Kint ülök a parkban és sírok. Hogy miért is? Mindjárt vázolom a helyzetet: a pasi akit szeretek nem tud a létezésemről, barátnője szakított vele és látszott rajta, hogy ez nagyon megviseli. Fizikailag is megváltozott. Levágatta a haját nagyon rövidre és tetkókat varratott. Evvel különösebb kép nincs is nagy bajom csak annyi, hogy látom, hogy szenved. Tegnap előtt este olvastam olyan híreket, hogy megint együtt vannak. Nem is kell mondanom, hogy milyen rosszul érintett ez a dolog. A csaj alapból nem volt szimpi és még most se az. Hirtelen vissza akarta kapni a pasit. Előtte elvileg a turnék meg a fenyegetések miatt szakítottak, most komolyan mi változott meg? Én csak azt tudom, hogy Liam ismét szenvedni fog, mivel előjönnek a régi sérelmek és hát azt nem egyszerű feldolgozni. Tuti, hogy nincs olyan hogy teljesen túl tudnak lépni a múlton. Pár hónap múlva újra kezdődik majd Liam szenvedése, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy külön mennek. Ez nekem nagyon rosszul esik mivel én szeretem őt és ahogy elképzelem, hogyan szenved vagy hogyan fog szenvedni az nagyon rossz és ez mind a csajnak lesz köszönhető, hogy ő ismét szenved. Elgondolkodtam azon, hogy most ilyen állapotban csinálok egy-két nagy hülyeséget, de aztán rájöttem, hogy annak nincs értelme. Barátaim támogatnak és szeretnek, aggódnak értem, hogy ez miatt depressziós leszek. De én megmondtam nekik, hogy ne aggódjanak az nem fog előfordulni, majd kibeszélem magamból a dolgokat és jól kisírom magam. Igaz, hogy vannak kedély változásaim, de túl élem. Liam hülye, hogy ismét összejött vele. Tudom emiatt nem kéne emésztenem magam, de egyszerűen nem megy. Kezdek odafagyni a padhoz mivel tél van én meg csak egy pulcsiban szaladtam ki mivel anyámék csesztettek. Úgy gondoltam talán az a jobbik megoldás, hogy kiszaladok a házból úgy ahogy vagyok és elmegyek egy parkba kiszellőztetni a fejemet, minthogy a szobámba üljek ahol csak hülyeségek jutnak az eszembe. A park az egyik kedvenc helyem, de itt se találom meg a nyugalmat, itt is csak potyognak a könnyeim, olyan dolog miatt amivel nem is kéne törődnöm és főképp olyan ember miatt akivel még az életben nem találkoztam. A kedvenc padomon összekucorodtam, felhúztam a lábaimat, térdemnek döntöttem a fejemet és csak sírtam. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy kéz ér a hátamhoz majd az a valaki leül a padra és átölel. Fogalmam nincs, hogy ki lehet az, de mindenesetre nagyon jól esett, hogy az itt elhaladó 10 emberből legalább egynek feltűnt hogy evvel a lánnyal nincs minden rendben. Jól esett a törődése még akkor is ha nem tudom ki az. A sírás homályától ugyanis nem tudtam nagyon kivenni ki is lehet az, pluszban még a szemüvegem sincs rajtam. Udvariasan megköszöntem a törődését de ő nem hagyta ennyiben megkérdezte, hogy miért sírtam. Ahogy vissza gondolok erre az egészre újabb könnycsepp gördül ki a szememből. Mielőtt kiönteném ennek a szerencsétlen párának a lelkemet, legalább a nevét tudjam meg.

- Téged, hogy hívnak? Én Jessie vagyok.- szólaltam meg szipogva.

Ugyebár semmit se láttam egy mert sötét van kettő otthon maradt a szemüvegem három az illetőn kapucni van négy a könnyektől még mindig életlen a látásom.

- Szép neved van, én Liam vagyok.- nyújtotta felém kezét majd kezet ráztunk. - Kérlek meséld el miért ülsz itt egyedül és sírsz.

Szépen vettem egy mély levegőt és elkezdtem neki magyarázni, hogy a kedvenc bandámból, a One Direction-ból pont Liamnek hívják őt is aki miatt most itt sírok. Elmeséltem neki ugyan azt amit az előbb fönt elmondtam nektek és még kiegészítettem avval, hogy szerintem ez csak most már érdek kapcsolat a rajongók miatt. Miután végeztem az elbeszélésemmel ő lehajtotta a fejét és szorosan magához ölelt.

