Reggel : 7.49
Zöld fák suhannak el mellettem alig kivehetően . Érzek egy késztetést hogy megérinthessem , hogy csak kidughassam a fejem az ablakon és egy mély levegőt vehessek és csak én lehessek , csak mi ketten a természet és én . Érzem a késztetést ,hogy megérinthessem , de nem tehetem . Pont mint az iskolában , nem mehetek oda másokhoz annélkül ,hogy valakik nem sugnának össze a hàtam mögött ,hogy "nézd kivel beszélget !", "jézusom azzal a dagadtal beszélget?!*" esetenként még az is ,hogy "Jajj ez már megint mártírkodik!?" Pedig nem is tudják mit foglal magába az a szó vagy mondat amit kiejtenek a szájukon ,csak mondják mert akkor *menők lesznek* befogadják a felsőbb évesek ,hogy ilyeneket mondanak. És mi van ha nem mondanak semmit rá ,és megvédik őket?. Nos ők lesznek a kirekesztettek mert ők mások mint a többiek, mert megvédik ,mert kiállnak értük ! És hogy én kivagyok ?! Pont az aki a nagyképüek ocsmány szavakat dobálózóak csoportjából hullott le , én vagyok Alexander Finn . Aki útolsó évre elhatározta ,hogy kiáll az elnyomottakért , és megváltoztatja a sulit összesen egy év van . Egy év ami megváltoztathatja az iskolát véglegesen.