Egy nagy ház amiből gyerek zsivaj szűrődik ki. Shang Qinghua rég nem járt az apja házánál, így mikor a rég nem látott utcán volt királyával kellett pár perc mire visszaemlékezik merre tovább. Ám a születésnapi partit már az utca végéből is hallani lehetett ami bőven megkönnyítette a dolgát. Nem is kellett sok, hogy megfogja Mobei-jun kezét és tovább vezesse az utcában. A ház elé érve kellemetlenség fogta el. A hasa görcsölni kezdett, a torkában egy nagy gombócot érzett, a kezei egy pillanatra megremegtek. Mély levegőt vett, majd előre lépett, hogy csengessen. Egy kisebb szorítást érzett kezén. Mobei-jun volt az, s mikor rá pillantott ő nem nézte őt. Lehetséges, hogy csak meg akarta nyugtatni?

-Qinghua.-ijedten nézett az ajtóban állóra. Kellett egy kis idő mire a szokásos mosolya arcára került. Csak azt kell tenni, mint eddig. 

-Szia apa.-köszönt mosolyogva. Kezével a tarkójára tette, s egy apró kuncogás szaladt ki belőle. Mobei-jun is köszönni akart, elvégre nem egy bunkó, de ahogy a mellette lévőre pillantott, s hallotta kuncogását nem mert megszólalni.-Remélem nem gond, hogy elhoztam egy barátomat.-mondta, majd Mobei-jun karjába karolt akárcsak egy tini a párjába. Az apjának is feltűnt ez a kis mozzanat, így nem is csoda, hogy egy pillanatra azt hitte, OLYAN barát. De biztos csak közel áll hozzá ezért ilyen vele. 

-Dehogy baj. Kerüljetek beljebb.-mosolygott rájuk, s félre állt, hogy bejöjjenek. Ezzel megkezdődött az igazi szenvedés! Húga biztos elég népszerű lehet, mert egy csomó vele egykorú lány és fiú van körülötte. Ám mikor meglátta őt egyből ki szaladt a nagy körből ami körbe vette őt és oda szaladt hozzá. 

-A-Hua!-szaladt oda hozzá, és mikor elérhető távolságban volt egyszerűen a nyakába ugrott. A mellette lévő Mobei-jun nagy szemekkel nézte a testvér párost akik végül a földön kötöttek ki. Qinghua fejét fogva kelt fel, majd segítette fel testvérét. 

-Naimen, hányszor mondjam neked, hogy ne ugrálj.-morogja, egyik kezét pedig fájó csípőjére tette. Még csak 23 éves de már most fáj a csípője, hát mi lesz később?!

-A-Hua, járnod kellene valamilyen edzésre. Olyan vagy, mint egy vénember.-öltötte ki rá a nyelvét majd egy hangos nevetésben tört ki. Mobei-jun összehúzta a szemét, majd Qinghuara nézett. Oda akart menni, hogy  segítsen neki, de végül visszafogta magát és nem szólalt meg, de végül csak rá irányult a testvérpár figyelme.-A-Hua, ő egy barátod?-kérdezte mosolyogva. Shang Qinghua erre elvigyorodott, s büszkén mutatta be miközben ismét karjába karolt. 

-Ah, igen. Ő itt Mo Bei, a barátom. Mo Bei, ő itt a fura húgom Naimen.

-Nem is vagyok fura...-motyogta.-Örvendek a szerencsének, Mo Bei.-mosolygott rá, de mikor felnézett a szemeibe a mosoly lehervadt az arcáról. Komoly tekintettel nézte a számára egyre ismerősebb arcot. Valahol biztos látta őt... Aztán végül csak be ugrott neki!-A-Hua ez az ember...-kezdett bele lassan.-Nem ide valósi, igaz?-Qinghuat elkezdte verni a víz. Lehetséges, hogy... Ááá hiszen minden vázlatát és történetét látta, persze, hogy felismeri nem hülye! 

-Haha hát igen, mondhatni.-nyelt egy nagyot majd félve királyára felpillantott. Kifejezéstelen arccal állt, nem úgy tűnt, mint aki érti a helyzetet. 

-A-Hua... Ő Mobei-jun, mármint az a Mobei-jun?-kérdezte félénken testvérére nézve. Most el kéne mondani az igaza talán? De ki hinné azt el, hogy az álmai pasija akit megírt egy könyvéhez egyszer csak megjelent?!

-Ah nos... I-igen...