- Sajnálom, hogy ezt kell átélned. Eddig te vagy az első aki tisztán látja a dolgokat.- mondta majd felállt és a kezét nyújtotta.- Gyere haza kísérlek, ne mászkálj egyedül ilyen sötétben.

- Nagyon köszönöm a törődésedet, és hogy meghallgattál.

- Nincs mit, igazából nekem kéne megköszönöm, hogy felnyitottad a szememet és tudom a helyes utat.

Nagyon kedves egy srác. Miért nem tud minden fiú így viselkedni? Olyan ismerősnek tűnt a hangja, de fogalmam sincs, hogy ki, mondjuk egyenlőre örülök annak, hogy nem egyedül kell haza sétálnom, ugyanis félek a sötétben. Elkezdtem remegni, ugyan is már nagyon fáztam, hisz egy ideje eljöttem így otthonról Észrevette, hogy kocognak a fogaim így levette a dzsekiét és rám terítette, majd megölelt.

- Légy szíves, ez miatt ne sírj. Igazad van, hogy az a Liam hülye.

Az út további részében öntötte belém a lelket aminek nagyon örültem és iszonyatosan jól esett, aztán sajnos haza értünk. Itt megint elszomorodtam mivel rájöttem, hogy többet nem találkozok Liammel nagy valószínűséggel Elköszöntünk egymástól de előtte elkérte a számomat, hogy ne hogy valami hülyeséget csináljak vagy depresszióba essek és így tudjon "ellenőrizni". Öleléssel és egy búcsú puszival távozott.

... ~ fél évvel később ~ ...

Azóta is 1D fan vagyok. Át ment rajtam a síros korszak, és lám csak igazam lett. 2 hónapra rá Danielle ismét dobta Liam-et. Mondhatom nem csalódtam, de Liam-et azért tényleg sajnáltam. A másik Liam akivel a parkban találkoztam szinte napi rendszerességgel hív, de azóta nem találkoztunk személyesen és a telefon számát se tudom, mert mindig más számról hív. Általában nagy hangzavar van körülötte. Nem tudom, hogy a munka helye ilyen zajos vagy csak esetleg a testvérei, ha van neki. Anyu szólt, hogy mennyek a konyhába mert jött az egyik rokonunk aki ritkán látogat meg minket. Szép komótosan hangulat nélkül sétáltam a helyiségbe. 2 puszival köszöntött majd egy dobozt nyújtott felém.

- Tessék Jessie, ez a szülinapi ajándékod, tudom hogy elkéstem vele pár hónapot, de remélem tetszik.

- Köszönöm.- öleltem át majd leültem az asztalhoz és kicsomagoltam az ajándékomat.

A dobozban egy világos kék farmer, egy szürke "kiss me" feliratú pánt nélküli top és egy fehér magas szarú converse, azonban még ezek alatt is volt valami. Egy boríték Kinyitottam és azt hittem, hogy ott maradok. Egy One direction-os jegy ráadásul elsősorban és V.I.P.

- Úristen köszönöm, köszönöm.- ugrottam a nyakába.

A koncert kedden volt ma pedig vasárnap. Mondanom se kell, hogy vártam már a keddet.

... ~ kedd, a koncert napja ~ ...

Reggel komásan keltem. Konyhába botorkáltam csináltam egy szendvicset aminek a következménye az lett, hogy elvágtam az ujjamat. Nem baj véres szendvics a legjobb. Elindultam a kajámmal a szobám felé mikor csörögni kezdett a telefonom. Elkezdtem rohanni és szerencsésen bele rúgtam az agyag virágcserép tartóba. Ugrálva siettem el az ajtóig majd gyors a telefonomért nyúltam és felvettem.

- Halló?

- Szia Jessie, Liam vagyok. Mi újság veled?

- ÓÓÓ, szia Liam. Eddig semmi jó nem történt. Elvágtam a kezem, belerúgtam az agyagcserépbe de nézem a jó oldalát délután megyek egy 1D koncertre V.I.P.-s jegyet kaptam.

- ÓÓÓÓ, szegénykém. Lábadnak meg a kezednek jobbulást. És örülök, hogy mész a koncertre. Mettől meddig lesz?

