Taeyong szemszög

Ten továbbra is került engem, még most sem volt hajlandó szóba állni velem. Így egyszerűen nem tudtam vele tisztázni az előző hétvégék történéseit. Egyszerre viselkedett gyerekesen, aranyosan és dühítően. Amint meglátott, azonnal elrohant. Egy alkalommal végig kergettem az egyetem földszintjén, de utána bezárkózott a fiúmosdó egyik kabinjába, és hiába könyörögtem neki, hogy jöjjön ki, meg sem moccant. Ha egy órán keresztül nem kérleltem – hogy végre beszéljen már velem és ne fusson el, akárhányszor meglát –, akkor egy percet sem, de csak nem tette meg, amire kértem. Így hát feladtam. Kettőnk közül csak én akartam tisztázni a közöttünk elcsattant csókokat. Ten, nincs mit szépíteni ezen, a dedós módot választotta. Megpróbáltam úgy tenni, mintha nem is történt volna közöttünk semmi sem, mert nem akartam, hogy a Ten és közöttem lévő feszültség feltűnjön a többieknek, vagy esetleg kihatással legyen az egész haveri társaságunkra.

A következő hétvégén Mark házában tartottunk szűk haveri társaságos iszogatást. Először nem akartam menni, le is mondtam valami random kitalált hazugsággal, de Mark, utána pedig már a többiek sem akartak hallani arról, hogy kihagyom. Meg is fenyegettek, hogyha nem megyek el, akkor eljönnek hozzám és addig fognak kiabálni a lakótömböm előtt, amíg le nem vonszolom a fenekemet hozzájuk. Így hát nem sok kedvvel, de belementem abba, hogy a péntek estémet legjobb barátom házában töltsem, ahol Ten is ott lesz.

Mark még a szüleivel él, de ők elutaztak a hétvégére, így miénk volt az egész épület. Földszintes családi házban laknak, amihez hatalmas udvar és egy kisebb kert tartozik. Sokkal otthonosabbnak találtam, mint Taeminék hatalmas villáját, de ez csak saját vélemény. Az udvaron van egy kisebb tó, ami csak díszként szolgál, nem úgy, mint Taemin hatalmas medencéje. Van ezen kívül egy grill részleg, ahol nyáron gyakran sütögetünk, de mivel már eléggé lehül az idő esténként, így a nappaliba fészkeltük be magunkat. Yuta remek ötlete volt, hogy miközben iszunk, nézzünk valamit. Megszavaztuk a Halálos Iramban negyedik részét elsőnek, aztán ha úgy van jöhet az ötödik, majd a hatodik és a többi. A házigazda időközben Yangyang és Doyoung segítségével kihozta a már előre behűtött italokat, plusz még pár csomag rágcsát is, hogy ne csak vedeljünk.

- Minden oké? – hajolt oda hozzám a mellettem ülő Mark.

- Aha – válaszoltam szűkszavúan, mert valójában nem igazán éreztem jól magam. Ten úgy csinált, mintha itt sem lennék, egyszer sem nézett még rám az este folyamán, ez pedig idegesített engem. Hogyan tud ilyen könnyedén ignorálni? Én próbálkozom, de egyszerűen nem megy...

- Ennyire nincsen kedved hozzánk?

- Nem az, hogy hozzátok... – sóhajtottam fel, mert nem akartam a legjobb barátomat megsérteni. – Csak nincs hangulatom az iváshoz, ennyi az egész.

- Akkor nem is iszol ma?

- Egyelőre fogalmam sincs, majd meglátom – vontam meg a vállaimat.

Végül csak ittam, mert Mark pontosan tudta, hogy a whisky-kóla a kedvencem, ezért vagy öt pohárral hozott nekem, én meg nem bírtam ellenállni neki. Miközben az első körhöz készülődtünk, összeakadt a tekintetem a velem szemben ülő Tenével. Eleresztett egy pimasz mosolyt, majd a magasba emelte a poharát, miközben meg sem próbált elpillantani rólam. Nyeltem egyet, és bólintottam, jelezve neki, hogy elfogadtam a kihívását és én sem fogok elnézni egykönnyen róla. Fura volt az egész, bele is borzongtam, mert úgy néztünk egymásra, mintha mindketten pontosan tisztában lennénk azzal, hogy mi lesz annak a következménye, hogyha ma mindketten iszunk. Kíváncsi voltam, hogy vajon ismét csókolózunk-e, vagy most nem fog semmi sem történni közöttünk? Ten szemeiben csintalanság csillogott, ezt még ekkora távolságból is meg tudtam állapítani. De miért is? Nem tudtam megfejteni a srácot, hiába voltam minden erőmmel azon. Egyik pillanatban kerül, a másikban meg látványosan flörtöl velem.