-De hogyan?-kérdezett újra, nagy szemeket meresztve a démonkirályra aki kezdi elveszíteni türelmét. Nem szereti ha így nézegetik, mint valami kiállítási tárgyat. Ezt Qinghua is megérezte, főleg mert hirtelen hűvöset kezdett érezni.

-Áh ez egy hosszú sztori. Üljünk le és elmesélem...-legyintett párat a kezével. Végül kimentek a kertbe és annak hátsó részében helyet foglaltak, távol a beszélgető tiniktől. Shang Qinghua ismét elmondta sztorit, kezdve Uborka tesó kritikájától egészen Mobei-jun megjelenéséig. Hogy mi történt utána és milyen módon alázkodott meg előtt, s hogyan viselkedett vele inkább nem részletezte, igyekezett nem kitérni rá. Természetesen Mobei-junnak is feltűnt a hiányos történet, szóba azonban mégsem hozta. 

-Uborka már megint kritizált? Ez az ember komolyan mazochista! Olvassa annak ellenére, hogy nem szerit amit írsz.-akadt ki teljesen. Shang Qinghua felvonta szemöldökét.

-Csak ennyi maradt meg az egészből?

-Oh, igaz igaz. Szerintem igazán jó dolog ez. Hiszen mégis csak az álom pasid-

-Elég!-kiáltott fel idegesen mielőtt végig mondhatta volna. Nem kell tudnia a démonnak, hogy miért pont úgy alkotta meg ahogyan. Ha ebből a szempontból nézzük elég furcsa ízlése van amit testvére is szóba hozta Mobei-jun karakter készítésénél. A külsőt meglehet érteni, Shang Qinghua mindig is úgy képzelte el, hogy a karjaiban lel biztonságot, így magasnak, erősnek írta meg. Egyedül csak a személyiségével van a gond néha... Miért nem írta meg olyannak, hogy ki tudja fejezni az érzéseit? Miért ilyen fagyosra írta meg az álom pasiját? De hiába tenné fel bárki is ezeket a kérdések, még az író sem tudná azt megmagyarázni. 

-A-Huan...-ingatta fejét mosolyogva Naimen. Arra gondolt milyen jól néznének ki együtt. A bátyja nem éppen valami férfia, olyan, mint egy ijedt kis hörcsög. Na de Mobei-jun! Egy igazi alfa! Ilyen kell az öccsének! Erős és képes a védelme alá hajtani! Emellett ahogy tesója megírta kicsit szadista is. A bátya meg mazochista. Tökéletes páros~ Szinte látja maga előtt ahogy ki kötözi az ágy széléhez és bemocskolja. Aaa ez kellene az ő hű danmei rajongó szívének.

   A nagy beszélgetés után vissza kellett menniük a többi fiatalhoz. Shang Qinghua és Mobei-jun inkább a távolból nézték a fiatalságot a két szülő mellett. Nem beszéltek egymáshoz, elég volt a szokásos udvarias mosoly, ezt pedig szinte tökéletesítette már. Ám azonban ez a mosoly lehervadt arcáról mikor elérkezett az ajándékozás. Ő pedig nem hozott ajándékot... Még is mivel tudná ezt meg magyarázni??!

-A-Hua, Mo Bei.-fordult feléjük, mint az utolsók akik átadják az ajándékot. Shang Qinghua nagyot nyel, azonban mielőtt megszólalhatott volna, a királya megelőzte. 

-Csukd be a szemed.-nézett le a lányra, aki készségesen tette amit mondtak neki. Ezután Mobei-jun kinyújtotta a karját a lány felé. Tenyere felfelé. Egy jégkristály jelent meg amit ő idézett meg.-Most nyisd ki.-Naimen tette amit mondott. Tátott szájjal figyelte a folyamatosan változó jeget. Először egy torta alakját vette fel, aztán egy hópehelyét végül pedig betűk formáját amik ki írták, hogy Boldog születésnapot.-Mo Bei, A-Hua!-ugrott ezúttal mindkettejük nyakába. Mobei-junnak köszönhetően nem kötöttek ki a földön. Mobei-jun valóban erős volt, mindannyiukat képes volt egy helyben tartani, amit Naimen jól ki is használva rajtuk csüngött. Végül azért volt egy határ amit a démon király betartott és levette a lányt a nyakából. Shang Qinghua minimum arra számította, hogy le szidja őket, de ehelyett azzal kellett szembenéznie, hogy Mobei-jun egész kedves... De vele miért akkora bunkó??? Minden esetre ezzel most nem foglalkozhat hiszen kisegítette... Pontosabban inkább ő volt a megmentője aki nem hagyta cserben! Úgy látszik mégsem olyan fagyos szívű...