- 6-tól fél 8-ig!

- Akkor majd hívlak 9-kor,mert nekem is dolgom lesz.

- Oksi. Na és veled eddig mi volt?

- Fáradt vagyok, tegnap sokáig fent kellet lennem.

- Akkor hagylak pihenni.

- Renden, jó szórakozást. Majd hívlak és részletes beszámolót kérek. Na puszi szia.

- Puszi szia.

Le ültem az ágyra megettem a kajámat felvettem egy hordható ruhát majd elmentem sétálni. A parkba mentem szokás szerint. Ott voltam egy kicsit. Fél 4-re haza értem. Elkezdtem készülődni Tusolás, hajmosás. Kijöttem a fürdőből, elkezdtem a hajamat megszárítani, aztán felvettem a szürke " kiss me" feliratú pánt nélküli topomat, a világos kék farmeromat és a fehér conversemet. Aztán nekiálltam begöndöríteni a hajamat. Sminket nem raktam, csak enyhe szájfényt, aztán indultam is mivel gyalog mentem. Mikor oda értem, nagyon nagy tömeg volt. Elkezdtek minket beengedni. Nagyon jó helyen álltam szerencsére. Mikor elkezdték mutatni a bevezető filmet, mindenki elkezdet egyszerre sikítozni, ez alól én sem voltam kivétel. Azt hittem,hogy ennél jobban képtelenség jobban sikítani hát tévedtem. Abban a pillanatban, ahogy elő jöttek 2-szer hangosabban kezdtünk el sikítani. A koncert irtóra szuper volt. Már alig vártam, hogy beszéljek velük. El se hiszem, hogy most meg valóra válik az egyik álmom. 10 lány volt még előttem Most egy olyan rendszert vezetek be, hogy mindenki negyedórát tölthet a fiúkkal aztán jön a következő. Én az utolsó voltam. Izgultam, hogy mi lesz. Fogjuk rá viszonylag gyorsan le ment az a 10 lány. Izgatottan léptem be a szoba féleségbe.

- Szia! - köszöntek egyszerre.

- Sziasztok! - köszöntem vissza egy picit félénken.

- Foglalj helyet körünkben. - invitált Liam a kanapéra ő és Louis közé.

- Hogy hívnak? - érdeklődött Louis.

- Jessie. Milyen hírességnek lenni?

- Uhhh,hát egyben szuper egyben nehéz és néha idegesítő. - válaszolták szinte egyszerre.

Még kérdezgettem egy kicsit aztán elkezdtek,hülyülni.

- Ö, srácok nekem most el kell intéznem egy fontos hívást mindjárt itt vagyok.- Liam.

- Rendben.

Avval arrébb ment egy kicsit, majd elkezdet csörögni a telefonom.

- Ö,fiúk ezt fel kell vennem ha nem haragszotok.

- Csak nyugodtan.

*~ telefon beszélgetés ~*

- Haló?

- Szia Jessie! Ígértem hogy felhívlak 9-kor. Na nagyon el vagy velük? Sikerült megtudnod, hogy milyen számukra a sztárság?

- Szia Liam! Aham, de ezt te honnan tudtad, hogy ezt kérdeztem tőlük?

- Fordulj meg!

- Rendben... Megfordultam.

- Ok és most a telefonáló Liam is megfordul és nagy mosollyal az arcán elindul feléd.

- Ö...ezt...ezt...honnan tudtad.- ért most már mellém a másik Liam.

- Onnan, hogy én vagyok az.- ölelt meg és letette a telefont.

*~ telefon beszélgetés vége ~*

- Régen láttalak már. Örülök,hogy itt vagy.

- Mindvégig te voltál? És én voltam olyan hülye ,hogy nem jöttem rá.

- Igen, és nem vagy hülye. Nagyon okos vagy, jól a dolgok mögé tudsz látni és átérzed az ember fájdalmait.

- Köszönöm.- pirultam el.

- Na gyere menjünk vissza a tömbiekhez.

- Oksi.

- Srácok Jessie velünk tárhatna a nap további részében? - érdeklődött Liam.

- Persze, nagyon örülnénk a társaságának. Talán nincs köztetek valami?- húzogatta szemöldökét Harry.