Még azután sem pillantott el rólam, mikor koccintottunk a többiekkel és lehúztuk az első kör piánkat. Oda akartam menni hozzá és megkérdezni tőle, hogy most mégis mi ez az egész, miért bámul úgy, mintha ismét felfalni akarna? De egyelőre még nem volt elég bátorságom ehhez, így csak annyit tehettem, hogy tűrtem a már-már égető pillantásait, amikkel illetett.

Próbáltam nem egész este őt nézni, hanem a filmre is koncentrálni azért, hiába láttam már nagyjából ötvenszer. A kedvenceim  közé tartozik, ezért természetesen még most sem untam meg, csak Ten valahogy érdekesebbnek bizonyult. Az idő elteltével kezdett látszódni rajta, hogy már nem józan. Ez pedig arra késztetett, hogy én is még többet igyak.

- Úgy látom, hogy visszatért a kedved az iváshoz – szólt oda nekem Mark, miután két whisky-kólát is lehúztam egymás után.

- Aha – válaszoltam neki tömören.

- Köze van a fura viselkedésednek Tenhez? – érkezett a kérdés, amire egyáltalán nem számítottam.

- Miért is lenne hozzá köze?

- Feltűnően kerülitek egymást az elmúlt hetekben. Összekaptatok valamin? – kérdezte, mire megráztam a fejemet.

- Nem vesztünk össze, és én sem értem, hogy miért kerül – hazudtam. Nem mondhatom el neki, hogy valójában azért teszi, mert smároltunk már háromszor is. Én tisztázni akarom ezeket vele, neki viszont ez nem áll szándékában.

- Beszéljek vele?

- Nem kell, majd megpróbálok én – eresztettem el egy apró mosolyt. – Bár az egyetemen konkrétan elmenekült előlem.

- Most nem tud majd olyan messzire menekülni – nevetett fel Mark. – Csak szólj és bezárom valahova.

- Először megpróbálok vele normális beszélni, de ha továbbra sem engedi, lehet szavadon foglak!

Mire végeztünk a Halálos Iramban ötödik részével, nem csak én éreztem nehéznek a fejemet, hanem a társaságunk többi tagja is. Ezért kimentünk levegőzni és cigizni az udvarra, ahogyan azt általában mindig tesszük, miután iszunk. Mondjon bárki bármit, alkoholra baromira jólesik a cigaretta.

- Mindjárt jövök, csak elszaladok vécére – mondta Ten, azzal besietett a házba. Mark rám pillantott és szavak nélkül tudatta velem, hogy itt az idő, most kellene utánamenjek. Nekem is pontosan ez fordult meg a fejemben, ezért is indultam azonnal utána. Persze a többieknek azt mondtam, hogy csak a telefonomért megyek, mert a nappaliban felejtettem.

Mellkasom előtt összefont karokkal vártam Tent, hogy kijöjjön a mosdóból. Igazából nem gondolkoztam azon, hogy mit fogok majd mondani neki, mert mikor meglátom, általában amúgy is teljesen kiürül az agyam és mindent elfelejtek, amit elterveztem. A szürke hajú barátom ugrott egy nagyot, amikor megpillantott engem.

- Taeyong... – mondta ki a nevemet, mintha ezzel akarta volna bizonyítani azt, hogy felismert. – Neked is kell pisilned?

- Nem igazán – ráztam meg a fejemet. – Beszélni szeretnék veled. Most már.

- Miről? – játszotta az ártatlant, erre csak megforgattam a szemeimet és ellöktem magam a faltól, hogy közelebb sétálhassak hozzá.

Ten velem párhuzamosan kezdett hátrálni, míg neki nem nyomódott az egyik ajtónak, így már nem tudott tovább menekülni tőlem. A nappali felé pillantottam, ahol nem láttam senkit, csak is ezért léptem olyan közel Tenhez, amennyire tudtam. Ha nem szorultak volna a kezei közénk, akkor mellkasaink már régen összenyomódtak volna. Egyik kezemet az ajtófélfára tettem pontosan szürkehajú barátom feje mellé, amitől még jobban összehúzta magát. Na, így meneküljön el előlem!

- Szerinted mégis miről akarok veled már hetek óta beszélni? – kérdeztem tőle kuncogva.

- Nem tudom... – motyogta, de kerülte a szemkontaktust. Most nem volt olyan merész, mint a nappaliban. Mintha egy másik Ten szorult volna közém és a faajtó közé.

- Háromszor csókolóztunk eddig – mondtam ki a nyilvánvalót, mert ma már tényleg mindent tisztázni akartam. – Mit gondolsz erről?

