Újra itt vagyok! Élek, nincs semmi bajom. Csak ihlet nincs. Ez a kis szösszenet a történet ellőtt születet meg. De nekem ez a semmiség is annyira tetszik. Szóval szeretném nektek is megmutatni. Remélem, tetszik.

Szétestem,megtörtem. Összetörtél. Igen neked sikerült. Összetörtem. Az érzéseim romokban hevernek, mint egy háború utáni csatatér. Tudom, hogy vége. Tudom, hogy nem jelentek neked semmit. De nekem akkor sem jó így. Az érzéseim és a vissza térő emlékeim csak fájdalmat okoznak nekem. Kereslek, de nem talállak. Hiányzik az érintésed, az illatod. Nem is nekem mindened kell. Nekem Te kellesz! A szoba, ami közös volt csak a te illatodat árasztja. Nem merek bemenni, mert az emlékek rám törnek. Az első csók, első érzelmekkel teli ölelés és az első vágyakkal teli érintés. Mind bele éget az elmémbe. A kezemben egy kék kockás ing, ami a te parfümöd érezhető. Ez az ing akkor volt rajtad mikor megmondtam neked, hogy mit érzek. Te csak mosolyogtál, kedves szavakkal és bókokkal halmoztál. Aztán minden időmet veled töltöttem, míg rátok nem nyitottam. Akkor megszűnt a világ, elfelejtetem levegőt venni, az oxigén hiány miatt szédültem. A könnyeim patakokban folytak az arcomon. Most pedig szenvedek. Szenvedek miattad, az érzéseim miatt. Bíztam benned, de Te megcsaltál. Most itt állok kint felettem viharfelhők. A kék kockás inged a kezeim között szorongatom. Várom, hogy elérjen a vihar. Ami egyre csak ijesztően közeledik felém. Villámlik, mennydörög. De esni még nem esik. Várok. Ég felé emelem a fejem és egy csepp az arcomra esik, ami végig is folyik. Nem törlöm le. Az első cseppet követi a többi. Csak állok és remélem,hogy az érzéseimet elmossa az eső. Ezzel egyűt te is el tűnsz. Remélem.

Ennyi lenne. Tényleg csak egy piszkozat. Ha tetszet, akkor jelezd azt! További jó nyarat kívánok. Sziasztok!