- Ami azt illeti van. Barátok vagyunk már fél éve.- válaszoltuk egyszerre.

- Csak én erről nem tudtam, hogy ő a híres Liam Payne a kedvenc bandámból.- egészítettem ki a mondatot.

- Oh, értjük azt hiszem, de mennyünk kajálni. Könyörgöm menjünk, éhen halok.- Niall.

Annyira édes mikor így könyörög csillogó szemekkel.

- Szóval szerinted édes vagyok mikor könyörgöm.

- Upsz, ezt hangosan mondtam?

- Aha. - nevetek fel a többiek.

Én a legközelebb lévő fiút valón csaptam, aki ez esetben Louis volt. El indultunk a srácokkal egy kajáldába, mert nem volt kedvünk Niall nyafogását hallgatni meg mi is éhesek voltunk és azt se szerettük volna ha éhen hal itt nekünk. Megkajáltunk a Nando's-ba. Ki gondolta volna? Miután végeztünk nekem haza kellet mennem. Haza kísértek és megbeszéltük, hogy holnap értem jön valamelyikük vagy mindannyian.

... ~ Liam szemszöge ~ ...

Alig vártam, hogy újra láthassam Jessie-t. Mondhatni, hogy ő a legjobb barátom. A srácoknak sokat meséltem róla, mert mindig faggattak. Amikor bejött hozzánk alig bírtam vissza tartani ,azt hogy felpattanjak és jó szorosan magamhoz öleljem. Köszöntünk neki ő meg félénken vissza köszönt. Louis és közém invitáltam. Kérdezgettet tőlünk egy keveset majd baromkondásba kezdtünk és 9 óra lett. Gondoltam itt az ideje megtudnia, hogy én vagyok az a Liam akivel még a parkban találkozott. Udvariasan engedélyt kértem a többiektől a telefonáláshoz majd hívtam is.

*~ telefon beszélgetés ~*

- Haló?

- Szia Jessie! Ígértem hogy felhívlak 9-kor. Na nagyon el vagy velük? Sikerült megtudnod, hogy milyen számukra a sztárság?

- Szia Liam! Aham, de ezt te honnan tudtad, hogy ezt kérdeztem tőlük?

- Fordulj meg!

- Rendben...Megfordultam.

- Ok és most a telefonáló Liam is megfordul és nagy mosollyal az arcán elindul feléd.

- Ö..ezt...ezt... honnan tudtad.

- Onnan,hogy én vagyok az.- öleltem meg és letettem a telefont.

*~ telefon beszélgetés vége ~*

- Régen láttalak már. Örülök,hogy itt vagy.

- Mindvégig te voltál? És én voltam olyan hülye, hogy nem jöttem rá.

- Igen, és nem vagy hülye. Nagyon okos vagy, jól a dolgok mögé tudsz látni és átérzed az ember fájdalmait.

- Köszönöm.- pirult el.

- Na gyere menjünk vissza a tömbiekhez.

- Oksi.

- SrácokJessie velünk tarthatna a nap további részében? - érdeklődtem.

- Persze, nagyon örülnénk a társaságának. Talán nincs köztetek valami?- húzogatta szemöldökét Harry.

- Ami azt illeti van. Barátok vagyunk már fél éve.- válaszoltuk egyszerre.

- Csak én erről nem tudtam,hogy ő a híres Liam Payne a kedvenc bandámból.- egészítette ki a mondatot.

- Oh, értjük azt hiszem, de mennyünk kajálni. Könyörgöm mennyünk, éhen halok.- Niall.

- Annyira édes mikor így könyörög csillogó szemekkel.- Jessie.

- Szóval szerinted édes vagyok mikor könyörgöm.- Niall.

- Upsz,ezt hangosan mondtam?- Jessie.

- Aha. - nevetünk fel a többiekkel.

Beültünk a Nando's-ba megkajáltunk majd haza kísértük Jess-t a srácokkal. Holnapra megbeszéltünk egy találkát ,majd mi is elindultunk haza felé. Harry és Zayn birkóztak vagyis egymás hátára ugráltak Niall valamit majszol Louis meg mellém lépet.

- Miért nem mondtad, hogy ilyen csinos Jessie? - kérdezte tőlem.

- Szóval bejön neked. - vontam le a következtetést.

- Mi van, ha igen. Baj? Esetleg neked is bejön?

