi? – kérdeztem olyan halkan, hogy szerintem a velem szemben ülők nem is hallották rendesen.

- Fel fogja jelenti Taeyongot? – kérdezte ijedten Mark.

- Ten beszélni fog vele – mondta Johnny. – Nyilván nem fogjuk hagyni, hogy feljelentse, hiába érdemelné meg.

- Ennyire súlyosak a sérülései? – pislogtam nagyokat. Tudom, hogy erőseket ütöttem, de eszembe sem jutott, hogy Doyoungnak igaza lesz és tényleg eltörtem az orrát. Tényleg csak rá akartam ijeszteni egy kicsit és tudatni vele, hogy Ten foglalt.

- Igen, képzeld! – szólalt meg Ten. Úgy nézett rám, mint aki most azonnal a halálomat kívánja. Már vártam, hogy ő is minden szart a fejemhez vágjon, ahogyan Mark is tette, de végül nem mondott többet.

- Szerintem rendeljünk enni, mert éhen halok – csapta össze tenyereit Yuta, majd fel is állt az asztaltól és elsőként megindult a pult felé, hogy kérjen valami finomat.

Én meg sem moccantam, csak a velem srégen ülő Tent bámultam, aki mindenhova nézett csak rám nem. Bocsánatot akartam kérni tőle, de úgy éreztem, ennek még nem jött el az ideje. Szerintem simán az arcomba öntené a kért kóláját, ha most megpróbálnék beszélgetést kezdeményezni vele. Mark egy hatalmas sóhaj kíséretében letette elém a piros tálcát, amin a kért menüm és a hozzá kapott teám várt rám. Miután a többiek is visszaértek és mindenki előtt volt már valami, nekiláttunk a késő vacsorának – vagy a túl korai reggelinek, kinek hogyan tetszik. Néma csend állt be közénk, senki sem szólt egyetlen szót sem, ami eleinte nem zavart. Úgy voltam vele, hogy úgyis mindenki eszik, de aztán el kezdtem kellemetlenül érezni magamat, mert Taemin, Johnny, Yuta és szerintem még Mark is folyamatosan engem, aztán pedig Tent bámulták. A szürke hajú továbbra is figyelmen kívül hagyott, még csak az irányomba sem nézett. Kezdtem elveszíteni a türelmemet és közel álltam ahhoz, hogy itt a meki közepén bocsánatot kérjek tőle és őszintén elmondjak neki mindent. Ha Mark nem ült volna mellettem és rúgott volna bokán minden egyes alkalommal, amikor Tenre pillantottam, akkor valószínűleg tényleg az egész meki előtt kezdtem volna el mentegetőzni és könyörögni, hogy hallgasson meg.

Miután mindenki jól lakott, a többiek megbeszélték, hogy először Tent kísérik haza. Mondaniuk sem kellett, mert így is tisztában voltam vele, hogy miattam. Azt mondjuk csodáltam, hogy engem megtűrtek, hiába tűnt úgy, hogy senki sem lát szívesen. Talán azért tarthattam velük, mert eddig csendben voltam, balhézás nélkül. Viszont nem fogom hagyni, hogy Ten úgy váljon el tőlünk és menjen haza, hogy én hozzá sem szóltam. A szürke hajú házához vezető úton azon voltam, hogy valahogyan mellé kerüljek, de egyszer sem jártam sikerrel. Valahogy mindig elosont mellőlem és más mögé „bújt", ami egy idő után kezdett kellőképpen felhúzni.

Ten a többiektől már el is búcsúzott és megindult a bejárati ajtójuk felé, amikor odaléptem hozzá és megragadtam a csuklóját. Nem csak ő lepődött meg, hanem a társaságunk többi tagja is, de jelenleg velük nem tudtam törődni.

- Beszélhetnénk? – kérdeztem tőle halkan, hogy csak mi ketten halljuk.

- Szerintem nincs miről beszélnünk – rázta meg a fejét, majd elhúzta tőlem a csuklóját.

- Szerintem meg van – sóhajtottam fel. – Bocsánatot szeretnék kérni a mai viselkedésemért. Tudom, hogy nem kellett volna megütnöm azt a gyereket. Csak elborult az agyam, amikor megláttam, hogy flörtöl veled.

- Nincsen semmi közöd ahhoz, hogy ki flörtöl velem vagy ki nem – mondta a szürke hajú határozottan és már hátat is fordított nekem, hogy figyelmen kívül hagyva bemenjen a házba.

- Pont erről akartam veled beszélni, Ten – mentem utána és a változatosság kedvéért most a felkarjánál ragadtam meg, nem a csuklójánál.

- Engedj el! Látni sem akarlak. – förmedt rám, de nem bírt ellépni tőlem, mert egyre erősebben fogtam. – Taeyong... – sziszegte a nevemet, mire felsóhajtottam. – Ha nem engedsz el, olyan hangosan fogok kiabálni, hogy felkel anya és apa is. Aztán majd nézhetsz.

- Most miért kell ilyen makacsnak lenned? Egész este azt terveztem, hogy beszélek veled, de te nem vagy képes meghallgatni engem. Bocsánatot kértem, ennél többet képtelen vagyok szerencsétlen csávóért csinálni. Engem sokkal inkább a kettőnk kapcsolata érdekel.

- A kettőnk kapcsolata? – horkantott fel Ten. – Miről beszélsz? Pont te voltál az, aki véget vetett a kettőnk „kapcsolatának". Ha elutasítasz, utána miért viselkedsz így? Ha? – lökte meg a mellkasomat olyan erővel, hogy sikerült kibillentenie az egyensúlyomból. – Vagy talán azt hitted, hogy ugyanúgy smárolgatni fogunk kedvünkre és úgy teszünk, mintha ez normális lenne? Mintha nem vallottam volna be neked, hogy vannak érzéseim irántad? Hogy lehetsz ennyire önző? – lökött ismét meg, amitől már hátráltam is pár lépést. – Legalább most az egyszer nézz magadba és gondolkozz el azon, hogy ki baszta el ezt az egészet – mondta, azzal fogta magát, kikerült engem és megindult az egyik irányba.

- Ten! – kiáltottak utána a többiek, de nem állt meg, csak közölte velük, hogy Deejunhoz megy és majd holnap beszélnek. Ki az a Deejun?

- Ki az a Deejun? – kérdeztem a többiektől, de úgy tűnt, senki sem akarja nekem megadni a választ. – A gyerek, akit megvertem?

- Igen – bólintott végül Taemin.

- Menjünk – sóhajtott fel Yuta, azzal megindult a Tennel ellentétes irányba.

Én egy ideig még mérlegeltem, hogy most mit is kellene tennem. Menjek Ten után? Vagy hagyjam és kövessem inkább a többieket? Ha most a szürke hajú után mennék, akkor szerintem csak még jobban kiakadna rám és esetleg olyanokat vágna a fejemhez, amiket még ő sem gondol komolyan. Nem kellene még jobban rontanom a kialakult helyzeten... Nagyon remélem, hogy Ten nem fog semmi hülyeséget csinálni. Kettőnk közül legalább neki legyen esze, ha már engem ilyen sokszor cserben hagy az enyém. Végül a többiek után indultam meg és kissé lemaradva, lehajtott fejjel, néma csendben kullogtam utánuk.