Nem válaszolt semmit, továbbra is a folyosó szőnyegét pásztázta, miközben azon volt, hogy még csak véletlenül se nézzen rám. Hiába nem értem a mellkasához, anélkül is éreztem, hogy a szíve egyre hevesebben ver. Ezért is ragadtam meg az állát és konkrétan kényszerítettem arra, hogy rám nézzen. Ha nem képes beszélni, akkor mégis hogyan kellene megértenem? Komolyan tudni akarom, hogy ő mit gondol a közöttünk történtekről. És ha ezt máshogy nem tudom elérni, akkor kicsit erőszakosabb leszek vele. Nem fogom tovább hagyni, hogy elmeneküljön előlem és válaszok nélkül hagyjon.

- Mit gondolsz a csókjainkról, Ten? – kérdeztem tőle ismét, ugyanis nem kaptam választ az előbb feltett kérdésemre.

- Élveztem őket – adott választ végre, miközben nyelt egy hatalmasat. – Tessék, ezt akartad hallani?

- Ezt ennyire nehéz volt beismerni? – kérdeztem tőle mosolyogva. – Én is élveztem őket, és akkor?

- Alapból nem szabadott volna megtörténnie egy csóknak sem, nemhogy háromnak, mert legjobb haverok vagyunk. A legjobb barátok meg nem smárolnak minden egyes alkalommal, amikor részegek.

- Ha mindketten ugyanazt akarjuk, akkor szerintem nincs semmi baj azzal, ha néha részegen smárolunk – vontam meg a vállaimat. Most komolyan rábeszélni akarom arra, hogy nem baj, ha néha-néha csókolózunk? Mi a fene ütött belém...

- Mindketten fiúk vagyunk.

- Igen, és?

- Téged ez egyáltalán nem zavar? – kérdezte, mire megráztam a fejemet.

- Téged zavar?

- Fura. És az még talán rendben is lenne, hogy mindketten fiúk vagyunk, de az nem, hogy legjobb barátok. A legjobb barátoknak tökre nem kellene élvezni egymás csókját. Sőt, soha nem is szabadott volna csókolózniuk. – mondta, én pedig egy bólintással tudattam vele, hogy értem, mit mond. Így három hét után végre megtudtam, hogy mit is gondol a történtekről.

- Az első csókunk azért volt, mert részegek és kíváncsiak voltunk.

- És a második? Az is csak kíváncsiság volt?

- Beleestél Taemin medencéjébe, és láttam rajtad, hogy magadba zuhantál. Fel akartam dobni a kedvedet, ennyi az egész. – vontam meg a vállaimat. – Az előző pénteki csókunkkor te az orrodig sem láttál, olyan részeg voltál, én pedig éppen azon voltam, hogy lerázzam magamról a lányt, aki rám volt állva egész este, szóval ennek sem volt különlegesebb oka.

- Értem – sóhajtott fel Ten. – Most, hogy ezek szerint mindent tisztáztunk, mehetek?

- Továbbra is kerülni fogsz, meg elrohansz, ha meglátsz? – engedtem el az állát, mert eddig annyira bele voltam merültem a beszélgetésünkbe, hogy el is felejtettem a tényt, miszerint még mindig fogom.

- Nem – válaszolta a lehető leghalkabban.

- Jó.

- Jó – ismételte meg az általam mondott szót, de egyikünk sem mozdult, csak tovább néztük a másikat.

- Aha – nyeltem egy aprót, majd tekintetem Ten ajkaira vezettem. Vettem egy jó mély levegőt, mert a hasamban megéreztem azokat a bizonyos pillangókat, amiket nem igazán tudtam hova tenni. Mármint, ha elvileg nincsen különösebb oka a csókjainknak, akkor miért szorult össze a gyomrom? Pedig csak eszembe jutottak az eddigi alkalmak.

Nem tudom, hogy Ten vagy én mozdultam először, de egyértelmű volt, hogy mindkettőnk egy újabb csókért hajolt. A szürke hajú összekulcsolta a tarkómnál az ujjait, én pedig levezettem csípőjének két oldalára az enyéimet, így húztam még közelebb magamhoz. Amint összeértek az ajkaink, teljesen kiürült az agyam és elfogott a mérhetetlen boldogság. Megkönnyebbültem, felszabadultam és úgy éreztem, hogy ez az, amire igazán vágyom. Ten csókjai azok, amikre igazán vágyom. Tudom, hogy valamilyen szinten nem helyes, és azzal is tisztában vagyok, hogy két legjobb barátnak nem kellene ezt csinálnia. Viszont ez már a negyedik alkalom, hogy megtörténik. Az első tényleg csak a kíváncsiság szüleménye volt, de úgy érzem ez indított el kettőnkben valamit. Valami újat, valami megmagyarázhatatlant, amit eddig még egyikünk sem tapasztalt. Eddig az alkoholra fogtuk, most viszont kezdem úgy érezni, hogy az csak a kezdőlöketet adta meg nekünk. Vajon józanon is képes lennék megcsókolni Tent?