- Most vallottad be, hogy nagyon is tetszik neked. Szép és okos lány, de nekem tökéletesen megfelel az ha a legjobb barátja lehetek. - válaszom látszólag megnyugtatta.

- Akkor jó. Ugye van nála esélyem? Nincs pasija?

- Nyugi, Louis nincs pasija. Ha meg szeret minket akkor tuti, hogy van nála esélyed.

- Ó, akkor megnyugodtam. Holnap elmehetek érte én. Légyszi.

- Persze, de nyugi.

*~ másnap reggel Jessie szemszöge ~*

Reggel nagyon jó kedvel ébredtem. Első utam a konyhába vezetett ahol reggelire müzlit ettem. Aztán a fürdőbe mentem ahol lezuhanyoztam. Aztán felöltöztem egy farmer rövid gatyába és egy fehér " I love 1D"-s topba. a hajamat eredeti formájában hagytam, de természetesen megfésülködtem. Aztán vártam,hogy valaki értem jöjjön. Pár perc után csöngetek. Gyorsan felpattantam majd az ajtóhoz siettem, ahol Louis állt.

- Szia! Gyere be. Mindjárt mehetünk csak felveszek egy cipőt.

- Szia! Ez a póló most komoly?- nevetett fel és bejött.

Felvettem a piros " One Direction" feliratú torna cipőmet majd Louis elé álltam.

- Látom te tényleg szeretsz minket.- nevettet, annyira cuki.

- Aham, huh ha az te tudnád, hogy mennyire.- nevettem most már én is.

- Na gyere, menjünk a fiúk már várnak.

- Oh, tényleg?

- Nem csak hazudok neked. Tudod én mindig hazudok.- nevettet ismét. - Persze, hogy várnak, te ki butus. - puszilt arcon, én meg ahogy érzem elpirultam.

- Na és mit terveztek?

- Titok. - nyújtotta ki a nyelvét.

Azt hiszem kezdek vonzódni hozzá. Nemsokára megérkeztünk hozzájuk. Gyönyörű és nagy házban laknak. Belül is szép. Mindegyik fiú öleléssel köszöntött amit én természetesen viszonoztam. Még vártunk pár percet Niall-re mert kitalálta, hogy ő most éhes. Aztán kocsiba ültünk. Louis a volánnál ült én mellette a 4 fiú pedig hátul. Nem kocsikáztunk annyira sokat, de annál többen nevettünk. Egy vidámparkba mentünk. Megvettük a jegyeket majd Liam szétosztotta az embereket 2-esével. Zarry volt az egyik páros a másik Niam és a harmadikat Louis alkotta velem. Először a hullámvasútra ültünk amit végig sikítottam Louis-sal egyetemben. Aztán rá vet, hogy mennyünk be a szellem kastélyba. Én majd össze szartam magam. Ahogy elő jött egy szellem és huhogni kezdet én Louis-hoz bújtam ő meg átölet. Nagyon jó érzés volt. Arra a döntésre jutottam, ha úgyis minden ötödik másodpercben előjön egy szellem és úgyis Lou-hoz bújok akkor már maradok is ott. Szóval az út további részében ő ölelt én meg hozzá bújtam. Nem tagadom nagyon élveztem. Miután leszálltunk elmentünk a cél lövöldébe én nem lőttem semmit, de köztudott, hogy nem tudok célozni. Lounak sikerül egy macit lőnie, amit nekem adott. Annyira aranyos volt. Aztán elmentünk vattacukorért ami nagyon finom volt. Következő programként elmentünk a dodzsem pályára, mert ott beszéltük meg a találkozót a többiekkel. A kocsikba úgy ültünk bele, mint ahogy volt a pár felosztás.

- Louis vezethetek? - kérleltem.

- Persze.

Beültünk a kocsiba. Ő a gázt nyomta én meg próbáltam kormányozni, de nem ment. Louis átkarol megfogta a kezem és így "vezettem" a kocsit. Mondanom se kell, hogy így már ment. Liam-ék voltak a legügyesebbek. Le járt a kör mi kimásztunk a kocsikból, majd a büfé felé mentünk enni. Aztán a fiúkhoz mentünk. Harry kitalálta, hogy vízi bombázunk. Én először nem akartam játszani de miután Liam eltalált az egyik vizes lufival nem hagytam magam és én is beszálltam. Mindenki mindenkit dobált. Aztán csapatba rendeződtünk. Louis és Liam volt az én csapattársam. Velem nem mentek sokra, de legalább mindannyian élveztük. Mondanom se kell, hogy a fehér top teljesen átlátszott.  Megint mindenki ellen volt. Louis rohant felém egy lufival én meg előle rohantam, de feleslegesen mivel nagyon jó futó. Elkapott a medencénél a derekamnál fogva és bele ugrott velem. Lassan kimásztunk onnan.

- Azt ajánlom Louis, hogy fuss!- kiabáltam neki.

Ő elkezdett futni én meg utána. Mikor kellően utolértem ráugrottam a hátára. Ő elvetődött így a földön voltunk. Fordított a helyzeten, hogy fölöttem lehessen. Pillantásunk össze fonódott,  gyönyörű kék szemei vannak.  Arra eszméltem, hogy az arca mosolyogva közeledik az enyém felé, majd ajaki súrolják az enyémet és végül megcsókol, én terméseztessen vissza csókoltam. A többiek belekezdtek a szokásos huu-ba, amire mi szét váltunk. Louis felpattant felőlem, majd kezét nyújtotta,hogy felsegítsen, elfogadtam és így én is talpon álltam bár a mennyországban voltam. Átölelt majd ismét megcsókolt. Miután szétváltunk a homlokát az enyémnek döntötte, kezünk össze kulcsolta és mélyen a szemembe nézett.

- Jessie lennél a barátnőm?

- Ezer örömmel.

... ~ 3 évvel később Jessie szemszöge ~ ...

Örömmel jelentem ki,hogy 1 éve már hivatalosan is a nevem: Mrs. Jessie Tomlinson. Igen jól levontátok a következtetést Louis elvett és nagyon boldogok vagyunk. A rajongói nagy része szeret a többivel meg nem törődünk. Most épp a kocsiban ülünk és a kórházba tartunk ultrahangra. Ma tudjuk meg a gyerekünk nemét. Nagyon izgulunk, hogy milyen szülök leszünk. Én tudom, hogy Louis-ból nagyon csodás apa lesz, a munkája ellenére is. Beléptünk a váróba és izgatottan szorongatom Louis kezét, aki egy lágy csókkal nyugtat. Végre behívtak minket.

- Jó napot, hogy érzi magát?

- Köszönöm doktor úr, remekül.

Bekenték a hasamat valamilyen zselés cuccal, majd a monitora meredtünk. Nagyon kedves volt a doktor mutogatta, hogy mi-mi csoda a babánkból. És a végén közölte velünk, hogy fiúnk lesz, de eztán értetlen fejet vágott.

- Mi a baj doktor úr?

- Ohhh, hát semmi, csak nem egy fiúk lesz hanem lesz egy lányuk is. Sajnálom, hogy eddig nem vettem észre, de a kislány jól el bújt.

- Semmibaj doktor úr. Az a lényeg, hogy egészséges és kiderült.

Elköszöntünk egymástól majd indultunk is a fiúkhoz, hogy nem kell majd össze veszniük, hogy kinél legyen a baba mert lesz kettő. Megérkeztünk. Louis segített kiszállni a kocsiból mert már kezdtem gömbölyödni, majd befelé mentünk. Az első ember, aki ide ért hozzák az Liam volt. Ja Liam-nek van egy nagyon kedves és aranyos barátnője. Zayn a legjobb barátnőmmel alkot egy párt. Harry-nek és Niall-nek is van barátnője és méghozzá nagyon rendesek.

- Na mi volt? Kislány vagy kisfiú? - érdeklődött Liam, mintha az övéi lennének.

- Is-is. - válaszoltuk Louis-sal aki átkarolta a derekam és puszit nyomott az arcomra.

- Azt meg hogy? - értetlenkedett Liam.

- Ikreink lesznek.- csapta fején gyengéden Louis miközben a konyhába igyekezett.

*Többit a fantáziátokra bízom!*

... * ~ THE END ~ * ...

---------------------------------------------------------------------

A történet 2013. 03. 18- án került publikálásra- megírása decemberre tehető-. Helyesírási és egyéb nyelvtani hibákért bocsánat, remélem elnézitek nekem. És a fogalmazást is, kezdő voltam még.

Puszi: DoDurville